tag:blogger.com,1999:blog-27146073589717293412024-03-15T18:10:30.615-07:00minden, ami én vagyok....A blog témájának kiválasztásakor nem ragaszkodtam egy meghatározott témakörhöz. Lesz szó mindenről: hobbikról, rólunk, családról, saját ötletekről, stb....Anitahttp://www.blogger.com/profile/18158439904098162925noreply@blogger.comBlogger435125tag:blogger.com,1999:blog-2714607358971729341.post-46449546451167166622023-11-24T05:09:00.000-08:002023-11-24T05:09:26.154-08:00Őszi bakancslista<p> Visszatértem a listázáshoz. Szeretek listákat írni. Szinte mindenről. Bevásárlólista, ajándéklista, teendőlista, receptlista, takarítási lista...Ez a lista kicsit más, mivel élméngyűjtésre sarkall és megélni az adott évszak szépségeit. November lévén nem nehéz kitalálni milyen évszakhoz fűződő bakancslistáról számolok be. Igen, ügyesek vagytok, őszi bakancslista. Ja, hogy a címben is ez volt...😁</p><p>Ezt a listát több helyről gyúrtam össze. Nekem nagyon tetszettek az egyes tételei, mert nemcsak a klasszikus kuckózva olvass és sétálj nagyokat ötleteket adja. </p><p>Szóval:</p><p>- erdőben túrázni: megvolt, M.-mel igaz nem nagy túra volt, de már közelített hozzá. </p><p>-sütőtököt sütni: hokkaido is megteszi ugye?</p><p>- szoknyát felvenni vastag harisnyával: megvolt, a temetőket abban jártam.</p><p>-tököt faragni: pipa, gondoltam M.-mel jó kis móka lesz. A jó móka része majd jövöre, faraghattam egyedül, harmadik szememmel meg a gyereket lestem. De azért a gyertyagyújtás elvarázsolta. </p><p>-társasjátékozni: férjjel jókat mulattunk egymás szerencsétlenségén scrable közben.</p><p>-sült gesztenyét enni: idén kipróbáltam én is házilag itthon elkészíteni, M.nek is ízlett.</p><p>-óriási sálat felvenni: och már alig vártam, imádok belebújni egy sálba.</p><p>-őszi színűre festeni a körmeim: megvolt, még anyámnak is tetszett a szín, jó kis bordó.</p><p>-sütőtükös lattet inni: ez kicsit másképp valósult meg, puncsot, és gyümik héjából készített forró italokat iszogattunk pár estén át.</p><p>-őszi filmet nézni: ugye viccelnek, a gyerek meleltt feküdve előbb bealszom, mint ő, és akkor még 8 óra sincs. </p><p>-kakaót inni: pipa, egy őszi délután kókusztejes forrócsoki... ááá még most is érzem az ízét.</p><p>-mintás zoknit felvenni: ezt még M. is teljesítette, felvette az én őszi csíkos zoknimat.</p><p>-tökföldre menni: ennek a tételnek a teljesítését a nyárasi Blankzol Ranch biztosította, ezúton is köszönjük. </p><p>-pokrócba burkolózva olvasni: megvolt, igaz tíz percig, de megvolt.</p><p>-őszi természetet fotózni: mivel M.mel amerre járunk, sok a természet, ezzel nem volt gond.</p><p>-almachipset készíteni: megvolt, faltuk.</p><p>-új gyümölcsteat kipróbálni: mire a jó az ember kertyében a rozmaring és zsálya bokrok, egy gond van velük, nem gyümölcsok. nem baj, üsse kavics.</p><p>-séte eső után a parkban: megvolt, sőt séta esőben a bicikli úton.</p><p>-levelet irni messze élő rokonaimnak: megvolt, a papírosban vettem szép mintás levelező papírt és borítékot. </p><p>-gardróbcsere: pipa, a second handben jó árót fogtam ki és még M. is élvezte, hogy vetkőzik-öltözik.</p><p>-rendet tenni egy fiókban: och, kérem szépen ez nekem napi bakancslista, szerintetek mivel kezdtem a listát?😉</p><p>- kenyeret sütni otthon: megvolt, de a sikerességről kérdezzetek úgy 5 év múlva.</p><p><br /></p><p>Na mentem, kelteni kell a gyereket.😜</p>Anitahttp://www.blogger.com/profile/18158439904098162925noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2714607358971729341.post-64713682494968470242023-09-18T11:47:00.003-07:002023-09-18T11:47:42.055-07:00Egy másik élet #20<p style="text-align: justify;">Zajlik az egy másik élet. Peregnek a percek, forog a kamera, íródik a forgatókőnyv. Több vicces kifejezés most nem jut eszembe. Ne is akarjátok, este negyed 9 lesz...Az agyam keresi magát valahol...Közben pezsgőt iszom.Hm...attól meg épp magtalálhatná magát.</p><p style="text-align: justify;">Hát akkor mi is történt velünk mostanában. Egy tipegő mellett soha nem utantkozunk. M. sokat fejlődött. Nagyon interaktív lett, sokat kommunikál, annál többet is megért, nagyon ragaszkodó, bújós, néha akaratos, hisztis. Az aranyos vagyok faktorja is nőtt azóta, meg a bociszemmekkel leveszek mindenkint a lábáról képessége is. Mosolyog mindenkire és mindenre, amerre csak megyünk. A velünk szembeni építkezésen már ismernek minket, integetnek neki és mosolyognak rá. Az üzletbe elég bemenni és már mindenkinek szebb a napja. Kivéve azt az alkalmat, amikor a leghangosabb decibelén kezdett bele hisztis produkciójába. Én szerettem volna úgy tenni, mintha nem az én gyerekem torkán jön ki ilyen hang, de nem tehettem, csöpp kis ember kezdett elszíneződni, szeme tele könnyel. Viszont ha jó napja van, szófogadó, vicces, együttműködő. Mostanság ismét rákapott a könyvekre. Imádja őket. Hozza utánam és mutogatja mit lát, én meg mondom mit lát. Ha nem mondom, addig hümmög nyomatékosan, hogy nincs párdon anyukám, mondjad máááár. A juhokkal még van dolgunk.Szegénykéket lekutyázza. Ezúton is elnézésüket kérem. Igazi fiús gyerek. Minden traktort, bágert, emelőt- nála ez mind egyben hakko-meg kell nézni. El sem lehet őt onnan húzni.Tátott szájjal nézi közben integet a bácsiknak, hé sziasztok itt vagyok, ha nagy leszek, én is olyan leszek, mint Ti. Nagy és Erős. A brrr szóval szinte mindent ki tud fejezni, mondani, amit akar, ha gépekről, mozgásról, hangokról van szó. Pl. auutó, konyhagép, wc lehúzása, motor hangja, fűnyíró, sütő, ami előszeretettel indít be és állít el nekem sütés közben. Ezen kívül az emm az emmm, azaz kaja, de azon nyomban, rögtön. Az ici az az innivaló, havó a kutya, mondja még a cicát, a cicit, a babát, az apát, a cipőt, papucsot (nála az hadzi), tudja, hogy a babakocsival sétálni megyünk és már megy az ajtóhoz, ha autóval, akkor a garázsajtóhoz. Szeret társaságban lenni, az új arcokat tisztes távolsaágból figyeli, babákhoz is empatikus, kedves, nekik adja a játékait. Nagyon belakta velünk a hazát, otthonosan mozog, az öltözködésben is már halad. Fejére teszi a sapkát, a zoknit is majdnem a lábára húzza, kezét s lábát nyomja bele felsőbe, nadrágba. Igazi vizicsibe, apjával nagyokat visong fürdés közben. Nagy mozgásigényű, nekem is még igényem az lenne, de szuflával nem bírom mellette. Uff tudnám még folytatni, de a peszgő kezd hatni gyerekek.:-)</p><p style="text-align: justify;">Igyekszünk mellette élni is. A ház körül tenni-venni, befejezni, újítani, javítani dolgokat. Sok mindennnel haladtunk ebben a hónapban is. Udvarszépítés, ház külső tisztítása, garázsrendezés, kamrarendezés, gardróbrendezés, stb. Közben azért pihenünk is, élvezzük a szép időt, jókat eszünk (konyhám jóvoltából), bizajozunk, fagyizunk, segítjük a másikat.</p><p style="text-align: justify;">Egyre jobban állunk össze, mint család.</p>Anitahttp://www.blogger.com/profile/18158439904098162925noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2714607358971729341.post-84640680707471660072023-08-21T13:03:00.003-07:002023-08-21T13:03:24.801-07:00<p style="text-align: justify;"> Ó, a szemünk előtt nőnek fel, kezdhetném szentimentális stílusban is, den nem teszem, mert a párától nem látnék aztán....Viszont igaz. Nagyok már. Nagyok lettek a gyerekek, akik sok mindenben nem is annyira gyerekek.Tizenhatévesek, az egyik gimis, a másik szakközépsulis. erveik vannak, nagy terveik. És ez jó. Az egyik szinte mindent észben tart, megszervez, a másiknak meg mindent észben tart és megszervez az egyik. Kiegészítik egymást, már odabenn is ezt csinálták. Az egyik nincs meg a másik nélkül, a másik meg az egyik nélkül.</p><p style="text-align: justify;">Szinte már majdnem felnőttek, de azért még megnyilvánulásaik megtartják őket a pubertás világukban. Ennek fényében próbáltam az ajándékot is megválogatni. Hogy legyen kézzel fogható is, meg emlék is. Egy gyors nyári tortát dobtam össze, amit a hűtő és kamra ad hozzávalókból készítettem és egy szép délutánon a teraszon fogyasztottunk el kellmes, laza és jó hangulatú beszélgetés mellett. Ez volt az emlék része. Az ajándék másik része meg könyv, kedvenc édesség és ruhavásárlasi ajándékutalvány. </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhGAAQprW8t6TBGP84yr1wbJ-WcLhX3d8AMcgxzhnE0LEFUsiWrVHdfVWBwZF06R-VNDQPJOgwt80MYdhoZSO7-vQiJILWagYG3Egi1AD_grFO5uLH5Ys07Di-pByv0onOm4ADKA2Zo_YpBlYHhPc9_lktGJY8G3vazdSnSM2YenuMegXZ6ki1XYMco554/s2000/179b8ce683917565892e9b96eb3c1112.0.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1496" data-original-width="2000" height="263" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhGAAQprW8t6TBGP84yr1wbJ-WcLhX3d8AMcgxzhnE0LEFUsiWrVHdfVWBwZF06R-VNDQPJOgwt80MYdhoZSO7-vQiJILWagYG3Egi1AD_grFO5uLH5Ys07Di-pByv0onOm4ADKA2Zo_YpBlYHhPc9_lktGJY8G3vazdSnSM2YenuMegXZ6ki1XYMco554/w353-h263/179b8ce683917565892e9b96eb3c1112.0.jpg" width="353" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><p style="text-align: justify;">Akit esetleg érdekel a recept. Mindent szemre adagoltam. </p><p style="text-align: justify;">- háztartási keksz összetörtve, vegavajjal msasszávvá dolgozva,majd a tortaformába egyenletesen szétnyomkottam.</p><p style="text-align: justify;">-mascarpone kevés jogurttal és datolyasziruppal összedolgozva. Ez volt a krém része.</p><p style="text-align: justify;">- tetszőleges idény gyümölcs a tetejére. Nekem most szedrem és barackom volt itthon, háztáji természetesen. A szederből kiraktam a 16-ot, barackadarabkákkal pedig díszítettem a szélét a hidegtortának. Még délelőtt állítottam össze, több órát pihent a hűtőben.</p><p style="text-align: justify;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgeZV0cKVXwNKoJoXGmqLPzUUOnEYryX1I1JEFcMZHekO-EkDIaK8VdkITV8U_n2eCkcXJ35iLlydHLwh9unmlvqoeIoqGEG4zVEJ0_kLoekv8dAAvcMfOBnX5tR2dAOKNxFoDtv0buZNPoCqCpIOIw0xL-jv3xX57WzrIDJJWB9zcDur4HRn4bKlxLpkM/s2000/4a89d98c804f025f812830874ca54833.0.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1496" data-original-width="2000" height="281" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgeZV0cKVXwNKoJoXGmqLPzUUOnEYryX1I1JEFcMZHekO-EkDIaK8VdkITV8U_n2eCkcXJ35iLlydHLwh9unmlvqoeIoqGEG4zVEJ0_kLoekv8dAAvcMfOBnX5tR2dAOKNxFoDtv0buZNPoCqCpIOIw0xL-jv3xX57WzrIDJJWB9zcDur4HRn4bKlxLpkM/w377-h281/4a89d98c804f025f812830874ca54833.0.jpg" width="377" /></a></div><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;">Jelentem háromszor is vágtak belőle maguknak, az utolsó szelet kettejükre maradt, amit Chandler és Rachel módra ettek meg, igaz nem a padlóról. Joyként beszálhattam volna én is a villámmal, de ez az ő napjuk, tortájuk volt. </p><p style="text-align: justify;"><br /></p>Anitahttp://www.blogger.com/profile/18158439904098162925noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2714607358971729341.post-649668173557538432023-08-15T12:32:00.000-07:002023-08-15T12:32:21.046-07:00Egy másik élet #19<p style="text-align: justify;"> A gyerek lassan három hete a saját szobájában alszik, nappal és éjszaka is, 14 hónapos. Hosszas folyamat vezetett idáig, mire rájöttünk, hogy ez a megoldás kulcsa. Minden nap nagyon korán kelt, pedig hajnali 4 után már levegőt is alig mertünk venni, nehogy felkeljen. Meg a dög meleg esték is hozzátettek, mivel valahogy szellőztetni kellett. Aztán kértünk ki véleményt, és tanácsokat, iránymutatást kaptunk. </p><p style="text-align: justify;">És mondhatom nagyon jó iránymutatást. Így, ha nehezen, de rászántuk magunkat a nagy változásra, ami inkább csak nekünk volt nagy változás. Mi jobban paráztunk. M. nagyon jól, rugalmasan vette a dolgot, aminek mi rettentően örültünk. Jobban alszik ő is, jobban alszunk mi is, nem zavarjuk egymást, neki és nekünk is megvan a privát szféránk. Apropó privát szféra. Visszakaptuk a hálószobánkat, a gardróbunkat, a zuhanyzónkat, napközben alvásidőben is élhető, használható a nappali, konyha, terasz. Hihetetlen nagy levegőhöz jutottam, jutottunk. Reggel nem kell versenyt futnom az idővel, hogy minden főzéssel és takarítással végezzek alvás előtt, de még közben M.-mel is legyek. Nagy nyomás volt ez rám, frusztrált. Így több időm van mindenre, M-mel is nagyokat sétálunk, játszunk utána és amíg ő délután nagyot alszik, addig anya-azaz én- megfőz neki 2 napra, sütöget neki 2 napra, magunknak is és hab a tortán, ha még jógára is jut idő, és jut. A délután így teljesen szabad. </p><p style="text-align: justify;">A szobája egyelőre még nem teljes. Még a kiságyában alszik, a vendégszobából férjjel átcipeltük a ruhásszekrényt, amiben szépen akasztókon vannak elrendezve a ruhái, így a reggeli szoptatás, bújás után már ott öltözködünk, addig apa reggeli készít és M. már trappat is ki hozzá, hogy ham meg ici.</p><p style="text-align: justify;">Kerültek fel még képek a falára, rózsafűzér, amit a paptól kapott a keresztelőn, a játékait is egy nagy babásmintás zsákba pakoltam, amit még születése előtt rendeltem egy varrónőtől. A fészek maradt, ott altatunk napközben, meg zajlik az esti rutin fürdés után. A szabad falra még szeretnék tapétát és egy fiús függönyt is. De persze azt nem a falra.:-)</p><p style="text-align: justify;">Szeret ott lenni. Nem vártan gördülékenyen zajlott az átszoktatás. Esténként néha felsír, tényleg ritkán, olyankor megyünk és ott vagyunk neki. Nagyot és sokat fejlődtünk az elmúlt 2-3 hónapban. Jó fele. Ezért hálás vagyok.</p><p style="text-align: justify;">Volt lelkiismeretfurdalásom. Hogy jó lépés e ez, hogy nincs e túl korán, hogy nem okozok e neki így lelki sebeket. Sok önmegyőződésre volt szükségem, hogy ezzel nem ártok neki, hogy nem vagyok rossz anya. És lehet, talán nem. </p>Anitahttp://www.blogger.com/profile/18158439904098162925noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2714607358971729341.post-78549489284179921342023-08-02T12:26:00.001-07:002023-08-02T12:26:17.569-07:00Egy másik élet #18<p style="text-align: justify;">Két hónap oly gyorsan eltelt, hogy nem is adtam hírt, miujság velünk, velem, vele, házunk táján. Valahogy most szaladnak a napok, de van hogy úgy érzem benne rekedek pillanatokban, naprészekeben. Aztán meg hirtelen este van. </p><p style="text-align: justify;">Azért van miről beszámolni. Kezdem a velünkkel. Úgy érzem egyre jobban család vagyunk, M. kitölti napjainkat teljesen, még akkor is, ha nincs velem, vagy férjjel. Hármasban is sokat vagyunk, bicajozunk, játszunk, sétálunk, vagy csak úgy vagyunk. Igyekszek minél több teret adni férjnek visszarázódni a munkába. Viszont vannak napok, mikor nálam az én gyógyítása kér teret és egy-két óra szabadságot. És ezért mindig hálás leszek.</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEizvM-9KzcSOHRD3kQuRg6SyyZCJBYRMWz5NJVajdWGFWA2zvPLNgTs4ElG4IbuM8HZmQVCfCwfrdhA7aKytT0xZK5hMzRSN44pTemWJmyDh-31hg4cvpjEuroBeLgHSRA0nzWoQkYAPmgv9fsLSvpMgSj9TejB7X7CvUrqD9c-93qmLd9vIP4PUQfHgUI/s4032/20230726_185520.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1908" data-original-width="4032" height="207" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEizvM-9KzcSOHRD3kQuRg6SyyZCJBYRMWz5NJVajdWGFWA2zvPLNgTs4ElG4IbuM8HZmQVCfCwfrdhA7aKytT0xZK5hMzRSN44pTemWJmyDh-31hg4cvpjEuroBeLgHSRA0nzWoQkYAPmgv9fsLSvpMgSj9TejB7X7CvUrqD9c-93qmLd9vIP4PUQfHgUI/w439-h207/20230726_185520.jpg" width="439" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">Házi alma. Naná hogy M.nek. Nagy öröm nekem, nekünk, hogy háztájiból sokat kap. Biominőséget. </div><br /><p style="text-align: justify;">Egyik szomszédasszonyom tanácsa mindig itt zeng a fülemben: tanulj meg élni mellette. Ez valahohy motivál, segít, támogat. Bizonyos helyzetekben próbálok vele élni a mellett helyett. Például mikor nyűgös, hátamra csatolom hordozóban. Így mosogattam, főztem, konyhakertet rendeztem, vagy mentem el épp boltba. A mellette élni dolog lehetővé tette, hogy kamrát rendezzek, takarítsak, gyógynövényeket vágjak, mossak, majd szárítás után tegyem el tároló dobozokba. Olyankor szépen eljátszott mellettem. A terápiákra még járok, folytatom az önismeretet. Emellett magamra is fordítok időt. Újra elkezdtem jógázni. Ha sikerül nemcsak este, de napközben is. Olvasok. A Tartalék után most Erszébet, a királynőt olvasom. A könyvekről majd egy másik bejegyzésben. Köszönöm a könyveket anyósomnak, aki egy elejtett szóból, megjegzésből eltalálja az ízlésem. Csak így tovább nekünk.😄</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjyBLVRSSSPOeheSQWPpb9X6QmaQ6rZTd8zVIukX506UUcXjWEu_F3YlkT6QNkuKSSXA_YTLohnUCAlRvFEkMjp_SbvhYCYx7IysUmFK1CyrRrXKS7elLcXMCIL7T3i0Ydalxj0uuM1kGINl1yVCg_kYqOD_Spif_Vc826GAXz1SHQI-5DLldaHj_chsFc/s2880/20230802_211536.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2880" data-original-width="2880" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjyBLVRSSSPOeheSQWPpb9X6QmaQ6rZTd8zVIukX506UUcXjWEu_F3YlkT6QNkuKSSXA_YTLohnUCAlRvFEkMjp_SbvhYCYx7IysUmFK1CyrRrXKS7elLcXMCIL7T3i0Ydalxj0uuM1kGINl1yVCg_kYqOD_Spif_Vc826GAXz1SHQI-5DLldaHj_chsFc/s320/20230802_211536.jpg" width="320" /></a></div><p style="text-align: justify;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgwOdcjp39hpRnPgBvXwyF_AqBsrRezM5Xk-BIiqTKUT7bAKNEcCtgz4ne4JC-5_oT7JvXz_BX2FzJaNFe8zsG4dh8eb1_gmc6Xbg45r69y5tMzgwSP8po4jNWGK30JnCaQM7rmWyA4fEFa61-tklwfbNKANyo_3oY7LKvIwTxNjXzozTnspGMFZbIU7qY/s4032/20230712_074833.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1908" data-original-width="4032" height="162" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgwOdcjp39hpRnPgBvXwyF_AqBsrRezM5Xk-BIiqTKUT7bAKNEcCtgz4ne4JC-5_oT7JvXz_BX2FzJaNFe8zsG4dh8eb1_gmc6Xbg45r69y5tMzgwSP8po4jNWGK30JnCaQM7rmWyA4fEFa61-tklwfbNKANyo_3oY7LKvIwTxNjXzozTnspGMFZbIU7qY/w343-h162/20230712_074833.jpg" width="343" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">M.-nek készül cukkinis gnocchi.</div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjxeJJLszjHtC04rwpwlwpVbCJIdd6tRIzcW3WeBoPnU_QDufznb8VDbAFZWhyiTM7PSre-MvR3ShO01dN9pAEWag6kzu16Kr9yYn_6kq1l-6_Oq0C77ECNJLlK4Drsh8E78waLwRJC89qOPaIm1k7NZ3OLMuVN4tw9gf7ZJloqNW4YR8nvuj5X4PVvwvY/s4032/20230725_103353.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1908" data-original-width="4032" height="151" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjxeJJLszjHtC04rwpwlwpVbCJIdd6tRIzcW3WeBoPnU_QDufznb8VDbAFZWhyiTM7PSre-MvR3ShO01dN9pAEWag6kzu16Kr9yYn_6kq1l-6_Oq0C77ECNJLlK4Drsh8E78waLwRJC89qOPaIm1k7NZ3OLMuVN4tw9gf7ZJloqNW4YR8nvuj5X4PVvwvY/s320/20230725_103353.jpg" width="320" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg_AqB7Vr_vZLbTuTQFE-jLIVAiEShUtqHPEUxldiy-T8Xn-N2ndRhVzqvAv8ddUwQakc7Ssg6GUJrPftFXRtqSaqCN5yKU5FX_ckpErrVnq__BYLJ1llqetj9OzsBLwTLUzOuCqwruaKtyR3BKocp867jG1AuiUK0JUEzG8sTzmr98V6B19Z60QqljYLg/s4032/20230725_103359.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1908" data-original-width="4032" height="168" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg_AqB7Vr_vZLbTuTQFE-jLIVAiEShUtqHPEUxldiy-T8Xn-N2ndRhVzqvAv8ddUwQakc7Ssg6GUJrPftFXRtqSaqCN5yKU5FX_ckpErrVnq__BYLJ1llqetj9OzsBLwTLUzOuCqwruaKtyR3BKocp867jG1AuiUK0JUEzG8sTzmr98V6B19Z60QqljYLg/w356-h168/20230725_103359.jpg" width="356" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">Saját termés.</div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjrcr_MW65pKnESflgkKZsdUpwV8E1AjMJT2AocGVRXjyAZ1rPVEFjaJ1PgMP4WALS90qSoSNLvf7KUf4dc1xpB0wElR_GCMx9B0k7V7swQdpb_xaqfZoBtQ4rtNGVrg3pLvd1q6bG8F9aHc6yFfpF9_HGGo14afRF_uIbKbyjir0_ccEdMvHeii_g8w4o/s4032/20230726_185359.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1908" data-original-width="4032" height="182" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjrcr_MW65pKnESflgkKZsdUpwV8E1AjMJT2AocGVRXjyAZ1rPVEFjaJ1PgMP4WALS90qSoSNLvf7KUf4dc1xpB0wElR_GCMx9B0k7V7swQdpb_xaqfZoBtQ4rtNGVrg3pLvd1q6bG8F9aHc6yFfpF9_HGGo14afRF_uIbKbyjir0_ccEdMvHeii_g8w4o/w386-h182/20230726_185359.jpg" width="386" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">Ők is. </div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEghtfWKdViIKB6_8SzhEZIX9kneCkc3vc3-KjEfqRv1mbcW8Adi3PVDJZxDvaOEle-DpCCouOrgsz_XzI3he2Zw_FaPafh0b2Y5nzuwVO4vBxTYBVOYW1g1k2RWvKpPzr7dP-6a_SrxZH4lVzWBEJw847FoOa70zkjvy5K8oQz4qSJv9UbqIy8AClsaq2k/s4032/20230726_185434.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1908" data-original-width="4032" height="173" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEghtfWKdViIKB6_8SzhEZIX9kneCkc3vc3-KjEfqRv1mbcW8Adi3PVDJZxDvaOEle-DpCCouOrgsz_XzI3he2Zw_FaPafh0b2Y5nzuwVO4vBxTYBVOYW1g1k2RWvKpPzr7dP-6a_SrxZH4lVzWBEJw847FoOa70zkjvy5K8oQz4qSJv9UbqIy8AClsaq2k/w367-h173/20230726_185434.jpg" width="367" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">M.nek is ízlik.Csak úgy eszi.</div><p style="text-align: justify;">M. egyre többször van baba társaságban. Egy gyakrabban van részünk babás-mamás összeröffenésekben. Vagy nálunk, vagy a másik anyukánál. Jó látni M. másokhoz viszonyulni, hogy szocializálódik, ismerkedik másokkal és egyre vagányabbá válik mások közelében. Pénteken lesz két hete, hogy elindult, hogy jár. Azóta, ha teheti úton van, két kezébe mindig kell valami, ritkán sír eséseknél. Büszke vagyok rá. És bizony már érti mi az a nem, és lányokat lepipázó hisztivel tudja a tudtomra adni, hogy most épp belegázoltam a lelkivilágába, hogy nem engedtem meg neki, hogy a kutyák vizéből igyon, vagy kirámolja a szemetest. Amint nyílik egy ajtó, ő rögvest ott terem is intézkedik. Legfőképp a kamraajtó nyílását hallja meg már több méterről is és jön, lát és nyer. Vagy nem, mikor én közbelépek. Szeret enni, etetni a kutyákat is kis ravaszan az asztal alatt, kockázni, könyveket lapozgatni, lépcsőn lemenni, kutyákkal, cicákkal játszani, nagyokat kacarászni, őszintén megörülni minden apróságnak, Bélát a robotfűnyírót napi ötször megjavítani. Sokat fejlődött értelmi szinten is. És a legnagyobb változás mindhármunknak, hogy átköltöztettük a szobájába. Majd erről is írok.</p><p style="text-align: justify;">Voltak napok, amikor jó volt bele kapaszkodni udvarunkon tett sétákba, virágzó sövényeink látványába, vagy a hatalmas muskátli virágfejekbe az ablakpárkányokon. Ültettünk új virágokat is, tujákat, akácpalántákat. Kicsit rendezgettük a ház garázs melletti sarkát, majd ezzel jövök a beszámolóval.</p><p style="text-align: justify;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgyUs-9ZuOlX9h-lABEFNZGjeVPkf7aDZjK0cHz05NEAr4PdiqOVNDXXgR1ZHeY778Lk0UquZlGfFT88CYmIKiHgeJ1ZevbZ7ZQx9mynLwLWT7qNO6xdYroZQS7fhhh2fYdyxUQHuTmaLVY9OUQ3CGV2LUNdaymtgkmUrxMOyC9bEZh5PKstFOQiKUi_9U/s2880/20230802_211506.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2880" data-original-width="2880" height="347" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgyUs-9ZuOlX9h-lABEFNZGjeVPkf7aDZjK0cHz05NEAr4PdiqOVNDXXgR1ZHeY778Lk0UquZlGfFT88CYmIKiHgeJ1ZevbZ7ZQx9mynLwLWT7qNO6xdYroZQS7fhhh2fYdyxUQHuTmaLVY9OUQ3CGV2LUNdaymtgkmUrxMOyC9bEZh5PKstFOQiKUi_9U/w347-h347/20230802_211506.jpg" width="347" /></a></div><br /><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;"><br /></p>Anitahttp://www.blogger.com/profile/18158439904098162925noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2714607358971729341.post-68741960336943088342023-07-18T05:54:00.001-07:002023-07-18T05:54:17.382-07:00Kamrarendezés<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiyuJQwEskuM_RPrRVwYAjC1lKniF5O2EWqYJ0qTDOJsJDq8cKNi9n_QEJivdBu_jdAtBEznTAfAz4acGPAXk8Zhw6cwDyPWhiG8P5CK5TbSurd7hkJEfIGZr3VE0XrQaaIGwo6XgiybfcwBDehR8aAwGT9ap1dxKUMTmx1zxAGqRDhd6Ey2iOJnOT_6R4/s2880/20230718_141657.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2880" data-original-width="2880" height="430" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiyuJQwEskuM_RPrRVwYAjC1lKniF5O2EWqYJ0qTDOJsJDq8cKNi9n_QEJivdBu_jdAtBEznTAfAz4acGPAXk8Zhw6cwDyPWhiG8P5CK5TbSurd7hkJEfIGZr3VE0XrQaaIGwo6XgiybfcwBDehR8aAwGT9ap1dxKUMTmx1zxAGqRDhd6Ey2iOJnOT_6R4/w430-h430/20230718_141657.jpg" width="430" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><p style="text-align: justify;">Nemrég instagramon rátaláltam egy profilra, ami hasznos takarítási tippeket, rendszert, raktározási tippeket és más háztartással kapcsolatos tartalmat oszt meg. Ott leltem rá egy olyan posztra, ami taglalja a takaritandó felüleleteket, feladatokat napi, heti, havi és három havi leosztásban. Annak részeként volt a kamra takarítás, rendszerezése, rendbe rakása. Micsoda véletlen volt! Én épp egy héttel azelőtt csináltam meg, mielőtt megtaláltam az említett profilt.</p><p style="text-align: justify;">Viszont még valami elmaradt. Hozzájutottam férj által három fa dobozkához. Először úgy voltam vele minek, van elég tároló doboz a kamrában. Aztán jött egy ötlet és olyannnyir izgatott lettem, hogy másnap, azaz ma meg is csináltam és már készül is róla a poszt. Mondom, hogy izgatott lettem!:-)</p><p style="text-align: justify;">Szétrendszereztem azokat a hozzávalókat, melyeket a sütéshez használok. Így lett egy sütőporos, fűszeres kis dobozom, egy cukor-mák-dió-aszalványok közepes dobozom és egy lisztes nagy dobozom, melyet szemmel láthatóan fel kell töltenem.</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjmWyd4qO53CCBHF4BBjRYfC7cYaOQPaERgDmEhQHNTX4nQtCIRdFWII8H0VJX3cqzy2qBVMlCtc5FCRKZ9a48m71R0RelRzLY7k9_f5r3UWgWfyxYz6glJt4UNU11lKrvyn-zpuX6ZGtVHbnHnemQKrn3fJoG4K8KCuwnuIcLmwUEGtnd90tEfMyDjypw/s2880/20230718_141626.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2880" data-original-width="2880" height="364" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjmWyd4qO53CCBHF4BBjRYfC7cYaOQPaERgDmEhQHNTX4nQtCIRdFWII8H0VJX3cqzy2qBVMlCtc5FCRKZ9a48m71R0RelRzLY7k9_f5r3UWgWfyxYz6glJt4UNU11lKrvyn-zpuX6ZGtVHbnHnemQKrn3fJoG4K8KCuwnuIcLmwUEGtnd90tEfMyDjypw/w364-h364/20230718_141626.jpg" width="364" /></a></div><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;">És felsuzabadult a régi nagy barna műanyagdobzom, aminek további életéről már vannak sejtéseim.:-)</p>Anitahttp://www.blogger.com/profile/18158439904098162925noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2714607358971729341.post-21135436116741491392023-07-07T12:29:00.002-07:002023-07-07T12:29:42.295-07:00Márton-fa<p style="text-align: justify;">Szemünk előtt cseperedett. Szépen. Csendben. Türelmesen. Úgy látszik jó helyre került, megkapott mindent, ami a fejlődéséhez kell, kellhet. Minden nap meg-megnézegettem, nézegettük, hol tart a növekedésben, fejlődésben. És minden egyes mérföldkőnél izgatottak voltunk, hogy vajon meg lesz a gyümölcse az odafigyelésnek, szeretetnek.</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgou2BJgtHmLg4kMPU65BH7kHjoyhWy5Zo5KFdKzKqNMdCV-o_sO2Q6S3ejWMmwEC5OgTutQbykRbpnbpEw0XNYVHNtg9oCz9sEvTiImbArdzF68M--4IAcdziJKDY4QxVyO6tf8jNebfG86htqIVyfop4jghuNj3ejhCPheqbe_8wRzHEZ_ARFXVvH2ks/s4032/20230620_073207.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4032" data-original-width="1908" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgou2BJgtHmLg4kMPU65BH7kHjoyhWy5Zo5KFdKzKqNMdCV-o_sO2Q6S3ejWMmwEC5OgTutQbykRbpnbpEw0XNYVHNtg9oCz9sEvTiImbArdzF68M--4IAcdziJKDY4QxVyO6tf8jNebfG86htqIVyfop4jghuNj3ejhCPheqbe_8wRzHEZ_ARFXVvH2ks/w189-h400/20230620_073207.jpg" width="189" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhfg-0AoGErio74hBrlHY9WndQ21pUvfoABJaV-_TFKkv3d0tYo6_SNtQ3BUK35Of8FUFwyZiKfI94Ja81Fg4rgfNnSWhGCRu-vvzLXQoeGRqH4Vp3gX4nOE8NavizRW5yghjaSg6VD1q7I2yJQhxIJ-LwDgvn2O9kBrF6ceIackg9SqBR7QBCyuQYwwZI/s4032/20230620_073215.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4032" data-original-width="1908" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhfg-0AoGErio74hBrlHY9WndQ21pUvfoABJaV-_TFKkv3d0tYo6_SNtQ3BUK35Of8FUFwyZiKfI94Ja81Fg4rgfNnSWhGCRu-vvzLXQoeGRqH4Vp3gX4nOE8NavizRW5yghjaSg6VD1q7I2yJQhxIJ-LwDgvn2O9kBrF6ceIackg9SqBR7QBCyuQYwwZI/w189-h400/20230620_073215.jpg" width="189" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5fefJyGs49PBCV__q04ZtQCC7scnjCEORSlkuRAmhwkbLljd9dWd_oOPynBLf5MlnzvH3oFgD1rsInxtHsFHKBNFzbVx5nH7Q7AJyADw74dSHhxYl-whgWw16RVF-c7g5-8kf47_PLY2as-pRfARWgEqpCMaj87IvoFyMqG_e_Cf3bDgrLchrs3Sy7MY/s4032/20230620_073226.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4032" data-original-width="1908" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5fefJyGs49PBCV__q04ZtQCC7scnjCEORSlkuRAmhwkbLljd9dWd_oOPynBLf5MlnzvH3oFgD1rsInxtHsFHKBNFzbVx5nH7Q7AJyADw74dSHhxYl-whgWw16RVF-c7g5-8kf47_PLY2as-pRfARWgEqpCMaj87IvoFyMqG_e_Cf3bDgrLchrs3Sy7MY/w189-h400/20230620_073226.jpg" width="189" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjFkl5oiW-5dnVTSthsyMBAaFDRDqSQNPv--jEo9geDA7KOPEjMI0uYEj3Gkrs0qJLpOEoz0koTVDOqdMsDu52BCZV0t5GCbrNMvZX3-aZhN2GjELF7iU8Hlk9JyEpuFojO_wwKV18yfMic-nhvXIDvx4UIoAeuKikyInTM8vcF2Is9G57JDMS3RaCl1AQ/s4032/20230620_073239.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4032" data-original-width="1908" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjFkl5oiW-5dnVTSthsyMBAaFDRDqSQNPv--jEo9geDA7KOPEjMI0uYEj3Gkrs0qJLpOEoz0koTVDOqdMsDu52BCZV0t5GCbrNMvZX3-aZhN2GjELF7iU8Hlk9JyEpuFojO_wwKV18yfMic-nhvXIDvx4UIoAeuKikyInTM8vcF2Is9G57JDMS3RaCl1AQ/w189-h400/20230620_073239.jpg" width="189" /></a></div><br /><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;">Jelentem meglett. Márton-fa élete első évében nemcsak új hajtásokat növesztett, hanem már termést is, amiből M. is evett. Igaz nem olyan formában és lelkekesedéssel, ahogy én képzeltem, de hatalmas öröm számomra, számunkra, hogy saját termesztésű gyümölcsöt kínálhatok neki. Ami nem mellesleg így elsőre szerintem gazdag volt.</p><p style="text-align: justify;">Egy éve ültettük, M. fiúnk születése után. </p>Anitahttp://www.blogger.com/profile/18158439904098162925noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2714607358971729341.post-84599260157095476922023-06-28T12:15:00.001-07:002023-06-30T01:06:15.973-07:00Egy kellemes vasárnap délután<p style="text-align: justify;">M.-nek igyekszünk átadni a természet a és a természetszerető életvitel szeretét. Ennek tudatában sok időt töltünk a természetben és M. bizony gyakran úgy intézi a dolgokat, hogy nem csak ébrenlét alatt élvezi az erdő friss levegőjét. Sokat járunk bicajozni, sokat vagyunk természetközelben, ami nem is olyan nehéz, hiszen mi magunk is természetközeli helyen, a Kis-Duna környekén lakunk.</p><p style="text-align: justify;">M. szeret a fűben mászkálni, kavicsokat markolászni, a homokozóval való ismerkedés is folyamatban, szeret levegőn lenni, az udvaron közösen megnézni virágokat. Vasárnap alkalmas idő nyílt egy családi nagybicajozásra, amit megspékeltünk egy kis piknikkel a Kis-Duna partján egy hangulatos kis csárda mellett. M. túros gombocót evett, mi meg a csárda ízeit és finom sörét élveztük.</p><p style="text-align: justify;">Úgyhogy amint Férj elkészült M. újabb szerelvényével, ülésekre pattantunk és neki vágtunk szelni a szelet. A bicajra szerelhető gyerekutánfutó izgalmak következő szintjére emelte a bicajozást. Már nagyon vártam az ilyen családi programokat. Sütött a nap, kellemes nyári szellő fújt, szép, zöldes, erdős helyeken tepertünk, M. is nagyon belemerült a látványba. </p><p style="text-align: justify;">A napsütés csak úgy beleivódott az ember bőrébe, a nagy és szép zöld terület kápráztatja az ember szemét és a természet hangjai, a madárcsicsergés meg felemelő, lazító zene a emberi fülnek. Ezek így együtt balzsam az ember lelkére, kiváltképp, ha a látja gyereke arcán is, hogy jól érzi magát. </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhBwyZQs3Vo7ZuYmKjXjvhLyPelVSKnO1qo1QjFpXmH6ZF-Esgw_CJuoDteIi83gaM7ZOZVSFx4Lqb9XPba3neEviO6j3OgfXoZxR9MAd7dlcSvxl9wpD5EHBX3CQzqFcW7W9yeaRu7dRc/s4032/20230625_113612.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4032" data-original-width="1908" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhBwyZQs3Vo7ZuYmKjXjvhLyPelVSKnO1qo1QjFpXmH6ZF-Esgw_CJuoDteIi83gaM7ZOZVSFx4Lqb9XPba3neEviO6j3OgfXoZxR9MAd7dlcSvxl9wpD5EHBX3CQzqFcW7W9yeaRu7dRc/s320/20230625_113612.jpg" width="151" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEghvpEdI6-WeAbJ5d64xXzswJHr_xBAYBAC3sD1SzZFbVt5CJ18yuxsGx_mNMMEZheAI2ye0mNliCP5CdqboOefJTv4JsARhwUEko71fO1StUAV0Yn5gKrcKcXiIMGPVALVzfwzHChYGJU/s4032/20230625_113559.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4032" data-original-width="1908" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEghvpEdI6-WeAbJ5d64xXzswJHr_xBAYBAC3sD1SzZFbVt5CJ18yuxsGx_mNMMEZheAI2ye0mNliCP5CdqboOefJTv4JsARhwUEko71fO1StUAV0Yn5gKrcKcXiIMGPVALVzfwzHChYGJU/s320/20230625_113559.jpg" width="151" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhq7AOu0hPfXFdA0XgWFlN0OMPxJYI38NVR8V9-D734PgWrShZq6gGeqjABaHkMp3evAuTntQhx2Z3WIZpKnFbHSzkY-3cuchl6qqGtaMgucZO6EdAauGPazS42LDogJKgwayEnwNn2PiE/s4032/20230625_112202.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4032" data-original-width="1908" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhq7AOu0hPfXFdA0XgWFlN0OMPxJYI38NVR8V9-D734PgWrShZq6gGeqjABaHkMp3evAuTntQhx2Z3WIZpKnFbHSzkY-3cuchl6qqGtaMgucZO6EdAauGPazS42LDogJKgwayEnwNn2PiE/s320/20230625_112202.jpg" width="151" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhvPAGDtgkK5vkpvg-FIkyQatbDGBUndTV22W4UItt3n55NEFsGMcwl0LLoVBk9LpvWf-9XoxM0OgaqQeKs2FltMq-jIfIHq14_yvyJKFjaC6AHvejonxMTlscccNU0Ksd11v5Dyqk-5dY/s4032/20230625_112158.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4032" data-original-width="1908" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhvPAGDtgkK5vkpvg-FIkyQatbDGBUndTV22W4UItt3n55NEFsGMcwl0LLoVBk9LpvWf-9XoxM0OgaqQeKs2FltMq-jIfIHq14_yvyJKFjaC6AHvejonxMTlscccNU0Ksd11v5Dyqk-5dY/s320/20230625_112158.jpg" width="151" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><br /></div><br /><p></p>Anitahttp://www.blogger.com/profile/18158439904098162925noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2714607358971729341.post-34548977576384637632023-06-08T05:29:00.002-07:002023-06-08T05:31:21.189-07:00Egy másik élet #17<p style="text-align: justify;">Lezajlottak a tervezett ünnepségek. Elmondhatom, hogy egész jól sikerültek, együtt volt a család, a két család.</p><p style="text-align: justify;">Mindkettőt gondos tervezés, megbeszélés, készülődés és listázás előzőtt meg. Ha már listaírás, Monica büszke lenne rám. Még a listáról is lista készült, külön lista mindenkinek, hogy mi a feladata. Még Mártonnak is volt listája.😁</p><p style="text-align: justify;">Na de egy kis komolyságot! Minden egyes héten, minden napra volt egy kisebb feladat, apránként, részfeladatoként elkészültem, elkészültünk mindennel. Volt bennem persze most is egy merő kényszeresség, feszültség, idegesség, hogy minden, amit terveztem, meglegyen. Hála és köszönet minden segítő kéznek, aki erre teret adott valamilyen formában.</p><p style="text-align: justify;">Rám jellemző, hogy ameddig nem jön el egy várt esemény, dolog, addig ideges, feszült vagyok, kattog az agyam, mit mikor csináljak, hogy midnen időben meglegyen, ne késsünk, miden is előre el legyen készítve. De amint ott vagyunk, jelen esetben a templomban, szép ruciban, időben, a családtagok előtt, megnyugodtam. A szertartás alatt M. nagyon szépen viselkedett, mintha értette volna, ez most egy nagy esemény az életében. Mosolygos, jókedélyú, érdeklődő volt, feszített csinos fehér öltőnyében.😍 Azért a végére megmutatta, huncut is tud lenni. Keze most is olyan gyors volt, mint a villám és megfogta két újjával az égő gyertya lángját, ami erre kialudt. Kicsit megérezte a forróságot a szentem, ami könnyekben jött ki rajta, de csak már másodpercig tartott. Aztán már mosolyogva pózolt a fényképeken. </p><p style="text-align: justify;">Reggel ünnepi díszletbe varázsoltuk a teraszt. Szép vászon, csipkés asztali terítők, saját vágott virágok, ünnepi teríték tették szebbé a teraszt, igyekeztünk hozni a formánkat. Ha már nem sikerült étteremben ünnepelni, szerettem volna idecsempészin azt a hangulatot. Úgy érzem sikerült. Az ünnepi edéb szószerint éttermi volt, a felszolgálás meg hazai, azaz hande made. Kell ennél több?😁</p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;">A szülinapon is megrendelésre volt a jó, kellemes meleg idő. A nagy készülődés mellett zajlottak bennem lelki munkák is. A fiam, fiunk első születésnapi ünnepsége. Amilyen szép volt a születése, olyan volt a szülinapját is ünnepelni. Készülni rá. Igyekeztem nem túlkészálni rá. Nem volt mindenhol is lufi, meg több emeletes torta, meg ajándékdömping. Lufi volt, papirgirlandok formájában, torta is persze. Az egyiket én készítettem, egy baba torta volt, nyers vegán, amiből M. is kapott természetesen, a másik egy isteni finom dobos torta, M. nagyija által. M. mamája meg isteni finom rétest hozott, ami még fokozta az édes élvezeteket. Sokak szemében felcsillant az úúúdejórégettemrétestideveleanyukám nézés.</p><p style="text-align: justify;">Szép, közösen eltöltött ünnepi délután volt dupla adag gulyással, finom, házi és édes ízekkel, nevetéssel, beszélgetésekkel, babázásokkal, begmintonozással, kardozásokkal, fotózkodással és a meghatódottságtól való örömkönnyekkel, elcsuklott hanggal. </p><p style="text-align: justify;">Drága keresztfiónk hiányzott csak, aki bizonyára összeterelte volna a férfiakat egy jó kis focira. 😉😀</p>Anitahttp://www.blogger.com/profile/18158439904098162925noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2714607358971729341.post-16816814762886120302023-06-01T05:52:00.001-07:002023-06-01T05:52:13.384-07:00Egy másik élet #16<p style="text-align: justify;">Tavaly ilyenkor már utána voltam, pihentem a szobában, ismerkedtem a szobatársammal, aki már akkor 18. napját töltötte. Ma a terápián megkérdezték, milyen visszaemlékezni. Jó. Szép. Örömmel emlékezem vissza. A képeken is mosolygunk, mindketten. Épp indulás előtt szelfiztünk, két hullám között, hajnali 5 után. Odakinn síri csönd a nagy zivatar után, sehol senki, mintha az esőtől minden is megtisztult volna. És ő egy ilyen, megtisztult napon, megtisztult világba jött.</p><p style="text-align: justify;">Itthon meg pihentem, fittlabdáztam, bevágtam egy joghurtot és egy müzliszeletet, sőt még ott is az izgalmas órák alatt is lement egy. Olyan jól esett. Közben Adelera ringatóztam, levendula illatta töltötte be a szobát. </p><p style="text-align: justify;">Aztán pár órával később, egy szép nemzetközi napon meglátta a napvilágot. Majd mindjárt rám is tették, megfoghattam, érezhettem őt, a kis, nedves testét és így maradtunk vagy másfél órát.</p><p style="text-align: justify;">A mai nap kevéssel déli 12 óra előtt betöltötte első életévét. Ez a nap valóban más, valóban szebb, máshogy látom a mosolyát, a tekintetét. Már tudja, hogy anya és apa vagyunk, hogy ő a miénk és mi az ővéi vagyunk. </p><p style="text-align: justify;">Életem legnehezebb éve volt és még csak most jön a java. Hihetetlen mélységek és magasságok után vagyunk és csak hálát adhatok a Jó Istennek, hogy ilyen tüneményes, okos, egészséges, jófej fiúgyermekkel áldott meg minket, akit sokan szeretnek. </p>Anitahttp://www.blogger.com/profile/18158439904098162925noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2714607358971729341.post-39896109374090406282023-05-22T05:52:00.003-07:002023-05-22T05:54:21.767-07:00Egy másik élet #15<p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgKzT7MisVqDaShF8tlysF8OFA9xXB2XUZtujJaI1_7CJ6SJFIhE3J7fvutM7fFeWrr2XM3KACW9cERiKQLtTl1gOjduhk9Pa9g5_mN5wQb5UxFLSwGbwynLqZaIuFpYTAUWsnkG4iYrQh-BAM-GRXj_mWs3MiSisQADwBFZbOnReH-sBO6JyIVK1_c/s512/324535693_711263677120230_7126870207627481262_n.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="447" data-original-width="512" height="279" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgKzT7MisVqDaShF8tlysF8OFA9xXB2XUZtujJaI1_7CJ6SJFIhE3J7fvutM7fFeWrr2XM3KACW9cERiKQLtTl1gOjduhk9Pa9g5_mN5wQb5UxFLSwGbwynLqZaIuFpYTAUWsnkG4iYrQh-BAM-GRXj_mWs3MiSisQADwBFZbOnReH-sBO6JyIVK1_c/s320/324535693_711263677120230_7126870207627481262_n.jpg" width="320" /></a></div><br /><br /><p></p><p style="text-align: justify;">A tabi beütött. Úgy érzem. Mintha nyugodtabb lennék..</p><p style="text-align: justify;"> Sok mindent történt nálunk az utóbbi időben, ismét volt mélypont, egy nagy mélypont, amiből férj egy a tanácstalansága miatt tett tette ébresztett fel. Felhívta apumat. Ő nem tud semmiről. Ami a legrosszabb elkezdtem tőle úgy félni, mint gyerekkoromban. Féltem, hogy idejön és azt teszi majd velem is, amit az anyuval sok évvel ezelőtt. Végül csak anyu volt akkor nálunk. Ő és férj hoztak fel újra a felszínre. </p><p style="text-align: justify;">Anyuval most olyan a kapcsolatom, mint amilyet mindig is vágytam. Mellettem van, támogat, szeret, ki is fejezi, ölelget, vigyázz rám, sütünk, kertet rendezünk, beszélgetünk. És unokázik sokat. M. meg mamázik. Sokat. Nagyon jó ezt nekem látnom. Pótoljuk a pótolni valókat. </p><p style="text-align: justify;">Megtudtam a pszichodiagnosztika eredményét. Rossz érzések vannak bennem ezzel kapcsolatban. Hogy már papíron is ott van feketén-fehéren: pszichésen nem vagyok egészséges. Meg kell még emészteni, megrágni a dolgot és nem kiköpni, hanem lenyelni, hogy ez is én vagyok. A pszichiáter biztat, hogy a diagnózis számára nem olyan rossz, amit ne lehetne megoldani. Több személyiségzavar tüntetei is mutatom, de nem egyetlen egy komoly zavar sok tüntetét. </p><p style="text-align: justify;">Férj altat napközben. Egy tanács okán tettünk így. Működik. A gyerek alszik, én nyugottabb vagyok, amit a szobanövényeim is értékelnek....</p><p style="text-align: justify;">Készülünk a keresztelőre, szülinapra. Az első teendőlistája készen. Mától-holnaptól pontról pontra megyünk, hogy remélehtőleg semmit sem felejtsünk el. </p><p style="text-align: justify;"><br /></p>Anitahttp://www.blogger.com/profile/18158439904098162925noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2714607358971729341.post-9395115368372821032023-05-10T06:28:00.003-07:002023-05-10T06:28:57.851-07:00Egy másik élet #14<p style="text-align: justify;"> Egy újabb jelentés érkezik. Ismét eltelt egy hónap, M. lassan egy éves lesz, egészen pontosan gyereknapon. Ebben a hónapban is voltam nagyon lennt, olyan lennt, hogy az már számomra is ijesztő. A terápiákra járok, bár pszichiáternél lassan két hónapja nem voltam. Lemondtam az ellenőrzéseket az utolsó pillanatban, aznap történtek dolgok és nem volt erőm elmenni oda és vájkálni a lelkemben. </p><p style="text-align: justify;">Vagy nagyon lennt vagyok, vagy nagyon fennt, nincs köztes állapot. Nem merem élvezni a jót, az apró sikereket, mert attól félek, arra gondolok, mikor és mi fog megint valami elszaródni. Kifele adom a legjobbat, amit tudok, de belül tombolnak a viharok....</p><p style="text-align: justify;">De nem ereszthetek le. Nem szabad! Pár héten belül két nagy esemény is vár ránk, vár Mártonra. Keresztelő és az első születésnap. Már szerveződik mindkettő. Keresztelő dátuma, helyszíne, az azt végző pap, keresztszülők, M.nek ruha, kiscipó, kising, gyertya, vendégek meghívása, torta megrendelése megvan. Márcsak az ünnepi ebédet és a templomnak járó kis szivességet kell megrendelni. A pappal is egyeztettünk, hogy hogyan is fog zajlani az egész, mennyi ideig tart, igy tudjuk majd megtervezni M. délutáni alvását. </p><p style="text-align: justify;">A szülinapi ünneplés is szervezésben. A dátum már meghatározva, vendégek meghívva, tortarendelés leadva. A felnőttes verziót drága anyósom biztosítja, a baba és egyben felnőtt verziót meg én. Sokáig keresgéltem M.-nek finom de egészséges fajta babatortát, aztán rátaláltam<a href="https://kemenytojas.com/receptek/nyersvegan-almas-makos-afonyas-torta-recept/" target="_blank"> erre</a>. A hozzávalók listáját már felírtam. Nem túl édes, plusz cukor, liszt, tojás, tej nincs benne. Férj a diszítés felelős. Már most látom, hogy abszolut nem fogja eltúlozni a dolgot. :-) A menü gulyás lesz házi kovászos kenyérrel, amit drága szomszédasszonyom biztosít. Már le van egyezve mikor süti és mennyit. Hogy még édesebb legyen a szülinapi délután anyum rétest hoz a ünneplőseregnek, bizony leszünk páran, és az csak a szük család. Tárgyi ajándékot nem kérünk, mindenki az ajándékra szánt összeget borítékolja. Férj ugyanis egy átalakíthatós, szerelhetős járgányra gyűjt M.-nek. </p><p style="text-align: justify;">M. egyik napról a másikra elkezdedt egyedül enni. Szépen kezébe fogja a falatot és a szájába teszi, sőt harapja is.Szinte mindent megeszik, amit elejé teszek és szeret is enni. Aminek borzasztóan örülök. Már lépeget szépen, persze még segítséggel, de ő maga irányítja a lábait, bútor mellett már egyedül is régóta. Meg-megáll pár másodpercre egyedül, de utána még lemegy négykézlábra, biztos ami biztos alapon. Nagyon kommunikatív, interaktív lett. Szinte egész nap jókedélyű, mindig mosolyog és szeret minket. Mi meg őt. </p>Anitahttp://www.blogger.com/profile/18158439904098162925noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2714607358971729341.post-35559697406361876942023-04-21T06:21:00.001-07:002023-04-21T06:21:44.328-07:00Egy másik élet #13<p style="text-align: justify;">Azt mondják legyen az anyának énideje. És én is ezt hangsúlyoztam minden kismamámnak. De ki vagy mi az az ÉN szülés után? Mostanság sokat foglalkoztat ez a kérdés. A terhesség, szülés, anyaság után egy új ÉN jön létre. De milyen új én? Újra kell magam definiálni és ez baromira nem könnyű. Hol, hogyan, mivel kezdjem? Mit kell csinálnom, hogy tudjam. Amit tudok, hogy csinálni kell, hogy a gyerekről legyen rendesen gondoskodva, szeretve, oda figyelve rá, kielégítve az igényei, a szükségletei.</p><p style="text-align: justify;">A nap szinte azzal telik, hogy ez az énkeresés hátra szorul és működik az az én, aki szoptat, pelust cserél, etet, babakaját főz, vígasztal, altat, ölel, bújik, játszik, takarít, mos, főz, kutyákkal foglalkozik, tervez, ötletel, próbál másokat támogatni, bevásárol. A tevékenységek listája hosszú. A másik én meg azt sem tudja hol van, merre van az arra, milyen is ő valójában. </p><p style="text-align: justify;">A terápiákon mostanság erős témákat érintünk. Önszeretet, önértékelés, az új én az én esetemben, felelősségvállalás, önelfogadás, boldogság. Ezen belül, hogy nem bűn, nem rossz, ha magamra is gondolok, ha pihenek, ha foglalkozom magammal. Ezzel még dolgom van. Azt a pihenést, önfoglalkozást ki kell érdemelnem, jó napnak kell lennie, fel kell valamit mutatnom, hogy megérdemeljem és ne én legyek az utolsó, akiről gondoskodom, akire időt szánok. </p><p style="text-align: justify;">Ma blogot írok. Ez is már egy olyan, amit magamért teszek, kreatív munka, a régi énemhez tartozik. Az egyéni terápián megkaptam házi feladatnak, hogy amikor lehet, akkor először magamra fordítsak időt, aztán jöhet a takarítás és egyéb házi munka. </p>Anitahttp://www.blogger.com/profile/18158439904098162925noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2714607358971729341.post-70938777430540643752023-04-05T06:09:00.002-07:002023-04-05T06:09:51.977-07:00Egy másik élet #12<p style="text-align: justify;">Visszaolvastam az előző blogokat. Hát körülbelül ugyanott vagyok, ha nem mégjobban a béka segge alatt. Előzőleg voltak jó és jobb napok is. Meg igazi, szép tavaszi idő, amikor M.-mel sokat voltunk kinn az udvaron, a levegőn. Hátamra csatoltam a hordozóban és úgy sétáltunk a Duna partján, takarítottam a nyári teraszt, szettem össze a frissen mosott száraz ruhákat, ültettem át virágot. M. is nagyon élvezte, más magasságból kémlelte, figyelte a világot.</p><p style="text-align: justify;">Aztén jött egy hirtelen töréspont és megint nagyon lenn vagyok. Szinte minden nap, napjában többször a képembe tolja magát az a gyerekkori trauma, amitől nem tudok szabadulni, holott hosszú évekig nem is gondoltam rá. A tudatalattim mélyen elsüllyesztette. Ezzel így elég nehéz megélni a napot, a jót látni, pozitív lenni, kötődni, nem kifárasztani magam fizikailag, hogy ne kattogjon az agyam. </p><p style="text-align: justify;"> Ami a terápiát illeti, van két egyéni terapeutám és egy csoportos is. Szeretném hinni, hogy segítenek és hogy jól leszek, de úgy érzem ebből telejsen kilábalni nem lehet, vagy nem tudok. Ez nem olyan, mint a nátha, ami pár nap és átmegy. Ez rák, ami már áttétes. </p><p style="text-align: justify;">M. már tíz hónapos és sokat fejlődödt mostanság. Bútorok mentén már járkál, meg-megáll egyedül pár másodpercre, nagy a mozgásigénye, sokat gagyog, új hangokat, szótagokat mond, interaktívabb lett, sokat csibészkedik, kifejezi örömét, nem tetszését, fájdalmát, akaratát. Szeret enni, a társaságot, a kutyákat, a cicit, mindent is felfedezni.</p><p style="text-align: justify;">Segítséget kapok, többet is, mint érdemlek és hittem volna, hogy kapok. Hálás vagyok nekik mindenért. Sokszor nem méltónak érzam magam rá, hogy kudarcott vallok, vallottam. </p><p style="text-align: justify;">Pár napja M,-et cici nélkül teszem le aludni már napközben is. Az elején van, kap cicit, aztán már csak ölelés, simi és ssss van. Az után döntöttem így, hogy mindkét mellbimbóm véresre harapta és tépte a fogaival és párszor sikoltoztam a fájdalomtól altatások alatt. És ő mindezen jókedéjűen nevetett. Bevetettem a házi praktikáim: grapfruitmagcseppek kis olivaolajban, ezzel kenegetem és szépen gyógyul is. Ennek örömére ma megint felsértette a mellbimbóm, játkénak nézi szoptatás közben. Pár napig rajtam fekve szoptattam, mert úgy nem tudta tépni a mellbimbóm. Bár a sebek már alapból fájtak, ha csak a ruha anyaga hozzáért. </p>Anitahttp://www.blogger.com/profile/18158439904098162925noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2714607358971729341.post-8149067401599984292023-02-01T05:55:00.002-08:002023-02-01T05:59:47.248-08:00Egy másik élet #11<p style="text-align: justify;"> Rég nem írtam, nem jelentkeztem. Valahogy nem volt kedvem géphez ülni. Sok minden történt mostanság. Velem is, M.-mel is, velünk is. </p><p style="text-align: justify;">Én...nem is tudom, hogyan, de egy mondhatni jobb pár nap után brutál leeresztettem. Olyanokat tettem, ami már nem a józan énem része. Magamra sem ismertem. Sokat kivett ez belőlem, lelkileg, mentálisan. És sokat kivett a körülöttem lévőkből is, akik szemtanúja voltak a viselkedésemnek, lelki állapotomnak. A jelszavam a nem bírom lett....Szégyenlem magam, hogy még mindig itt tartok. Igyekszem magam nem elhagyni, kinézetileg és férjnek is kedveskedni, ahogy tudok. Ezek miatt a brutális összeomlások miatt úgy érzem ezt már itthon a falak között nem tudjuk megoldani....</p><p style="text-align: justify;">Szombaton eljutottunk az első babaúszásra, amit már hónapok óta szerettem volna, de akkor is sajnos alvási gondjaink voltak. Találtam egy magyar oktató hölgyet és egy nagyon jó időpontot, reggel 8tól. Nagyon tetszett neki is nekünk is. Jó kis kikapcsolódás volt, kimozdultunk itthonról és Márton is látott babákat. Babapancsi után még megálltuk nekem téli bokacsizmát venni, mert már férj nem bírta nézni, milyen ocsmány a régi, ami 8 éve hordok. </p><p style="text-align: justify;">M. ismét fejlődik. Már egy kézzel kapaszkodik, tesz is pár lépést egydül a bútor mellett haladva, ezerrel négykézlábozik, egyensúlyozik, örökmozgó, egyfolytába mosolyog, jókat eszik, jókat játszik és egyedül is jól elvan. Akkor szoktam fözni-sútni, reggel mindig. Örülök, hogy a főzéshez és sütéshez vissza-vissza térhetek, hacsak gyors fözésekre és sütésekre, de akkor is jó. Ma éppen csibemelles bulgur, sütőtükkrémleves, és sütőtökök muffin volt a menü és özlet után még összedobtam férjnek pár mákos-almás táskákat leveles téaztából. M. is azt ette, amit mi: csibemellez kockákra vága, bulgurt, sütőtököt és petrezselymet. Ette, mint a kacs a nokedlit. Egyébként ma éppen 8 hónapos.</p><p style="text-align: justify;">Sikerült találkozno egy barátnőmmel is, aki látogatóban volt itthon Németországból. Sajnos ő is láttot nagyon rosszul, de nem ment el, nem akartam visszafordulni, pedig kértem. </p><p style="text-align: justify;">Férj erősítést kért és anyum azóta jön szinte minden nap munka után és támogat, biztat és már látja, hogy tényleg nem vagyok jól, nemcsak kitalálom.</p><p style="text-align: justify;">Közben még ilyen lelki állapot mellett voltam párszor segíteni egy friss anyukának szoptatás ügyben, és megmutattam nekik a hordozást is. Segítem ahogy tudom, de érzem lehet nem elég. Az egyik felem tudja, hogy megteszek érte amit tudok, a másik felem meg azt mondja, hogy tehetnék többet, lehetnének hatásosabb módszereiem. </p><p style="text-align: justify;"><br /></p>Anitahttp://www.blogger.com/profile/18158439904098162925noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2714607358971729341.post-74855746776859904392023-01-19T06:31:00.000-08:002023-01-19T06:31:18.555-08:00Mélyen lenn valahol ott<p style="text-align: justify;">Erőm végén vagyok. Megint változás. És már rohadtul elegem van abból, hogy gyerekkel minden csak változás. Mindenki csak ezt szajkózza. Fáradt vagyok. Lelkileg. Fizikailag meg kinyírom magam. Folyamatosan csinálok valamit. Háztartás, üzlet, gyerekkel nonstopp.. Mikor elmehetnék tőle, akkor sem tudok. Pedig férj nem várja el, hogy állandóan a mókuskerékben legyek. </p><p style="text-align: justify;">Megint küzdünk, szenvendünk az alvással. Már mindent is megvettünk, hogy tudjon aludni. De nem megy. Kész ideggörcs egész nap a gyomrom. És már kezd nagyon kicsúszni a dolog a kezemből.Kezdem elveszteni a realitást. </p><p style="text-align: justify;">Teljesen üres vagyok. Mindent gépiesen végzek. Még azt a kis énidőt sem tudom nyugodtan tölteni, amikor fél órát alszik, mert bámulom a monitort, hogy alszik e. Mert felkel,vagy felsír, vagy ami a legrosszabb, el sem alszik.</p><p style="text-align: justify;">Fáradt vagyok!</p><p style="text-align: justify;"><br /></p>Anitahttp://www.blogger.com/profile/18158439904098162925noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2714607358971729341.post-56404731697559186332023-01-01T01:15:00.000-08:002023-01-01T01:15:06.795-08:00Hello január, hello 2023<p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjC36YbMYs5TkRXsLJXL8rEB4Kunbkt_APv4Vc0rYJVMNyqeVXGPl1LPh7d8v47vOvLZTvsWGxBGihkUmSe6-8C7vKB-7LM59CNngSeyEiwGwZZK_JiU5OihGyWI1_3BwlrqaFklZHpC3LiJgMAbCO14wqDZ0e2HkZNgwV10r-1OlFVAzFJdc8JAh9P/s800/hello-january-greeting-card-concept-fall-season-great-texture-winter-mood-129014001.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="533" data-original-width="800" height="254" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjC36YbMYs5TkRXsLJXL8rEB4Kunbkt_APv4Vc0rYJVMNyqeVXGPl1LPh7d8v47vOvLZTvsWGxBGihkUmSe6-8C7vKB-7LM59CNngSeyEiwGwZZK_JiU5OihGyWI1_3BwlrqaFklZHpC3LiJgMAbCO14wqDZ0e2HkZNgwV10r-1OlFVAzFJdc8JAh9P/w382-h254/hello-january-greeting-card-concept-fall-season-great-texture-winter-mood-129014001.jpg" width="382" /></a></div><br /> <p></p><p style="text-align: justify;">Ilyenkor mindenki összegezni szokott. Milyen volt az óvé, ami tegnap volt és milyen lesz az újév, ami éppen ma van. Nekünk a 2022-es év forduatot hozó volt, elhozta nekünk M-t, akért persze hálásak vagyunk. Nagyon édes, barátkozós ma 7 hetedik hónapját betöltő baba., aki ül, feláll támaszték mellett és ma elkezdett négykézlábozni.</p><p style="text-align: justify;">Én kismamaként, szülő nőként és anyaként is kudarcot vallottam. Sok érzelmi hullámon vagyok túl. Fáradt vagyok, folyamatosan frusztrált, ideges, kevés az a helyzet, amikor felengedett vagyok. Anyaságom módszereit kritikák érik, ami szintén bánt, mert nem erre van szükségem. Miért baj az, ha én máshogy gondolom és csinálni szeretném.</p><p style="text-align: justify;">Mostanában már azt sem tudom ki vagyok valójában. Ki az a V.Anita, mit akarok, merre tartok. Teljesen szürke lettem. Próbálok visszatalálni önmagamhoz, de nem járok sok sikerrel. Úgy érzem elvesztettem egy részem, hiába kaptam egy újat. Az anya részét. Megmaradok még mindig a komfortzónában, mit a csiga, fél kijönni a házából. </p><p style="text-align: justify;">Most az olvasásá mellett színezek. Ez most kikapcsol, barátokkal igyekszem találkozni. Tudom, hogy kell élni mellette, de magáva szipolyoz az egész, ami körülötte van.</p><p style="text-align: justify;"> </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgQl2emFCvAmcqFlYfXY5XyFEl_Dvop8T6R0jLd_JWRs4BMpBRn7OL50ib1x49B7pb5z8bKZmeCDm4TMtYFxF13ZVsNj0K4hiPsT4BI55uSXU0t8QynbBx3twa0qUN1OTXTlW-xslaOAs2luGVqI49VIamzy3jh5M4A4z3CczLjp3-blRt6YriFtEb7/s2880/20230101_091644.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2880" data-original-width="2880" height="356" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgQl2emFCvAmcqFlYfXY5XyFEl_Dvop8T6R0jLd_JWRs4BMpBRn7OL50ib1x49B7pb5z8bKZmeCDm4TMtYFxF13ZVsNj0K4hiPsT4BI55uSXU0t8QynbBx3twa0qUN1OTXTlW-xslaOAs2luGVqI49VIamzy3jh5M4A4z3CczLjp3-blRt6YriFtEb7/w356-h356/20230101_091644.jpg" width="356" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">Szeretném érezni január első napjának feelingjét, még dolgozom rajta. Magamba szivni azt az erőt, amit egy új kezdet adhat és meglelni a belső békét önmagammal, a történésekkel, a világgal. </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><br /></div><br /><p style="text-align: justify;"><br /></p>Anitahttp://www.blogger.com/profile/18158439904098162925noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2714607358971729341.post-19198020112597124802022-12-27T04:28:00.001-08:002022-12-27T04:28:13.428-08:00Karácsony 2022<p style="text-align: justify;"> Ez az első karácsonyunk ötösben. Persze a két kutyát is belevettem a bandánkba, hiszen már családtagok. Azonban az ötöshöz kellett egy harmadik is, aki nem más, mint fiúnk, M. Ez volt az első karácsonya, amit igyekeztünk emlékezetessé tenni. Ha neki nem is, de magunknak igen. M. mellett tudtam takarítani is, igaz az ablakok majd tavasszal eresztenek át több fényt, de volt díszítés, benn és kinn is, karácsonyi dalok hallgatása mézeskalács sütés közben, favásárlás, ajándékok csomagolása, képeslap köldése. Addig ő az etetőszékében figyelt mit csinálok, mindent magyaráztam neki, énekeltem neki. Szenteste napja nem úgy indult, ahogy az előző napok, így a fadíszités rám maradt amig férj kinn sétált M.-mel, hogy aludjon a hordozóban. Mire megjöttek kész volt a fa, világítottak az égők, tetszett neki, leste is a nagy szemeivel. </p><p style="text-align: justify;">Az ebéd után, amihez őt is odaültettük és majszolta a falatkáit, következett egy kis pihi, alvás. Kinek mi. Majd az ébresztés után jött az ajándékozás. M.nagyokat csodálkozott mit kap. Nagy érdeklődéssel fogta a kezébe a négy kis lapozgatót.Szereti a könyveket, öröm lesz, ha ő is könyvszerető lesz. </p><p style="text-align: justify;">A harmadik alvása után szépen, meghitt hangulatban elfogyasztottuk a vacsoránkat, amit reggel készítettem el. Lencseleves, bejgli, lazac, krumplisalata, ja és gyümölcssaláta, ostya mézzel, dióval és fokhagymával volt a menü. Férj gyertyafényes, szivbemarkoló pohárkszöntője emelte a hangulatot, amit finom borral spékeltünk meg. </p><p style="text-align: justify;">Ja igen és volt fotózkodás is, a fa mellett, első karácsonyos felsőben, ami ugye mostanság kihagyhatatlan. De ezt a képet meghagytuk magunknak.😊</p><p style="text-align: justify;">Másnap tali a család többi tagjával, mamázások, papázások, meg unokatesózások, ajándékozások, vendégelés, ami bízom benne jól sikerült.</p><p style="text-align: justify;">Jövőre közös mézeskalácssütés, nagy karácsonyi séta, dalok éneklése. És még lesz olyan is, amikor hatosban ünnepelünk. És, nem, nem arra kell gondolni....</p><p style="text-align: justify;"><br /></p>Anitahttp://www.blogger.com/profile/18158439904098162925noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2714607358971729341.post-38978096181841424662022-12-21T01:13:00.002-08:002022-12-21T01:13:34.283-08:00Egy másik élet #10<p style="text-align: justify;"> Még mindig sok bennem a frusztráció, nehezen engedek fel. Tudom kell valami ezzel kezdenem, de úgy érzem ördögi kör az egész. Vannak napok, mikor jól mennek a dolgok. Olyankor nem is merek örülni neki, mert akkor tuti, hogy megint jön valami nehéz időszak. Nagyon várom ennek az első évnek a végét, vagy mit, mert állítólag az legnehezebb. </p><p style="text-align: justify;">Férj olyan apa, amilyet M. csak kívánhat magának. Ott van mikor kell. Neki és nekem is. Nem sokszor mondom, mert nehéz ilyenekről beszélnem, de remélem Ő is tudja ezt. A nagybetűs apa. </p><p style="text-align: justify;">Belekezdtem egy újabb könyvbe, muszáj rá vennem magam más, felnőttes tevékenységre, hogy kikapcsoljon az agyam. És jól is esik.</p><p style="text-align: justify;">Tegnap mozgalmas nap volt. Délelőtt babalátogatóba volt nálunk egy kedves női ismerősőm, akivel a Minority Kids projekt kapcsán ismerkedtem össze, Nagyon szép, nagy csomaggal jött. Nem is tudom, hová tenni a dolgot, hogy mivel érdemeltük ki azt a sok szépet. Kellemes látogatás volt, ami során kimerítettük a jó baba, jól alszik témát. Köszi L. </p><p style="text-align: justify;">M. már olyan szépen ül. Egyedül, támaszték nélkül, sokáig. Amióta megy neki, csak azt csinálja szinte. És örül neki, hogy ül. Más szögből is látja már a dolgokat. Nagyon mozgékony egy gyerek. Kúszik ide-oda, folyamatosan jön-megy. Vannak nyugodtabb pillanatai is, amikor csak ül, vagy fekszik és beszél a játékainak. De olyan komolyan, mint akinek fontos mondadója van. És hosszú ideig elvan így. Egyedül is. Ilyenkor nem mászom a képébe, hagyom őt szabadon és egyedül is játszani. Neki is kell a magánszféra. </p><p style="text-align: justify;">A karácsonyi nagy sütés elmarad. Ez is frusztrál, hogy valahogy nem tudok sort keríteni rá. De meg kell emberelnem magam, hogy valami egyszerűt süssek, de legyen. Ha már az ablakmosás is kimaradt. </p><p style="text-align: justify;">Kb. 3. hete csináljuk a hozzátáplálást. M. egyelőre nem nagy partner benne. Alig nyitja ki a száját, igy csak keveset tudok beleteremteni, de nagyon erőszakolni nem akarom. Anya tejét annál jobban szereti. Majd csak alakul ez is. Pedig a könyvekben írják, hogy már ez és etz adható az a HT elejétól, meg elsőként a tízórait, majd az uzsonnát váltsuk ki. Hát nem tudom nálunk hogy lesz ez.</p><p style="text-align: justify;">Hálás vagyok a szomszédaimért, akiket hívhatok, ha kell. K.-nak jó az antennái, kiérezte a lelki állapotom, abból, amit írtam neki. Aznap is szétzuhantam...</p>Anitahttp://www.blogger.com/profile/18158439904098162925noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2714607358971729341.post-8898423121366577722022-12-14T04:24:00.003-08:002022-12-14T04:24:26.378-08:00Egy másik élet #9<p style="text-align: justify;"> Jöttem kiadni az érzéseket, hogy levegővételhez jussak. Még mindig.Igen még mindig fulldoklom. Tudom szép időszak ez, kisbaba lét, fejlődés, gagyogásm meg minden.De akkor is van ez az érzés.Minden nap. Sok energiát elvesz. Amikor alszik, igyekszem a házi munka mellett kreativ dolgokat is csinálni. Így történt, hogy egyik szombati alvása alatt kidekoráltam kivülről az ablakpárkányokat. Bátyám jóvoltából hozzájutottam fenyőágakhoz, zöld ágakhoz meg olyan gyöngyös ágakhoz, aminek a neve most hirtelen nem jut eszembe. Aztán M.-mel, amig ő a kocsiból nézelődött feldiszítettem piros gyöngyös lánccal meg kis karácsonyi gömbökkel. Jól mutatnak így az ablakok. Szeretek kinn is diszíteni. </p><p style="text-align: justify;">A terápia most szünetel. Nem tudok egyszerűen eljutni..Tudom mindent lehet, csak akarni kell. Úgy érzem elég már a sok szarból, ami a felszínre tör. Még mindig tör. Márton huncut mosolyából is az árad, amikor fél órás altatás után rámvigyorog, hogy juszt sem alszom. Egy valaki tekintete tért vissza hozzám az ő mosolyában, akit nem szívesen látnék újra. És így nehéz. </p><p style="text-align: justify;">Márton most már egyre interaktívabb. Mintha értené és tudná, én vagyok anya és férj az apa. Mindig mosolyog ránk, szeret hozzánk bújni, bekapni az orrunkat, tépni a hajunkat és összenyálazni az arcunkat. Bevallom nehéz minden nap ott lenni neki, miközben a gondolataim cikáznak. Börtönben érzem magam, sokszor, sőt. Most a sok nehéz éjszaka után megörvendeztetett minket két nyugodt éjszakával. Ilyenkor mindig megköszönöm neki, hogy hagyott minket pihenni. </p><p style="text-align: justify;">Van is karácsonyi hangulatom, meg nincs is karácsonyi hangulatom. A lopott időkben elvégzem, amit lehet. És az éltet, hogy jövőre mindezt már M-.mel csináljuk. </p>Anitahttp://www.blogger.com/profile/18158439904098162925noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2714607358971729341.post-50237148645666561642022-12-06T04:31:00.003-08:002022-12-06T04:31:28.827-08:00Egy másik élet #8<p style="text-align: justify;">Hogy egy kicsit tereljem a gondolataimat, próbálom honzni az adcventi hangulatot a házba. A diszítés már egy dolog kivételével megvan, márcsak fenyőágak kellenek az ablakpárkányokra. A diszvilágításunk egész évben a helyén, már csak az üzemeltetésre vár. Karcácsonyi képeslapok feladva.Ami még talán segít, hogy apránként sikerült beszereznem, beszereznünk az ajándékokat is, amiko közül már egy-kettő becsomagolva. Ez azt jelenti, hogy olyankor el tudtam menni egy-egy órára itthonról, emberek közé, ki a négy fal közül. </p><p style="text-align: justify;">Nagyon segít az a gondolat, hogy M.-mel jövőre ilyenkor izgalmasabb lesz. Nem az altatásokról fog szólni, hanem csak altatásról, napi egyszer. Többet lehet vele jönni-menni. Hjaj igen, készülj M., mert furt menni fogunk, kirándulni, túrázni, sétálni. Ezt már nagyon várom.Hogy kitáruljon nemcsak neki a világ, de nekem is, nekünk is, hármunknak, ötünknek.</p><p style="text-align: justify;">Ismét túl vagyunk pár látogatáson. Aminek örülök, mert lement róluk a gond, a készülődés, egyeztetés, izgulás, feszütség, hogy vajjon M.előtte aludni fog-e. </p><p style="text-align: justify;">Férj mindog kérdezi, hogy amikor nem sikerül elaltatni és sírok, miért nem tudná egyensúlyozni az az öröm, amikor sikerül. Ugyanis akkor sem tudok nagyon örülni, ha sikerült elaludnia. Mintha félnék örülni a sikeres dolgoknak és képzeletben vállba veregetni magamat, hogy igenis Anita, most jól ment, ügyes vagy. Talán azért, mert nem tudom milyen érzés? Gyerekkoromban csínyán bántak az ilyen szavakkal, dicséretekkel, sőt azt hallottam a legtöbbször, hogy nekem úgy sem fog sikerülni. .. Na mindegy is...</p><p style="text-align: justify;">Néha azt érzem rabja vagyok a gyereknek, csak hogy neki jó legyen, aludjon elehget:-), hogy aztán az éjszakák lehetőségekhez mérten jól teljenek.</p><p style="text-align: justify;">Nagyon várom a tavaszt!</p><p style="text-align: justify;"><br /></p>Anitahttp://www.blogger.com/profile/18158439904098162925noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2714607358971729341.post-79169850131599833862022-11-29T05:11:00.004-08:002022-11-29T05:11:24.453-08:00 Egy másik élet #7<p style="text-align: justify;"> Ismét gyűlnek a fejem felett a felhők. A nap csak egy-egy pillanatra bújik elő, hogy aztán a felhők újra elárnyékolják. Ha lehet lelkileg, pszichésen még mélyebbre zuhantam. Nagyon szégyenllem magam, hogy ilyen eddig nem ismert bugyrokat járok meg, talán még intenzivebb, mint évekkel azelőtt. Bár akkor szó szerint zuhany kellett, hogy visszatérjek ebbe a világba. </p><p style="text-align: justify;">Már-már mindent az határoz meg, ahogy M. van. Ahogy alakítja ő a napot, vagy nem alakítja a napot. Legnehezebb ebben az, hogy nincs ráhatásom. Vagyis, ahogy férj mondja, ő nem robot, hanem egy élő ember, egy fejlődésben lévő kisbaba. És igen, nagyon szépen fejlődik. Kát nap múlva lesz hónapos és már négykézlábra teszi magát és már félig mintha ülne is. A kúszást már kisújjból kirázza. Nagyon jó kedélyáű, mosolygós, társasági gyerek és nagz kópé lesz belöle, már most látjuk.</p><p style="text-align: justify;">Olvastam egy cikket. Egy nőről, anyáról szól, aki a gyerekét nagyon szereti, de az anyaságot nem, az azzal járó napi teendőket. Valahogy én is így érzek. Ezt a napi mókuskereket, számolni az órákat, hogy kijöjjenek az alvások, ami segíti azt, hogy nyugodtak legyenek az esték. M. szokása mostanság este és hajnalban nagy ordítózással ébredni. Amit megtanultunk és már hatékonyan csinálunk, hogy úgymond restartoljuk a gyereket. Kijövök vele a hálóból, kinézünk pár ablakon a sötétbe, bekómázik tőle és 10-15 percen belül egyedül beszundizik az ágyában. </p><p style="text-align: justify;">Fizikailag is kimerültnek érzem magam.A sok érzlemi megélések. Néha magamra sem ismerek. Nem is tudom mitől várom a megváltást. Minden nap várom, hátha jobb lesz, de végül is minden nap ugyanazt csinálom.</p><p style="text-align: justify;">Ezer hála egy férjért, amilyen nekem van. Nélküle már valahol egy osztály sűllyesztőjében lennék, És hála egy ilyen kisfiúért, akit a jó Isten adott nekünk.</p>Anitahttp://www.blogger.com/profile/18158439904098162925noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2714607358971729341.post-5107531952329405062022-11-23T01:16:00.004-08:002022-11-23T01:19:25.448-08:00Egy másik élet #6<p style="text-align: justify;"> Nagyon sokszor azt élem meg, hogy a gyerek megszületésével mintha megszüntem volna létezni mások szemében. A gyerekre összpontosulnak a kérdések, jó baba-e, jól alszik-e, még szoptatok-e, a gyerek jól van-e. Én, mint ember, nő mintha teljesen láthatatlan lennék, nem látnak a gyereken túl. És ez teljesen megsemmisítésként hat rám, és szerintem minden anyára. Hogy én hordtam ki, szültem meg, de ahogy ő itt van, én nem vagyok. Azzal, hogy érdeklődnek nincs semmi baj, csak azzal, hogy ha meg is osztom bánatom, vagy véleményem, akkor én vagyok az ufó, hogy ilyeneket oldok, hisz ez ezzel jár, ki kell bírni. Meg előjönnek az ő történetükkel, hogy neki még rosszabb volt, akkor én mit nyavalygok.</p><p style="text-align: justify;">Nagyon fáj az is, hogy családon belül szapolnak, hogy milyen anya vagyok, hogy milyen feszes ütemtervünk van, hogy túlságosan komolyan veszem és hogy gyerekesen viselkedem. Azt hittem, hogy valamelyest tud rendeződni a kapcsolatunk, de attól tartok azok a bizonyos falaka ott maradnak kettőnk között.</p><p style="text-align: justify;">Igen, túlparás vagyok, mident túlgondolok, főleg hogz tudjuk tartani a napi alvásokat, és túl fáradt attól pszichésen, hogy mindig készenlétben kell lenni. Egy sorozatrészt sem tudok teljes nyugodtságban megnézni, hogy ne stresszeljek. </p><p style="text-align: justify;">Abban bízom, hogy idővel csak jobb lesz. Szivesen mennék M.-mel közösségbe, de közben emberekre meg nem vágyom, mert az anyukáknak is csak egy témájuk van: a gyerek. És hadd ne kelljen még ott is erről beszélni, versengeni, hasonlítgatni.</p>Anitahttp://www.blogger.com/profile/18158439904098162925noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2714607358971729341.post-35558178088145225662022-11-18T04:28:00.000-08:002022-11-18T04:28:03.495-08:00Egy másik élet #5<p style="text-align: justify;"> Azt mondják babával anya is születik. De vajon mikor jön el az az idő, amikor a nő nemcsak feleségnek, parternek érzi magát, hanem anyának is. Hiszen ugyanarról a személyről van szó, aki most már egy újabb, következő státuszban is helyt kell, hogy álljon. Mennyi szerep fér el egy női életbe, test és lélekbe. Mi az a határ, amikor nemcsak a feladatellátót, hanem ténylegesen az anyát látja és érzni magában az ember. </p><p style="text-align: justify;">Bevallom én még nem tudom hol tartok. Vagyis azt nem tudom ennek az útnak melyik részén, milyen messze vagy közel vagyok hozzá. Nehezen bírkózom meg azzal, hogy minden más de mégis ugyanaz. Ugyanazt csinálom, mókuskerék, amiben ha nem kezdek el gyorsan valami tenni, bególyozom, de szó szerint. </p><p style="text-align: justify;">Legnagyobb biztonságom, mikor férj is itthon van, Valahogy jobban megy a nap, nem félek, tudom, ha baj van, csak oda megyek Hozzá, megitatom kicsit az egereket, biztat és már jobb is. Gyakran magam sem értem, hogy visel el, hogy tud szeretni egy ilyet, mint én, aki lézelmileg selejtnek érzi magát, nem tud megbírkózni dolgokkal, holot ő is akarta, hogy legyen baba.</p><p style="text-align: justify;">Ma megyek az utcán M.-mel babakocsival, két néni beszélget, meglátnak, majd az egyik csak így: jó a baba? Én meg tessék? Hogy jó a baba? Én mg, hát persze. Miért van rossz is? Igen tudom, nem a legszebben írok anyaságom 5 és fél hónapjáról, de akkor sem látom M-t rossznak, ha nem alszik, csak dühös vagyok, frusztrált és tehetetlennek érzem magam.</p><p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: justify;"><br /></p>Anitahttp://www.blogger.com/profile/18158439904098162925noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2714607358971729341.post-91585200714739732802022-11-13T04:51:00.000-08:002022-11-13T04:51:39.926-08:00Egy másik élet #4<p style="text-align: justify;">Vasárnap van. Régebben másról szólt, máshogy telt ez a nap. Most, egy pici babával ugyanúgy, mint minden más nap. Korai kelés, logisztika az idővel, hogy főzni is tudjak, Mártonnal is foglalkozni, jól időzíteni az alvást, nem görcsölni rajta. Ma jutott idő olvasni is. Szomszédasszonyomtól kaptam három könyvet. A romantikus regénnyel kezdtem. Kicsit segít másra koncentrálni.</p><p style="text-align: justify;">Az a rossz, hogy mikor benne vagyok a rossz helyzetben, felülről látom magam, és tudom is mit kellenne tennem, de nem megy. Nem jutnak el magamtól magamhoz a segítő mondatok, hogy csak átmeneti. Mikor megint nem alszik be, egyszerűen elkap frusztráció, a düh, hogy már megint...És az baromira nem segít, mikor megjegyzésként megkapom emberektől, hisz semmi baja, majd elalszik később, lényeg hogy egészséges, szép babánk van. Hogyne. A majd elalszik hozzáállást volt hogy én is kipróbáltam, akkor reggel fél hetes ébredés után délután fél 3kor aludt el, azt is hordozóban rajtam, Ja és majd akkor alszik este sem jött be, mert óránként fent volt. Ma már a babák alvása felett nem szabadna csak úgy legyinteni,: hát mit csináljak, nem jó alvó, ez van. Annak valami oka van, az ilyen fajta elméleten túl. </p><p style="text-align: justify;">Gyakran érzem totál nem vagyok alkalmas anyának. Könnyen kiborulok, mindenre is nagyon akarok figyelni, hogy Márton a legjobb környezetben nevelkedjen. Nem nézünk tv-t, TV nem is volt bekapcsolva előtte, mióta megszületett, zenét is csak mostanság hallgatok, telefont is minimálisan használok mellette, nem fotózom, videózom úgy hogy lássa. Minél később ismerkedik az ilyen technológiákkal, annál jobb, szerintem. Nagyon parázos anya vagyok.Nem hittem volna magamról, hogy ilyen leszek. Az alvás dologról is miután annyit olvastam, totál rá voltam kattanva a témára, és még vagyok is, de igyekszem megérteni, hogy az alvási gondok minfig csak átmenetiek. </p><p style="text-align: justify;">Márton egyébként nagyon ügyes gyerek, motorikája rohamosoan fejlődik. Három hónaposan megtanult hasra fordulni, négy hónaposan alkaron támaszkodni, hátra kúszni, 5 hónaposan már kúszik előre, négykézlábra megy és meg van a lendület, hogy el is induljon. Nagyon érdeklődő baba, kedves, mosolygós, társas lény, jól eljátszik egyedül, legalább a sok hordozásnak van eredeménye is. Feltalálja magát, nem kell folyamatosan a seggében lenni, de nem is teszem, ahogy Neki teret, mikor eljátszik egyedül, én csak figyelem őt, ő meg közbe-közbe hátra néz, hogy meg e vagyok.Cuki pofa.:-)</p><p style="text-align: justify;">Holnap kezdem egy alvási tanácsadóva a közö munkát, hogy Márton megtanuljon valamelyest egyedül, kevesebb segítséggel elaludni és gyakorlati segítséggel lát el, min javitsak, mire figyeljek jobban. </p>Anitahttp://www.blogger.com/profile/18158439904098162925noreply@blogger.com0