Négy nap alatt még nem sikerült megszoknom, hogy 2019-et írunk, de van egy sanda gyanúm, hogy másnak sem. 😁 Hihetetlen milyen sebességgel robogunk az években, néha meg csiga lassúsággal vánszorognak a napok. Ezek az emberes hónapok így év végére nagyon felpörögnek a korai sötétedés ellenére, észre sem vesszük, és a nagy adventi készülődésben eltelik a karácsony, s érkezik az új év.
Munka
Megszokott rezsim szerint folytak a tanácsadások. Egy nagyobb kihívással találtam magam szembe, vagyis már találtam magam szembe már az előző hónapban is. A szomszéd faluból keresett fel egy szlovák anya nyelvű kismama, hogy készítsem fel a szülésére. Persze az első alkalommal le is egyeztük a tanácsadás időpontját. De aztán jött csak a dolog másik része. Bepánikoltam, hogy már nem tudok szlovákul, és hogy jó ég meg te szent atyám és atya Úr Isten, hogy milyen béna leszek, meg hogy lenéz majd, mert akcentusom van (Joy szerint javítanom kellene az akcsentemen). Az első tanácsadások egész jól mentek, az ilyenek alkalmával még keressük a kismamákkal a közös hangot, de a ahogy telt az idő, én is jobban felengedtem és a szlovákkal sincs már úgy igazán gondom. Férj szerint amúgy sincs, csak félek beszélni, meg hogy nem vagyok elég jó az embereknek...Örülök is az ilyen fajta újrafejlődésnek. Újrafejlődés, mert pár évvel ezelőtt napi szinten voltam kapcsolataban szlovák környezettel, és akkor kisebb félelem nélkül nyilvánultam meg.
December folyamán gyűltek az új jelentkezők, már az új évre. A vizsgákra való készülés mellett nehézkessebben adtam az időpontokat, de hát ha sok összejön, kitartok, a következő hónaptól már lazább a dolog. Ennek fényében eléggő sűrűn, feszített tempóban indult az új év, de hisz még csak nagyon az eleje, és már előre örülök a pihenésnek.
Februártól átveszem a MK szociál menedzser munkáját. Így webtartaltalom felelős és cikkíró mellett én vezetem majd a portál facebookos oldalát is.
És amit a legvégére hagytam, az az, hogy egy hetilaptól felkértek interjúra. Mint szakembert kérdeznek majd a felvidéki szülészetről, terhesgondozásról, a munkámról. Tökre izgatott vagyok...
Merre jártunk, mit csináltunk
Elolvastam, milyen volt a tavalyi karácsonyunk. Nem volt jó érzés visszaolvasni, de annál jobb érzés volt, hogy az, ami akkor volt, már a múltté. Valamit elengedtem, vagyis törekedtem arra, és könnyebben éltük meg idén az ünnepeket. Nagyon élveztem az ajándékok beszerzését, igyekeztem kreatív lenni, és nem felesleges dolgokat venni. A készülődést is élveztem, ahogy időm engedte a tanulás és munka mellett. A viszsgák eddig mind sikerültek, januárban még kettő vár rám, jog és filozófia, készülök rájuk, eldől mennyire volt elég. Bizakodó vagyok, hiszen ha tanul az ember, valamilyen szintű ismerettel megy oda.
Nagyszüleinkért gyújtottam gyertyát pár nappal karácsony előtt.
A fenyőfás dísz új. Két társával együtt az egyik szomszéd családtól kaptuk. Az első ajándék még Szent este érkezett, Szent este napján pedig még egy meglepetés várt a kapuban.
December 27. Együtt a család gyerekeivel. Játéknak bejött nekik a kerítéslecek levágott részei.
Kicsit relaxálnak.
Anyu is meg tesó is rajta van a képen.Újévi társasozás.
Panni keresztlányunk 6. születés napját ünnepeltük. Nagyon izgatott volt egész nap a nagylány.:-)
Hála segítő embereknek ( szomszédok, ismerősök, édesanyám valamint férj édesanyja) a szegény sorsban élő hat gyermekes anyukának is a mi csomagjanikon kívül többszöri alkalommal tudtunk segíteni ruhákkal és élelmiszerrel. Tudom az ilyen módszerrel nem segítem ki őt ebből az életéből, de legalább könnyíteni tudok rajta, és ha eszembe jut, hogy hat éhes száj van neki otthon....Legjobban miattuk segítünk férjjel neki ennyi ideje.
A karácsonyi rokonlátogatások lecsengése után Panni és Kispeti keresztgyerekeink nálunk töltöttek egy-két napot. Jól teltek ezek a napok, az elején mindig össze kell csiszolódni, de az mindig rövid ideig tart.
A hónapok óta vezetett Hála naplóm is szépen töltődik a hálát kiváltó napi eseményekkel, sokszor elég csak fellapoznom és olvasgatnom az idézeteket és megerősítő szövegeket és jobban is érzem magam. Egy hónappal ezelőtt a kóbor cicákat támogató és segítő polgári társulás anyagi megsegítéséért rendezett akución enyém lett egy meditációs könyv. Gyönyörű virágos illusztrált egy könyv, hacsak pár oldalt olvasok belőle, már a látvány is megnyugtat. :-) Már ideje lenne beszámolnom az aktuális könyvkupacomról, ami minden este vár elalvás előtt.
A házzal kapcsolatos legnagyobb hír, hogy kész a téli kert. A beüvegezés után kicsit megakadtunk, idő kellett a megfelelő burkolatot megtalálni. Végül gumianayu parkettára esett a választásunk. Férj előtte a betont alaposan bevonta vízizolációs anyaggal, arra második lépésben került rá egy több cm-s vastag ezüst fóliás izoláció, amjd arra a parketta. A munkában férj unokatestvére nagy segítség volt, ezúton is kösziii mégegyszer.😊 Sokat használjuk ezt a helyiséget, teljesen szoba hatása van, de mégis mintha kinn lennél. A kinti virágaim itt várják ki a tavaszt. Szépen élvezik a napsütést az üveg mögött, mi meg a meleget. Ebédeltünk már itt Szent este napján, teazgattunk kinn látogatókkal, és tanultam vizsgákra is. Nem gondoltam volna, hogy ilyen jó lesz. Samu is élvezi, mikor napközben itt benn szundizik és mikor éjjelre is beengedjük.
Itt nem látszik, de nagy volt az öröm. Kispeti nagyokat ujjongott a banánok láttán.
Panni első fellépése. Nehéz is volt könnyek nélkül végignézni.
A mesterek.😊
Samu gondolta besegít.
Szilveszterünk nagyon jól telt. Hivatalosak voltunk az egyik szomszédékhez. Az ház előtt forral borostunk, míg készült a tüzijáték. Megnéztük, utána finom, melengető vacsit kaptunk. Éjjel fél kettő tájékán mentünk haza.
A 2018-as évünk meghatározó évünk volt. Felismertük a nehézségeink okát, és tudunk is már róla beszélni. Sokat haladtunk, igaz nem minden teljes még, de sokat keresgéltem és jártam a lehetőségek után. Emellett a nagy hollandiai utunkat nem feledjük soha! Férj egyébként már elkészült a nyári olaszországi utunk tervével. Elmesélnie, hogy merre járunk majd, tartott csak egy órát.😊
Amit januárra tervezek:
- hogy élvezni tudjam az aktívabb, intenzívebb időszakot,
- kiiélvezni a elhetőségeket,
- megpihenni a tátrai kiránduláson,
- jutalmul a vizsgák utánra vettem egy könyvet, azt olvasni majd, már alig várom. Minden este szembe néz velem az éjjeliszekrényemen,én meg jót mosolygok, nyugi már nincs sok hátra. Ez is hajt, hogy csináljam a dolgom,
- Kispeti szülinapjára ajéndékot venni.
BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK MINDEN KEDVES KÖVETŐMNEK ÉS OLVASÓMNAK!!!
