Igaz, ma még február van, már csak fél nap választ el márciustól, így úgy érzem elengedhetjük az előző hónapot. Izgalommal várom a márciust. Lesz minek örülnünk, de először is hagyjuk szépen lecsengeni február történéseit. Szerettem ezt a hónapot. Teltek a hetek, nem unalmasan.
www.pinterest.com
Munka
A tanácsadás robog tovább, néha nagyob sebességgel, mint ahogy azt bírom. Sok új jelentkezőm volt az Új évtől. Így, akikkel épphogy befejeződödt a tanácsadássorozat, már kezdtük az újjakkal. Fizetetett reklám nélkül is jönnek az újabb felkérések. Ajánlásra keresnek fel, vagy a google keresőjében az elsők között vagyok szülészfelkészítő kereső szó alatt. Ez nagyon örömmel tölt el. Ebben a hónapban ismét bővült a weboldal tartalma. Egy külön részben töltöm fel a tanácsadásról írt értékeléseket. Az elsőket férj segített, megmutatta hogyan kell, utána már magam csináltam. Érdekes munka, egyre többet fejlődök a számítógépes munkában, de még mindig az emberekkel dolgozni a top, bár igényesebb. Ami még a weboldalt illeti tervben van képgaléria kialakítása.
Februárban egy újabb lépcsőfokot ugrott meg a tanácsadás, és jómagam, mint szülésznő. Két interjú is megjelent rólam, ahol a szülés természetességének fontosságáról, a felkészülésről, szoptatásról beszélek. Nagy izgalommal készültem rájuk, amiben férj és a gyerekek segítettek. 😊Az egyik csallóközi havilap felfigyelt rám, és interjút kért. Nehézkess volt összehozni, mert épp a januári vizsgaidőszak sűrűjében voltam, de az újságírónő nagyon rendes volt, és kitartó. Az interjú egy 5 csillagos kastélyszállóban volt, előtte profi fotós készített rólam képeket a szálló egy mesebelien szép szobájában. Majd következett a két órás interjú. Teljesen kifacsarva értam haza. De nagyon élveztem, elmondhattam a gondolataimat, szakmai rálátásomat a szüléssel kapcsolatban. A másik, online felületen is megjelent interjúban szintén a szülészeten tapasztaltakról, és a szülés milyenségének fontosságáról kérdeztek.
A Minority Kids projektben februártól átvettem a social manager funkciót. Itt is igyekszem helyt állni és érdekes posztokkal megfogni az olvasót, hogy minőséget lásson az oldalunkon. A munkámat segíti a projekt többi tagja is, akik a gyerekekkel kapcsolatos anyagit küldik: képeket, idézeteket, saját gondolatokat.
Merre jártunk, mit csináltunk?
A hónap elején sikerült letudni a szakgyakorlati részt. Egy szociális otthonban voltam 40 órát, ahol a feladatunk, mint első éves hallgatónak az volt, hogy ismerkedjünk a szociális ellátással. Az első nap a dokumentációval ismerkedtem, a többi napokon pedig magukkal a lakókkal, napjaik programjaival és a gyógyászati módszerekkel. Az egészről beszámolót kell írni, azzal már végre kész vagyok, kicsit nehezebben ment, mint képzeltem. Bár elkezdeni volt nehezebb, mint megírni.
A hónap első vasárnapján megünnepeltük Kispeti keresztfiúnk 3.szülinapját. Az ajándékbeszerzés is kalandosra sikerült, amit nem bánunk, mert egy kellemes délután lett belőle, azzá tettük. És még csomó jó könyvekre találtunk rá a Libriben. A gyerekek nagyon aranyosak voltak, Kispeti is élvezte, hogy őt ünnepeljük. Ahogy Panninál is, Petinél is elszorul a torkom. Ebben anyura ütöttem. Ő is mindenen el tud érzékenyülni. Igen, lehet hogy kivülről másnak látszom, de belül érzékeny vagyok. Ja és minden nagyon fini volt!
Már a harmadikat olvasom a kupacból.
Tátráztunk is februárban, Samuval együtt. Jól éreztünk magunkat. Ilyenkor van alkalom minden olyan másról beszélni, amiről a hétköznapokban nehezebben nyílunk meg a másik előtt. Samu is oda-vissza volt, hogy kirándul. Ő is belefásult a rohanó hétköznapokba😁 és velünk együtt élvezte a hegyeket, a nagy sétákat, friss levegőt és azt a sok fehér valamit, amit hónak hívunk. Mivel kutyával voltunk, csak szállásunk volt. Az étkezésekről mi magunk gondoskodtunk. Még talán jobb is volt. Otthonról vittünk ami volt főzéshez való és megoldottuk. Együtt főzőcskéztünk.
A hónap közepén lezajlottak a nyári szemeszter órái, egy még van hátra, márciusban. Egyre érdekesebb, ahogy mélyülünk el a szociális munka szakban és szociológiában. Vizsgáink áprilisban lesznek. Utána jöhet a megérdemelt pihenés kirándulás formájában. 😊
Samu áttesett egy kisebb műtéten. Férjjel úgy döntöttünk, kasztráltatjuk. Kicsit tovább húztam, valahogy a vizsgákkor nem volt kedvem. Február vége fele fellazultak a hétköznapok. Leszerveztem, elvittem, férjjel hazahoztuk. A műtét napjáni estén még csak a fejét tudta mozgatni, másnap már jobb volt, de az az utáni napok már samusak voltak. Amit észrevettünk, hogy nyugodtabb lett picivel, és nem akar minden kispárnát megszeretni, ami azért jó lesz, mikor már nagyobb lesz, hogy nem akarj a lábunkat sem majd megszeretni. 😁
Kriszti kuzinommal két klubestre is eljutottunk. Mindkettő másért keltette fel az érdeklődésünket. Az elsőnél olyannyira túljelentkezés volt, hogy helyszín kellett változtani. A másodiknál, melynek témája a szülési traumák voltak, felkértek mint szakembert beszélgető partnernek. Aki felkért, tudta, hogy nemet mondok, de meg akart tisztelni, hogy elsőként engem kért fel. Ezért nagyon hálás vagyok neki. Természetesen a klubesten így is részt vettem. És megbizonyosodtam. Megbizonyosodtam abban, hogy igenis jó úton vagyok ezzel a tanácsadással. Lehet nem csinálom nagyban, annyira szemetkiverően nagyban, hogy mindeki lásson. Aki viszont mást akar, az megtalál.
Havi tervek:
- vizsgákra készülni, szeminárium munkát írni,
- férjnek névnapi tortát, vagy sütit sütni,
- szülinapi ajándékot beszerezni,
- baránőzni,
- Almási Kitti elődására menni,
- tavaszi díszeket átnezni,
- ablakot mosni,
- sokat sétálni,
- gyerekekkel lenni.
