Befőzés-barack lekvár

Az úgy volt, hogy hozzájutottam egy nagyobb mennyiség sárgabarackhoz, kicsit akarva-akaratlanul. Mivel több volt az, mint amennyit megenni bírunk, üvegben végezték, lekvár formájában. Tavaly eper lekvárt készítettem, és még ribizli lekvárunk is akadt a kamrában a polcon. A ribizlivel kicsit elszámoltam magam, nem lett valami édes, de az eper lekvár egész jó lett. 

Lépésben haladtam a lekvár készítésével. Egyik este kimagoztam a barackokat, következő nap elmostam az üvegeket, és utána pedig neki fogtam. Egyszerű receptet használtam fel, inkább csak alapnak vettem. Miután minden szükséges dolog meg volt hozzá, ledaráltam a gyümölcsöt, majd főzni kezdtem, tettem hozzá cukrot (csakis barna cukrot, vagy mostanában nád cukrot is szoktam használni), majd egy kis csavarral folytattam. Idén a barack levár fahéjjal készült. Nagyon jó ízt ad neki. Hogy miből mennyit tettem, azt nem tudom, most bizalmat szavaztam a szemmértékemnek és az ízlelő bimbóimnak, közbe-közbe kóstolgattam a masszából. Férj szerint, és szerintem is nagyon finom lett az idei barack lekvárunk. 

A robotgép része egy daráló is, ami majdnem kifogott rajtam. Valahogy nehéz volt a darálót összerakni. 

Nem lett sok üveggel, mint régen nagyanyáinknak, de házi, egészséges hozzávalókból és szeretettel készült.

Ezek a cuki díszes anyagok a piacon vásárolt házi szörpös üvegekről meg lekvárokról maradtak meg, így most nagy előszeretettel használtam fel őket.

És már tudom is mi lesz a következő házi lekvárunk alapanyaga. Fügéből és szederből szeretnék majd még befőzni. Sajnos a cseresznyéről már lecsúsztam.

2019 nagy utazása

Mikor férj előrukkolt az ötlettel, hogy menjünk el egy következő autós körútra, ezúttal Olaszországba, kicsit idegen volt a számomra. Hollandiában nagyon jó volt. Oda a tulipánokat mentünk megnézni és mivel autóval mentünk, így ésszerű volt, hogy bejárunk arra több helyet. Olaszországban viszont már voltunk. Rómában, a nászutunkon. Gondoltam ezzel le is van zárva. De férj csak el kezdte tervezgetni az utat. Az elején csak azt, mikor néznénk meg odafal, Olaszországban, Toszkánában. És egyre több szép helyet fedezett fel, és kirekedett belőle egy 17 napos körút. Mivel nálam minden tovább tart, azaz nem tudok mindjárt valami újnak örülni, idő kell, hogy meg tudjak barátkozni a helyzettel, hogy megint valami újat kaphatok, valami újban lehet részem. Így egészen addig, amíg el nem indultunk, nem éreztem magaménak teljesen a dolgot. Egy-két héttel előtte persze lázasan készülődtem. Beszereztem hiányzó ruhadarabokat (természetesen Second Hand ruha boltban, tudjátok Zero Waste), férjnek is (neki új darabokat vettünk, ő így szerette volna, más dolgokban viszont ügyel a csomagolás), átnéztem, mit kell még az utazáshoz. Előző nap lázasan tettünk-vettünk a házban, az udvarban. Hisz az ember szereti a lehető legnagyobb rendben otthagyni másra a házat  ilyen hosszú időre. Férj szüleit kérdtük meg, hogy távollétünkben vigyázzanak Samura, meg a házra. Gondoltuk pihenésképpen, mivel sok felfedezni való hely van még a számukra a környéken. Bele is mentek. Így mi is nyugodtabbak voltunk. 

Szlovénia volt az első megálló. És mivel már régebben terveztünk oda is elmenni, összekötöttük a kettőt. Szlovénia egyszerűen gyönyörű, egy igazi kis gyöngyszem. Káprázatos a tája, a hegyei, a vízesései, az emberek tapasztaltunk szerint kedvesek, angolul beszélnek és a konyhájuk is jó. 

Itt a Triglav Nemzeti Parkban jártunk. Tökéletese hely természetjárás, túrázására. Valami gyönyörű. A tavak, folyók vizei szédületesen tiszták és türkizkékes színűek. 

Utána jött Lignano, tengerpart. Ott három éjszakát voltunk, előre erőt gyűjteni a nagy úthoz. Voltunk már mindketten a tengernél, de a látványa,  a hullámok zaja mindig magával ragad, nekem elég csak nézni is. Mivel meleg volt, jó is volt a víz mellett, de nem bírok sokáig egy helyben maradni. Az olvasás egy időre lefoglal. Örültünk ennek a semmittevésnek is. Másnap elautóztunk egy kisvárosba, távol a turista csomópontoktól. Teljes nyugalom, naaagyon kevés turistával, viszont gyönyörű kilátással és olasz hangulattal. 

Innen gurultunk is tovább. A következő emlékezetes hely az az autós Safari volt(ami az is marad életem végéig). Itt szabadon kószáló vadállatok között mentünk autóval egy nagy, erősített kerítéssel elzárt területen belül. Lélegzet elállító, mikor szemtől-szembe találkozik az ember őzekkel, gazellákkal, szarvasokkal, struccal, bölényekkel, lovakkal, tevékkel, zsiráfokkal. Az elefántok el voltak igaz zárva, és az oroszlánok, tigrisek is elzárt helyen voltak. Az ő területükön védőőrizetett is kapnak a látogatók. 

Az állatok után sorjában fedeztük fel az olasz városokat: Rimini, San Marino (az országot is), Vallombrosa(mesés toscanai kilátással), Firenzét, Pisát, Cornigliat és a Chinqa térre-t, Veronát, az olasz Dolomitokat (hegyeket),  és végül lezárásként ismét Szlovéniát, a Triglav Nemzeti Park egy másik részét. A városok szebbnél szebb történelmi  épületekkel kápráztattak el bennünket.Firenzében nem hagyhattuk ki a da Vinci múzeumot, Galilei szülői házát  (ide csak férjt ment föl, feleség már kissé nyűgös kedvében volt, és még egy nagy emelkedőt nem volt képes legyűrni😊) és sírját egy templomban, Pisában a ferde torony nagy látványosság, és nem csak ferdesége miatt, nagy is és szép is. Corniglia és a többi falucska a szikla szirtes hegyes-dombos helyeken ámulatba ejtő. Hogy ott emberek élnek, úgy mint mi a síkságon, és teljesen természetes a számukra egy ilyen élet hely. A hajó kiránduláson teljes képet kaptunk a hegyes-dombos tengerrel körülvett vidékről, milyen magasságokban képesek templomokat, házakat építeni, szőlőt termeszteni, élni. Veronában tetszett nekünk a legjobban az előzőekben meglátogatott városok közül. Több a látnivaló is, viszont a turista is, ami az Arénában rendezett színház fesztiválnak, illetve Rómeó és Júlia történetének tudható be. Jártunk Júlia házánál, láttuk azt a híres erkélyt is, Rómeó háza nem nyilvános már, magán épület lett(szerintünk), csak egy dísz tábla jelzi a hely mivoltát. Egyébként, mint forrásokból megtudtuk, Júlia háza csak a nagy történet megírása után épült, és az erkélyt csak később építettek a házhoz, mint turisztikai attrakciót. A ház előtt belső kis udvarban áll Júlia szobra, és úgy tartják, aki megérinti a szobrot, annak szerencséje lesz. Ezen felbuzdulva tömegek állnak a szobra előtt, hogy sorra kerülve a mellét fogdosva lefotózkodhassanak. Szegény lány cicije már teljesen megkopott. 😊Bicajoztunk(egyszer este), sétáltunk, sokat fagyiztunk.  Veronában megélhettem életem első operás élményét. Nyelvi akadályok miatt kukkot nem értettünk a szövegből, magából a sztoriból, de a látvány, az ének, a történések, a díszlet, a tánc megadja azt az élményt, ami miatt az ember képes három órát végigülni és nézni. Egy életre szóló élmény. 

Riminiben bicajozás a tengerhez.

Kilátás este San Marino majdnem tetejéről. Valami varázslatos. 

Kilátás San Marino utcájáról. 

Autópálya helyett közutakon mentünk, hogy érdekesebb legyen. Hát volt is bizony izgalom. Ilyen és ehhez hasonló kanyargóóóóós utakon mentünk több órán keresztül.

A szállásunk neve Bell Panorama. 

Firenze, ebben a templomban van Galilei sírja.

Az igazi toscán hely. A kilátása szintén pazar volt.

Pisa és ferde tornya.

Corniglia felé, fel és fel és fel fele a hegyes-dombos vidéken. Ilyen kilátásban volt részünk.

Hajókiránduláson, már visszafele, hátul a hajón. 

Verona és az Aréna, na meg férj.

Veronából továbbindulva megálltunk a  Garda-tónál. Ilyen szépséges zugai vannak.

Ez is az még.

Észak-Olaszország, Dolomiti hegység, 2150 m magasan. 

Szlovénia, egy óra túra dombos utakon, és 500 lépcsőfok után . A kép igaz nem adja teljesen vissza, amit szemmel látsz. Nagyon a valóságban.

Nagyon sok élménnyel jöttünk haza. És ami a lényeg:közös élményekkel gazdagabban jöttünk haza. Nem mindig könnyű egymással, egymás mellett, mivel mindketten szeretjük véghez vinni akaratunkat, elképzelésünket. De tanuljuk még. Ennyi időt közösen eltöltve-csak annyit voltunk külön egymástól, míg férj elment boltba bicajjal- már összehangolódtunk és gond nélkül elviseltük a másikat. 😊😊

Amit adott nekünk ez az utazás, az az hogy hiába a sok gond, nehézség, együtt kell menni az úton. Mert amíg mindenki menne a saját útján, az nem közös út, és úgy a gondok is nehezebbek. Viszont, ha közös az út, közösek a gondok, problémák is, és könnyebben viseli el őket az ember. 

Halihó, van itt valaki?

Először is helló Mindenkinek, jó ideje nem jártam erre. A választ ne várjátok, magam sem tudom. A blog egy időre nagyon háttérbe szorult. Sok más dolog volt, ami előtérbe helyeződött. Volt, mikor eszembe sem jutott a blog. Nem annyira jó ezt így kimondva, leírva látni.Viszont az utóbbi időben sok mindennel dűlőre jutottam, és lerendeződtek bennem bizonyos dolgok. 

Remélem a hosszú kihagyás után még van itt valaki, aki kíváncsi rám és továbbra is olvas majd. Ma, férj éppen úton van haza egy szolgálati útról és csak este ér haza, lehet ez meg, hogy már egy ideje lógott a levegőben a blogírás, gondoltam úgy, hogy ennek tegyünk már eleget. Megpróbálom összegezni a több hónap történéseit. 

forrás:pinterest.com

A munka, hála istennek nem csappan, sőt csak úgy semmiből jönnek a telefonhívások, mailek az új jelentkezőktől. Hosszas vívódás után úgy döntöttem emelek a tarifámon. Nagyon tartottam ettől, mert még a kezdek kezdetén, a tanácsadás meghirdetésekor nagyobb összeggel indítottunk. Akkor nem volt jelentkező, a négy évig tartó alacsonyabb ár viszont folyamatosan hozta a klienseket. Egy idő után viszont kezdett az önértékelésemnek nem jót tenni, hogy még egy manikűrös is (és itt most nem szeretnék leértékelni senkit) többet keres, mint én ezzel a munkával. Igaz, tanácsadásokat adok. De ezek évek tapasztalatai, egyetemen megszerzett tudás, amit aztán éveken keresztül saját magam bővítettem és bővítem a mai napig. Úgy érzem ezt a különbséget nem kell magyarázni. 

A másik munka is jól halad. Igaz a nagyszabású kirándulásunk miatt nem voltam elérhető közel három hétig, viszont az azt megelőző napokban sok időt töltöttem tervezgetéssel, posztok készítésével, hogy a facebook oldal  nem maradjon addig tartalom nélkül. Június elején tartottunk a csapat néhány tagjával csapatépítő tréninget, ami nagyon jó hangulatban telt. Sok mindent adott nekünk. 

Úgy éreztem itt az ideje megszilárdítani egyes ismereteimet, így bejelentkeztem egy elsősegély kurzusra, aminek első részeként több témakörből áló online anyagot kellett meghallgatni, majd abból tesztet írni. Annak sikeres elvégzése után kaptam egy certifikátót, majd a kurzus második része után kaptam egy kis könyvecskét. Ez azt igazolja, hogy Európa szerte érvényes a certifikátom, amit három évente újitani szükséges. 

Ami az én személyemet illeti a nyári szemeszter vizsgaidőszaka sikerrel zárult, jobban teljesítettem, mint a téli szemeszterben. Ez sok erőt adodt folytatni a sulit. Az utolsó vizsga után pár emberke kivételével beültünk egy közös szemeszterzárós közös nagy kajálásra. Jó hangulat volt, sokat nevettünk, és ez fontos egy osztályban. Hogy egy összetartó kollektíva legyünk. 

Igyekszem mindig valami mást kipróbálni önismeret és spiritualitás terén, és hogy igazán magammal is foglalkozzam. Új szépségápolási termékeket próbáltam ki. Odafigyelek a rendszeres arcápolásra és egy szépség szalon szolgáltatásait veszem igénybe, ahol egy órán át kényeztetnek és látnak el tanácsokkal. Mit mondjak. Nem nehéz nem élvezni. 

A szociális hálót néha dicsérni is lehet. Ott rátaláltam a zeneterápiás meditációra. Egy órás foglalkozás, mikor matracon kényelmesen elhelyezkedve vagy és a terápia vezetője különféle hangszereket szólaltat meg kellemes, lágy dallamot dúdolva közben. Az ellazulás garantált,  nekem legalábbis már elsőre nagyon bejött. Nem tudtam, hogy fogok tudni meditációs állapotba jutni zene mellett. Az embernek ki kell először próbálnia. Alig várom a szerdai (holnapi) "órát".

Önismereti téren kommunikációs tréningre adtunk a fejünket férjjel. Hogy minél jobban megértsük egymást. Hihetetlen, hogy mi minden lapul egy-egy szokásos mondat, szavak, kialakult szituációk mögött. Sokat merítünk belőle. Mint minden újra, erre is jellemző, hogy idő kell, míg beépül a mindennapjainkba, de így is már sok felismerésre tettünk szert. Természetesen az önismereti könyvek olvasása továbbra is folyamatban, olyan könyvem szinte mindig van az aktuális könyv kupacomban. 

Panni keresztlányunk is elbúcsúzott az oviból. Könnyáztatott szemekkel néztem, ahogy vidáman és koncentrálva énekel, táncol és verset mond. Nagyon ügyes kislány, tetszeni fog neki az iskola. A ballagási ajándékan sokat töprengtem. A szobájuk roskadásig játékkal, könyvekkel, így valami mást, emlékezeteset szerettem volna, ha ajándékozunk neki. Az ajándékválasztás végül is szerintem sikerült.😊

Kirándulni is voltunk, 17 napra. Férj megtervezte az egészet. Olaszországban voltunk, autó körúton. Megjártuk Toszkánát, voltunk tengerparton, turista központú falvacskákban a Chinqe terre-n, Pisában, Firenzében, Veronában és jártunk Szlovéniában a Triglav Nemzeti Parkban az oda és vissza fele úton is. Naaaagyon sok szép élménnyel tértünk haza, energiával feltöltődve. Sok időt töltöttünk együtt, állandóan együtt voltunk és jól bírtuk. Egyetlen egy szót mondanék összegzésül: HÁLA. Hála a férjemnek, hogy ezt mind megtervezte, hála ott fenn Valakinek, aki úgy gondolja megérdemlem, hogy igenis lehet ilyen életem, és hogy ennyi szépet láthatok a világból.. Egyben köszönet a felvigyázóknak is.😉😊

Szomszédainkkal jobban összemelegendtünk.Hazaérkezésünk után három egymást követo este borozgattunk, mindig másnál. Sokat nevettünk,laza, jó hangulatban telt. 

Erről nem tudok és nem is lehet csak egy képet feltenni ide. Majd igyekszem arról útinaplót hozni.

Az udvarral is nagyon ugortunk előre. Férj megcsinálta az öntöző rendszert, beüzemelte, elkészült az udvar szélében a díszsáv, amire múlcsot tettünk és virágokat ültettünk, leraktuk a gyepszőnyeget is, és hogy a kutya ne kaparja ki a virágaimat villanypásztorral húztuk körbe őket. Majd erről is írok egy beszámolót sok fotóval. 

Az első rózsa, amit az udvarra ültettünk.Szép kis bokor lett belőle, és nyíltak egymás után a rózsák rajta.

Az első fűnyírásunk.

A nyarunk eddig jól telik. Szeretném, ha kihásználnánk, ahogy időnk és a lehetőségeink engedik. Bicajozni, fagyizni, palacsintázni a gyerekekkel, olvasni, minél több új ismeretet szerezni, filmezni,  moziba menni, sétálni, pancsolni a medencénkben, koktailozni, stb. szeretnék. 

Ti mit terveztek a nyárra?