És az annyira, de annyira jó!!! Főleg, ha olyan területen, amiben még egyedül nem próbáltam ki magam. Máris elmondom, hogy képben legyetek. Ezen a héten, csütörtökön férj beszerzett pár bútor darabot a vendégszobába, ahol most még egyenlőre alszunk. Ezek a bútorok már véglegesítettek ott, nem tervezzük őket sem kicserélni, sem áthelyezni. Mivel a szoba központi darabja a nagy francia ágy, amin imádok aludni a kényelmes matrac miatt is, meg.....a matrac miatt, kisebb méretű példányokra gondoltunk, hogy ne legyen nagy nyüzsi a szobában. No de, ami a lényeg: a három bútordarabból kettőt én szereltem össze. Fogalmam sincs honnan jött az az isteni szikra, hogy én kalapácsot és csavarhúzót vegyek a kezembe, de megsúgom nem volt rossz döntés. Még férj viccelődött, hogy neki foghatnék egyedül a szerelésnek.
A három közül természetesen a legnehezebbel kezdtem (mi mással), pedig a kis komóddal akartam, de hát aki rosszul olvassa le a csomagolást, az így jár. Az első darab egy falra akasztható, három kis, tárolásra alkalmas kosárral ellátott fajta volt. Gondoltam nem lehet nehéz, Igen, csak gondoltam. Vagy talán a szerelési rajz volt a hibás, hogy háromszor is szét kellett szednem? Pedig még csak a harmadik lépésig jutottam el a nyolcból. No de a lelkesedés ez után sem lankadt....Csak röpke két és fél óra kellett hozzá, hogy a sok csillagokat is lehozom az égből, és az anyám tyúkját szidó féle mormolással fűszerezett melónak meg legyen a gyümölcse. Bár a végén fájt minden ujjam a kis kosarak összerakása után, mégis megérte, mikor férj járat be az autóval a garázsba, és én éppen finiselek a nagy munkámban.
Úgy éreztem elevenemben vagyok, és összerakom a harmadikat is, férj még a szokásos csütörtöki sógoros sörözés előtt összeszerelte azt a könnyű kis három polcos komódot, amit eredetileg én szerettem volna. A másik nagy melóra pénteken került sor, mikor két gyerek, Zsófi és annak barátnője, Karolina volt nálunk. Gondoltam, jó kis csapatépítés munka lenne, ha segítenek szerelni. Nagyon lelkesen igent is mondtak, ami a kicsomagolásig, és az első két elem összerakásáig tartott. Utána inkább átköltöztek a kanapéra színezni. :-). Zsófi nemsokára elment, szín játszó körre mentek Gabival, így ketten maratunk Karolinával. Addig meg már a szerelés oroszlán részével kész voltam, már csak a legfelső elem, és a kosarak voltak hátra. Abban nagyon jó segítségemre volt a leányzó, adogatta a csavarokat, a kosarak zsák szerű bélését, és szépen a helyére rendezgette a már kész kosarakat.
Aminek örülök, hogy a a negyedik kosárka szerelés már ment, mint a karika csapás. Egy azonban biztos, még ezen sikerek után is, hogy ha bútor szerelőként kellene dolgoznom, éhen halnánk. Nem tudom melyik munkáltató adna ennyi időt egy akasztós-komódos-rakodó pados bútor kombó összerakásához.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése