Örömömre szolgál #68

💗hogy Kispetire vigyázhattunk, nagyon jól ment minden, Peti is nagyon élvezte az itt létet, és a gyerekek is jól eljátszottak vele, 

💗kb. két hete hogy minden reggel fél hét körül kiülök a teraszra egy nagy bögre gőzölgő teával, jól beöltözve, ugyanis már hidegek a reggelek, és élvezem a friss, néha még csípős levegőt, annyira jó, totál feltölt, felfrissít, 

💗egy nap cserepes virágot kapni csak úgy egy kedves Kismamától, 😉

💗sokat együtt lenni a gyerekkel, az ikrek születésnapján közös shoppingolásra mentünk a szülők beleegyezése után, anyu is jött velünk, aminek nagyon örültem, fagyiztunk, beszélgettünk, és hasznos ajándékokat sikerült vennünk, 

💗egy kedves barátnőm látogatása párjával és kislányával, nagyon szép ajándékokat kaptunk, azóta gyönyörködöm bennük,

💗hogy minden nap abban a szép rusztikus vízforralóban készítem a teámat, amit sógoréktól kaptam a születésnapomra, 

💗kellemes este a szomszédokkal, ők még nem voltunk nálunk, áthívtam őket palacsintázásra, volt almás palacsinta, fahéjas palacsinta, és bécsi túrós sült palacsinta, amit Gabriella konyhájából lestem el, sikere volt, a három gyerekük nagyon helyesek voltak,

💗hogy a nagy hőségekben mégis hűvös szobában tudtunk aludni, nem fulladtunk meg a melegtől,

💗férjjel és szüleivel elmentünk a bősi vízi erőműhöz, és ott épp elcsíptük, ahogy halad ki egy nagy hajó a Nagy-Duna vizére, 

💗hogy bagetázó-kávézó nyílt a faluban, jó ötletnek tartjuk férjjel, még nem voltunk ott, mihamarabb leteszteljük, 

💗jókat nevetni férjjel egy műsoron, 

💗vasárnapi spontán fagyizás férjjel a helyi fagyizóan, árban nem a legolcsóbb fagylalt volt kezdetben, de azóta már faragtak le kicsit az árából, megkóstoltuk a levendulásat, szilvásat, mascarponésat, és ami a legjobb, hogy nem kell hozzá bestartolni a kocsit, elég csak bicajra pattanni és már ott is vagy, kellemes kiszolgálás, jő idő és feltöltődik az ember,

💗lánogos tésztát kapni szomszédasszonytól, nekik sokk lett, így rám gondolt, és nekem adtalígy gondoskodva van a mai kajáról.

Ez a levendulás váza volt az ajándék része, kaptunk még egy nagyon szép fényképtartót és egy kókuszdiós gyertyát. Úgy kell elképzelni mit egy kókuszdió felét, és benne gyertya van. 

Hogyan legyek környezettudatosabb?

www.google.com

Mostanában egyre többet foglalkoztat, hogyan is tudnám a háztartást úgy vezetni, hogy az kevesebb hulladékot termeljen. A szemetet tőlünk kéthetente viszike el, és már előfordult, hogy a szemét tároló csordultig tele volt, sőt, a zsák még ki is kandikált belőle. Amit eddig bevezettem, hogy a papírt a helyi alap suliba szállítom (igaz legutoljára Oci vitte el, köszi), a boros és egyéb üvegeket szintén egy gyűjtő kontejnerbe hordom, ami a lakótelepünkről kivezető út végén van. Így, mikor dolgozni megyek, csak megállok pár pillanatra a kocsival, és viszlát üveg! Bár már előfordult, hogy mire a kontejnerhez értem, elfelejtettem kidobni az üveget, és elvittem magam egy körre.😊 

Portörléshez leggyakrabban újrahasznosítható (kimosható) rongyot használok, az esővizet abba a hordóba gyűjtöm össze, amit az építkezésnél használtak, és meg használnak is. Azzal a vízzel öntözöm a kinti virágaimat. Bevásárláskor igyekszem kevés nejlon zacskót használni (legtöbbször nálam van az bevásárló szatyor, amit Erikától kaptam), hogy ne kelljen tárolni sokáig, aztán meg megválni tőlük, ha már megunom, hogy csak foglalja a helyet. Gyümölcs és zöldség vásárlás után egy-két zacsit meghagyok, ha a szükség úgy hozza, tudjak mihez nyúlni. 

A nem el fogyasztott élelmiszerekkel van gondom, aminek megoldásán még agyalok. Arra gondoltam eddig, hogy egy zárt kannában vagy valamiben tárolnám kinn az udvar a terasztól messzebb sarkán, és aztán rendszeresen üríteném ki anyuéknál, malac úrnak (vagy lánynak) biztos jól jön. Öblítőt sem veszek már egy ideje, helyette ecetet használok. Ezen én is csodálkoztam, hogy így is felhasználható, de ugyanolyan jó tapintásúak a ruhák, sőt míg férjnek nem szóltam el magam, észre sem vette a különbséget. Igaz mindkettő műanyag csomagolásban kapható, de egy ecetes műanyag üveg összenyomva még akkor is kisebb helyet foglal a szemetesben.

A férjtől kapott vágott virág csokrokat nem a szemetesbe dobom ki hanem a szomszéd füves telekre. Lehet nem a legjobb megoldás, de hát virág, az ott füves terület, és lebomlik. 

Egyébként ezt a kevesebb hulladék háztartás dolgot egy a közelmúltban felfedezett poszt erősítette meg bennem, a bloggert azóta a szívesen olvasom blogjaim közét tettem. A blogger ebben a posztjában egy harminc napos átalakulást kínál. Ez az útmutató harminc olyan megoldást tartalmaz, ami közelebb visz a környezet tudatos életmódhoz. Egyébként ennek a blognank van egy FB csoportja is, ahová csipegetni járok az ötletekért. 

Amit én kitűztem magam elé: úgy bevásárolni, hogy az minél kevesebb csomagolással járjon, férj reggelijét ne csak alkalmanként tegyem étel dobozba, zöld fogkefét használni, kerülni a műanyag flakonok vásárlását (van egy kulacsom, ha nem felejtem el hogy van, abban viszek vizet), kerüljük és továbbra is kerülni a gyors étkezdéket a fennmaradt újrahasznosíthatatlan hulladék miatt (na meg nem is annyira egészséges), piacra járni és ott szerezni be frissen a legtöbb élelmiszert, ahol dobozokba, illetve üvegekben hozni haza azt, komposztálni (az még odébb van egy kicsit), turiból vásárolni a ruhákat (nekem ezzel semmi bajom), takarékoskodni az energiával.

Nos, egyelőre úgy érzem ez elég, lesz mit tenni, azért, hogy ezeket be tudjam(tudjuk) tartani. Erről majd szeptember végén beszámolok Nektek is. 

Tanuljon meg rajzolni 3 nap alatt!

Én magam sem tudom mi ütött belém, mikor jelentkeztem erre a kurzusra. Én igen, aki a házikó, kapu, fa és némi virág szintjén vagyok, egy ilyenre teszem a fejem. Nagy kihívás volt ez számomra, ami nem igazán indult zökkenő mentesen. Első nap később mentem, amit a kurzust tartó hölgy tudott, de az iskola gondnoka, ahol maga a kurzus folyt péntektől vasárnapig, valahogy nem akart beengedni. Pedig bevetettem minden kedves csáberőmet, ezúttal alul maradtam, az illemmel nem sokat értem el, csak annyit, hogy kimaradt az első nap, amikor érzéseim szerint sok fontos alap dologról lemaradtam. Legközelebb mást vetek be...lehet falnak szorítok valakit dühömben, mert már nagyon érik bennem ez az érzés(is). Na de nem adtam fel, ahogy férj mondta, és lekommunikáltam a rajzoktatóval, hogy is van ez, aztán kiderült, folyik a kurzus, várnak, csatlakozzam. A sztorim után elég hülyének éreztem magam a többiek előtt, de sebaj, hála istennek nem ismert senki, nem volt ez annyira ciki...😀

Másnap, azaz szombaton, reggel kilencre meg is jelentem a helyszínen, voltunk vagy húszan, mondom, jó hogy még felelni nem kell ennyi ember előtt, mint régen a suliban. Attól is irtóztam, mint roma gyerek a víztől. A rajz oktató leültetett, kb. 30 percben elmagyarázta, amit előző nap 5 órában vettek, mondom jó lesz ez így, pöpecül haladunk. Az első feladatok jól mentek, tudtam lovacskát és Morgót a Hófehérkéből rajzolni. Hááá, aki ismer, gondolja, most jót kamuztam, dehogy tud ez lovat meg törpét rajzolni. A titok nyitja fordístd fejjel lefelé a rajzot, arra tegyél egy tiszta rajz lapot, és 1 cm-ként csúsztasd le a lapot, és csak azt rajzold le, amit épp látszódik a rajzból. Utána gyakoroltam melyik ceruza hogyan satíroz, meg egy nagy ovális kört kellett kiméréssel átmásolni a másik rajz lapra. No megment ez is. Ekkor még lelkesen adtam magamról élet jelet férjnek, miszerint jól érzem magam, megy a dolog. Na de akkor jött Buksika, a kutya. Nyugi nem élő kutyát kellett lerajzolni, szép is lett volna😁, hanem elénk tolt a rajzoktató egy annyira élethű kiskutya profilját, hogy szinte majdnem "megszólalt". Jókat röhögtem magamban, bakker, ez a nő tényleg komolyan gondolja. Akkor ocsúdtam fel, mikor kezdéskor a többiek nagy része vonalzót vett a kezébe, és azzal mérte ki a pontos távolságokat, így helyezve el a kutyus szemeit, orrát, fülét a rajz lapon. Mondom ez horrorisztikus, utolért a matek meg a vonalzó. Hogy én is kicsit okosabbnak tűnjek, ceruzával kezdtem el méricskélni. Többször is hangsúlyozták, a mérés nagyon fontos, és aki az elején áldoz rá időt, meghálálja. Szuper, vonalzó, méricskélés, idő, pontosság, csakis nekem való. Igaz vannak dolgok, melyekben szeretem a pontos, precíz munkát, de a rajzolás terén úgy tűnik egyetlen egy elöljáróm se hagyta bennem gyökereit. Amit viszont kaptam, az a főzési tudásvágy, és valamilyen szinten tudás is. 😊 Köszi mama!😊 Szóval a második nap, ami nekem az első volt, eredménye egy ló, Morgó a Hófehérkéből, egy szem, egy kutyus, és egy homályos arc. Nagyon tartottam magam, hogy ne álljak fel, és rohanjak ki bőgve a teremből, hogy nekem ez nem megy, mit keresek én itt (azaz ott), de végül is gondoltam, ha most feladom, akkor sosem tudom meg képes vagyok-e rá vagy sem. Délután fél ötkor úgy jöttem el, hogy túléltem, és még csak nem is fájt.

Másnap, azaz vasárnap újult erővel ültem be a padba. Már ott várt a portré, amit az előző rajzaim alapján választott ki nekem (mindenki mást rajzolt) a rajz tanár. Ma ezt fogom kilenctől ötig rajzolni. Egy szabályos arc, két szem, egy orr, egy szép, telt száj, ja és haj. Gondoltam megbirkózom vele. Hja igen.....Az első egy-két órát szenvedtem, mint a kutya. Rajzoltam is meg nem is, méricskéltem is meg nem is, persze rosszul, mikor már csak ültem felette és csak bámultam a képet, ő meg vissza rám, jött oda harmadszor hozzám a rajz tanár segítője, hogy talán kezdjem el előröl. Előtte is már bele-bele segítettek, de ahogy látták, hogy nem jutok a szemmel dűlőre, kaptam egy tiszta rajz lapot, meg egy lehetőséget, hogy bebizonyítsam magamnak, nem vagyok egy rakás szarkupac. Mutattak pár technikát, meg biztattak, hogy menni fog, csak adjak neki időt, ne siessek, fontosak a részletek. Elkezdtem az egyik szemét, aztán a másikat, a két szemöldökét, aztán sikerültek (pár javítással) a szempillák is, majd folytattam a szájával, azt teljesen egyedül csináltam. Ha meg is akadtam, nem féltem kérdezni, segítséget kérni. Közben fel-fel pillantva a rajzomtól, irigykedve vetettem pár pillantást a közelben ülők rajzaira. Na akkor megint sírva menekültem volna ki a teremből, de mondom Anita nem szabad, már eljöttél, perkáltál is érte, csináld végig. Így is lett, meglett  a haja is, az árnyékolás is, a végén az oktató csak az orrán és a száján javított kicsit. 

A szemek. A jobb szempillákat javítottam a végén. 

Fázis fotó, a haja még csak satírozva.

A végeredmény, kicsi javítás előtt....

....és után.

Itthon még kicsit magam alatt voltam, naná hogy nem voltam/vagyok megelégedve a teljesítményemmel, de ahogy férj mondta, nem adtam fel, újra neki fogtam,  és végigcsináltam, úgy, hogy a rajzolás nem a kedvenc időtöltésem. Ezért is voltam az elején türelmetlen. Végül is mikor másodszorra belevetettem magam, elkezdtem élvezni a dolgot. 

Talán még egy kicsit hasonlít is a rajz a fotóra. Férjjel megegyeztünk, hogy kitesszük a falra, hogy lássam, ilyenre is képes vagyok...Vajon mi jöhet még ezek után?!😜

Szedres smoothie

Az úgy volt, hogy szedán velem voltak a gyerekek. Hogy elkerüljük a nagy hőséget, még délelőtt átmentünk anyuékhoz leszedni a szedertermést. Imádom ezt falun, mikor ki mész az udvarra és legelsz, amit látsz: barack, alma, ribizli, szeder, szőlő. Anyuéknak három nagy szeder bokorjuk is van, így ez egyikről sikerült egy  doboznyit összeszedni. Volt, ami nem pont a dobozban végezte...A szép, zamatos szedrek mellé kaptunk barackot is, amit apu szomszédjától kaptunk. Na jó eredetileg apu kapta, ő meg tovább passzolta nekünk. Ez meg a másik dolog, amit az itteni életben szeretek. A szomszéd megosztja veled, amid van. 

Nos, az agysorvasztó meleg elől egész nap elbújtunk a lehetőségekhez képest lehűtött házban. Mindenhol behúzva a sötétítők, rolók is, ablakok becsukva, ne hogy már még a meleg levegőt is beengedjük. Csabival nekifogtunk elkészíteni a gyümölcslevet. Ez alkalommal nem méricskéltem, szemre mértem ki a hozzávalókat. Egy normál méretű dobozba szedtük a szedret. Annak felét, miután Csabi megmosta, beleszórtam a mixelőbe, és magas fokozaton összeaprítottam. A végeredmény egy sűrű szedres lé volt. Mondom, valamivel hígítani kell. A víz olyan uncsi megoldásank látszott, volt a hűtőben alma lé, azzal öntöttük fel, és jó is volt, mert kicsit ellensúlyozta az ízeket, és nem lett édes. Pont annyira lett édes, amennyit a szeder engedett, és az alma nem nyomta el annak ízét sem. A gyerekek megkóstolták: szuper. Szétöntöttem nekik poharakba, és addig hűlt míg ők a kinti medencés pancsi helyett a nagy kádban élveztek a "strandolást". 

Itt nem látni, de szívó szállal játszanak, ki tud nagyobb buborékokat fújni.

 Fogyasztás előtt mindenki kapott a saját smoothie-ba pár jégkockát. Szürtyölgetés közben megvitattuk az élet nagy dolgait. Utána, míg ők újra elkalandoztak Harry Potter fene jó varászlatás életében, addig én palacsintát sütöttem a zöldésge leves mellé.