2018. december 20., csütörtök

Karácsonyi képeslapok

Mint minden évben, ez a Karácsony sem telhet el úgy, hogy ne küldenénk képeslapot a rokonoknak. Férjjel megegyeztünk, hogy az én rokonaimnak küldünk, akikkel az ünnepek alatt nem találkozunk és olyan barátaimnak, akikkel már hosszú évek óta ismerjük egymást. Az ő egész családjával találkozunk.
Mivel az életünkbe, néha nagy léptekkel, néha kisebb változtatásokkal bekerült a zero waste életmód, gondoltam a képeslapok kérdését is jó lenne környezetbarát módon megoldani. Így jutott eszembe a reciklált papírból készült képeslap. Na de hol beszerezni az ilyet...Végül egy olyan oldalon keresgéltem és végül találtam is, ahol a kézműves portékájukat áruljak az alkotni tudó emberek. Nehéz is volt bizony a választás, de sikerült és ráadásul reciklált papírból készültet, sőt a borítékok is reciklált papírból vannak. Egyszerű, semmi nagy cicoma díszítéssel, de annál kifejezőbb és szebb fajtákra esett a választásom. Így hát nem maradt más hátra, felvettem a kapcsolatot a készítővel. Bevallom, most nem a helyi kézműveseket támogattam a vásárlásommal, viszont egész évben, ahogy csak tudom a helyit veszem.
Kigondoltam egy jó kis programot egy estére. Az egész a képeslapok megírása köré épült. Miután megjöttem a kreatívkodós-alkotós vasárnapi délutánról, ahol a nyári gyerek tábor felnőtt résztvevőivel együtt ügyeskedtünk, férj már az egész hangulatot megteremtette hozzá: karácsonyi dalokat hallgattunk, kellemes illóolaj illat lengte be a házat, bort kortyolgattunk és férj megtalálta az ő hitének megfelelő kis versikét, ami nekem is nagyon tetszett. 
Olyan jó volt a hangulat, hogy nem bírtam ki és elérzékenyültem, hogy nekem, nekünk lehet ilyen várakozási időnk, karácsonyunk, amilyen viszont régen nem igazán volt...



Az a kis mécses tartó az én két kezem munkája, nem is lett olyan rossz, egészen tetszetős lett. Örülgettem is magamnak.



Samu sem maradhatott ki a buliból, teljesen extázisban volt, úgy örült, hogy velünk lehetett.


A pozsonyi évek alatt elkezdtem egy füzetben listát vezetni a karácsony előtti teendőkről, akkor még tudtam követni, most már nem annyira. Ebben vannak a címek is, így ezzel nem volt gondom. Az ajándékok beszerzésében viszont követem a listát, hogy időben meg legyenek, és ne 2-3 nappal az ünnep előtt kelljen járni még ez miatt az üzleteket. Egyébként nem úsztam meg így sem, de nem magam miatt...Az én ajándékaim szépen sorjában már egy ideje gondosan beszerezve.

Ami még fokozta az örömömet, hogy a készítő külön figyelmet szentelt a csomagolásnak is, postázta, elég messziről. Teljesen műanyagmentesen, zacskó nélkül érkezett a levél. Ezt nagyon értékeltem, amit meg is írtam neki. Támogató jellege van, ha az ember ugyanolyan értékeket képviselő emberrel találkozik, még ha csak így ismeretlenül is. 


2018. december 4., kedd

Hello december!


Négy nap elteltével már illő lenne üdvözölni az új hónapot, az utolsót az emberesek közül. Ilyenkor mindig felocsúdok, de szerintem más is, hogy milyen hamar eljött ez az időszak is. Nemrég még élveztük a vénasszonyok nyarát, most meg már megérkeztek a mínuszok. De  csak halkan megsúgom, közben visszajött pár napra a jobb idő, szóval, egyelőre így élvezzük mi a decembert.No de november! Akkor jön a hónap összefoglaló. Én már várom! Ti is?


Munka


Megy a tanácsadás, hol több, hol kevesebb klienssel, de így van ez egy saját vállalkozásban. Nem panaszkodom így sem, ami igaz nem ebből fogok meggazdagodni. DE! Ami a lényeg, hogy úgy érzem jót teszek, és van értelme, bár néha kételkedem benne. Aztán csak úgy jelentkeznek anyukák, akik már pár hónapja élvezik az anyai örömöket,  hogy több hónappal is a tanácsadás után örömmel és boldogan emlékeznek vissza a közös munkára, és minden kételyem elillan. 
Az MK csapata is dolgozik gőz erővel, sok az új cikk, szinte nehéz is ütemezni, melyik mikor menjen, annyira jók. Igyekszem lépést tartani a vezetővel, bár a sok változtatás után néha nehézkesebb. Tőlem most cikk nem érkezett, a tanulás, meg a suli, meg a munkára készülés több időm veszi el mind hittem, de ez most egy ilyen időszak. Nem lehet mindenben ezer százalékon égni. A munka társakkal tartottunk egy szakmai napot, ami a gyermek jogok világ napján, nov. 20.-án került megrendezésre.  Mindenki a saját területén részletezte a gyerek legjobb érdekét. Szülésznőként természetesen a vajúdás, szülés, és az aranyóra fontosságát emeltem ki, és beszéltem a résztvevőknek. Hát itt sem volt könnyű leküzdenem a nyilvános szereplésből eredő félelmemet. A szakmai nap felől a média képviselői is érdeklődtek, A helyszínen végig jelen volt egy helyi heti lap tudósítója, akik majd mindenki előadásáról külön-külön ír az újságba. A munkáról talán ennyit.



Merre jártunk, mit csináltunk

Nekem november 5.-vel lezajlott az egy hetes előadás sorozat, ahol minden tantárgyból átvettük a féléves anyagot. Fura, de jó érzés volt újra iskola padban ülni, és más területen új ismeretekre szert tenni. Egy tantárgyon belül felidézhettem egészségügyi ismereteimet. Hát azért felejtődtek dolgok, de sok mindenhez hozzá tudtam szólni. A vizsgák megkezdődtek, hétfőn(nov.3.) volt az első, eredmény még nem tudok. Pénteken a következő, a szociális munka történelme, és bevezetés a szoc. munkába. És még van hátra három vizsga és egy munka leadása.
Egy vasárnap sikerült eljutnom a helyi kultúrházba a teadélutánra, amin a Hazajáró csapata adott elő merre jártak, hogy készülnek a dokumentumfilmjeik az utazásaikról, ki mindenki dolgozik ezen. Az embernek kedvet csinálnak, hogy utazzon, lásson világot. Férjjel részt vettünk egy következő VándorLáss esten, ahol egy nő mesélte el kalandjait  egyedül megtett világkörüli útjáról. Mondanom sem kell, inspiráló egy est volt. A világutazók nagy mondata bevésődött az agyamba: a JÓTETT KÖRBE JÁR. Tehát, ha neked, rajtad valaki segít, ezt azzal tudod a legjobban viszonozni, ha te is segítesz egy következő embernek, emberen.

A mostani tény állás.😊

Séta közben.

Samuval letudva az összes kötelező ojtás, aminek én örülök a legjobban.😁 Szépen nődögél, energia szintje az idő múlásával csak fokozódik.

Vendégségben voltunk Juditéknál, és ilyen jóban vagyok Áron fiukkal. Kellemesen meg is lepett  közvetlensége.😊💓. Sőt még rajzolt is nekünk!

Egy pénteki estére áthívtuk az egész utcát, nálunk szomszédolt négy család gyerekestül. Naaagyon kellemes este volt. Igyekeztem egyszerű, de finom kajával szolgálni. Bevallom nem én főztem. Kézműves pék árut, kenyeret vettem, ahol tudom hogy készítik. A kovászos, házi kenyérnek nincs párja. Ez mellé, hogy páratlan íz világban részesüljön mindenki, ismert hentesemnél vettem házi, üveges kenőket, volt még hozzá házi sonka és kolbász, az utolsó percekben a vendégek érkezése előtt házhoz szállították a rendelt kézműves sajtokat is, még időben csaptam le a kész sajtokra. 
Gyerekekkel is voltunk, nálunk aludtak. Léván pedig nagy örömömre volt alkalmam együtt lenni  Pannival és Kispetivel. Panninak felolvastam szinte az egész Bogyó és Babóca könyvet, kreatívkodtunk. Később hármasban kimentünk futkározni a száraz avarban, kinn tavaszt meghazudtoló meleg volt, labdáztunk, és Kispetivel még sétáltunk kicsit, közben mondókáztunk. Nagyon élveztük.😊
A karácsonyi ajándék les és beszerzések naaagyon jól állnak, már csak pár apróság van hátra.
A házzal kapcsolatban is voltak haladások. Elkészült a rég várt téli kertünk. Azóta nagy lelkesedéssel töltöm, töltjük a teraszon az esős délutánokat. Szeretek ott tanulni, olvasgatni. A talaj még nincs leburkolva, de már arra is van kész tervünk. Intéződik a koaludáció is.


Azóta férj szerelt fel melegítőt meg lámpát is. Berendeztük a helyet, és itt kaptak helyet a virágok is télre. 



Tervek

  • kiélvezni az adventi időszakot, 
  • Panni szülinapján teljes mértékben rá figyelni, 
  • az őszi sütőtök evés kimaradt, de az adventi, karácsonyi puncsozás nem fog, 
  • megrendeli Kispeti szülinapi ajándékát, 
  • tanulni és tanulni, ja és jó lenne átmenni a vizsgákon is, 
  • olvasni, tagja vagyok a Felvidéki olvasóklubnak, és a havi témában olvasni könyvet, ami nem más mint a téllel, karácsonnyal kapcsolatos könyvek, már el is kezdtem egyet. 
  • elintézni, hogy a gyerekeknek elhozza a Mikulás a csomagot.
Kép forrása: www.pinterest.com

2018. november 8., csütörtök

Őszi túránk

Éreztem, éreztük egy ideje, hogy jó lenne valahiva pár naprja elbújni, kikapcsolni, egy kis környezetváltozásra vágytunk. Sok volt az utóbbi időben a stressz, kisebb-nagyobb zűrös dolgok voltak körülöttünk, de hát ki nincs így ezzel, ugye. Mivel a nyár úgy teljes egészében kimaradt az előző nagy utunk miatt, így úgy gondoltuk ősszel pár napot megengedhetünk magunknak. 
Közeli helyre gondoltunk, mivel Samut is vinni szerettünk volna magunkkal, de azért szépet lássunk, így esett a választás Ausztriára. Nagyon szeretünk oda járni, de persze jobbára  a táj miatt, az emberek mentalitása már annyira nem hoz lázba. Először szó esett, hogy menjünk repülővel valahiva pár napra, Barcelona is volt számításban, de okulva az előző athéni esetből, a következő repülő utam csakis teljes kábultságomban lehetséges. De egy nagy vágyam eljutni Írországba és Skóciába.
Na de maradjunk a Ausztriánál. Teljesen véletlenül találtam egy cikket, miket lehet megnézni nem nagy távolságra tőlünk. Ezek után beszéltük meg, hogy akkor Samu is jön velünk. Igy volt lehetőségünk kipróbálmni vele az utazást. Jelentem nagyon jól bírta így elsőnek, élvezte is az utazást,  a több órás túrák alkalmával, mig mi már energiáink végét jártuk, ő még egy duracell nyuszit meghazudtolva ment és ment, pórázon. Néha jól is jött ez, mikor a dombokon húzott felvele, lefele már más volt a helyzet.😁

Odaérkezésünkkor bár hideg volt és esett is, másnapra kicsit jobb lett a helyzet. Első ízben egy vízesést néztünk meg, a Myrafalle vízesést, ahol is a sziklák közé beépített lépcsős-hidas átjárókon csodálhattuk közelről a vízesést. Samu itt az elején be volt kicsit rezelve, soha nem a jó irányba ment, de egy kis idő multán rakapodt az új környezet ízére. Itt elidőztünk egy fél napot, az egy órás uton visszfele élveztük a hely szépségeit: magán tanyák, tiszta, rendezett faluk, tehenek az út mellett, rohano tehenek az út mellett, hegyek, dombok, patakok, és még amit az osztrák táj nyújtani tud. 










Másnap, az apartman ház(szálláshelyünk) tulajdonosának ajánlására megnéztük a közeli kilátó helyeket. Osztrákokhoz híven még az erdei turista utak is becsületese rendezettségben, szemétmentesen voltak kiépítve. Nagyon sok helyen padok elhelyezve, szemétkukákkal, az erdőben még a legkisebb szeméttel sem találkoztunk. Az említett vízesésnél a kiépített járható turista vonal mentén elhelyezett szemétkukák is szeparálósak voltak, és szlovákul, magyarul kijelölve mit hova dobjon az arra látogató. Mondom, mi van? Sőt még az üvegeket is szeparálják színúk szerint. Tehát a világos, zöld, kék, és más színű üvegeket más és más kontérekbe gyűjtik!
A kilátóhelyeken mesébe illő táj fogadodt bennünket, szinte az ember nem is akart tovább mennui, de annyira hívogató az ilyen hely, menni kellett. És meg is érte!Ezzel a túrával is elment jó pár óra, hullafárdtan értünk vissza a szállásra. A nehéz hegyi levegő pedig még jobban leszívta az energiánkat, de annyira jól éreztük magunkat tőle.

Az első magasabb kilátó, és még sokat sem kellett menni érte. 😁 Ez a táj volt a régi 20-as silingen.


Itt már sokat mentünk, és egyszer csak az erdőben találkozol egy ilyennel.

Mikor kilógsz a sorból.

Férj szólni kívánt, hát kapott lehetőséget. 

Ez látszig messziről a feljebb említett kilátóhelyen. A vonatok fél órás, órás gyakorisággal közlekednek, és nagy zörejt csapnak, ami jól visszhangzik is.

A híd alatt. 


Ez a hídnál található kiállított bányászház. Akkoriban így éltek. Nagyon életszerű volt, de már kinézetre is kényelmetlen.


Harmadnap is túrára indultunk, nem is gondoltunk másra, meg hát kutyával múzeumba nem mehetsz be, de még étterembe sem. Így az étkezést megvett alapanyagokból főzve oldottuk meg. Férj nagyon élevezte. Samu is nagyon élvezte a lakást, egyik szobából a másoikba rohangált. 😀





Negyedik nap, s egyben kirándulásunk utolsó napján még megnéztünk egy helyet, Semmeringnél szintén. Útközben odafele az éjjeli szélvihar okozta kitört fákat (sok helyen gyökerestül), letört ágakat láttunk, de már csak kupacokban, ugyanis ott működik a hamar csináld meg, hogy másnak ne legyen gond a közlekeés elv és szemlélet. A síközpont alatt úgymond elterülő mestergés víztárolót, amolyan tavat néztük meg.






Nagyon élveztük, mindhárman.😁
















2018. november 5., hétfő

Helló november!

Oktoberi hónap jobbára csak meleget adott, szinte az embernek rosszalló érzése van örülni a tavaszi napsütéses őszinek, másrészről meg így az embert kicsalogatja a természetbe (legalább is minket), ki a levegőre, hogy minél több D vitamint spajzoljunk be télre. Mostanában azon kapom magam, hogy az előző évekhez képest jobban megkedveltem az őszt, talán a színei miatt...

www.pinterest.com


Munka

A tanácsadással voltak jó és rossz dolgok is. Kezdeném a rosszabbik részével, így mindjárt túl is vagyok rajta. Magával a tanácsadás terjedésével, reklámozásával nem volt baj, most volt kis visszaugrás, de az ilyen szolgáltatásoknál mindig van. A kellemetlen része az volt, amit nem is igazán tudtam befolyásolni, bár nagyon zavaró tényező, legalább is számomra, és ez miatt is vannak még mindig gondjaim az önelfogadással. Egy gyerekkoromtól végigkísérő beszédzavar most olyan szinten erősödt fel, hogy a itt már nem volt elég a laikus önsegítés. Kisisklás korom óta megszakadt a szakemeberek általi segítés, és most ismét ehhez kellett folyamodnom. Sok kérdést felvetődödt vajon miért, de a probléma gyökere nagyon mélyen keresendő. A kiváltó ok talán az volt, hogy felkértel társelőadónak egy baba-mama klubba. A felkéréssel párhuzamosan indult el a lavina. Így hát sejthető mi lett e vége... Megértéssel fogadták a szervezők, vagyis akivel adtam volna elő. Nem akadéskodtak,. hogy akkor mikor megyek előadni. 
A pozitív dolog, ami történt, hogy megkeresett egy helyi havilap szerkesztője, hogy alkalomadtán készíteni szeretnének velem interjút. Felfigyeltek rám, a Gravid Infora. Ezzel kitártult egy másik ajtó, miután egy bezárult előttem. Az számomra nem volt járható út. Így, kissé lenyugodva, úgy érzem jól döntöttem. Nem viseltem volna el egy újabb kritikát. 
Az MK csapattal dolgozunk ezerrel, mint mindig, közös tervezős csoportunkban mindig van valami fejlemény. Novemberre egy újabb offline találkozó van tervben.Cikk most csak a szakblogomra született. 

A csapat.


Merre jártunk, mit csináltunk?

Elkezdtünk Samuval rendszeresen sétálni járni. Ő is igényli, mert unatkozás miatt mint egy rossz gyerek kaparja, rágja, túrja szét még a lehetetlent is, nekem meg férjnek jót tesz a mozgás. Egyre jobban izmosodik, barátnőm szerint jó húsban van, szót is fogad, néha mikor nem, de hát még fejlődésben van. Sikerült egy-két karácsonyi ajándékot is már beszerezni, pár dolog megrendelve, többi majdnem összeállítva fejben, alakul. Panni szülinapi ajándéka is már itthon egy ideje, viszont a Mikulás csomagok még nincsenek kigondolva sem. 
Egy kedves barátnőm keresett meg, hogy segítseg neki megírni a bakalár munkáját, én meg ezer ömörrel teljesítem a kéréset, hiszen a sulikezdéskor már megígértem neki, ha segítség kell, szóljon. Pár alkalommal összedugtuk fejünket, és így született meg a téma teória része. 
Októberben a munka gondok egybefolytak a személyes gondokkal, voltam pár szakembernél, hogy segítsenek....Valamilyen szinten haladást értem el. 
Két kedves ismerősömmel elmentünk a 8. Mert nőnek lenni jó szemináriumra. Egy újabb olyan nap, ami csak rólunk, nőkről és a kikapcsolódásról szól.

Ennél a sétánál én totál kinyúvadtam. Szerintetek Samu is?

Az állatorvostól hazajövet megálltunk sétálni.

Tesó labradorja imádja Samut.

Majd ha megnövök, olyen nagy leszek, mitn Te.😀



A házzal kapcsolatban: megrendeltük a terasz beüvegeztetését, téli kertet szeretnénk majd kialakítani. Már nagyon várjuk. Közben én zöldiesítettem az ablakpárkányokat, amit csak tudtam. Vettem pár szikla növényt, a muskátlik még szépítik a vendégszoba ablakát, anyutól hoztam egy krinzatént, férjjel kicsit rendbe raktuk az udvart, férj pedig rendbe tette a konyhakertet, meg a komposztálót, én  meg elraktároztam a zöldségeket télire. 
A hónap végén voltak barátnőzések, babalátogatás( meg sok röhögés), kutyasétaltatás szomszéddal, utána közös teázás, Pannis és Kispetis vasárnap, Zsófis és Csabis délutánok, közös kutyasétáltatás bátyussal, a kihagyhatatlan disznótor, kisebb gyűjtést szerveztem annak az anyukának és gyerekeinek, akit már egy éve segítünk férjjel, ja és kirándulni is voltunk. És Samu is jött velünk. De erről majd bővebben. 
Olvasás terén most is több könyvet olvasok egyszerre, talán egy külön poszt is készül róluk. Mindegyik más témájú, és más módon kapcsol ki. Sajnos ezek után már a pszichológia, szociológiai és jogi könyveket fogom lapozni, meg azokba elmélyülni.



Novemberi tervek:

- tanulni a vizsgákra, ma lefolytak az órák két tantárgyból, 
- beszerezni a többi ajándékot, 
- tovább vezetni a hála naplómat, 
- MK cikket írni, 
- MK találkozóra menni. 

2018. október 9., kedd

Házi nutella

Drága kuzinomtól kaptam egy fél zacskónyi mogyorót. Azt is a házi fajtából, kedves apósának van otthon mogyoró fája.Ez úton is tiszteletem, és majd még kérnék az ilyen házi kincsekből. Egy ideig csak úgy állt ott magának a kamrában, jól megrágtam előröl, meg hátulról is a témát, hogy mit is készítsek belőle.
Aztán egy délután elkapott az alkotási vágy, és elővettem a már megpucolt mogyorókat, és neki láttam a házi nutella készítésnek. Ezer hála férj keresztanyjának, hogy egy karácsonyi ajándékhoz kaptunk mogyoró pucoló konyhai kelléket is. Pucolás közben meg hívott a kutyadoki, hogy vihetném az állatot oltásra, meg hogy siessek.Mentem is meg siettem is, végül a Samuból felszabaduló energiák megmutatták, hogy máskor így ne. Na de az már egy másik sztori....😊



Tehát elővettem a férjtől kapott csoda konyha gépet. Az étcsokin és tejporon kívül minden hozzávaló előkerült a kamrából és hűtőből, én ezt a receptet használtam fel a jó öreg google barátunktól. 
Ugye írtam, hogy két hozzávaló híján voltam, valahogy helyettesíteni kellet. Mivel a tejpor elhagyható, így a étcsoki helyett szalon cukrot használtam. Igen, tudom milyen kérdés jön most. Honnan a fészke fenéből volt még nekem szalon cukrom itthon?Ez van, mikor az édesanyád csoki gyárban dolgozott egy ideig, és feltankolta a készleteket. Így utólag megsúgom, nem volt a legjobb választás a szalon cukor, de a mogyoró krém, vagy nutella állaga számomra nagyon is jól sikerült így elsőre, az ízén jobban érezni a marcipánt, mint a mogyorót. De sebaj, hande mande, ez a lényeg.😁 Viszont palacsintához, muffinba jó alapanyagként szolgálhat. 




Élveztem a készítését, jó volt valami újjal dolgozni, és főleg azt az örömöt látni férj arcán, hogy:huhaaa de nutellát csinálsz, azta, meg waooo. 
Van egy olyan sejtésem, hogy még születik pár kis üveg házi csoki-mogyoró krém, de az már tejcsokival, vagy étcsokival készülnek.😊

2018. október 3., szerda

Helló október!

Átlapozva a naptárt és a képeket, az kell, hogy mondjam, hogy szeptemberünk szépen, csendben eltelt. Kijutott még az indián nyárból, aminek örülök, szeretem az átmeneteket. Reggelente, mikor az idő is úgy engedte, még a teraszon reggeliztem, szürtyöltem a teámat, s közben PRÓBÁLTAM olvasni, már ahogy Samutól lehetett. Közbe-közbe figyeltem a szomszéd gyerekeket, ahogy suliba mennek, és a házak elcsendesülnek. Valahogy az elmúlás érzését ébresztette bennem. Valami elmúlt, de jön helyette egy másik, szintén élvezhető időszak.




Munka

A tanácsadás így három év utám egyre nagyobb méreteket ölt. Egyre többször kapom magam azon, hogy távolságokban is kimerészkedem a komfortzónán kívülre. Az első, és eddig talán legtávolabbi hely az Karva volt. Azóta a tanácsadás híre eljutott Gútára, Vőkre, Komáromba(oda végül is nem kellett elmennem), de emellett sok új kismama keres fel közelebről is . Sőt egy volt kliensem húga is felkeresett, ami Skóciában él, viszont pár hetet itthon, Szlovákiában töltött. Egy alkalommal találkoztunk, de így is sikerült jó pár gyakorlati dologgal ellátnom, melyek terhesség alatt segítenek. Úgyhogy nem panaszkodom, egyik tanácsadásról megyek a másikra, néha hétvégén is. 
A Minority Kids projektben betöltő feladatom is igyekszem a tőlem telhető legjobb szinten végezni. A cikkek jönnek, tőlem meg mennek a weboldalra, megejtettünk volna  egy online találkozót is, de betegség miatt elhalasztottuk. A kutatással majdnem kész vagyok, az apró munkához valahogy nem tudok hozzáfogni, de megcsinálom.
Született a tollamból egy következő cikk. És egy örömteli dolog is ért, amiről majd októberben számolok be.
Mint vendégelőadót(ami inkább beszélgetések formájában zajlik) kértek fel egy baba-mama klubba. Velük már tártgyaltam erről nyár vége fele is, de aztán technikai okok miatt az elmaradt. Így most, igaz később, de megkezdjük a közös munkát.Kicsit, neeeem naaagyon be vagyok rasálva tőle. Én, emberek előtt beszélni, óóó atyááám. 




Mit csináltunk?

Két kis keresztgyerekeinkre vigyáztunk, plusz hozzájuk szegődött a HÁROM NAGY, jól elvoltunk így heten, egy autóban is. Ezek után a hármasnak ez még nem volt elég, nálunk töltöttek egy napot, majd reggel innen mentek iskolába, az ikrek csak úgy meglátogatnak, megnéztük Csabi egyik meccsét, és ezentúl, ha tehetjük elmegyünk a többire is. 
Megtörtént a beíratkozás a suliba, végül is Bc. fokozatra, és nem Mgr.-re, ne kérdezzétek miért, nem szeretném taglalni. Fura, egyben izgalmas lesz újra tanulni, iskola padba ülni. Férjjel megegyeztünk, hogy addig jutok, ameddig tudok, vagy megengedi az élet. A szak szociális munka, kiváncsian várom.

A fenti két láb az ikreké, Panni éppen a másik felén a csúszdának, Gabi elvonult hintázni. Férj  5 gyerekkel volt egyedül, amig én gratulálni mentem az első számú esküvőbe.


Samu él és virul, vele együtt mi is. Imádjuk, nem is lehet rá haragudni, ha kiművel valamit, és azt pedig napi rendszerességgel csinálja, nehogy hibe történjen a rendszerben. Nagyon édes kutya, sokat nőtt mióta nálunk van. Igyekszünk vele eleget foglalkoznoi, sétálunk, játszunk vele, de tanítgatjuk is, és meglepő módon megy is. Az orvosi ellenőrzések, oltások eddig sorra kipipálva. Az utolsó látogatás nagy nyomott hagyott Samuban,olyannyira, hogy nem fogta vissza magát, és kiengedte a gőzt magából, de rendesen. Kicsit felmentem a pumpám, de a takarítás utána levitte a pulzusomat. Sebaj, egy tapasztalattal több. 

Itt anyuéknál vagyunk.Csempézünk. Samu a sok futkározás után a gazdinál pihent meg és aludt is el.


Ez a hónap az esküvők hónapja volt, három kedves ismerősnek gratulálhattam a házasságkötéséhez. A virágosnál szerintem már vártak, minden szombaton találkoztam a virágkötőkkel. 
A házzal kapcsolatban, kisebb-nagyobb előrehaladások vannak. Megrendeltük a teraszra a téli kertet. Beüvegeztetjük, így nem ver oda az eső, a szél, a hó és rossz időben is kiülhetünk a teraszra. Tisztogatjuk lenn a Duna-parton a zöld részünket. Egyre jobb formája van, és több helyen füvesedik. A bejárati kapunál kicsit kertészkedtünk, kialakítottunk egy kis virágos sarkat, már ettől kellemesebb a belépés a házba. Sajnos füvünk nem lett, mert Samu igy is mindent kikapar, megrág. Nem baj, jövőre. 




Tervek:


-jönnek az októberi szülinapok, tehát ajándékbeszerzések, 
- Samut dokihoz vinni, 
- MNLJ szemináriumra menni, jegyek már megvannak, 
- cikket irni, 
- sütőtököt enni, 
- befőzni.