Éreztem, éreztük egy ideje, hogy jó lenne valahiva pár naprja elbújni, kikapcsolni, egy kis környezetváltozásra vágytunk. Sok volt az utóbbi időben a stressz, kisebb-nagyobb zűrös dolgok voltak körülöttünk, de hát ki nincs így ezzel, ugye. Mivel a nyár úgy teljes egészében kimaradt az előző nagy utunk miatt, így úgy gondoltuk ősszel pár napot megengedhetünk magunknak.
Közeli helyre gondoltunk, mivel Samut is vinni szerettünk volna magunkkal, de azért szépet lássunk, így esett a választás Ausztriára. Nagyon szeretünk oda járni, de persze jobbára a táj miatt, az emberek mentalitása már annyira nem hoz lázba. Először szó esett, hogy menjünk repülővel valahiva pár napra, Barcelona is volt számításban, de okulva az előző athéni esetből, a következő repülő utam csakis teljes kábultságomban lehetséges. De egy nagy vágyam eljutni Írországba és Skóciába.
Na de maradjunk a Ausztriánál. Teljesen véletlenül találtam egy cikket, miket lehet megnézni nem nagy távolságra tőlünk. Ezek után beszéltük meg, hogy akkor Samu is jön velünk. Igy volt lehetőségünk kipróbálmni vele az utazást. Jelentem nagyon jól bírta így elsőnek, élvezte is az utazást, a több órás túrák alkalmával, mig mi már energiáink végét jártuk, ő még egy duracell nyuszit meghazudtolva ment és ment, pórázon. Néha jól is jött ez, mikor a dombokon húzott felvele, lefele már más volt a helyzet.😁
Odaérkezésünkkor bár hideg volt és esett is, másnapra kicsit jobb lett a helyzet. Első ízben egy vízesést néztünk meg, a Myrafalle vízesést, ahol is a sziklák közé beépített lépcsős-hidas átjárókon csodálhattuk közelről a vízesést. Samu itt az elején be volt kicsit rezelve, soha nem a jó irányba ment, de egy kis idő multán rakapodt az új környezet ízére. Itt elidőztünk egy fél napot, az egy órás uton visszfele élveztük a hely szépségeit: magán tanyák, tiszta, rendezett faluk, tehenek az út mellett, rohano tehenek az út mellett, hegyek, dombok, patakok, és még amit az osztrák táj nyújtani tud.
Másnap, az apartman ház(szálláshelyünk) tulajdonosának ajánlására megnéztük a közeli kilátó helyeket. Osztrákokhoz híven még az erdei turista utak is becsületese rendezettségben, szemétmentesen voltak kiépítve. Nagyon sok helyen padok elhelyezve, szemétkukákkal, az erdőben még a legkisebb szeméttel sem találkoztunk. Az említett vízesésnél a kiépített járható turista vonal mentén elhelyezett szemétkukák is szeparálósak voltak, és szlovákul, magyarul kijelölve mit hova dobjon az arra látogató. Mondom, mi van? Sőt még az üvegeket is szeparálják színúk szerint. Tehát a világos, zöld, kék, és más színű üvegeket más és más kontérekbe gyűjtik!
A kilátóhelyeken mesébe illő táj fogadodt bennünket, szinte az ember nem is akart tovább mennui, de annyira hívogató az ilyen hely, menni kellett. És meg is érte!Ezzel a túrával is elment jó pár óra, hullafárdtan értünk vissza a szállásra. A nehéz hegyi levegő pedig még jobban leszívta az energiánkat, de annyira jól éreztük magunkat tőle.
Az első magasabb kilátó, és még sokat sem kellett menni érte. 😁 Ez a táj volt a régi 20-as silingen.
Itt már sokat mentünk, és egyszer csak az erdőben találkozol egy ilyennel.
Mikor kilógsz a sorból.
Férj szólni kívánt, hát kapott lehetőséget.
Ez látszig messziről a feljebb említett kilátóhelyen. A vonatok fél órás, órás gyakorisággal közlekednek, és nagy zörejt csapnak, ami jól visszhangzik is.
A híd alatt.
Ez a hídnál található kiállított bányászház. Akkoriban így éltek. Nagyon életszerű volt, de már kinézetre is kényelmetlen.
Harmadnap is túrára indultunk, nem is gondoltunk másra, meg hát kutyával múzeumba nem mehetsz be, de még étterembe sem. Így az étkezést megvett alapanyagokból főzve oldottuk meg. Férj nagyon élevezte. Samu is nagyon élvezte a lakást, egyik szobából a másoikba rohangált. 😀
Negyedik nap, s egyben kirándulásunk utolsó napján még megnéztünk egy helyet, Semmeringnél szintén. Útközben odafele az éjjeli szélvihar okozta kitört fákat (sok helyen gyökerestül), letört ágakat láttunk, de már csak kupacokban, ugyanis ott működik a hamar csináld meg, hogy másnak ne legyen gond a közlekeés elv és szemlélet. A síközpont alatt úgymond elterülő mestergés víztárolót, amolyan tavat néztük meg.
Nagyon élveztük, mindhárman.😁
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése