2019. augusztus 30., péntek

Selmeci napunk a gyerekekkel


Szerettünk volna a nyáron (is) időt tölteni a gyerekkkel. Úgy volt, hogy külön-külön, de végül a közös nap az 5 gyerekkel jobbnak tűnt, szervezés szempontjából, mert sok volt a program, és így láttuk jobbank. Egy teljes nap csak kinn természetben, a levegőn, TV és telefon nélkül, önfeledt játszással, futkározással, sütögtéssel, énekléssel, amerikai palacsinta sütéssel, beszélgetéssel töltve. 

Reggl felvettük Gabit, Zsófit és Csabit, a lévai nagyszülőknél pedig a két kicsit, Pannit és Kispetit. Mindenki készen várt minket, Panni és Kispeti üdvrajongásától hangzott a lakótelep, mikor megérkeztünk. 

Az összebratyizással nem volt gond, tavaly is így votlunk együtt Selmecen. A program eslő pontjaként megálltunk Počúvadlon. Sétáltunk, játszótereztünk, két helyen is, beszélgettünk, ettünk-ittunk. Visszafele az autóhoz egy nagy atrakcióba botlottunk. Hatalmas buborékokat fujtak a gyerekek jaros víz és egy nagy köteles-pálcikás segédeszköz segítségével. Hát itt el is időztünk, de nem győztük figyelni melyik gyerek mekkora buborékot tud csinálni. Nagyon élveztük. Peti meg élvezett futkosni utánuk.

Selmecen, a nyaralónál tovább folytatták a gyerekek  a szórakozást. Közös játék, futkározás, hintázás következett. Közben szafaládét sütöttünk, Peti szerint csokoládét.😀 Panni nagyon izgatott volt, ugyanis ez volt élete első sütögetése. Szerintem nagyon bejött neki, szépen egyedül sütötte a sajátját. 
Én míg föl-le mentek a dombonoldalon, amerikai palacsintát sütöttem. Volt itt-ott segítségem is. Panni, Peti és Zsófi segített pár palacsinta erejéig. Köriapu meg is örökítette.😊

A délutáni nasi után felmentünk a közeli kilátóba, egy csomó lépcsőn, fenn a kilátónál meg énekelgettünk. Visszamenve a nyaralóhoz kezdetét vették a Veress-Kürti versenyszámok célbadobás, ügyesség és gyorsfutásban. Férj perceken belül kitalálta hogy foglaljuk le még egy-két órára a gyerekeket. Élvezettel versenyzett mindenki, Peti is bekapcsolódott egy időre. 

Ennyi aktivitás után hamar eljütt a 6 óra, amikor is elindultunk vissza a gyerekekkel. Ahogy hagytuk el a falut, még egy közös naaagy hurrááá kiáltásra maradt energiájuk, utána síri csend lett. Peti az első kanyarok után bedobta a szundit, Panni totál csendben maga elé bámulva  pihent, ugyanígy a nagyok is, sőt Zsófi elbóbiskolásában keményen nekidőlt az ablaknak, de ez őt egy cseppet sem zavarta.  

Nagyon jó egy nap volt. A gyerekek szuperul elvoltak együtt, mindenki Petit leste, hogy nehogy szem elől tévesszük. És Peti minden alkalommal  huncut "Itt vagyoook" kiáltása után egyszerre könnyebült meg mindenki. Peti teljesen rácuppanva köriapura, Panni Gabira, Zsófira és Csabira. Én meg úgy mindenkire.😊



Gabi és Panni is rájött az ízére.



Ezt Csabi csinálta.


Az ikrek ügyeskednek.


Petit sem hagytuk ki a buliból. Neki Zsófi segítkezett. 

Csabi tüzett rakott, a többiek meg gyönyörködnek benne.

Peti segíteni akart, hat hagytuk  is őt. Nagyon élvezte, hogy részese lehet a dolgoknak. 






A lányokról is gondoskodtunk, hogy csinosan, szép hajjal menjünk a kilátóhoz. 



2019. augusztus 20., kedd

Könyvek bűvöletében

Az éjjeli szekrényem roskadásig van könyvekkel. Pontosabban a fiókja. És ami könyvek helyszűke miatt nem férnek bele, azok a padlón az éjjeli szekrényem mellett lapulnak. Szeretem, hogy olyan sok olvasnivaló vesz körül, főleg ha új könyvről van szó.Imádom az illatát az új könyvnek. Bár nem veszek kilószámra az újakat, jobbára kölcsön könyvek, ajándékba kért és kapott könyvek és az Új Nő Csere-bere kis házikójából van egy, ahonnan egyet viszel egyet veszel el elv alapján jut könyvhöz az ember. Én többet is vittem, mint vettem el, azokat, amiket nem olvastam végig, mert nem kötött le annyira a történet, vagy olyat, amit elolvastam, de többször nem fogok katergóriába soroltam. 

Ami a könyvek zsánereiet illeti, többfajtáúak. Van köztük szórakoztató regény, egy komoly, egy afrikai nehéz sorsú nőről, kapcsolati tévhiteket feldolgozó, önismereti, önfejlesztős, szerelmi történetes könyv is. Sokszor vetekszik bennem az érzés, hogy melyiket olvassam, de pár napja alkalmazom azt, hogy egy egy-két órát szánok olvasásra, minden teendőm elvégzése után, és sorban olvasok pár fejezet az összesből. Így mindegyikkel haladok, és nem ragadok le csak egy könyvnél, és nem esnek ki részletek a sztoriból. 



A Csábító Toscana egy amerikai házaspárról szól, akik nyugdíjas koruk előtt vesznek egy házat, a rusticot, és felújítsák. A regényben benne minden jellegzetes dolog az olaszokról, a két karakter is nagyon kedves, szimpatikus, az könyv olvasását emellett a vicces, humoros szófordulatok teszik még kellemesebbé. Beáta szomszédaszonnyomtól kaptam, hogy mivel jártunk Toscánában, akkor el kell olvasnom, és nagyon igaza van.  Az első szerelem-Prvá láska egy nagyon szép egyben szomorú történetű szerelmes párról szól, akik fiatal koruk (tinédszerek) ellenére sok mindent megéltek. Gyerekkorban ismerkedtek meg, a gyerekonkológiai kórházban. Mély barátság szövődött közöttük, amiből egy megahatárózó pillanat hatása alatt szerelmi vallomás lett. Helyzetüket nehezíti, hogy elszöktek otthonról, utazásukat segítve autókat kérnek "kölcsön", és egy hirtelen rosszulét után kiderült, a fiúnál kiújult a rák. 


Az Én-ben csupa jó ötletk vannak, melyek fejlesztenek, segítenek a mindennapi életben, szélesítik az ember lákörét, hogy minél pozitívabban éld az életet, és kipróbálj új dolgokat, amikből kellő idő után új szokások válhatnak. A 


A Hyggehez és a Lagomhoz hasonlóan a Lykke is arról szól, hogyan megélni és ne csak túlélni az életet. Még csak pár fejezetet sikerült elolvasnom, a többi könyv mellett, de így is nagyon inspiráló. A dánok nagy hangsúlyt fektetnek a közösségekre, azok kialakítására, funkcióra, a kapcsolatok építésére. Ott pl. közösségi házak vannak, közös kerttel, mindenki azzal és ott segít a másiknak, amivel csak tud, a gyerekek együtt játszanak a közösségi udvaron. Egy holland közmondás szerint, jobb egy jó szomszéd, mint távol élő barátok. Ennek fényében ülik meg minden évben a Szomszédok napját, ahol mindeki ott van, esznek-isznkak, beszélgetnek és jókat nevetnek. Ismerős a helyzet. Mintha mi is ezt csinálnánk a szomszédainkkal.  A párkapcsolatot könyv pedig sok és nagy felismerésekhez vezetett eddig, és még csaka felénél járok. 

És még ami vár rám:




2019. augusztus 10., szombat

Zero waste igyekezeteink #3

Míg nem kezdtem el jobban ismerkedni és többet tudni erről a zero waste-ről,  a szemét hova történő szállításával, illetve feldolgozásával nem igazán foglalkoztam. Nem tudatosult bennem, hogy mennyi szemetet termelünk, ezért az életmódunkban egy ideje tudatosan tettünk és teszünk változtatásokat, köszönhetően az inspirációnak Bea Jonhsontól. 

A táplálkozásban és a bevásárlás terén vezettem be először apró kis lépésenként változtatásokat. Emellett a háztartásban is bevezettem környezet kímélő megoldásokat, és nem utolsó sorba a ruházkodásban, és igyekszem egyedi, személyre szabott ajándékokat csináltatni, ahol kevés vagy nulla a műanyag. Nem mondom, hogy mindig sikerül, de sok mindent máshogy csinálok már, mint régen. És ami még nagyobb öröm, hogy férj továbbra is partner ebben. Igaz nehéz volt neki megszokni, de támogat benne, ő is látja az értelmét, és idővel saját maga jött újabb ZERO WASTE-es ötletekkel. Legújabb általa bevezetett igyekezet, hogy nagyraktáron veszi a sört, üvegeset és visszaválthatósat. 😊

Visszaolvasva az előző ilyen jellegű írásomat, sok dologban nincs változás (inkább megszilárdultak a szokások), viszont sok dologban meg haladtunk előre. 

Táplálkozás terén sok mindenből az egészségesebb alternatívát veszem már rég, de vannak új dolgok is. Tönköly lisztet, kovászos kézművés pékségben készült kenyeret és pékárút, tartósítónélküli kenőket, piacon vett házi gyümölcsöt és zöldséget (mi magunk is termesztünk pár zöldséget), házi tésztát ( karton dobozban, vagy papírzacskóban, ami fogyasztás után megy a szelektívbe), cukorból is barna vagy nád cukrot vásárolok, hentestől veszem a húst  és más hentesárút (frisset, és dobozban, hogy csökkentsük a háztartási hulladékot, darált húsnak valót is dobozban szokom, és itthon ledarálom), üveges biogazdaságban készült ketchupot, bio üveges joghurtot veszek, csapolt tejet a héten próbáltam ki (átforralás után 2-3 napig jó) hozzáadott cukor nélküli csokoládét (a DM-ben találtam tönkölylisztes, nád cukorból, kakaóvajból készült kekszet, azt szoktam tea vagy néha-néha capuccino mellé nasinak). Egy időben rendeltem házi vajat, sajtot, házhoz is szállították, de most piacon vesszük a sajtot, ugyanúgy házit és dobozban vesszük. Továbbá igyekszem kihasználni a nyári gyümölcsöket, és így már sikerült barack és szilva lekvárt befőznöm (még tervben van másból is) fűszereket is nevelgetünk, így azokat majd szárítás után üvegbe teszem, hogy télen azokat használjam főzéshez.

Spajzolgatunk télire.



A nutetla egészségesebb formája és tisztességes üzletelésből származó.




A nasit legtöbbször egy zero waste-s boltban veszem. Igazából a hely egy kávézó, de a tulajdonos minden téren igyekszik követni a hulladékcsökkentést-és mentességet. Az egyhasználatos szívószálról (amit mi is már tudatosan nem kérünk sehol sem) váltott a fémesre, minden lehetséges kommunális hulladékot szelektál, helyi házilag készített, egészséges nasikat, sütiket szolgálnak fel, kapható náluk reggeli is, az is mind minőségi alapanyagokból. Pl. kovászos kenyér házi virslivel és zöldséggel, palacsinta helyi termelőktől vásárolt gyümölcseivel, lekvárjaival, stb. És itt jó ideje mükődtett egy zero waste sarkat, ahol kimérten kaphatsz lebomló papírzacskóban kekszeket, csokis golyót, lisztet, tésztát, rizst, szárított gyümölcsöket, vegán gumi cukrot, hüvelyeseket, pattogtatni való kukoricát, kesudiót, mogyorót, és kapható nála is bio üveges jogurt, valamint csapolt ecetet és olajat is.   





Kávéfőzés terén is vannak változások. Még két éve karácsonyi ajándékként kávéfőzőt kértünk. Műanyagkapszulás volt. Egy idő után, mikor már több területen is igyekeztem nem további hulladékot termelni, kezdett foglalkoztatni ennek a kapszulás kávénak a lecserélhetősége. Gondolkoztam már, hogy rendelek neten cserélhető kapszulákat, de a netes rendelésnek nem igazán vagyok a híva, csak nagy ritkán. Aztán, talán jelzésként, kezdett csődött mondani a kávéfőző, egyre gyengébb és gyengébb kávét csinált. Sok mindennel tisztítottuk, azt hittük a vízkő  miatt, de nem. Nem akartam újat venni, de férj sokáig győzködött, hogy vegyünk darálósat. Egy döntő érv állt mellette: nem kell venni a kapszulákat, amik sok plusz csomagolással járnak. Így aztán invesztáltunk egy újba. A régit meg leadtam egy gyűjtésbe, ahol még javítható, de használható konyha gépeket is elvittek. Így sikerült egy következő levelt ugranunk: papírba csomagolt szemes kávét vásárolok (a papír megy a szelektívbe), a kávé zacc a komposztba, és nem vettem újabb tárolót a kávénak, arra a célra egy régi bon-bonos dísz dobozt használok. 

Mosásban  és a takarításban is váltottam, környezet tudatosabb mosó szereket és tisztító szereket használok. Ezen a téren több márkát is kipróbáltam. Kísérletezni kell, mert még ha ecos is, nem mindegyik távolítja el jól a szennyeződéseket. Van a csapolt alternatíva, az a fajta nekem nem igazán jött be. Így most műanyag flakonban lévő folyékony mosószert (színes ruhákhoz) és öblítőt használok, viszont újrahasznosított műanyagból vannak a dobozok és használat után megy a műanyagot (is) szelektáló zsákunkba, amibe megy ezen kívül a tejes doboz, sörös fém dobozok is. Fehér ruhákhoz papír csomagolású mosóport használok, illetve a ruhákon lévő erős szennyeződésekhez egy másik papírban csomagoltat, ami használható más célokra is. Az utóbbival pl. gyönyörűen kitisztítottam a WC-ben a mosdó lefolyóját a konyhai mosdó lefolyóját is. Úgy érzem ezek most beváltak. A fürdőszoba és WC tisztítására is környezetkímélő szereket használok, nem tartalmaznak vegyszereket.








Mióta egyre több cikkben hangsúlyozzák, hogy a ruhaipar a második ipar, ami a legjobban terheli a környezetet, mégjobban erősödik bennem a tudat, hogy jól teszem, amit teszek. Régebben is vásároltam second handben, akkor még más miatt. Most már nem szégyenlem kimondani, hogy ezért is. Viszont fontos, hogy egy minőségesebb second handet talákjunk, mert attól, hogy így ruházkodunk, még adhatunk a milyennek is. Én találtam egy jót. Széles választékkal, szép, minőségi darabokkal, gyakori árkedvezménnyel. A többi nem másodkézből vásárolt ruhám igaz újonnan vettek, de több éve hordottak, és amit már nem hordok, azokat adományként leadom egy gyújtőponton.nA ruhák terén is kerülöm a hirtelen fellángolásból való vásárlást, ami a hulladékmentesség egy elve: nem termelünk felesleges szemetet. Férj még az új ruhát pártolja, de már hangzottak el tőle kompromisszumra hajló kijelentések. 😊

Eleinte nehézkes volt mindent egyszerre megvenni, mert több helyről szerzem be a dolgokat. Ehhez idő kell.Ha valaki szeretné elkezdni, csakis kis lépésekben kezdje. Ami nekünk régen változás volt, hogy kis szütyőkben venni a kenyeret, dobozban kérni az élemiszert (fagyit is abba kérjük), hogy mindig legyen nálunk egy palack víz, hogy textil szalvétába (a belseje nem ázik át) csomagoljuk a szendvicset, mára már alap nálunk. Nélkülük szinte el sem indulunk itthonról. Ebben is lehet és jó is fejlődni, viszont mindenkinek megvan a saját tempója, így véleményem szerint értékelni és támogatni kell minden egyes kis lépést, amivel az a másik tudatosan szeretné védeni a környezetét.

2019. augusztus 6., kedd

Helló augusztus!


Igazából az augusztust már nem kell üdvözölni. Ő már itt van. Jött. Szélsebesen, szinte észre sem vettem, és már fordítani kellett a naptárban. A nyárból el is telt egy hónap. Augusztus is nyári hónap lévén ugyebár, így megérdemli, hogy tisztességesen kihasználjuk, és ha lehet minden egyes napot. Mert aztán jön az ősz, a korai sötétedések, bár már most is egyre korábban sötétedik. Augusztusra vannak terveink, nehéz is néha sorba venni őket, mikorra mit tervezzünk be. De előtte még szépen foglaljuk össze júliust.



A részletes, gazdag beszámoló most kicsit elmarad. Igazából sok minden nem történt velünk, mióta megjöttünk július első hetében a kirándulásról, de mégis. Vegyük csak szép sorjában.

Munka

Majdnem három hét kihagyás után bizony felgyülemlettek a tanácsadások. Nagy iramban folytatódott tovább a munka. Sorban jöttek az új jelentkezők is a hónap végén. Mindig más helyekről, és ismét szlovákul is. Néha-néha becsúszik egy-egy telefonos konzultáció is. Erre most is volt példa, méghozzá férj családjából kértek meg, hogy adjak pár tanácsot egy ismerősének. Végül is jól sült el. Sok mindent megértett, és új volt neki. Remélem tudtam valamelyest segíteni nekik. A szoptatás világhetét pedig mi mással is lehetne "ünnepelni", mint szoptatási tanácsadással. Szintén sikeres kimenetellel.  Ezek úgy mindig feltöltenek, és az, mikor volt "kliensem" jelentkezik szülés után, hogy minden rendben ment szülésekor. 
Igyekszem tovább bővíteni a szakblogomat is. Május után egy további témával, a veleszületett rendellenességgel foglalkoztam. 
A Minority Kids a nyárhoz hűen lassúbb tempóra váltott. Cikkek természetesen vannak, de nem gyötörjük agyon magunkat. A fb oldalra is terveztem posztokat, de kevesebbet, mint év közben. 

Merre jártunk, mit csináltunk

A nagy kirándulás után szerettünk volna itthon lenni, szorgalmasan tenni-venni itthon. Ez a tervünk teljesült is. Én gondozom a kertet, a virágokat, a háztartást(ez nem is kérdés), egy hétig a szomszéd udvarát öntöztem és etettem a tyúkokat, amíg ők kirándultak. Férj gondozza a füvet és a Kis-Duna telkünket. Szépen rendbe tettük a garázst, fúrtunk fel új tartókat, kitakarítottuk. Egy péntek délutánon kiválasztottuk és megvettük a bejárati ajtónál lévő beugráshoz a csempét, Selmecen is tettünk-vettünk férj szüleivel. A házzal kapcsolatban is vannak terveink. Azt majd egy másik posztban.
Júliusban van a szülinapom. Nagyon szép ajándékokat kaptam, ezúton is köszönöm. Könyveket, cserepes virágokat kaptam, és a legnagyobb szeretettel készültet pedig Pannitól, két szívecskét szívecske formájú disz dobozban. Férjtől kaptam a nagyságban legnagyobbat. Hoooosszas győzködés, vitatkozás, beszélgetés után férjnek sikerült jobb belátásra bírnia makacs feleségét és egy szép, piros, kényelmes, biztonságos új autó tulajdonosává tennie őt. Nagyon nehezem álltam rá a dologra. Minden ZERO WATE porcikám ellenezte az új autót, de egyezséget kötöttünk férjjel. Ha hazaérkezésünkkor is meg raktáron lesz az általa mááár régen kiszemelt autó, akkor megvesszük. "Pechemre", raktáron volt. 😊 Azóta jól összebratyiztunk és bevallom nagyon jó vezetni. Ami viszont a legjobban bánt az egészben, hogy a bátyám még csak megnézni sem volt hajlandó, mert nem traktor (ezt szó szerint értendő), az anyám meg egy szót sem fűzött az új autómhoz. Az apum legalább elismeréssel nézegette. Hát így. Nehéz így családtaggal a felszínes kapcsolaton kívül más kapcsolatot is tartani, mikor nekik csak a saját világuk a fontos, az számít. Nem húzom fel magam rajta. Most már nem!!
A szokásos júliusi nappali gyerek tábor is lement, a tavalyi 77 gyerek után idén 104 gyerekkel. Volt mit csinálnunk tízórai, uzsonna, limonádé-készítés, pakolás, ebéd terítés-és felszolgálás terén. Panninak még az első napon sikerül egy meglepit csinálni. Petinek majd lesz máskor. 
Olvasás terén sem apróztam el a dolgot: 5 könyvet olvasok most egyszerre. Minden nap valami mást, hol izgalmasat, hol komolyat, hol humorosat, hol önfejlesztőset. Tervezzek róluk is egy posztot. 


Augusztusi tervek:


- egy közös napot eltölteni az 5 gyerekkel, Selmecen, ha jól megy.
- olvasni, 😃
- medencézni, 
- szilvakevárt befőzni, 
- bicajozni,
- az ikreket felköszönteni születésnapjuk alkalmából, 
- ja és szívószálmentes augusztus van!!

2019. augusztus 4., vasárnap

Az udvarunk

A házzal kapcsolatban már rég adtam hírt. Igazából az udvar volt az, amivel nagyon elmaradtunk. Először kerítést akartunk, meg is lett, sok közös munkánk van benne. A fűvel várnunk kellett, mert előtte még szükséges volt lerakni az öntöző rendszert, amivel férj szintén sokat dolgozott. És ügyesen. Ez után már semmi sem állt az utunkba. Igazából amilyen sokáig nem volt füvünk meg virágaink, olyan gyorsan történtek az események. Férj megrendelte a gyepszőnyeget. Egy másik cégtől, mert az előzővel nem haladt az együttműködés.
Az igazság az, hogy nem merültem el az udvar tervezgetésében, hogy milyen virágok hol legyenek. Az úgy jött spontán. Az udvar szélében egy sávban,  körbe mulcs van, abban kisebb-nagyobb távolságokban virágok ültetve.
A gyepszőnyeg lerakásával megdolgoztunk, voltak segítőink is. A legnagyobb esős időszakban hozták, ha jól emlékszem májusban. Aznap reggel is zuhogott az eső, mikor vártuk a füvet. Délre ígérték, pont a megérkezésük előtt elállt az eső, kivilágosodott és napsütésben raktuk a füvet. Fárasztó egy meló volt, de teljes mértékben megérte vele dolgozni, és várni is rá két évet.
A virágokat  a fű lerakását követő napon vettük meg a szomszéd faluban található kertészeti centrumban. Nagyon széles a kínálatuk, öröm volt válogatni a virágok és bokrok közül. 
Az öntöző rendszer is nagyon bejött. Szép zöld a fű, és beállítható, mikor öntözzön, esőszenzor is van hozzá. Ha esik, nem öntöz. 







A levendulák is szépen nődögélnek. Alig várom, hogy saját levendulás limonádét igyunk.





Ezt férj anyukája ültette, mikor a majdnem három hetes kirándulásunk alatt kidöglött a szegfűm. Körömvirág.




Anyumtól, szülinapomra, megnövesztette nekem. 

A fűnyíronk (önálló életet élő)  nem nyírja a fű szélét. Ez a probléma is orvosolva. Férj vett rá egy nagy kézi ollót. Igaz tovább tart a nyírása, de annál többet vagyunk kinn a jó levegőn, és felváltva nyírjuk.



Imádom ezt a virágot. Annyira szép, viszont ahogy kivirágzik, még aznap vagy másnap le is hull a virágja.



Nagyon szeretünk csak úgy sétálgatni, mezítláb, a fűben, nézegetni a virágainkat.  Hűségesen pótoljuk is a folyadékbevitelüket.


Férjtől Valentin-napra kaptam egy kis cserepes rózsát, szétültettem őket három kis bokornak. Ők is sokat nőttek.

Ez a legújabb szerzemény. Szülinapomra kaptam sógoréktól. Még ki kell ültetni.


Rózsafa, ajándékba férj szüleitől szülinapomra.

Ő is bimbózik.

Mikor kiszállították a gyepet.

Itt már három hónappal később. Samu naaaagyon rajta akart lenni a képen.



Ez egy tök véletlenül készült kép, Samu megtámadott és osztogatta a nyelves puszijait.

Úgy érzem, és ezt nem nagyképűségből írom, elégedettek lehetünk a munkánkkal. És miközben ezt a posztot írom, férj befejezte a terasz körüli járdát, csak két oldalt volt.