21 napos lélekmelengető kihívás

Kétség kívül itt a tavasz!!! Soha jobbkor talán nem jöhetett volna velem szembe ez a kihívás. Amint tudjuk a tavasz nemcsak a jó idő hozója, hanem ahogy megjellenek az első melengető napsugarak, olyan lelkesedéssel fogunk bele új dolgokba.  A kihívás lényege, hogy 21 napon keresztül kell fókuszálni a nap szavára, és azzal kapcsolatosan fotózni, majd minden egyes napon egy képet közzé tenni vagy Instagramon, vagy az FB-n. Én már hosszú ideje csak a profilképem változtatom a Facebook-on, így marad a az Insta. Ott nagyobb kedvvel osztom meg a kedvelt képeimet.

Nos, emberek, akkor tavaszra és fotózásra fel, hadd érezze március, hogy nemcsak testünket, de lelkünket is melegíti!!😊

forrás: facebook

Az első nap az érték jegyében folyik. Keressük az értékeket!Természetesen itt nem anyagi, kézzel fogható értékekre gondol, aki ezt kitalálta. Itt az a lényeg, hogy kicsit felülírjuk a prioritásaonkat, és értékeljük azt, amit eddig szemünkkel nem láttunk.

Egy kis útravaló

Említettem, hogy a múltkori rend rakás során a konyhában rábukkantam arra a mosolygós főző kanálra, amit egy főző kötény kíséretében kaptam még három éve a lánybúcsúmon. Természetesen, az hogy ilyen sokáig egy fiók aljában lapult, nem azt jelenti, hogy nem értékes ajándék a számomra, hanem hogy még nem találtam meg neki a házban a méltó helyet. Na de most!

A főző kanálra rárögzítettek három kocka mintázatú szalagot, melyeken házasságról szóló szólások szerepeltek. És így gondoltam egyet. Mint nagy tapasztalt férjezett nő(?) megosztom Veletek is, hátha valakinek segítségül szolgál. 

"Minél több szeretet és jóság sugárzik belőled, annál több áramlik vissza."

"Ahol szeretünk, ott az otthonunk, melyet lábunk elhagyhat, de szívünk sosem."

"Nem az az igazi, akivel le tudnád éni az életed, hanem az, aki nélkül nem."

"A jó házasság titka, hogy a férj süket legyen, a feleség pedig vak."

"A sikeres házasság egyik titka az, hogy a házastársak egyben barátok is, nemcsak szeretők vagy szoba társak."

"A házasság egy szövetség olyan bajok közös elviselésére, amelyek egyébként nem keletkeznének."

Ha így számvetést teszek a sorokat olvasva, úgy érzem nem vagyunk messze a nagy igazságtól. Férjjel 17 éves koromban találkoztunk először egy gyerekeknek szervezett csillagász táborban. Most nem kezdek bele a nagy love storyba. Annyi elég, hogy hiába sodort el egymástól az élet hosszú éveken át, mi mindig ott voltunk egymásnak, mint legjobb barátok. Igen, még a szerelmi bánatokban is. Aztán barátokból több lett, házastársak, de barátoknak is megmaradtunk egymásnak. Így maga az élet rendezte úgy, hogy ne tudjunk egymás nélkül élni.

A pozsonyi lakásban igen jó volt lakni, szép volt ott. De ahogy neki, úgy nekem sem volt az olyan igazi otthon, amit ha lábunkkal el is hagytunk, de szívünkkel sohasem. A házzal teljesen más a helyzet. Itt igazán otthonra leltünk.

A süket férjen és vak feleség ügyön még dolgozni kell. Mindketten eléggé indulatos természet vagyunk. Elején nehezen is kezeltük ezt, és nem volt egyszerű ilyennek elfogadni a másikat. Ha össze is vesztünk napokig csend volt itthon. Mára már ha hangosan is "beszélgetünk", max. egy óra és röhögünk magunkon, hogy megint milyen hülyeségen balhéztunk.

Hát igen sok minden baj van, mikor az ember házasságban él, de annál több baj lenne, ha az ember nem élne házasságban. 

Dióhéjban ennyi lenne. Tudom még a töredékén sem vagyunk túl annak, ami még ránk vár a közös évek során, de szerintem ha már házépítést, munkügyi mélypontot, sok nehéz kezdetet legyőztünk, akkor tovább sem lesz gond. Igen mondta V. Anita, 2017 február 25.-én, lejegyezve.😉😊

Örömömre szolgál #57

• hogy tíz követőm van már,  ami nem most lett, hanem már több hete, ez úton is üdvözöllek nálam, 
• gyerekkel lenni múlt hétvégén, és reggel ismét öten feküdtünk az ágyunkban,  és most Kispetivel lenni, 
• mikor tanácsadáson pozitívan beszél rólam az illető ismerőse, aki nálam szült még annó a kórházban, 
• kellemes spontán pletyi parti keresztanyámmal és anyuval nálunk, ittunk egy kis bort is, jól ment a beszélgetés 😉
• hogy egy friss anyuka folyamatosan hírt ad magáról,  hogy hogy haladnak a szoptatással, és egyszerűen már attól jobban van, ha érzi felőlem a támogatást, hogy jól csinálja, 
• madár csicsergést hallgatni reggel a konyhában nyitott ablaknál, 
• vasárnapi rózsa csokor férjtől, most nagyon érezte, hogy kell, és hogy mindenki megcsodálta, 
• a szép cserepes virág háztűz nézőbe férj keresztszüleitől, 
• hogy a konyhában lomtalanítottam és közben ráakadtam azokra a nagyon eszes szólásokra a házasságról, amit még Judit barátnőmtől kaptam a lánybúcsúmon, lehet még poszt is lesz róla, 
• hogy Pannival szépen eljátszottunk a szobájában, míg a férfiak gardróbot szereltek, 

Egy újabb kenyerem

Szombaton naaaagyon hosszú idő után újra kenyérsütésre adtam a fejem. Míg a három gyerek és férj HP bűvöletében jártak majd két és fél órát, addig én a konyhában alkottam. Kapóra jött, hogy éppen kifogytunk kenyérből, és gondoltam a gyerekek örülnének a friss házi cipónak. No kérem szépen a várt hatás megvolt. Még most is látom Csabi és Zsófi arckifejezését, mikor meglátták a friss, gözölgő kenyérkét, miután kivettem a sütőből. A receptet egyik kedvenc blogomról hoztam, aminek Modeszta a házigazdája. Nagyon szeretek csak úgy nézelődni is nála. És az udvarjuk az valami mese!!!! A sok virág, kerti pihenők, beépített terasz, ajánlom Nektek is, nézzetek be hozzá! 

A tészta elkészítése nem volt valami nagy ördöngösség. Bár ő kenyérdagasztó programban csinálta, nekem a két kezem volt a kenyérdagasztó program. Után mág hagytam egy fél órát tovább dagadni meleg helyen, erre a sarokpadon a radiátor mellett letakarva bizonyult jó helynek. A többit már a leírás szerint végeztem. 

Az eredmény egy jó, puha állagú kenyér lett. Amin még javítani kell, az a só adagolása, azzal valahogy nem jutok dűlőre, és a formája nem lett olyan, amilyennek vártam. Nagyobbra formáztam a cipót, így vékony lett.

Íme a cipó az össze lehetséges profilból.😊

Szombaton a gyerekek még a film után segítettek vacsorát készíteni. Ez volt terítéken. A töltelékből maradt ki, így azt fellazítottam egy kis tejföllel, és  melegszendvincsek készültek. 

Örömömre szolgál #56

• egy jó nap után hazajönni, és a szép konyhánkban kipakolni a bevásárlást, 
• gyönyörű csokor férjtől Valentin napra, 
• szuper, napsütéses nap, 
• az utcán szaladgáló, görkorizós gyerekeket nézni az ablakból, 
• hogy már később sötétedik, 
• vasárnapi séte férjjel, 
• hogy bár betegek vagyunk, de enyhébb a lefolyása, 
• mostani kedvencem,
• fincsi Fidorka, legjobb a fehércsokis, nem is tudtam, hogy én ezt így szeretem, 
• fincsi, édes, zamatos naracsot enni,
• Tassimotól fincsi, habos kávét inni, 
• nutellás-vajas kenyér, gyerekkorom emléke, 
• Zsófi pénteken nálunk volt, segített blogolni, Tamással meg elmélyültek a játékban, és be nem áll egész idő alatt a szája, de mi így szeretjük Őt.

Ötlet Valentin estére

Tegnap férj nagyon kitett magáért. Igazi Don Juánként tette romantikussá az estét. Sőt, nemcsak az estét, már a reggelt is. Szép kis meglepi várt kinn a nappaliban, az asztalon. Pislogtam párat, hátha rosszul látok, de nem.  Az egy valódi, gyönyörű szép bokréta volt, vagyis még van is, mert azóta a bár pultot díszíti. Estére pedig foglaltatott asztalt abban a hangulatos ki vendéglőben, ahol már egyszer voltunk. A szakács előtt ismételten megemeltük kalapunkat. 

Ma az esti programot én szolgáltatom. Aminek külön örülök, hogy váratlanul bukkantam rá erre a dologra, és nem evett az ideg, hogy úristeúristen mit adjak én ajándékba. Ma délután a, a gyors házimunka után (jelen esetben nem az agy tekervényeim dolgoztak gyorsan, hanem a kezem-lábam, ha tehették volna külön-külön) kiviteleztem egy beszélgetős befőtt elkészítését. Túl sok munka nem volt vele, amit értékeltem is. Egy tiszta és belül rendesen száraz befőttes üvegre, egy szép színű szalagra, a kinyomtatott és összehajtogatott kérdésekre (36 van belőlük), valamint néhány díszítő elemre volt szükség. A beszélgetős est kérdései itt elérhetőek.

Első lépésként cetlikre vágta az A4-es papírra nyomtatott kérdéseket, majd ezt követve összehajtogattam őket.

Végigfutva a kérdéseket, nem is olyan könnyű rájuk válaszolni. Merőben mélyre hatoló gondolatokat vannak mögötte, és miközben az ember választ ad, nemcsak a párjának bontakozik ki, hanem saját magát is jobban megismeri.

A kreatívos dobozom aljában lapultak még fel nem használt dísz ragacsok. Az üvegre tettem fel pillangót, kisebb-nagyobb virágot, és egy szívecskét is. A befőtt nyakát gyöngyökkel és egy rózsaszínű szalaggal fedtem le, a végén azonban leszedtem róla az anyagból készült virág fejet.

Az összehajtogatott papírkákat beleraktam a befőttes üvegbe, jól meg is telt. Két pohár bor mellett kezdődhet is a duma-parti.😊

Lakberendezési tervek #1

Hali-gali, hogy van Mindenki? Remélem sokatoknak volt ma olyan jó napja, mint nekem. Annyit elárulok, hogy a tanácsadással kapcsolatos. 😊 Szeretném sorba venni a gondolataim lakberendezés kapcsán.

Férjjel gyenge pillantainkban beszélgetünk, milyen berendezést szeretnénk a szobákba. Mióta kész van a kamra is, csodájára járunk a polcoknak, hogy sokkal több a rakodó felület. Ami az én idegrendszeremnek is jót tesz, hiszen nem szeretem ha valaminek nincs helye, és csak kallódik az egyik helyről a másikra. A következő dolog, amit bővíteni szeretnénk, az az étkező. Vettünk oda egy sarokpadot, de még valahogy csupasznak érezzük ott a falakat. Szeretnénk kihasználni azt a felületet is, ezért gondoltunk oda egy kis polcos tároló vitrint beszerezni. Színben hasonló kellene, mint amilyen polc is van a kávés-teás sarokban a konyhában, mert még egy ugyanolyan polc kimaradt. Majd akkor fúrjuk fel a falra, ha már megvan a hőn áhított polcos tároló. Bögréket, kancsókat, szalvétatartót, dísz elemeket képzelek el oda. 

Valami hasonlót. Színben halvány barnát képzeljetek el. Én már elképzeltem, és baromira tetszik.😉

Utána, ami még birizgálja a fantáziám, az nem más, mint egy  HOME SWEET HOME girland a nappaliba a kanapé fölé, ahová polcokat rögzítettünk fel. Adna a falnak egy kis eleganciát, és nem utolsó sorban milyen jó is lenne napi többször találkozni a ténnyel, hogy édes otthonban élünk. Sajnos ez egy ideje csak elméleti síkon van, a gyakorlati része, miszerint meg is valósítom még várat magára. Pozsonyban, hogy jobban teljen az idő, kreatívkodással foglaltam el magam, de mióta a költözés óta erősebbek a szárny csapásaim, eszembe sem jut előhalászni a kreatívkodós dobozomat.

A konyhába a pulthoz nagyon odakívánkozik, egy vagy két bár szék, alájuk egy pihe-puha szőnyeggel. Vidékies stílusban lenne az igazi, nem szeretem ha nagyon kavarognak a színek és a stílusok. Ami kiinduló pont, hogy az egész fából legyen, és hát támlája is legyen. Maradjunk még a konyhában egy kicsit. A hűtőnk beépített, és annak az oldalára a szekrényre rögzítve elviselnék  tartós anyagból varrt zsebes tárolót, ahová tehetnénk az újságokat, katalógusokat, szóró lapokat, amik érdekelnek is, jegyzet füzetet tollal és egyéb használatban lévő tárgyakat.

Valami ilyesmit.

A zsebes, varrt tároló ilyennek képzelném el, és meg színben is majdnem jó lenne.

Képek forrása: pinterest.com

Mit nekem ajándékba 30. szülinapomra?

Még nagyban dúl a farsangi láz, körülöttem sokan fánk gyártásba kezdtek. Igen, én is gondoltam már rá, szeretnék, komolyan agyban nagyon ott vagyok a témában. DE, nem mindent lehet, ugyebár ezt tudjuk. Van, hogy elméletben annyi mindent betervezek egy napra, mikor az egész napom szabad persze. Jó érzést ezt írni: ha egész napom szabad persze. Kenyeret sütni, háztartás, séta, fordítás, amit még erre a hétre terveztem...No de nem is erről akartam ömlengeni, hanem...

Férj valamelyik nap megkérdezte, mit szeretnék kapni a szülinapomra. Hát meglepődtem a kérdésen, hiszen az csak júliusban lesz. Igen, mikor már mindenki majdnem úszik a saját izzadságában. Őszintén, még nem is gondolkoztam el a dolgon. Egészen máig, mikor is nemcsak férjnek, hanem a család többi tagjának is szolgálok egy kis támponttal. Természetesen minden ajándéknak örülök, ami nem a túlzás határát súrolja. 

Még februárt írunk, még pár hónap áll előttem, hogy kiélvezhessem a húszas éveimet. Egyébként sokan még annyinak sem néznek, amennyi éves vagyok, persze nem élek vissza a helyzettel és nem fiatalítom magam. Még négy hónapig arra a kérdésre hány éves vagy, válaszolhatok, hogy még a húszas éveimben vagyok.😉

Akkor, ha megengeditek, sorjába is szedném az ajándék ötleteket.

• retró kerékpár

Az igazat megvallva, évek óta nem ültem bicajon, de tekerni még tudnám, sőt hajtani, mint gyermekkorunkban, azt is biztos.  Sem üzlet, sem a posta, sem a gyógyszertár, sem a templom nincs messze tőlünk, de férjjel még a nyáron terveztünk bicikli túrát. De sajnos nekem nincs kétkerekűm. A gyerekkori bicajomat meg már kinőttem. Jól is jönne egy szép darab, és férjjel szelhetjük a kilométereket, már ha a bénaságom miatt nem üt el egy busz.😊

• vintage víz forraló

A régi, hagyományos, nagyszülők idejéből való példányra gondolok, amiket szebbnél szebb motívumokkal láttak el, és dizájnos fogóval voltak ellátva. Mivel a konyhánk is vintage stílusban készült, a kiegészítőket is igyekszem ebben a szellemben összeválogatni. Ennek fényében a mikrót és a pirítóst készítőt le kell még cserélnünk.

• kertészkedési öltözet

Mikor még Pozsonyban laktunk, anyuval és keresztanyummal voltunk a Florán, a nagy virág kiállításon. Ott nem csak virágokat csodálhattunk meg, hanem minden, ami a hobbi kertészkedéssel kapcsolatos. Gumicsizmákat, kertészkedő ruhákat, szebbnél szebb locsolókat, előkerti kis szobrokat. Nekem akkor ott nagyon megtetszett egy olyan készlet, ami egy cuki gumicsizmából, kesztyűből (abból már van kettő is), szép mintás kötényből és hozzápasszoló munkanadrágból állt. Szerintem meg is akart szólítani:vegyéééél meeeeg, de akkor még nem volt hol virágokat ültetnem és kertészkednem. Ami mára viszont megváltozott, a tavasz beköszöntével elkezdünk az udvarban is dolgozni. Már nagyon várom...

• vintage faliórát

A konyhánkban ketyeg egy falióra. Férj hozta fel először a témát, hogy majd idővel cseréljük le egy szép rusztikus társára, hogy passzoljon stílusban is. Annyira nem szemet szúró, de ha jól megnézzük, a konyha-étkező-nappali az egy nagy közös helyiség, és az sem jó, ha nagyon elütnek a színek és a stílusok.

• karóra

Igaz van két karórám, egyet még régen kaptam, a másikakal férj örvendeztetett meg karácsonykor. Már csak azért is jó, mert neki is ugyanolyan van férfiban. Egyik nap megesett a szemem egy gyönyörű szép virágos női karórán. Nem is görgedtem tovább az egerremmel, nézegettem egy kicsit.

Íme össze is állt a lista, igyekeztem nem el szállni a földtől. 😊 Lehet egyezkedni.😉
Képek forrása: www.google.hu

Örömömre szolgál #55

• hogy Panni KisPeti szülinapján azt mondta, mellé üljek majd ebédnél, 😊
• Kispeti überszuperédes mosolyai, megzabálom a kölköt, 😊
• Gabi és Zsófi vasárnap nálunk ebédeltek, délelőtt sütöttünk egy gyors gyümölcsöset, egyfolytában beszéltek, suliról, iskolatársakról, 
• majd délután Zsófi bábos fellépését megnézni a kultúrházban, és amikor rohant oda hozzám, hogy egy szereplő nem jött el, és bepánikolt kicsit, de amint beszéltem vele, megnyugodott és mosolygva ment vissza a többiekhez, 
• mikor Gabi engem hív fel, ha segíteni kell az angol leckéjében, még akkor is, mikor tudja, nem tudok angolul,  de hála istennek olya volt mellettem, aki meg tud😊
• mikor a péksében a tanító néni ezt mondja: Most te vagy a gyerekek védőbástyája, könnyes lett a szemem, 
• szombati beszélgetős est bátyusnál,
• hogy nem sajnálom magamtól az időt olvasásra, végre, képes vagyok szinte minden időmet az önfejlesztésre fordítani, órákat töltök könyveket bújva, de muszáj frissíteni az agyamat, 
• kényelmes, puha edző nadrágot venni a Kriston tornára, 
• ezen a tornán egy kliensem barátnőjével találkozni, és tőle hallani, hogy a kliensem meg van elégedve a tanácsadással, 
• hogy már melegebb van, emberek én már érzem a tavaszt!!!!
• Évike barátnőmmel messengeren önteni egymásba a reményt, 
• Adele-t hallganti, igen még mindiiiiig, éljen a Rolling in the Deep!!!!
• már egy hónapja esti programként férjjel a Lost sororozat előtt tunyulunk. Nagyon jó sorozat, nekünk bejön, oda kell figyelni, néha nehéz követni a történéseket és az összefüggéséket megtalálni. Minden este úgy fekszem le, hogy újabb dolgot nem értek benne. Férj szerint ez lesz a vesztem, mert ez egy direkt ilyen sorozat, ahol nem lehet mindent ésszel felfogni. És nem utolsó sorban cukiiii benne a doki, nyugi ezt férj is tudja😉. Mármint, hogy nekem cuki, nem neki...
• hogy pár nap, és megjönnek a rendelt könyveim, újakkal bővítem a könyvespolcom, természetesen szakkönyvek.

Helló február!

Az első nap egy kis edzéssel kezdődödt. Az éjjel nagy mennyiségű hó hullott, így a garázsfelhajtóról, járdáról és a teraszról ellapátoltam a havat. Jó kis mozgás volt, nem is volt hideg, csak a nagy rikító fehérség. No de, nem azért kezdtem neki, hogy az erőmet fitogtassam. Januárt kellene búcsuztatnunk, valamint februárt köszönteni, vagy mi a fene.

Januári hónapunk eléggé lassacskán, kommótosan indult. Nekem így visszatekintve, fel sem tűnik, hogy Új évet írunk, sőt még néha az előző évszámot írom keltezéskor. A télre nem panaszkodhatunk. Megadatott nekünk a hóból, a sok mínuszokból, jeges utakból, fagyos szélből. Ami azt illeti, nekem tele a .... vele, szeretném hinni, hogy a tavasz valahol itt liheg felénk a kanyarban. Bárcsak így lenne...Épp tegnap beszéltük egy kedves szomszédommal, hogy már neki is elege van a szürke napokból, a hidegből, a sok öltözés-vetkőzésből. Nem szeretnék csak rinyálni, voltak szép és jó dolgok, amik januárban történtek házunk táján.

A házzal kapcsolatosan nagyon nagy szembetűnő változások nincsenek. Most a bútorokra helyeztük a hangsúlyt. Nagyon élvezzük a gardróbot. Soha nem gondoltam volna, hogy ez ilyen jó dolog, hogy az ember ruháji tényleg minden egy helyen van, átlátható, és esztétikus is. Ha visszagondolok, mikor még a vendégszobában aludtunk, a ruháink kb. három féle helyen voltak. A folyosón a kommódban, benn a szobában egy másik kommódban, és egy jyskes kosaras kis kommódban. Szóval, igen, minden kommódokban volt, dobozokban. Ahhoz képest ez már így nagy haladás, hogy csak belépek oda és  egy soron egymás alatt találok minden olyan ruhaneműt, amit magamra veszek. A gardróból nyíló zuhany már félig kész van. A mozsdó, tükrös faliszekrény, kis polc, két törölköző tartó felfúrva, férj múlt héten megvette a zuhanyrózsát masszírozó fejekkel. Ajjaj az lesz ám csak a kényeztetés...😊.

A hálószobában tettünk fel sötétítőt, furtúnk fel képeket,  a nappaliban új kis asztal, bútor és polcok vannak, a folyosón megszaporodtak a családi képek, a kamrában összeszerelve a polcos szekrény (majdnem a mennyezetig van), férj befejezte ott a szellőzőt is, folytatta a konyhasziget burkolásának fugázását, és a műszaki helyiségben is szerelt fel több fali szárítot. Így már szinte telejesen élvezet, hogy egy nap mindent ki tudok mosni és teregetni is. Igen tudom, kussoljak, mert még nem kell milliónyi kis gyerek ruhát mosnom....Ahh milyen jó is nekem. A házról dióhéjban talán ennyit.

Ami a tanácsadást illeti, köszönhetően ennek és ennek cikknek rohamosan kezdtek el jelentkezni a kismamák, hogy igényt tartanának a szolgálatásra. Mára egy szép szám gyűlt össze, az igaz hogy nem milliók, se nem ezrek nem potyognak az ölembe, de úgy érzem hasznát veszik. Egy alkalommal éppen jókor voltam jó helyen. A kismamával éppen a légzési technikát gyakoroltuk volna, meg a nyomást szülést alatt. Elküldtem kis szükségletre, mint előző alkalommal torna előtt. Ami nagyon is szerencsés lépésnek bizonyult, ugyanis még idejében elcsíptük a hirtelen fellépett vérzést hüvelyből. Értesítette az orvosát: be kell menni a rendelőjébe, meg kell vizsgálnia. Így gyorsan bepakoltunk, és vittem őt a kórházba, férje nem volt otthon. Lezajlott a vizsgálat, benn is fogták pár napra megfigyelésre, ugyanis jelentkeztek nála enyhe összehúzódások, és nyitódni is elkezdedt. 

Heti több kismamához megyek, van hogy egy nap több helyre is. Sajnos, vagy nem sajnos ez egy olyan munka, amiből ha egyedül lennék, nehéz lenne megélnem. DE szerencsémre egy olyan férj áll mellettem, aki mindenben támogat.

Most egy kicsit a coachingról. Az üléseket vezető coach nemsokára világra hozza második gyermekét, így egy hosszabb időre szüneteltetjük a dolgot. Az utolsó ülésünk nagyon erős volt, mint megélésben, mint érzésekben. Augusztus óta sokat erősödtem, és már könnyek nélkül tudok beszélni a régmúlt megéléseiről, vagy a közeltmúltban történt válságról. Az utolsó ülésünkön egy újabb gyakorlatot végeztünk. Becsukott szemmel, fejben vissza kellett mennem a kis gyerekkori Anitához, és beszélni hozzá, megnyugtatni abban az életszakaszban, melyben rossz volt neki és ott akkor találkoztam vele. Fura, de totál magam előtt láttam magamat, ahogy a kis énemmel beszélgetek, ahogy ő rámnéz a csillogó, de valahol mégis szomorú nagy barna szemeivel. Beszéltem hozzá, megsímogattam, és ő visszamosolygott rám. "Visszatérve a jelenbe" ijesztő volt így magammal találkozni, de egyben hatásos is... Rendszerint az ülések után el is fáradtam, érzelmileg. Még úgy érzem van min dolgoznom, hogy tovább tudjak lépni életem következő szakaszába. Nem szeretnék valami újat úgy elkezdeni, hogy magammal cipelem a "batyumat".

A gyerekekkel is voltunk, az összessel. Gabiék egy alkalommal nálunk is aludtak, természetesen nem maradhatott ki Harry Potter a programból nagy kivetítőn, reggel hét előtt pedig öten nyomorogtunk a az ágyunkban. Férj és én már csak lapjával fértünk el. Szuper volt, mindenki nevetett és jó kedvű volt. Panninál és Kispetinél pedig a hétvégén voltunk, a kis öcsi első szülinapját ünnepelni, kellemes egy délután volt. 

Voltam az Újrakezdők klubesten, egyebként januárt szomszédokkal összeülős pijálással kezdtük, és a hónap végéhez a szemközti társas házból elköltözött az a fiatal kis gyerekes pár, akikkel párszor összeültünk. Kár, hogy elmentek, szimpi emberek.

Februári tervek:

• megpróbálni örülni még a télnek, végül is még nincs vége hideg hónapoknak, 
• a városban nyílt egy közösségi irodaház, bejelentkeztem kipróbálni, milyen is egy ilyen helyen home office stílusban dolgozni, 
• meseterápia folyt. köv., 
• nem szeretnék újabb bloggerdepivel küzdeni,bár ez olyan dolog, amit nem tudunk nagyon befolyásolni szerintem, de ahhoz hogy legyen ihlet, kellenek a külső hatások, 
• Panni és Kispeti életében most háttérbe kerültünk, kevesebbet vagyunk velük, mikor még Pozsonyban lakott mindenki, ezen szeretnék javítani, 
• bejelentkeztem Kriston intim tornára, amit szerintem alkalmazok majd Anyukáknál szülés után, hogy gyorsabban és könnyebben menjen a felépülés, 
• szakkönyveken kívül muszáj lesz rendes "kijózanító" könyvet is olvasnom, estére általában már zúg a fejem a tanulástól, 
• barátnőkkel talizni végre.