Helló február!

Az első nap egy kis edzéssel kezdődödt. Az éjjel nagy mennyiségű hó hullott, így a garázsfelhajtóról, járdáról és a teraszról ellapátoltam a havat. Jó kis mozgás volt, nem is volt hideg, csak a nagy rikító fehérség. No de, nem azért kezdtem neki, hogy az erőmet fitogtassam. Januárt kellene búcsuztatnunk, valamint februárt köszönteni, vagy mi a fene.

Januári hónapunk eléggé lassacskán, kommótosan indult. Nekem így visszatekintve, fel sem tűnik, hogy Új évet írunk, sőt még néha az előző évszámot írom keltezéskor. A télre nem panaszkodhatunk. Megadatott nekünk a hóból, a sok mínuszokból, jeges utakból, fagyos szélből. Ami azt illeti, nekem tele a .... vele, szeretném hinni, hogy a tavasz valahol itt liheg felénk a kanyarban. Bárcsak így lenne...Épp tegnap beszéltük egy kedves szomszédommal, hogy már neki is elege van a szürke napokból, a hidegből, a sok öltözés-vetkőzésből. Nem szeretnék csak rinyálni, voltak szép és jó dolgok, amik januárban történtek házunk táján.

A házzal kapcsolatosan nagyon nagy szembetűnő változások nincsenek. Most a bútorokra helyeztük a hangsúlyt. Nagyon élvezzük a gardróbot. Soha nem gondoltam volna, hogy ez ilyen jó dolog, hogy az ember ruháji tényleg minden egy helyen van, átlátható, és esztétikus is. Ha visszagondolok, mikor még a vendégszobában aludtunk, a ruháink kb. három féle helyen voltak. A folyosón a kommódban, benn a szobában egy másik kommódban, és egy jyskes kosaras kis kommódban. Szóval, igen, minden kommódokban volt, dobozokban. Ahhoz képest ez már így nagy haladás, hogy csak belépek oda és  egy soron egymás alatt találok minden olyan ruhaneműt, amit magamra veszek. A gardróból nyíló zuhany már félig kész van. A mozsdó, tükrös faliszekrény, kis polc, két törölköző tartó felfúrva, férj múlt héten megvette a zuhanyrózsát masszírozó fejekkel. Ajjaj az lesz ám csak a kényeztetés...😊.

A hálószobában tettünk fel sötétítőt, furtúnk fel képeket,  a nappaliban új kis asztal, bútor és polcok vannak, a folyosón megszaporodtak a családi képek, a kamrában összeszerelve a polcos szekrény (majdnem a mennyezetig van), férj befejezte ott a szellőzőt is, folytatta a konyhasziget burkolásának fugázását, és a műszaki helyiségben is szerelt fel több fali szárítot. Így már szinte telejesen élvezet, hogy egy nap mindent ki tudok mosni és teregetni is. Igen tudom, kussoljak, mert még nem kell milliónyi kis gyerek ruhát mosnom....Ahh milyen jó is nekem. A házról dióhéjban talán ennyit.

Ami a tanácsadást illeti, köszönhetően ennek és ennek cikknek rohamosan kezdtek el jelentkezni a kismamák, hogy igényt tartanának a szolgálatásra. Mára egy szép szám gyűlt össze, az igaz hogy nem milliók, se nem ezrek nem potyognak az ölembe, de úgy érzem hasznát veszik. Egy alkalommal éppen jókor voltam jó helyen. A kismamával éppen a légzési technikát gyakoroltuk volna, meg a nyomást szülést alatt. Elküldtem kis szükségletre, mint előző alkalommal torna előtt. Ami nagyon is szerencsés lépésnek bizonyult, ugyanis még idejében elcsíptük a hirtelen fellépett vérzést hüvelyből. Értesítette az orvosát: be kell menni a rendelőjébe, meg kell vizsgálnia. Így gyorsan bepakoltunk, és vittem őt a kórházba, férje nem volt otthon. Lezajlott a vizsgálat, benn is fogták pár napra megfigyelésre, ugyanis jelentkeztek nála enyhe összehúzódások, és nyitódni is elkezdedt. 

Heti több kismamához megyek, van hogy egy nap több helyre is. Sajnos, vagy nem sajnos ez egy olyan munka, amiből ha egyedül lennék, nehéz lenne megélnem. DE szerencsémre egy olyan férj áll mellettem, aki mindenben támogat.

Most egy kicsit a coachingról. Az üléseket vezető coach nemsokára világra hozza második gyermekét, így egy hosszabb időre szüneteltetjük a dolgot. Az utolsó ülésünk nagyon erős volt, mint megélésben, mint érzésekben. Augusztus óta sokat erősödtem, és már könnyek nélkül tudok beszélni a régmúlt megéléseiről, vagy a közeltmúltban történt válságról. Az utolsó ülésünkön egy újabb gyakorlatot végeztünk. Becsukott szemmel, fejben vissza kellett mennem a kis gyerekkori Anitához, és beszélni hozzá, megnyugtatni abban az életszakaszban, melyben rossz volt neki és ott akkor találkoztam vele. Fura, de totál magam előtt láttam magamat, ahogy a kis énemmel beszélgetek, ahogy ő rámnéz a csillogó, de valahol mégis szomorú nagy barna szemeivel. Beszéltem hozzá, megsímogattam, és ő visszamosolygott rám. "Visszatérve a jelenbe" ijesztő volt így magammal találkozni, de egyben hatásos is... Rendszerint az ülések után el is fáradtam, érzelmileg. Még úgy érzem van min dolgoznom, hogy tovább tudjak lépni életem következő szakaszába. Nem szeretnék valami újat úgy elkezdeni, hogy magammal cipelem a "batyumat".

A gyerekekkel is voltunk, az összessel. Gabiék egy alkalommal nálunk is aludtak, természetesen nem maradhatott ki Harry Potter a programból nagy kivetítőn, reggel hét előtt pedig öten nyomorogtunk a az ágyunkban. Férj és én már csak lapjával fértünk el. Szuper volt, mindenki nevetett és jó kedvű volt. Panninál és Kispetinél pedig a hétvégén voltunk, a kis öcsi első szülinapját ünnepelni, kellemes egy délután volt. 

Voltam az Újrakezdők klubesten, egyebként januárt szomszédokkal összeülős pijálással kezdtük, és a hónap végéhez a szemközti társas házból elköltözött az a fiatal kis gyerekes pár, akikkel párszor összeültünk. Kár, hogy elmentek, szimpi emberek.

Februári tervek:

• megpróbálni örülni még a télnek, végül is még nincs vége hideg hónapoknak, 
• a városban nyílt egy közösségi irodaház, bejelentkeztem kipróbálni, milyen is egy ilyen helyen home office stílusban dolgozni, 
• meseterápia folyt. köv., 
• nem szeretnék újabb bloggerdepivel küzdeni,bár ez olyan dolog, amit nem tudunk nagyon befolyásolni szerintem, de ahhoz hogy legyen ihlet, kellenek a külső hatások, 
• Panni és Kispeti életében most háttérbe kerültünk, kevesebbet vagyunk velük, mikor még Pozsonyban lakott mindenki, ezen szeretnék javítani, 
• bejelentkeztem Kriston intim tornára, amit szerintem alkalmazok majd Anyukáknál szülés után, hogy gyorsabban és könnyebben menjen a felépülés, 
• szakkönyveken kívül muszáj lesz rendes "kijózanító" könyvet is olvasnom, estére általában már zúg a fejem a tanulástól, 
• barátnőkkel talizni végre.