Tegnap férj nagyon kitett magáért. Igazi Don Juánként tette romantikussá az estét. Sőt, nemcsak az estét, már a reggelt is. Szép kis meglepi várt kinn a nappaliban, az asztalon. Pislogtam párat, hátha rosszul látok, de nem. Az egy valódi, gyönyörű szép bokréta volt, vagyis még van is, mert azóta a bár pultot díszíti. Estére pedig foglaltatott asztalt abban a hangulatos ki vendéglőben, ahol már egyszer voltunk. A szakács előtt ismételten megemeltük kalapunkat.
Ma az esti programot én szolgáltatom. Aminek külön örülök, hogy váratlanul bukkantam rá erre a dologra, és nem evett az ideg, hogy úristeúristen mit adjak én ajándékba. Ma délután a, a gyors házimunka után (jelen esetben nem az agy tekervényeim dolgoztak gyorsan, hanem a kezem-lábam, ha tehették volna külön-külön) kiviteleztem egy beszélgetős befőtt elkészítését. Túl sok munka nem volt vele, amit értékeltem is. Egy tiszta és belül rendesen száraz befőttes üvegre, egy szép színű szalagra, a kinyomtatott és összehajtogatott kérdésekre (36 van belőlük), valamint néhány díszítő elemre volt szükség. A beszélgetős est kérdései itt elérhetőek.
Első lépésként cetlikre vágta az A4-es papírra nyomtatott kérdéseket, majd ezt követve összehajtogattam őket.
Végigfutva a kérdéseket, nem is olyan könnyű rájuk válaszolni. Merőben mélyre hatoló gondolatokat vannak mögötte, és miközben az ember választ ad, nemcsak a párjának bontakozik ki, hanem saját magát is jobban megismeri.
A kreatívos dobozom aljában lapultak még fel nem használt dísz ragacsok. Az üvegre tettem fel pillangót, kisebb-nagyobb virágot, és egy szívecskét is. A befőtt nyakát gyöngyökkel és egy rózsaszínű szalaggal fedtem le, a végén azonban leszedtem róla az anyagból készült virág fejet.
Az összehajtogatott papírkákat beleraktam a befőttes üvegbe, jól meg is telt. Két pohár bor mellett kezdődhet is a duma-parti.😊
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése