Egy kellemes vasárnap délután

M.-nek igyekszünk átadni a természet a és a természetszerető életvitel szeretét. Ennek tudatában sok időt töltünk a természetben és M. bizony gyakran úgy intézi a dolgokat, hogy nem csak ébrenlét alatt élvezi az erdő friss levegőjét. Sokat járunk bicajozni, sokat vagyunk természetközelben, ami nem is olyan nehéz, hiszen mi magunk is természetközeli helyen,  a Kis-Duna környekén lakunk.

M. szeret a fűben mászkálni, kavicsokat markolászni, a homokozóval való ismerkedés is folyamatban, szeret levegőn lenni, az udvaron közösen megnézni  virágokat. Vasárnap alkalmas idő nyílt egy családi nagybicajozásra, amit megspékeltünk egy kis piknikkel a Kis-Duna partján egy hangulatos kis csárda mellett. M. túros gombocót evett, mi meg a csárda ízeit és finom sörét élveztük.

Úgyhogy amint Férj elkészült M. újabb szerelvényével, ülésekre pattantunk és neki vágtunk szelni a szelet. A bicajra szerelhető gyerekutánfutó izgalmak következő szintjére emelte a bicajozást. Már nagyon vártam az ilyen családi programokat. Sütött a nap, kellemes nyári szellő fújt, szép, zöldes, erdős helyeken tepertünk, M. is nagyon belemerült a látványba. 

A napsütés csak úgy beleivódott az ember bőrébe, a nagy és szép zöld terület kápráztatja az ember szemét és a természet hangjai, a madárcsicsergés meg felemelő, lazító zene a emberi fülnek. Ezek így együtt balzsam az ember lelkére, kiváltképp, ha a látja gyereke arcán is, hogy jól érzi magát. 

Egy másik élet #17

Lezajlottak a tervezett ünnepségek. Elmondhatom, hogy  egész jól sikerültek, együtt volt a  család, a két család.

Mindkettőt gondos tervezés, megbeszélés, készülődés és listázás előzőtt meg. Ha már listaírás, Monica büszke lenne rám. Még a listáról is lista készült, külön lista mindenkinek, hogy mi a feladata.  Még Mártonnak is volt listája.😁

Na de egy kis komolyságot! Minden egyes héten, minden napra volt egy kisebb feladat, apránként, részfeladatoként elkészültem, elkészültünk mindennel. Volt bennem persze most is egy merő kényszeresség, feszültség, idegesség, hogy minden, amit terveztem, meglegyen. Hála és köszönet  minden segítő kéznek, aki erre teret adott valamilyen formában.

Rám jellemző, hogy ameddig nem jön el egy várt esemény, dolog, addig ideges, feszült vagyok, kattog az agyam, mit mikor csináljak, hogy midnen időben meglegyen, ne késsünk, miden is előre el legyen készítve. De amint ott vagyunk, jelen esetben a templomban, szép ruciban, időben, a családtagok előtt, megnyugodtam. A szertartás alatt M.  nagyon szépen viselkedett, mintha értette volna, ez most egy nagy esemény az életében. Mosolygos, jókedélyú, érdeklődő volt, feszített csinos fehér öltőnyében.😍 Azért a végére megmutatta, huncut is tud lenni. Keze most is olyan gyors volt, mint a villám és megfogta két újjával az égő gyertya lángját, ami erre kialudt. Kicsit megérezte a forróságot a szentem, ami könnyekben jött ki rajta, de csak már másodpercig tartott. Aztán már mosolyogva pózolt a fényképeken. 

Reggel ünnepi díszletbe varázsoltuk a teraszt. Szép vászon, csipkés asztali terítők, saját vágott virágok, ünnepi teríték tették szebbé a teraszt, igyekeztünk hozni a formánkat. Ha már nem sikerült étteremben ünnepelni, szerettem volna idecsempészin azt a hangulatot. Úgy érzem sikerült. Az ünnepi edéb szószerint éttermi volt, a felszolgálás meg hazai, azaz hande made. Kell ennél több?😁

A szülinapon is megrendelésre volt a jó, kellemes meleg idő. A nagy készülődés mellett zajlottak bennem lelki munkák is. A fiam, fiunk első születésnapi ünnepsége. Amilyen szép volt a születése, olyan volt a szülinapját is ünnepelni. Készülni rá. Igyekeztem nem túlkészálni rá. Nem volt mindenhol is lufi, meg több emeletes torta, meg ajándékdömping. Lufi volt, papirgirlandok formájában, torta is persze. Az egyiket én készítettem, egy baba torta volt, nyers vegán, amiből M. is kapott természetesen, a másik egy isteni finom dobos torta, M. nagyija által. M. mamája meg isteni finom rétest hozott, ami még fokozta az édes élvezeteket. Sokak szemében felcsillant az úúúdejórégettemrétestideveleanyukám nézés.

Szép, közösen eltöltött ünnepi délután volt dupla adag gulyással, finom, házi és édes ízekkel, nevetéssel, beszélgetésekkel, babázásokkal, begmintonozással, kardozásokkal, fotózkodással és a meghatódottságtól való örömkönnyekkel, elcsuklott hanggal. 

Drága keresztfiónk hiányzott csak, aki bizonyára összeterelte volna a férfiakat egy jó kis focira. 😉😀

Egy másik élet #16

Tavaly ilyenkor már utána voltam, pihentem a szobában, ismerkedtem a szobatársammal, aki már akkor 18. napját töltötte. Ma a terápián megkérdezték, milyen visszaemlékezni. Jó. Szép. Örömmel emlékezem vissza. A képeken is mosolygunk, mindketten. Épp indulás előtt szelfiztünk, két hullám között, hajnali 5 után. Odakinn síri csönd a nagy zivatar után, sehol senki, mintha az esőtől minden is  megtisztult volna. És ő egy ilyen, megtisztult napon, megtisztult világba jött.

Itthon meg pihentem, fittlabdáztam, bevágtam egy joghurtot és egy müzliszeletet, sőt még ott is az izgalmas órák alatt is lement egy. Olyan jól esett. Közben Adelera ringatóztam, levendula illatta töltötte be a szobát. 

Aztán pár órával később, egy szép nemzetközi napon meglátta a napvilágot. Majd mindjárt rám is tették, megfoghattam, érezhettem őt, a kis, nedves testét és így maradtunk vagy másfél órát.

A mai nap kevéssel déli 12 óra előtt betöltötte első életévét. Ez a nap valóban más, valóban szebb, máshogy látom a mosolyát, a tekintetét. Már tudja, hogy anya és apa vagyunk, hogy ő  a miénk és mi az ővéi vagyunk. 

Életem legnehezebb éve volt és még csak most jön a java. Hihetetlen mélységek és magasságok után vagyunk és csak hálát adhatok a Jó Istennek, hogy ilyen tüneményes, okos, egészséges, jófej fiúgyermekkel áldott meg minket, akit sokan szeretnek.