Az úgy volt, hogy hozzájutottam egy nagyobb mennyiség sárgabarackhoz, kicsit akarva-akaratlanul. Mivel több volt az, mint amennyit megenni bírunk, üvegben végezték, lekvár formájában. Tavaly eper lekvárt készítettem, és még ribizli lekvárunk is akadt a kamrában a polcon. A ribizlivel kicsit elszámoltam magam, nem lett valami édes, de az eper lekvár egész jó lett.
Lépésben haladtam a lekvár készítésével. Egyik este kimagoztam a barackokat, következő nap elmostam az üvegeket, és utána pedig neki fogtam. Egyszerű receptet használtam fel, inkább csak alapnak vettem. Miután minden szükséges dolog meg volt hozzá, ledaráltam a gyümölcsöt, majd főzni kezdtem, tettem hozzá cukrot (csakis barna cukrot, vagy mostanában nád cukrot is szoktam használni), majd egy kis csavarral folytattam. Idén a barack levár fahéjjal készült. Nagyon jó ízt ad neki. Hogy miből mennyit tettem, azt nem tudom, most bizalmat szavaztam a szemmértékemnek és az ízlelő bimbóimnak, közbe-közbe kóstolgattam a masszából. Férj szerint, és szerintem is nagyon finom lett az idei barack lekvárunk.
A robotgép része egy daráló is, ami majdnem kifogott rajtam. Valahogy nehéz volt a darálót összerakni.
Nem lett sok üveggel, mint régen nagyanyáinknak, de házi, egészséges hozzávalókból és szeretettel készült.
Ezek a cuki díszes anyagok a piacon vásárolt házi szörpös üvegekről meg lekvárokról maradtak meg, így most nagy előszeretettel használtam fel őket.
És már tudom is mi lesz a következő házi lekvárunk alapanyaga. Fügéből és szederből szeretnék majd még befőzni. Sajnos a cseresznyéről már lecsúsztam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése