Őszi bakancslista

 Visszatértem a listázáshoz. Szeretek listákat írni. Szinte mindenről. Bevásárlólista, ajándéklista, teendőlista, receptlista, takarítási lista...Ez a lista kicsit más, mivel élméngyűjtésre sarkall és megélni az adott évszak szépségeit. November lévén nem nehéz kitalálni milyen évszakhoz fűződő bakancslistáról számolok be. Igen, ügyesek vagytok, őszi bakancslista. Ja, hogy a címben is ez volt...😁

Ezt a listát több helyről gyúrtam össze. Nekem nagyon tetszettek az egyes tételei, mert nemcsak a klasszikus kuckózva olvass és sétálj nagyokat ötleteket adja. 

Szóval:

- erdőben túrázni: megvolt, M.-mel igaz nem nagy túra volt, de már közelített hozzá. 

-sütőtököt sütni: hokkaido is megteszi ugye?

- szoknyát felvenni vastag harisnyával: megvolt, a temetőket abban jártam.

-tököt faragni: pipa, gondoltam M.-mel jó kis móka lesz. A jó móka része majd jövöre, faraghattam egyedül, harmadik szememmel meg a gyereket lestem. De azért a gyertyagyújtás elvarázsolta. 

-társasjátékozni: férjjel jókat mulattunk egymás szerencsétlenségén scrable közben.

-sült gesztenyét enni: idén kipróbáltam én is házilag itthon elkészíteni, M.nek is ízlett.

-óriási sálat felvenni: och már alig vártam, imádok belebújni egy sálba.

-őszi színűre festeni a körmeim: megvolt, még anyámnak is tetszett a szín, jó kis bordó.

-sütőtükös lattet inni: ez kicsit másképp valósult meg, puncsot, és gyümik héjából készített forró italokat iszogattunk pár estén át.

-őszi filmet nézni: ugye viccelnek, a gyerek meleltt feküdve előbb bealszom, mint ő, és akkor még 8 óra sincs. 

-kakaót inni: pipa, egy őszi délután kókusztejes forrócsoki... ááá még most is érzem az ízét.

-mintás zoknit felvenni: ezt még M. is teljesítette, felvette az én őszi csíkos zoknimat.

-tökföldre menni: ennek a tételnek a teljesítését a nyárasi Blankzol Ranch biztosította, ezúton is köszönjük. 

-pokrócba burkolózva olvasni: megvolt, igaz tíz percig, de megvolt.

-őszi természetet fotózni: mivel M.mel amerre járunk, sok a természet, ezzel nem volt gond.

-almachipset készíteni: megvolt, faltuk.

-új gyümölcsteat kipróbálni: mire a jó az ember kertyében a rozmaring és zsálya bokrok, egy gond van velük, nem gyümölcsok. nem baj, üsse kavics.

-séte eső után a parkban: megvolt, sőt séta esőben a bicikli úton.

-levelet irni messze élő rokonaimnak: megvolt, a papírosban vettem szép mintás levelező papírt és borítékot. 

-gardróbcsere: pipa, a second handben jó árót fogtam ki és még M. is élvezte, hogy vetkőzik-öltözik.

-rendet tenni egy fiókban: och, kérem szépen ez nekem napi bakancslista, szerintetek mivel kezdtem a listát?😉

- kenyeret sütni otthon: megvolt, de a sikerességről kérdezzetek úgy 5 év múlva.

Na mentem, kelteni kell a gyereket.😜

Egy másik élet #20

Zajlik az egy másik élet. Peregnek a percek, forog a kamera, íródik a forgatókőnyv. Több vicces kifejezés most nem jut eszembe. Ne is akarjátok, este negyed 9 lesz...Az agyam keresi magát valahol...Közben pezsgőt iszom.Hm...attól meg épp magtalálhatná magát.

Hát akkor mi is történt velünk mostanában. Egy tipegő mellett soha nem utantkozunk. M. sokat fejlődött. Nagyon interaktív lett, sokat kommunikál, annál többet is megért, nagyon ragaszkodó, bújós, néha akaratos, hisztis. Az aranyos vagyok faktorja is nőtt azóta, meg a bociszemmekkel leveszek mindenkint a lábáról képessége is. Mosolyog mindenkire és mindenre, amerre csak megyünk. A velünk szembeni építkezésen már ismernek minket, integetnek neki és mosolyognak rá. Az üzletbe elég bemenni és már mindenkinek szebb a napja. Kivéve azt az alkalmat, amikor a leghangosabb decibelén kezdett bele hisztis produkciójába. Én szerettem volna úgy tenni, mintha nem az én gyerekem torkán jön ki ilyen hang, de nem tehettem, csöpp kis ember kezdett elszíneződni, szeme tele könnyel. Viszont ha jó napja van, szófogadó, vicces, együttműködő. Mostanság ismét rákapott a könyvekre. Imádja őket. Hozza utánam és mutogatja mit lát, én meg mondom mit lát. Ha nem mondom, addig hümmög nyomatékosan, hogy nincs párdon anyukám, mondjad máááár. A juhokkal még van dolgunk.Szegénykéket lekutyázza. Ezúton is elnézésüket kérem. Igazi fiús gyerek. Minden traktort, bágert, emelőt- nála ez mind egyben hakko-meg kell nézni. El sem lehet őt onnan húzni.Tátott szájjal nézi közben integet a bácsiknak, hé sziasztok itt vagyok, ha nagy leszek,  én is olyan leszek, mint Ti.  Nagy és Erős. A brrr szóval szinte mindent ki tud fejezni, mondani, amit akar, ha gépekről, mozgásról, hangokról van szó.  Pl. auutó, konyhagép, wc lehúzása, motor hangja, fűnyíró, sütő, ami előszeretettel indít be és állít el nekem sütés közben. Ezen kívül az emm az emmm, azaz kaja, de azon nyomban, rögtön. Az ici az az innivaló, havó a kutya, mondja még a cicát, a cicit, a babát, az apát,  a cipőt, papucsot (nála az hadzi), tudja, hogy a babakocsival sétálni megyünk és már megy az ajtóhoz, ha autóval, akkor a garázsajtóhoz. Szeret társaságban lenni, az új arcokat tisztes távolsaágból figyeli, babákhoz is empatikus, kedves, nekik adja a játékait. Nagyon belakta velünk a hazát, otthonosan mozog, az öltözködésben is már halad. Fejére teszi a sapkát, a zoknit is majdnem a lábára húzza, kezét s lábát nyomja bele felsőbe, nadrágba. Igazi vizicsibe, apjával nagyokat visong fürdés közben. Nagy mozgásigényű, nekem is még igényem az lenne, de szuflával nem bírom mellette. Uff tudnám még folytatni, de a peszgő kezd hatni gyerekek.:-)

Igyekszünk mellette élni is. A ház körül tenni-venni, befejezni, újítani, javítani dolgokat. Sok mindennnel haladtunk ebben a hónapban is. Udvarszépítés, ház külső tisztítása, garázsrendezés, kamrarendezés, gardróbrendezés, stb. Közben azért pihenünk is, élvezzük a szép időt, jókat eszünk (konyhám jóvoltából), bizajozunk, fagyizunk, segítjük a másikat.

Egyre jobban állunk össze, mint család.

Egy másik élet #19

 A gyerek lassan három hete a saját szobájában alszik, nappal és éjszaka is, 14 hónapos. Hosszas folyamat vezetett idáig, mire rájöttünk, hogy ez a megoldás kulcsa. Minden nap nagyon korán kelt, pedig hajnali 4 után már levegőt is alig mertünk venni, nehogy felkeljen. Meg a dög meleg esték is hozzátettek, mivel valahogy szellőztetni kellett. Aztán kértünk ki véleményt, és tanácsokat, iránymutatást kaptunk. 

És mondhatom nagyon jó iránymutatást. Így, ha nehezen, de rászántuk magunkat a nagy változásra, ami inkább csak nekünk volt nagy változás. Mi jobban paráztunk. M. nagyon jól, rugalmasan vette a dolgot, aminek mi rettentően örültünk. Jobban alszik ő is, jobban alszunk mi is, nem zavarjuk egymást, neki és nekünk is megvan a privát szféránk. Apropó privát szféra. Visszakaptuk a hálószobánkat, a gardróbunkat, a zuhanyzónkat, napközben alvásidőben is élhető, használható a nappali, konyha, terasz. Hihetetlen nagy levegőhöz jutottam, jutottunk. Reggel nem kell versenyt futnom az idővel, hogy minden főzéssel és takarítással végezzek alvás előtt, de még közben M.-mel is legyek. Nagy nyomás volt ez rám, frusztrált. Így több időm van mindenre, M-mel is nagyokat sétálunk, játszunk utána és amíg ő délután nagyot alszik, addig anya-azaz én- megfőz neki 2 napra, sütöget neki 2 napra, magunknak is és hab a tortán, ha még jógára is jut idő, és jut. A délután így teljesen szabad. 

A szobája egyelőre még nem teljes. Még a kiságyában alszik, a vendégszobából férjjel átcipeltük a ruhásszekrényt, amiben szépen akasztókon vannak elrendezve a ruhái, így a reggeli szoptatás, bújás után már ott öltözködünk, addig apa reggeli készít és M. már trappat is ki hozzá, hogy ham meg ici.

Kerültek fel még képek a falára, rózsafűzér, amit a paptól kapott a keresztelőn, a játékait is egy nagy babásmintás zsákba pakoltam, amit még születése előtt rendeltem egy varrónőtől. A fészek maradt, ott altatunk napközben, meg zajlik az esti rutin fürdés után. A szabad falra még szeretnék tapétát és egy fiús függönyt is. De persze azt nem a falra.:-)

Szeret ott lenni. Nem vártan gördülékenyen zajlott  az átszoktatás. Esténként néha felsír, tényleg ritkán, olyankor megyünk és ott vagyunk neki. Nagyot és sokat fejlődtünk az elmúlt 2-3 hónapban. Jó fele. Ezért hálás vagyok.

Volt lelkiismeretfurdalásom. Hogy jó lépés e ez, hogy  nincs e túl korán, hogy nem okozok e neki így lelki sebeket. Sok önmegyőződésre volt szükségem, hogy ezzel nem ártok neki, hogy nem vagyok rossz anya. És lehet, talán nem. 

Egy másik élet #18

Két hónap oly gyorsan eltelt, hogy nem is adtam hírt, miujság velünk, velem, vele, házunk táján. Valahogy most szaladnak a napok, de van hogy úgy érzem benne rekedek pillanatokban, naprészekeben. Aztán meg hirtelen este van. 

Azért van miről beszámolni. Kezdem a velünkkel. Úgy érzem egyre jobban család vagyunk, M. kitölti napjainkat teljesen, még akkor is, ha nincs velem, vagy férjjel. Hármasban is sokat vagyunk, bicajozunk, játszunk, sétálunk, vagy csak úgy vagyunk. Igyekszek minél több teret adni férjnek visszarázódni a munkába. Viszont vannak napok, mikor nálam az én gyógyítása kér teret és egy-két óra szabadságot. És ezért mindig hálás leszek.

Házi alma. Naná hogy M.nek. Nagy öröm nekem, nekünk, hogy háztájiból sokat kap. Biominőséget. 

Egyik szomszédasszonyom tanácsa mindig itt zeng a fülemben: tanulj meg élni mellette. Ez valahohy motivál, segít, támogat. Bizonyos helyzetekben próbálok vele élni a mellett helyett. Például mikor nyűgös, hátamra csatolom hordozóban. Így mosogattam, főztem,  konyhakertet rendeztem, vagy mentem el épp boltba. A mellette élni dolog lehetővé tette, hogy kamrát rendezzek, takarítsak, gyógynövényeket vágjak, mossak, majd szárítás után tegyem el tároló dobozokba. Olyankor szépen eljátszott mellettem. A terápiákra még járok, folytatom az önismeretet. Emellett magamra is fordítok időt. Újra elkezdtem jógázni. Ha sikerül nemcsak este, de napközben is. Olvasok. A Tartalék után most Erszébet, a királynőt olvasom. A könyvekről majd egy másik bejegyzésben. Köszönöm a könyveket anyósomnak, aki egy elejtett szóból, megjegzésből eltalálja az ízlésem. Csak így tovább nekünk.😄

M.-nek készül cukkinis gnocchi.

Saját termés.

Ők is. 

M.nek is ízlik.Csak úgy eszi.

M. egyre többször van baba társaságban. Egy gyakrabban van részünk babás-mamás összeröffenésekben. Vagy nálunk, vagy a másik anyukánál. Jó látni M. másokhoz viszonyulni, hogy szocializálódik, ismerkedik másokkal és egyre vagányabbá  válik mások közelében. Pénteken lesz két hete, hogy elindult, hogy jár. Azóta, ha teheti úton van, két kezébe mindig kell valami, ritkán sír eséseknél. Büszke vagyok rá. És bizony már érti mi az a nem, és lányokat lepipázó hisztivel tudja a tudtomra adni, hogy most épp belegázoltam a lelkivilágába, hogy nem engedtem meg neki, hogy a kutyák vizéből igyon, vagy kirámolja a szemetest. Amint nyílik egy ajtó, ő rögvest ott terem is intézkedik. Legfőképp a kamraajtó nyílását hallja meg már több méterről is és jön, lát és nyer. Vagy nem, mikor én közbelépek. Szeret enni, etetni a kutyákat is kis ravaszan az asztal alatt, kockázni, könyveket lapozgatni, lépcsőn lemenni, kutyákkal, cicákkal játszani, nagyokat kacarászni, őszintén megörülni minden apróságnak, Bélát a robotfűnyírót napi  ötször megjavítani. Sokat fejlődött értelmi szinten is. És a legnagyobb változás  mindhármunknak, hogy átköltöztettük a szobájába. Majd erről is írok.

Voltak napok, amikor jó volt bele kapaszkodni udvarunkon tett sétákba, virágzó sövényeink látványába, vagy a hatalmas muskátli virágfejekbe az ablakpárkányokon. Ültettünk új virágokat is, tujákat, akácpalántákat. Kicsit rendezgettük a ház garázs melletti sarkát, majd ezzel jövök a beszámolóval.

Kamrarendezés

Nemrég instagramon rátaláltam egy profilra, ami hasznos takarítási tippeket, rendszert, raktározási tippeket és más háztartással kapcsolatos tartalmat oszt meg. Ott leltem rá egy olyan posztra, ami taglalja a takaritandó felüleleteket, feladatokat napi, heti, havi és három havi leosztásban. Annak részeként volt a kamra takarítás, rendszerezése, rendbe rakása. Micsoda véletlen volt! Én épp egy héttel azelőtt csináltam meg, mielőtt megtaláltam az említett profilt.

Viszont még valami elmaradt. Hozzájutottam férj által három fa dobozkához. Először úgy voltam vele minek, van elég tároló doboz a kamrában. Aztán jött egy ötlet és olyannnyir izgatott lettem, hogy másnap, azaz ma meg is csináltam és már készül is róla a poszt. Mondom, hogy izgatott lettem!:-)

Szétrendszereztem azokat a hozzávalókat, melyeket a sütéshez használok. Így lett egy sütőporos, fűszeres kis dobozom, egy cukor-mák-dió-aszalványok közepes dobozom és egy lisztes  nagy dobozom, melyet szemmel láthatóan fel kell töltenem.

És felsuzabadult a régi nagy barna műanyagdobzom, aminek további életéről már vannak sejtéseim.:-)

Márton-fa

Szemünk előtt cseperedett. Szépen. Csendben. Türelmesen. Úgy látszik jó helyre került, megkapott mindent, ami a fejlődéséhez kell, kellhet. Minden nap meg-megnézegettem, nézegettük, hol tart a növekedésben, fejlődésben. És minden egyes mérföldkőnél izgatottak voltunk, hogy vajon meg lesz a gyümölcse az odafigyelésnek, szeretetnek.

Jelentem meglett. Márton-fa élete első évében nemcsak új hajtásokat növesztett, hanem már termést is, amiből M. is evett. Igaz nem olyan formában és lelkekesedéssel, ahogy én képzeltem, de hatalmas öröm számomra, számunkra, hogy saját termesztésű gyümölcsöt kínálhatok neki. Ami nem mellesleg így elsőre szerintem gazdag volt.

Egy éve ültettük, M. fiúnk születése után. 

Egy kellemes vasárnap délután

M.-nek igyekszünk átadni a természet a és a természetszerető életvitel szeretét. Ennek tudatában sok időt töltünk a természetben és M. bizony gyakran úgy intézi a dolgokat, hogy nem csak ébrenlét alatt élvezi az erdő friss levegőjét. Sokat járunk bicajozni, sokat vagyunk természetközelben, ami nem is olyan nehéz, hiszen mi magunk is természetközeli helyen,  a Kis-Duna környekén lakunk.

M. szeret a fűben mászkálni, kavicsokat markolászni, a homokozóval való ismerkedés is folyamatban, szeret levegőn lenni, az udvaron közösen megnézni  virágokat. Vasárnap alkalmas idő nyílt egy családi nagybicajozásra, amit megspékeltünk egy kis piknikkel a Kis-Duna partján egy hangulatos kis csárda mellett. M. túros gombocót evett, mi meg a csárda ízeit és finom sörét élveztük.

Úgyhogy amint Férj elkészült M. újabb szerelvényével, ülésekre pattantunk és neki vágtunk szelni a szelet. A bicajra szerelhető gyerekutánfutó izgalmak következő szintjére emelte a bicajozást. Már nagyon vártam az ilyen családi programokat. Sütött a nap, kellemes nyári szellő fújt, szép, zöldes, erdős helyeken tepertünk, M. is nagyon belemerült a látványba. 

A napsütés csak úgy beleivódott az ember bőrébe, a nagy és szép zöld terület kápráztatja az ember szemét és a természet hangjai, a madárcsicsergés meg felemelő, lazító zene a emberi fülnek. Ezek így együtt balzsam az ember lelkére, kiváltképp, ha a látja gyereke arcán is, hogy jól érzi magát. 

Egy másik élet #17

Lezajlottak a tervezett ünnepségek. Elmondhatom, hogy  egész jól sikerültek, együtt volt a  család, a két család.

Mindkettőt gondos tervezés, megbeszélés, készülődés és listázás előzőtt meg. Ha már listaírás, Monica büszke lenne rám. Még a listáról is lista készült, külön lista mindenkinek, hogy mi a feladata.  Még Mártonnak is volt listája.😁

Na de egy kis komolyságot! Minden egyes héten, minden napra volt egy kisebb feladat, apránként, részfeladatoként elkészültem, elkészültünk mindennel. Volt bennem persze most is egy merő kényszeresség, feszültség, idegesség, hogy minden, amit terveztem, meglegyen. Hála és köszönet  minden segítő kéznek, aki erre teret adott valamilyen formában.

Rám jellemző, hogy ameddig nem jön el egy várt esemény, dolog, addig ideges, feszült vagyok, kattog az agyam, mit mikor csináljak, hogy midnen időben meglegyen, ne késsünk, miden is előre el legyen készítve. De amint ott vagyunk, jelen esetben a templomban, szép ruciban, időben, a családtagok előtt, megnyugodtam. A szertartás alatt M.  nagyon szépen viselkedett, mintha értette volna, ez most egy nagy esemény az életében. Mosolygos, jókedélyú, érdeklődő volt, feszített csinos fehér öltőnyében.😍 Azért a végére megmutatta, huncut is tud lenni. Keze most is olyan gyors volt, mint a villám és megfogta két újjával az égő gyertya lángját, ami erre kialudt. Kicsit megérezte a forróságot a szentem, ami könnyekben jött ki rajta, de csak már másodpercig tartott. Aztán már mosolyogva pózolt a fényképeken. 

Reggel ünnepi díszletbe varázsoltuk a teraszt. Szép vászon, csipkés asztali terítők, saját vágott virágok, ünnepi teríték tették szebbé a teraszt, igyekeztünk hozni a formánkat. Ha már nem sikerült étteremben ünnepelni, szerettem volna idecsempészin azt a hangulatot. Úgy érzem sikerült. Az ünnepi edéb szószerint éttermi volt, a felszolgálás meg hazai, azaz hande made. Kell ennél több?😁

A szülinapon is megrendelésre volt a jó, kellemes meleg idő. A nagy készülődés mellett zajlottak bennem lelki munkák is. A fiam, fiunk első születésnapi ünnepsége. Amilyen szép volt a születése, olyan volt a szülinapját is ünnepelni. Készülni rá. Igyekeztem nem túlkészálni rá. Nem volt mindenhol is lufi, meg több emeletes torta, meg ajándékdömping. Lufi volt, papirgirlandok formájában, torta is persze. Az egyiket én készítettem, egy baba torta volt, nyers vegán, amiből M. is kapott természetesen, a másik egy isteni finom dobos torta, M. nagyija által. M. mamája meg isteni finom rétest hozott, ami még fokozta az édes élvezeteket. Sokak szemében felcsillant az úúúdejórégettemrétestideveleanyukám nézés.

Szép, közösen eltöltött ünnepi délután volt dupla adag gulyással, finom, házi és édes ízekkel, nevetéssel, beszélgetésekkel, babázásokkal, begmintonozással, kardozásokkal, fotózkodással és a meghatódottságtól való örömkönnyekkel, elcsuklott hanggal. 

Drága keresztfiónk hiányzott csak, aki bizonyára összeterelte volna a férfiakat egy jó kis focira. 😉😀

Egy másik élet #16

Tavaly ilyenkor már utána voltam, pihentem a szobában, ismerkedtem a szobatársammal, aki már akkor 18. napját töltötte. Ma a terápián megkérdezték, milyen visszaemlékezni. Jó. Szép. Örömmel emlékezem vissza. A képeken is mosolygunk, mindketten. Épp indulás előtt szelfiztünk, két hullám között, hajnali 5 után. Odakinn síri csönd a nagy zivatar után, sehol senki, mintha az esőtől minden is  megtisztult volna. És ő egy ilyen, megtisztult napon, megtisztult világba jött.

Itthon meg pihentem, fittlabdáztam, bevágtam egy joghurtot és egy müzliszeletet, sőt még ott is az izgalmas órák alatt is lement egy. Olyan jól esett. Közben Adelera ringatóztam, levendula illatta töltötte be a szobát. 

Aztán pár órával később, egy szép nemzetközi napon meglátta a napvilágot. Majd mindjárt rám is tették, megfoghattam, érezhettem őt, a kis, nedves testét és így maradtunk vagy másfél órát.

A mai nap kevéssel déli 12 óra előtt betöltötte első életévét. Ez a nap valóban más, valóban szebb, máshogy látom a mosolyát, a tekintetét. Már tudja, hogy anya és apa vagyunk, hogy ő  a miénk és mi az ővéi vagyunk. 

Életem legnehezebb éve volt és még csak most jön a java. Hihetetlen mélységek és magasságok után vagyunk és csak hálát adhatok a Jó Istennek, hogy ilyen tüneményes, okos, egészséges, jófej fiúgyermekkel áldott meg minket, akit sokan szeretnek. 

Hello január, hello 2023

 

Ilyenkor mindenki összegezni szokott. Milyen volt az óvé, ami tegnap volt és milyen lesz az újév, ami éppen ma van. Nekünk a 2022-es év forduatot hozó volt, elhozta nekünk M-t, akért persze hálásak vagyunk. Nagyon édes, barátkozós ma 7 hetedik hónapját betöltő baba., aki ül, feláll támaszték mellett és ma elkezdett négykézlábozni.

Én kismamaként, szülő nőként és anyaként is kudarcot vallottam. Sok érzelmi hullámon vagyok túl. Fáradt vagyok, folyamatosan frusztrált, ideges, kevés az a helyzet, amikor felengedett vagyok. Anyaságom módszereit kritikák érik, ami szintén bánt, mert nem erre van szükségem. Miért baj az, ha én máshogy gondolom és csinálni szeretném.

Mostanában már azt sem tudom ki vagyok valójában. Ki az a V.Anita, mit akarok, merre tartok. Teljesen szürke lettem. Próbálok visszatalálni önmagamhoz, de nem járok sok sikerrel. Úgy érzem elvesztettem egy részem, hiába kaptam egy újat. Az anya részét. Megmaradok még mindig a komfortzónában, mit a csiga, fél kijönni a házából. 

Most az olvasásá mellett színezek. Ez most kikapcsol, barátokkal igyekszem találkozni. Tudom, hogy kell élni mellette, de magáva szipolyoz az egész, ami körülötte van.

 

Szeretném érezni január első napjának feelingjét, még dolgozom rajta. Magamba szivni azt az erőt, amit egy új kezdet adhat és meglelni a belső békét önmagammal, a történésekkel, a világgal.