Vasárnap Veresséknél (azaz nálunk) a kacsáé volt a főszerep. Néhány hete az anyukám kedvesen (ami nála az annyit tesz, hogy "elviszed fiam ha mondom" ) ránkpasszolt egy egész kacsát. Ezek után nem volt más hátra, mint valami finomat készíteni belőle. De csak teltek a napok, és a hetek, nem jött az ihlet. Igazából én nem vagyok egy nagy kacsaevő, a csirkét részesítem előnyben, de hát mindkét állat szárnyas, nem lehet olyan nagy a különbség. Az első kacsámat hosszú idő után ( nem is emlékszem hogy mi otthon ettünk-e valaha kacsát) Léván ettem, ami persze finom volt, és bevágtam mint az állat. De nem lettem háp-hápos fanklubbos, magyarán szólva nem lett belőlem kacsarajongó. Deee, és most jön a történelmi pillanat, aztán találtam egy szupiii receptet, amit úgy éreztem nem hagyhatok ki. Úgy is lett. Amennyire féltem tőle, hogy "úristenúristenkacsátsütök", a végén, ha talán nem nagyképűség ilyet kiejtenem a számon, nagyon jól sikerült.
Ha már kacsa, akkos kacsából húsleves. Teljesen más, mint egy megszokott csirke/tyúkhúsleves. Jellegzetes, erőteljes íze van.
És tadddáááám: narancsos-kakukkfüves kacsasült almaraguval.
Ezek után úgy érzem, nem csak csirke és disznós ételet kerülnek majd nálunk az asztalra. Nekünk ez így nagyon bejött.
1 megjegyzés:
Ez a kaja nem csak bejott, ez egy mestermu volt, omlos, laaagy, illatos, fuszeres, narancsoooos, a kacsa es a narancs baratok, az en barataim :) es az alma krumpli helyett, na attol kezdett csak el enekelni ez a csaka. Asszonykam magasra tette a lecet ujevtol, varom mi fogja eeeezt, akarom mondani EEEZT, tulszarnaylni!
Megjegyzés küldése