Nem is tudom, hol kezdjem. Hogy mikor olvastam? Vagy, mert miért olvastam? És, hogy milyen volt olvasni...Számos kérdést tehetnék fel magamnak, amikre, sajnos, nem mindegyikre tudnék kézzel fogható választ adni. Talán akkor kezdem az elején, hátha a többi jön magától.
Az igazság az, hogy már pár hete fejeztem be a könyvet ( ezúton is sorryy Anna, mihamarabb viszzaszlgáltatom), és mindenképpen szerettem volna róla egy posztot írni, mint minden lényeges 2016-os könyvemről. De csak teltek a hetek, és nem jött az érzés, meg az ihlet, hogy beszámoljak az olvasottakról. Pedig minden nap a szemem előtt, az éjjeli szekrénykémen volt. A könyvel kapcsolatban vegyes (igen, ez a megfelelő szó) érzéseim vannak. A címe nagyon meggyőző, és a borítója is egyedi. És nálam sokat tesz a borító is. Nagy lelkesedéssel kezdtem olvasni. És, később, azzal a lelkesedéssel félre is tettem. Sokáig pihent a könyves polcon. Aztán mondtam magamnak.: irgum-burgum, ha a szerző sok energiát fektetett bele ennek az önsegítő könyvnek a megszületésébe, akkor annyi jár neki, hogy végigolvasom. Mert, annyira nem volt olyan semmitmondó, de nem is égtem a vágytól, hogy az életem másképp legyen.
Több érdekes, és mélyen elgondolkodtató érveléssel, mondattal találkoztam, ami megfogott. De az is tetszett, ahogy nemcsak a szupererejét, meg az überszuper jó életet osztja (mikor szuper munkája volt, könyveket publikált, eljutott San Fransiscoba) meg az olvasóval, hanem azt is, mikor nagyon lenn volt (albérletben egyedül, munka nélkül frissen szakítás után), és nem tudta onnan hogyan tovább. És épp ez kellett nekem. Valahol, még bizony mindig érzem, hogy megakadtam, és a gomb nem akar kiakadni. Pedig már nagyon várom, mikor jön el az pillanat, mikor csakis a magam jóléte, jó kedve és örömére fogok élni. Gondoltam ez a könyv segít ebben. Segített olyan szinten, hogy látom magam előtt a példát, hogy valaki mer változtatni, meri úgy élni az életét, ahogy ő, és nem mások diktálják. Hogy mer az lenni, aki a szíve mélyén lenni szeretne.
Kedvelt részek:
Csak akkora feladatot kapsz az élettől, amekkorát képes vagy megoldani.
Ha tudsz róla, ha nem, neked is küldetéses van.
A küldetésed olyan, mint a kirakós játék. Ehhez persze meg kell ismerned magad, másképp nem fog menni.
A siker nem olyankor jön, amikor minden lehetséges eszközöd megvan hozzá, hanem amikor meg kell küzdened érte.
Először magadban kell hinned ahhoz, hogy mások is higgyenek benned.
Nincs bukás, csak lecke és újrakezdés.
Ne másokhoz mérd magad! Neked csakis magaddal kell versenyre kelned.
A döntéseink nehezebb vagy könnyebb, hosszabb vagy rövidebb utak felé sodorhatnak, de nincs olyan, hogy rossz döntés.
Először kinevetnek, aztán meg elismernek. Ami a kettő között van, azt hívják kitartásnak.
Ha felfedezni való csodákra vágysz, légy bátor, és feszegesd a határaidat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése