Egy újabb meleg hónapot tudhatunk magunk mögött, így itt az ideje az összegzésnek, hogy újult erővel merüljünk bele júliusba. Bár már egy hét el is telt belőle, de azért még időben vagyunk. Júniusra is terveztem teendőket, amikből most-sajnos- pár nem teljesült. De van még időm. Könyv és olvasás terén bebiztosítottam magam, de nem igazán tudtam magam annyira rávenni az olvasásra. Jóbban húzott kinn lenni, meg blogokat olvasni. Egy könyvet olvastam úgy rendesen, az Angyalműhelyt, amiből a feladatokat is elkezdtem. Gyakorlatban a harmadik hétnál hagytam abba, elméletben az első hétig jutottam, ígérem lesz folytatás, csak legyen rá időm és terem. Így a ház belterével foglalkozva szinte nem is jutok hozzá....Aztán egy lévai szülő látogatás alkalmával elhappoltam Tamás anyukájától ezt a könyvet, ami egyébként nem egy könnyen olvasható kategória. Igazi élettörténet. Nehéz élettörténet egy pakisztáni lányról. De, hogy közben vidám legyek, Kriszta kölcsizte az Anya vagyok című könyvét, amit egy ikrekes anyuka egyben szlovák színésznő írta, sok-sok humorral megspékelve. Az első pár fejezetnél könnyeztem a röhögéstől.
Aztán neves évfordulók hónapja volt a június. Hatodikán ünnepeltük az első házassági évfordulónkat, után a egy poszt erejéig megemlékeztem a nászutunkról is. Egy naphoz, a 29-hez, több emlékezetes esemény is fűződik. Aznap lett a blog egy éves, keresztfiúnk, Kispeti 5 hónapos lett (anyukaja havi beszámolója), és azon a napon édesapjával és nagyapajával névnapozott is. Szóval néha jól is összejönnek a dolgok..
Hivatalosak voltunk férj unakotestvérének házavatójára is. Közös ajándék mellett döntöttünk, így egy jópofa is katlannal leptük meg őket, hogy még többször mehessünk kerti partira. Az újságpapír-gyűjtésbe Panni is besegített, mindig ha jöttek hozzánk, vagy újság, vagy szórólap volt a kezében. Keresztfiúnk, Kispeti bemosolyogta párszor a napjainkat, mikor itt volt. Igaz a kis huncut már beprogramozva, hajnali fél négykor ébresztett minket. De ahogy olvasom a friss havi beszámolót, ez változott.
A hónapban elkezdtünk gőz erőkkel dolgozni a ház belterén, hogy mihamarabb költözhessünk, ezekről minden héten igyekeztem posztolni, az utóbbival még lógok. Lakás eladva, múlt héten aláírták az adás-vételi szerződést.
Névnapom is volt a hónapban. amire szebbnél szebb ajándékokat kaptam. Pedig csak névnap....Nem vagyok én ehhez hozzá szokva, nekem elég a virág is. Ez alkalomból áthívtuk sógorékat, sütöttem a pitet és, amit persze elfelejtettem dokumentálni. Ebben a hónapban került sor a szokásos selmeci családi hétvégére is, amit nagyon jól sógórnőm összegzett.
- a költözést jó lenne zökkenőmentesen lebonyolítani, de azért legyen benne szórakozás is,
- utána a a költözéssel járó hivtalos ügyeket lerendezni, bár lehet az már átnyúlik a következő hónapba, adtunk magunknak egy kis csúszási rezervát az átköltözéshez,
- ahogy lehet otthonosítani a házat, de kicsit megpihenni is az új házban, és örülni annak, hogy mennyi mindent ketten és másokkal meg tudtunk csinálni,
- élvzeni és élvezni újra a vidéki életet,
- valamit ki kell találni, hogy így, kicsit messzebbről is kapcsolatban maradjunk sógorékkal és a keresztgyerekeinkkel,
- ami még az előző hónapban nem sikerült: babacsomagok összeállítása (valamit szeretnék SK-t is), babalátogatás.
- névnapi ajándékokat beszerezni, egy valakinek lesz csak nehéz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése