Mostanában eltűntem egy kis időre, több napja nem írtam a blogra, ami tőlem nem megszokott. A háttérban zajlanak dolgok, köztük szomorúak is, de nem mi vagyunk a forgatókönyvírok, az élet maga írja azt. De félre téve az ilyen szontyi kedvet, igyekszem arra koncentrálni ami a jó, és abból erőt meríteni. Az elmúlt hetekben több olyan pillanatot, történést kaptam lencse végre, amire jó visszaemlékézni, és nem szeretném, hogy homályba vesszen. Főként gyerekekkel voltak szép pillanatok, de örültünk mikor szülinapozásra ültünk össze sógorékkal, és bátyámékkal.
Tamás szülietől kapta ezt a csodát
A gyerekek is gratulálnak.
Almás-fahéjas pite férj szülinapjára. Jövőre tutibbat kap.:)
Pannival és Kispetivel is lehettünk. Hiányoztak már.
Egy játszó szigeten voltunk vagy két órát. Szeretnénk még több ilyet. Most már több kilométer vezet haza, így sajnos nem mindig jut annyi idő. Aminek örülünk, hogy a szülők elpályáznak a nagyvárosból, és közelebb leszünk egymáshoz.
Ááááá megeszlek, cukikám...
Hárman egy képen. Két keresztgyerekünkkel a háromból.
Gubacsot is voltunk szedni, már aki ......
Igyekeztük a gyerekeket bevonni az íjászat világába. Gabinak még van hova fejlődnie.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése