forrás: google.hu
Valamelyik nap ráakadtam Szilvi, a Pillecukor blog írójának erre a karácsony TAG posztjára, és kedvem támadt nekem is megválaszolni a kérdéseket. A múltkori ajándékles alakalmával - hogy már több ember fordul meg a boltokban, az ünnepi díszlet, és zenék - adta meg a löketet az adventi váráshoz, hogy jobban hangolódjam. Ezzel a poszttal most fokozni szeretném a hangolódást, aláfestésnek közben karácsonyi zenéket hallgatok. Azt hiszem most más nem is kell, és jöhet is az első kérdés.
1. Mivel hangolódsz az ünnepekre?
Gondolom, nem volt nehéz kitalálni, hogy nehezen hangolódom rá az ünnepekre. Nagyon gyorsan telnek az őszi hónapok, és mindig olyan váratlanszerűen érint a karácsony közeledte. Amivel a leghamarabb hangolódom, azok az ajándékok beszerzése, amit már októberben elkezdek összeírni, novemberben pedig elkezdeni beszerezni a listán szereplőket. Még van pár emberke, akiknél ezt pótolnom kell, de azt a héten szeretném letudni. Másik dolog, ami még segít a hangolódásban, azok a díszek a házban. Hogy fokozatosan kerülnek elő a dísz elemek, minden héten van valami, amivel bővül a ház ünnepi dísztára. Ez így december első hetéig tart ki. Utána, ami a víz felett tart, a karácsonyi vásárok hangulata, házi forró csoki, almás-fahájas tea, mézeskalácssütés és persze hó.
2. A csintalan vagy a rendes listán szerepelsz?
Ezt ráhagyom azokra, akik ajándékot szeretnének nekem venni. Nem szeretem magam értékelni, már csak azért sem, mert kisebb önértékelési problémák beárnyékolják ezt a képességem.
3. Mikor állítjátok fel a fát, és ki díszíti?
Férjjel, kettecskén vagyunk még. Eddig három karácsonyt ünnepeltünk együtt, és mindig mi ketten díszítettük a fel a fát, december 24.-én délelőtt. Én a konyhában az ebédet készítem, s közben férjnek oda-oda megyek segíteni, de a nagy munka az ő érdeme.
4. Milyen csúcsdísz van a fátokon?
Egy aranyszínű, csúcsos dísz, amit rácsúsztatunk a fa csúcsara. Azt tesszük fel elsőként.
5. Követed a karácsonyi trendeket?
Míg a szüleimmel laktam, mindig is mű fa volt, amióta az eszemet tudom. Nem tudom ez trendnek számít e? De mióta férjjel egy család vagyunk, csakis élő fa jöhet szóba. Remélem ez így sokáig kitart. Azonban sok féle divattal találkoztam (szerintem más is): fehér színű műfenyő arany színű díszekkel, meg a túldíszített fa, ahol kavarognak a stílusok, Na az már nem gyere be. Mi max. két színű díszeket aggatunk az ágakra, de legszívesebben csak egy színnel, az arannyal tenném a fát ünnepélyessé.
6. Adni, vagy kapni szeretsz jobban? Őszintén!
Jobban szeretek adni. Komolyan! Nagyon jó érzés látni, mikor eltaláltam, mire vágynak, szeretek örömet szerezni. Persze nem utasítom el, ha más is ad nekem, de sok ajándék egyetlen egy embertől kiakaszt. Nekem a kevesebb mindig több!
7. Profi vagy ügyetlen csomagoló vagy?
Úgy a kettő között mondanám. Nem csomagolok minden ajándékot, néha ajándék táskába kerülnek a meglepetések. Tavaly próbálkoztam egy SK ajándéktasak készítésével, Tamás anyukájának ajándéka került bele. Viszont szeretek csomagolni is, imádom hogy olyan nagy választék van a karácsonyi mintázatú csomagolópapírból. Szeretem, mikor minden oldalon, élen szépen símul a csomagolópapír, s végén ragasztok rá egy szép masnit.
8. Szoktál az ajándékok után kutatni, vagy szereted a meglepetéseket?
Általában a rokonsággal megbeszéljük, mit szeretnék, szeretnénk a fa alatt látni, de férjem tesz róla hogy kellemes meglepetés érjen...😊
9. Ajándékoztál már tovább ajándékot?
Amit én szoktam, az az, mikor édességet, vagy ha fogyasztói csomagot kapok, akkor azt nem szoktam az egészet felenni, hanem egy-két dolgot félre tenni, és ha nem várt köszöntés van, vagy csak éppen mi megyünk valahová, akkor kedvességből hozzáteszem a csomaghoz. Ez még talán nem akkora bűn.
10. Legemlékezetesebb karácsonyi emlék?
Gyerekkorom karácsonyai általában morgással, feszültséggel teltek, de azért anyu igyekezett megteremteni a nyugott légkört, de mindig volt valami, ami betett. Ez az évek során azért javult, lenyugottak emberek. Most így hirtelen nem jut eszembe legemlékezetesebb karácsonyi emlék, de arra emlékszem, hogy gyerekként türelemetlenül vártam a vacsora végét, mikor is összegyűltünk a fa körül (gyakran apu kivételével, ő ilyenkor tovább nézte a tévét, később jött csak oda hozzánk, és sosem adott senkinek ajándékot) és elkezdtük átadni az ajándékokat. Meg talán az, mikor mindenki elbújt a szobájában csomagolni, és titokban próbálta a fa alá tenni az ajándékokat. Hát igen titokban, mikor összefutottunk a folyosón, teli vigyorral: Mit csinálsz? Semmit. És mindenki kezében az ajándék, amit a háta mögött dugdosott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése