Mikor a bandának megemlítettük, hogy szeretnénk Őket elvinni Selmecre pár napra nyaralni, mindhármuktól egyhangú nagy IGENT kaptunk, majd később a szülőktől is, hiszen egyeztetni kellett, melyik gyerek mikor lesz otthon. Így esett a nyaralás július második hetére. Nagy tervezgetés, bevásárlás, és pakolás előzte meg az indulást, az új kocsink csordultig volt pakolva. Nem hiába, három gyerek, négy napra főzéshez való szükséges alapanyagok, foci labda, begminton, cuccok íjjászkodáshoz, és még sorolhatnám. Férj ránevelt arra, hogy inkább többet, a kocsi elviszi.
Csütörtökön munka után vettük fel Őket, nagy mosollyal vártak minket, láttam rajtuk nagyon izgatottak voltak. Egyébként mi is:-). Az út kellemesen telt, vagy több tucat kérdést tettek fel fejenként, fél úton megálltunk férj szüleinél energia tankért (ezúton is köszi), majd tovább mentünk, további kérdésekkel. Közben, hogy szórakoztassuk a srácokat, kanyarokat számoltak egészen a végcélig, hát szó szerint bele is szédültek, még jó, hogy időben értünk oda. 😊
Megérkezéskor a gyerekek birtokukba vették a szobájukat, csodájára jártak a helynek. Nem olyan hely, amilyenhez a mai gyerekek szoktak. Régi paraszt ház, de szépen karban van tartva. Jó hely. Szerintem kell az ilyen a ma gyerekének, mert mindenből a csúcs modernt akarják. Személy szerint nekem kissé nehezebb volt megszoknom (néha még most is) az itt-ott változatos időjárást, nem bírom a hideget. Nyár szülötte vagyok, nem csoda.😊. De nem is vagyok nagyon nyafka, aki nem bír alkalmazkodni.
Késő uzsonna után bementünk a városba. Selmecbánya nagyon szép város, híres a történelméről. A gyerekeket lenyűgözte a város, a szép dimbes-dombos helyek. Férj sok mindent mesélt, és közben mutatott is nekik, hogy érdekes legyen a kora esti séta. Felmentünk a régi várhoz, megnéztük azt a líceumot is, ahová Petőfi Sándor járt, amit egyébként felújítottak, és nagyon szép lett. Visszatérve a házhoz férjjel neki fogtak a tábor tűzhöz, majd halat grilleztek. A két kisebb szinte egyfolytában férj sarkában voltak, követték őt mindenhova, Gabi is besegített. Az első este későn ért véget, később a szokottnál, villanyfénynél beszélgettünk vacsi után.
Másnap reggel svájci óra pontosságát meghazudtolóan ébresztettek, reggelire készen pocakkal. Nem volt más hátra gyorsan reggeli kellett varázsolni. Tejbegríz és a gőzölgő tea és kávé megfelelőnek bizonyult, nem egyszer hangoztatták, milyen finom volt. Bizony, ezzel most egyet értettem, talán az volt az eddigi legjobban sikerült darakásám. Míg én a konyhában sütöttem-főztem, addig férj egy kilátót épített a három gyerekkel egy fára, ahova a srácok az ott töltött napok során többször fel-fel mentek, és élvezték a kilátást. Nagy élmény volt ez nekik, láttam a szemükben azt a csillogást, mikor készen lett. Zsófi nagy büszkeséggel és örömmel újságolta el nekem. Az örömteli pillanatban együtt osztozkodtunk, közös selfi is készült. Innentől hadd beszéljenek a képek...
Szerelmes párok szokása itt lakatott kihelyezni szerelmük jelképeként.
Adogatják a tűzi fát. Kell is a csapat munka.
Kemények vagyunk...
és édes kis cuki pofák is tudunk lenni.
Míg társasoztak, az ebéd mellé málnás-barackos pite is készült.
És elkészült.
Ebéd után felkerekedtünk a közeli nagy tóhoz, körbe sétáltunk, közben férj elmagyarázta nekik, hogyan alakították ki a tavakat és miért, majd a nagy tavon vizibicikliztünk is.
Utána felmentünk a Leányvárba, elcsíptünk egy tárlat vezetést, igaz szlovákul volt, de fordítottunk a gyerekeknek.
Annyi a mondani valóm, meg képekből sincs hiány, hogy itt jobb lesz abbahagyni. Folyt.köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése