Hát a folytatás kissé váratott magára, ezt nézzétek le nekem, kérlek. A hetem eddig sűrűbb a szokottnál. Gyerekekkel (egész pontosan 77 gyerekkel) táborozunk, itt Eperjesen. Reggel nyolcra megyünk, mi felnőttek, délután 4-fél ötkor jövök haza, utána házi munka, bevásárlás, és jó esetben egy órányi őrölt zumba óra, ma közben még munka találkozóm is voltam így utána siettem vissza a táborba. Na de nem is ezért fárasztalak Titeket, hanem, hogy elmondjam, milyen volt a selmeci nyaralásunk második felvonása. Jó. Sőt nagyon jó. Oké, gondolom, a bővebb verziót szeretnétek.😊.
Egyébként tudtam, hogy még melegében kell megírnom a beszámolót. Az emlékezetem már kezd kicsit kihagyni, így már nem emlékszem melyik napon mi történt. 😀
Harmadik nap délután férj elvitte mind a három gyereket az ottani bánya múzeumba. Én oda a klausztrofóbiámmal talán csak egy másik életben vagyok képes lemenni, jelenlegi földi létemben ez kizárt. Addig én próbáltam élvezni a csendet és a nyugit magam körül. Kisebb-nagyobb sikerrel. Egy óra múlva már nem tudtam mit kezdeni magammal, már az olvasás se kötött le, így csak szememmel követtem a szavakat, de érteni nem igazán értettem őket. Három óra után megjelentek az udvaron. Nagy mosollyal és örömmel az arcukon. És csak meséltek, és meséltek. Én meg nem tudtam, kit hallgassak meg először. Nagyon jó érzés volt.
Kis cukikáim.
Miközben a vacsi készülődött a grill rácson, íjjászkodtunk. Férj lelkesen beszerzett egy könnyebben kezelhetőbb, gyerek íjász szettet. Így ketten is lőhettünk egyszerre, és versenyezhettünk, ki lő többet célba. Később, kicsit komolyabban véve a dolgot, mindhármukat felszereltük kiegészítőkkel, és igazán belevaló íjászkodó képek készültek a gyerekekről. Sokat, és lelkesen gyakoroltak, szépen kivárták, míg sorra kerülnek.
Gabi és én lőttünk oda, ahova Zsófi újjal mutat. Egyszerre lőttük el.
Gabi beállása már sokat javult, mondhatni itt-ott van kell javítani.
Zsófi nagyon kitartó volt, sokáig bírta kihúzni az íjjat.
Az a nézés.
Bányamúzeumozás előtt délelőtt túrázni voltunk. Elmentünk a közeli erdőbe. Volt is miben gyönyörködni, a dombos részeknél a szép kilátásban, a szép nagy fákban. Férj ahol tudta megragadta a lehetőséget, és magyarázott. A gyerekek falták a szavait, és sokat és jókat kérdeztek. Hol a turista jelzéseket, hol pedig a kövekben az eret, és hogy egyes nagy darabokban ezüst is fellelhető. A túrázás másik nagy megállója az a kőgyűjtő volt, ahol a férj és sógor gyermekkorukban sokat játszottak. Innen alig lehetett őket elhozni.
Csütörtöki, egyben kirándulásunk utolsó megállója a szent antoni kastély volt. Ami szintén élvezetes és értelmes programnak bizonyult. A tárlat vezetés kezdete előtt tettünk egy kört a kastélyhoz tartozó parkban,majd izgatottan hallgattuk végig az egész idegen vezetést. Sokat megtudtunk a kastélyban élő két nemesi család történelméről, kik laktak ott, hogyan éltek ott. A gyerekeket is nagyon érdekelte, szinte nem hagyhattunk ki semmit a fordításból.
Láttunk kitömött állatokat is, teljes élet nagyságban, minden olyan eredetinek nézett ki körülöttük. Sajnos ott nem lehetett fotózni. Volt ott medve, farkas, mókus, több féle hal, vadászkutyák, hiénák, borjúk, pávák, pulykák... Annyira magával ragadott a kiállítás, hogy az egy nálam nagyobb méretű őzzel akartam farkas szemet nézni, azt rájöttem, kicsit butuska vagyok.😀
A kastély udvarában még kiélvezve a melengető napsugarakat, leültünk kicsit pihenni, itt készültek ezek a fotók.
Innen elindulva- egy kellemes ebéd után- haza fele vettük az irányt. Láttam rajtuk, mintha még nem akarnának hazamenni. Annyira élvezték, hogy eszükbe sem jutott a TV, vagy az internet, mindig csináltunk valamit, és volt olyan, hogy a semmit csináltuk, csak beszélgettünk. Voltak helyzetek, melyeket a testvérek közti súrlódások tettek nehezebbé. Itt komolyan elbeszélgettünk velük arról, miért fontos osztozkodni dolgokon egymás közt, mit jelent a testvériség, ki az igazán NAGY és GAZDAG ember, és hogyan lehet és miért kell testvérként kompromisszumokat kötni. Nekem is könny szökött a szemembe, mikor a Csabi összeveszés után sértődödtségét félre téve vigasztalásul megölelte Zsófit, amit ő egy nagy puszival köszönt meg bátyjának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése