Ma ocsúdtam fel, hogy november óta nem volt házprojektes poszt. Megnéztem, hogyan álltunk novemberben, és olyan távolinak tűnik. Épp akkor költöztünk át a hálóba, előtte volt csempézve a zuhany, és parkettázva a gardrób. Akkor még a piros kanapé volt a nappaliban, ami most már a dolgozó szobában végzi funkcióját. Azóta meglett a gőz elszívó is, igaz kicsit sokára, de jobb később, mint soha, a nappaliban is bútor lett.
Így, hogy az ember nap mint nap itthon van, nem látni akkora változásnak, viszont, ha így visszatekintek, hogy mi volt akkor, és mi van most, nagy ugrás.
Ez alkalommal nem a benti munkáról írok, hanem az udvarban történtekről. Legutóbb azt írtam ugye, hogy jött egy nagy markoló és eldolgozta a föld kupacokat. Nagy sokára aztán elkezdték a kerítés alapját körbe a telken, a sütögető alatt, valamint a fészer (amolyan tároló épületnek szeretnénk) alatt is betonozni. Hogy gyorsabban menjen a meló, férj elhívott segíteni minden mozgatható és élő család tagot. Még jó, hogy annyian vannak.😊 A nagy hétvége előtti napokban itt voltak mindkettőnk sógorai segíteni, sőt még a gyerekek is beletették magukat. Zsófi és Csabi nagyon bírták a gyilkos tempót. Ástak, gereblyéztek, lapátoltak. Itt kellett egy kis munka irányítás is. Hogy ne legyen kuszaság a dologban, feláldoztam magam a manager szerepére, és mutattam az irányt, ki hova mikor mivel dolgozik. A hatás nem maradt el, minden a legnagyobb rendben bent.😊
Aztán jött a várva várt szombat, és már megszámolni sem tudom, hány kéz és láb dolgozott ügyesen a telken. Amit tudok, hogy nem bírtam felvenni a tempót velük. Az ebéd kis késéssel, de meglett, végül is addig pihentek, és nyomták a show-t, ugyanis a fiúk ebben is kiemelkedően teljesítettek. Amire büszkék voltunk, hogy a szomszédok mind csak úgy lestek, hogy ha kell mennyi ember tudni nekünk segíteni jönni. Nem is egyszer kiemelték, hogy dolgoztunk, mint a méhecskék, és hamar meg is lett a nehéz munka. Igen. Két két hétvége és egy ünnep nap kellett hozzá, hogy a több hónapja várt munka összejöjjön. A fiúk, mindenki, még Robi is😉, aki hangsúlyozta hogy nem és nem bírja a munkát, nagyon jól dolgoztak, köszönet érte.
Itt csak úgy csinálnak, mintha dolgoznának.😊
Pihenő. Gyorsabban dolgoztak ők sokan, mint ahogy nekem a tűzhely.
Csodálkoznak tesó ős tehetségén, hogy milyen jól bírja a melót.😊
Ez még az első hétvége, ahol a fészer alapját betonozták le, és egyben lerakták az oldalsó kerítés vas oszlopait is.
Csabi is segítkezett, ahogy tudodt.
Lui cicánk eközben így aludt a terasz ajtóban. Bemenekült a nagy felfordulás elől.😊
Itt lesz majd a sütögető.
Amíg mi nyaralni voltunk, befejezték a kerítést is.
Közben feltették az eső csurgót is, erre is vártunk, de nagyon örülünk minden egyes lépésnek. Ami a következő nagy munka lesz, az a ház körüli járda betonozása. Közvetlenül a ház falánál mosott kavics lesz, majd a járda betonozása, és arra térkő, olyan mint a garázs felhajtón, és járdán is van. Tamás már megnézte milyen téglát rendeljünk a kapu falához. Megegyeztek a főmuftinkkal, hogy ő utána jár, ki tudja neki ugyanazt alacsonyabb áron leszállítani. Ha minden igaz, akkor két hét múlva hétvégén jönnek folytatni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése