Szeptember, légy üdvözölve!

Sokmindenki írja, hogy az őszi időjárás szinte percre pontosan, menetrendszerűen megérkezett. Bizony ám! Már én sem dugom ki szívesen az orrom korán reggel a teraszra egy gőzölgő tea kíséretében. Ma pl. igaz jobb idő fogadott minket férjjel, így együtt kávéztunk-teáztunk a teraszon. A magam részéről mintha még nehéz lenne elfogadni, hogy már szeptember van, még nem álltam át teljesen. Reggelente ami visszarepít a valóságba, hogy gyerekek iskolátáskájukkal a hátukon ballagnak, vagy bicajoznak a suliba.

Augusztust sem felejtjük el olyan hamar. Sok mindent csináltunk. Talán így könnyebben enged el az ember valamit, ha felidézi mi minden történt. Akkor usgyi neki!

Munka

Ebben a hónapban is voltak új jelentkezők szép számban. Amit ezekből a felkészítőkből kapok, azok az új fogékony Kismamák, akik elfogadják, és megértik, ahogy a szülésről magyarázok, és ahogy felkészítem őket. A tanácsadásokon mindig nagyon figyelnek, és kérdeznek. Nekem a legnagyobb elismerés az, amikor a Kismama örömmel értesít, hogy megszült, és minden jól ment, úgy ment, ahogy magyaráztam, mutattam neki, és mikor a jó szülésélményüket nekem köszönik meg, mert biztattam, támogattam, és jól készítettem fel őket. 

Ebben a hónapban folytatom  a szoptatási kurzust. Attól is kicsit be vagyok ....-va, mert sok idegen emberrel találkozom majd, és ráadásul szlovák környezetben leszek. Férj szerint semmi baj a szlovákommal, de már régen beszéltem olyan intezíven a nyelvet, mint mikor még Pozsonyban laktunk. De hát túl leszek ezen is, és nekem csak kis idő kell, és jó lesz. 

A MK-s csapattal ismét megbeszélést tartottunk, hogy merre tartunk, mire fókuszáljunk, pontosítottuk, kinek mi a feladata, és megegyeztünk egy újabb talákozóban is, ami a kreatív írásról fog szólni, és amit gyakorolni is fogunk. Továbbra is én szerkesztem a weboldal tartalmát, azaz én töltöm fel a már kész írásokat, és fordításokat. Egyre szívesebben csinálom ezt. Eleinte kicsit tartottam a dologtól, hogy alkalmas vagyok-e én ilyen munkára, de eddig nem jött nagy panasz. Ez mellett született két cikkem is, itt és itt elolvasható, valamint egy helyi hetilapban megjelent egy cikkem, felkérésre. 

Ami vár rám még szeptemberben az egy családi napon való részvétel, ami a Cseperedő program szervezésében zajlik majd szeptember 23-án. A program vezetője felkeresett, hogy szeretné, ha én is ott lennék, és a délutáni órákban szabad beszélgetés keretén belül ismertetném meg magam egy másik régióban. 

Merre jártunk, mit csináltunk?

  Amióta megkaptam a világ legszebb vintage bringáját, férjjel rójuk a kilométereket. A faluban már  voltunnk pár helyen, néha csak felpattanunk a bicajokra és elmegyünk fagyizni, vagy át a szomszéd faluba mellékutakon, legutóbb egy másik szomszéd falu tavához ruccantunk át, földi utakon. Férjt egy másik közös programként megleptt két belépővel egy emberi testekről szóló kiállitásra, ahol minden de mindent megmutatnak. Több állomása is van a kiállításnak, ahol minden állomás egy-egy szervrendszert mutat meg annyira élethűen, hogy az ember csak ámul és bámul. Nekem a kiállítás fénypontja az volt, mikor a magzati fejlődéshez értünk, és külön üveges nagy búrákban voltak láthatóak az egyes terhességi hétnek megfelelő magzatok.Sőt! Még volt olyan példány is, amely szervi rendellenességet szemléltetett. Nagyon élethű volt az a baba is. Most lehet borzasztó vagyok, hogy ilyenek villanyoznak fel, de nekem a magzati fejlődés, a szülés, a vajúdás és utána a sikeres szoptatás munkám miatt a midenem.

  Keresztfiúnk Péter Gábor társaságát is élvezhettük egy ideig. Nagyon jó volt, hogy itt volt, szerettem volna, ha máskor is hozzák, de nem úgy lett. Mivel a lányok és Csabi szerettek volna vele találkozni, így összekötöttük a kettőt, és négy gyerekkel mentünk el a közeli bevásárló-és szórakozó központba. Fura volt látni az emberek érthetetlen arckifejezését, hogy engem, ilyen fiatalon négy gyerekkel látnak. Bejelentkeztem egy rajzkurzusra, ahol ismét megtudtam valamit magamról. Hajlamos vagyok az első nehézségek után kedvveszetten feladni, de a megfelelő buzdítás után olyat alkotok, amire még álmomban sem gondoltam volna. Jó hát a rajz (aki megnézi) nem egy Picasso, de hozzám képest, aki nem igazán szereti a türelemjátékot, képes voltam reggel 9-tól délután 4-ig egy helyben ülni, és rajzolni. Aztán lezajlott egy újabb meseterépiás foglalkozás, ahol a régi "csoportársakkal" találkoztunk, és mélyültünk el egy újabb mesében. 

   A házépítés sem maradt abba, erről már részletesebben beszámoltam.  A zumbás lányokkal tartottunk egy közös estét. Eszegettünk, iszogattunk, már aki, én egy klubestről mentem oda.

Olvasni valóról is gondoskodtam, most még ezt olvasom, a következő könyvem ez lesz.

Tőkésre bicajozunk épp.

A tallósi tónál.

Tallóson a Kis-Dunánál.

Kispeti söpröget. Csak tartsa meg ezt a jó szokását.😊

Szeptemberi tervek:

• túlélni a  kurzus szeptemberi óráit, szeptemben 26-27 között gondoljatok rám, 
• legalább egyszer elmenni autóval a kurzus színhelyére, hogy tudjam az útvonalat, Nagyszombatban van, 
• felkészülni az említett családi napra, 
• ősziesíteni a blogot, 
• lesz egy MK-s grillezős nap a csapattagokkal, oda elmenni, és előtte L.-vel terhes jógázunk egy jót, 
• Kispeti nálunk lesz megint egy hétvégét, azt a lehető legjobban tölteni, 
• almás pitéket sütni,
• forró csoki recepteket próbálni, 
• olvasni és olvasni, 
• futni.