Decemberi visszatekintő

December. Igazán emberes hónap volt. Nem is az időjárás miatt. Az igazán "kimutatta a foga fehérjét", ellenkező értelemben. Persze voltak mínuszok, meg egy kis hó (éppen Miki hozta el nekünk a fehér csapadékot), de úgy összegezve inkább mondható erősebb ősznek, mint zimankós télnek. Az emberességet másra értettem, már-már annyira az volt, hogy az év legvártabb ünnepét sem tudtuk úgy megélni, ahogy azt szerettük volna. De ez nemcsak arra a pár napra volt jellemző. Az egész nincs ünnepi hangulatom érzés végig kísért az adventi várakozásban is. Tavaly sokkal nagyobb elánnal díszítgettem a házat, idén sem maradtak el, viszont egy-egy dísz elem elhelyezése nem váltotta a ki a lelkemben azt az ismerős érzést. Talán az adventi koszorú gyertyájának meggyújtása, mikor az ember mélyen elmerül a láng színeiben, álltam le pár percre megnyugodni. De hogy ne hozzuk vissza az elmúlt időszak szomorúságait, mivel azon már változtatni nem tudunk, nézzünk vissza picit, mi is történt velünk, körülöttünk decemberben.

Munka

A MK csapatával megültük az évzárós összejövetelt. Összegeztünk ismét, mit értünk el az előző ülés óta, megkereszteltük a Multikultikids-es kiadványunkat, ahol több szakember írása között én is szerepelek egy cikk erejéig Szülési tervezet címmel. Motivációs tréninget is tartott nekünk egy kedves kolléganőnk. Nagyon jó az ilyen, mert nemcsak, mint egy-egy szakmabeli vagyunk jelen, hanem egy csapatként, akik magánemberek is, és ez jót tesz a közös munkának. Főnökasszonyunk elhalmozott minket Miki csomagokkal, nem mellékesen fizuval és egyéb tárgyi figyelmességgel is. Tanácsadás terén is szorgalmaztuk a reklámot, de ebben a FB most már nem annyira partner. Voltak új jelentkezők, és egyre olyan más falvakból, amelyekről eddig nem is hallottam. A weboldalam is egyre több szak bloggal gyarapodik. Már többször felvetette férj ezelőtt, hogy indítsak szakblogot, de mindig tartottam tőle, míg el nem kezdtem és éreztem rá az ízére. Most már jönnek az új téma ötletek. Apropó írás. Megjelent egy újabb szak cikkem egy helyi hetente megjelenő újságban, és már el is küldtem a január szám egészség rovatának tartalmát. 

"A gyerekek legjobb érdeke."

Merre jártunk, mit csináltunk?

Én időben elkezdtem az ajándékok beszerzését, de hát nem lepődnék meg, ha a végén ne jártuk volna férjjel egy héttel Karácsony előtt az Árkád boltjait ajándék les céljából.Mert ugye bár, mindig akad valaki, akinek nehéz venni ajándékot. De végül is egész nagy nyugalomban lezavartuk a nagy ember kavalkád közepette, akik eszeveszetten vásároltak. És ha már a szomszédos magyar városban jártunk, ki nem hagyhattuk a karácsony vásárt, ahol talán a világ eddigi legfinomabb lángosát ettük, és legfinomabb forró csokiját ittuk.

Még december elején a drága szomszédasszonyaimmal mandala festésre mentünk, amiről már többet áradozni nem szeretnék, mert már ennél több csöpögősnek minősülne. 

A csillagászati szak körre most csak egyszer jutott alkalom, a szünetre és a rövidített tanítási napra való tekintettel a tervezett második alkalom elmaradt. 

A hónap közepe felé megünnepeltük Panni kereszt lányunk 5! szülinapját. Nagyon szép díszítéssel, tortákkal és igazi gyermek-lelkesedéssel vártak bennünket. A kicsi-nagylány nagy izgalommal beszélt nekünk, mit is kapott már a eddig, gondolom inspirációnak szánta.😉😊. A felköszöntés után rögtön neki is fogtunk megfejteni a fejlesztős könyvek feladatait, és még gyorsan színeztünk egy kicsit a naaagy tortázás előtt. Panni akkora szeleteket vágott nekünk, hogy abban benne volt az egész évi cukor fogyasztásunk. De sebaj, itt most nem a mért számít, hanem az, hogy ő maga (majdnem, apa keze azért ott volt) vágott nekünk az ő tortájából. 

Ja, igen. Voltunk még filmvetítésen is, melyet falunk kultúrházában rendeztek meg. Délelőtt az ovisoknak, és sulisoknak volt film, este pedig a felnőttek élvezhették a Kincsem brutál jó, itt-ott sziporkázó jelenetektől még kedvesebb magyar filmet. Mondanom sem kell, hogy végig nagyon élveztük. Van benne minden: történelem, izgalom, humor, bölcsesség, szeretet és szerelem. Tehát egy a lényeg: egy percig sem untam magam a film alatt. 

Úgy döntöttem, hogy a már másfél éve egy dobozban kuporgó és nem használt összes kreatív cuccomat a helyi óvodának ajándékozom, és bizony nagy örömmel is fogadták.

Zsófi, a hóangyal.

Herendi Gáborral  a filmvetítés utáni interjút követően.

Karácsony

Úgy érzem idén sikerült nem tömeg cikket ajándékozni, amire az embernek jóformán nincs szüksége, és mi sem olyan ajándékokat kaptunk. Ebben az évben valami isteni sugallattól vezérelve két gasztroajándék is készült, pedig ilyet is már nagyon rég szerettem volna ajéndékozni  Meggyújtottunk minden vasárnap egy gyertyát az adventi koszorún, tavaly ez kimaradt. Egysmás dologgal csúsztam a készülődésben. A képeslapokat egy héttel később adtam fel, és a fát is csak pár nappal Szenteste előtt szereztük be, azt is villámgyorsan, 10 perccel zárás előtt, valamint karácsonyi vásárba is később mentünk. Összegezve a szokásos menet, de amire igazán vágytam, s ami nélkül igazán meglettem volna, nem jött el. Férj szerint még idő kell, de már rajta vagyok az úton. Bárcsak látnám már a fényt az alagút végén.

Instant muffon férj keresztszüleinek

Narancsos-csoki likőr anyuéknak.

Az idei kari fánk.

Szombati adventi sütés-főzés a srácokkal. Ez után mentünk karácsony előtti szomszédolásra.😊

A ház

Házunk táján nagy dolgok nem történtek. Befejeződtek a már elkezdetett munkák. Férj a házban szintén befejezett elkezdett munkákat, rendeltünk bár székeket, szerintem gyönyörűek, és az előszobából kicipeltük a nagy ruhás szekrényt, hogy rendes előszobai bútor összeállítást vehessünk oda. 

Íme ilyen volt a mi decemberünk.