Viszlát február, helló március!

Füstbe ment terv. Az ígért posztok, és a hosszú csend miatt a cím akár ez is lehetne. Igen. Ígértem, hogy írok, többet, mint eddig. De rájöttem, hogy az nem miattam szólt, hanem hogy megfeleljek Nektek, kik olvastok. Remélem nem szegtem kedvetek így sem a blog követésében, ill. olvasásában. És innen talán evezzünk vidámabb vizekre.

Írnám, hogy itt a tavasz, itt van újra (pfff ez sem éppen pozitív), de hát a szeszélyes kisasszonyra még várni kell. Remélem nem sokáig. No de hát várjuk ki, hisz az ember egyik legjobb tulajdonsága, ha türelmes, nemde bár. Addig nézzük csak mi is történt februárban, ami mint kiderült ebben az évben 28 napos volt.

www.pinterest.com

Munka

Mintha nemcsak a medvék aludnának téli álmot, hanem a kismamák is. Igaz így is voltak új jelentkezők, de most megint fellelendültek, jobban. Már messzebbről is felkerestek, hogy igénybe szeretné venni a tanácsadást, végül maga a kismama  mondta vissza, miután (a nagyobb távolság miatt értelemszerűen az ár is emelkedik) nem felelt meg neki a kért összeg. Én is sajnáltam, de hát így döntött. Ezt a dolgot feledtette velem egy nagyon szép értékelés attól a kismamától, akivel szülés után is folytatjuk a közös munkát, és egyelőre úgy látom, eredményesen. Az ilyen szívmelengető értékeléseket gyakran vissza-vissza olvasom, belőlük építkezem, és adnak erőt a folytatáshoz. Mint mindig, lét elemem a fejlődés, továbbképzés, így beiratkoztam egy két napos kurzusra, Lozorno-ba, nem messze Pozsonytól. Mojžišova által kidolgozott a  női terméketleneséget hivatott javítani gyakorlat sorok elsajátítása volt a kurzus témája. Nagy meglepetésemre, és talán szerencsémre is, csak én jelentkeztem a kurzusra, így annál jobb volt nekem, hogy csakis velem fogalkozott, és így előbb is végeztünk. Nagyon élveztem a képzést. Az ilyenek után mindig mintha erősebbnek érezném magam. Hiszen a megszerzett tudás, hatalom. Vagy mi a fene. 

Az Csallóköz hetilapba folytatódik az együttműködés, továbbra is havi egy cikk erejéig babavárás témában publikálok majd. 

Az általam és MK projekten belül megsegített csehországi származású, több gyermekes szegény körülmények között elő édesanya támogatása is egy mérföldkőhöz ért. Projektünk egy tagjának sikerült szociális munkásokat látogatását megszervezni a családnál. Ezután az édesanya úgy döntött négy gyermekével hazamegy pár hónapra, a legidősebb a suli miatt kénytelen volt maradni. Remélem ott sikerül neki rendbe hozni a dolgait, ahhoz hogy itt is érvényesülni tudjon. 

Mit csináltunk, merre jártunk?

Nagyon sok jó program van a környéken, és így nehéz választani. Egyre viszont, amit nem is terveztem, arra elmentünk. Igazából nem is éppen szórakozási program volt, hanem a pozsonyi Szent Erzsébet Egészségügyi és szociális munka főiskola Dunaszerdahelyen lévő kihelyezettség 2017/2018-as tanév szakjainak ismertetését hallgattuk meg. Én szeretnék tanulni, vagyis el tudom magam képzelni ismét iskola padban. A szak irányok közül a szociális munka fogott meg, a pszichológia nem annyira. A felvételi papírok nagy része kitöltve, még kell életrajz, az jelentkezéssel járó anyagiak elintézése. Néha kételkedem, hogy kell e ez nekem, férj támogat benne, és a jövőben még kihasználhatom. Keresztfiúnkat, Kispetit köszöntöttük fel szülinapja alkalmából, ami még januárban volt. Láthatóan nagyon tetszett az ajándék, aminek köri anyu örül a legjobban, mert már vagy októberben megvette, összeszerelni persze köri apu szerelte össze ripsz-ropsz, az ajándékozás napján. Sógoréktól mi sem mentünk el üres kézzel, kértünk és kaptunk is egy keresztlányt, így a hétvége további része pannisan telt. Panninak legjobban anyunál tett látogatásunk tetszett, illetve maga anyu, ahogy kedvesen és mosolygósan beszélt vele. Anyunak is jót tett, bearanyozta a napját. Barátokkal is többet találkoztam, baba látogatóban is voltam, immár másodszor drága barátnőmnél. Az önismeret egy újabb levelét ismerhettem meg egy lélek-koordinátor segítségével, akinek vezetése alatt rájöttünk, hogy tudat alatt kapcsolatba kerültem az elhunyt nagypapámmal és nagymamámmal, akit utóbbit nem is ismertem. Vissza húzott még hozzájuk a gyerek énem. Érdekes....

Hosszú várakozás után a városban újra volt meditációs klub, és ezt most nem hagytam ki. Kicsit rövid volt, de hát nem is a hosszúsága a lényeg, hanem, hogy milyen pozitív energiával jönn onnan haza az ember. A hónap utolsó vasárnapján teadélután volt a helyi kultúrházban. Megint én volt a legfiatalabb résztvevő, akinek az egészségből sosem elég. 

Férjjel randizni is voltunk, elhívtam őt vacsizni. Kellemes este volt, kimozdulni is jó volt együtt. 

Mostanában bizony jobban szeretek olvasni, hamarabb veszek a kezembe könyvet, és most el is halmoztam magam olvasni valóval. A lagomot olvasom, A lány a vonaton-t, és egy önismereti fejlesztő könyvet, ezeket váltogatom.

Férj bátyámmal nagy erőkkel dolgoznak a kapu elkészítésen, azaz azon a vaskereten, amire majd a lecek lesznek felfúrva. Ez miatt sok hétvégénk foglalt, de ezzel is haladunk, és jó látni, ahogy férj, amit tud, dolgozik a házunkon. 😊

Tervek

• szülinapi ajándékot beszerezni, 
• névnapi pitét sütni, 
• cserepekbe ültetni azokat a virághagymákat, amiket férjtől kaptam az első randink, és azzal együtt kapcsolatunk elkezdésének évfordulójára, 
• előszoba bútort venni, 
• beszerezni a még hiányzó dolgokat a nagy út előtt, 
• erre elmenni, 
• egy pozsonyi volt kolléganőmmel egyeztettünk, hogy márciusban eljönnek hozzánk, arra valami finomat sütni, 
• és ami még spontán jön...

Szomszédasszonyom azt ígérte, Lilivel elhozzák a tavaszt. Na ki fejti ezt meg? Nem kell sokat várni rá. Na de kire is?😉😊