A helyi könyvtárban a semmiből kezembe akadt egy érdekes könyv, egy sorozat része. A megunhatatlan férfi-nő kapcsolatot, viszonyokat taglalja más és más szemszögből. Ennek a résznek a címe: Miért nem tudnak a férfiak több dolgot egyszerre csinálni és a nők miért beszélnek állandóan. A könyv egészen a kezdetektől, azaz a régi nagyon régi időkből "indul", amikor a nők még csak gyereket neveltek, a házra vigyáztak, míg a férfiak vadásztak, azaz a mindennapi betevőért voltak felelősek. Ezzel is magyarázva, támpontot adva a mai férfiak és nők közti különbségekre. Nagyon sok érdekes tényt tudtam meg, de nemcsak a férfiakról, hanem saját magamról is,hogy hogyan működünk mi nők. Akkor lássunk is neki, szépen sorjában.
Azokban az időkben a nőkre egyszerűbb feladatok hárultak. Gyerekeket szültek és az ehhez fűződő képességekben teljesedtek ki. Kis távolságban követte a ház körüli változásokat, hogy nem e leselkedik a családra veszély, kitűnő tájékozódási érzékekkel kellett rendelkeznie, hogy visszataláljon az otthonukba, valamint tökéletesen megérezte a legkisebb változást is a gyerekek külsején, illetve viselkedésében. Ez volt a nő legnagyobb erénye, melyet a férfi is nagyban értékelt. Soha senki nem várta el a nőtől, hogy vadásszon, harcoljon az ellenféllel vagy esetleg villany körtét egyedül cseréljen.
A férfi szerepe egyértelmű volt: levadászni az áldozatot, és ez volt minden, amit elvártak tőle. Ebből kifolyólag, mivel naponta ment hosszú utakra, kifejlődtek nála a navigációs érzékek, kitűnő lövési képességgel rendelkezett, ezért is volt képes mozgó célpontra is támadni. Ezt a képességét- állatra vadászni és hazavinni- a nő nagyon értékelte. Egy férfinak sosem kellett a kapcsolatot analizálni, és sosem várták el tőle, hogy kivigye a szemetet, vagy a átpelusozza a gyereket. (Ehhez tudnék, mit hozzáfűzni, ha már mi nők is tudunk fejlődni előre, akkor a hímek is tudjanak).
A női megérzésről is lehetne mit írni. Mi nők már kilométerekről megérezzük, ha valami nincs rendben, ehhez a másik fél viselkedésbeli változásai segítenek. A férfi szemnek könnyeket kell látnia, hisztérikus roham szem tanújának kell lennie, vagy fejbét kell kapnia ahhoz, hogy rájöjjön, valami történt.
Az otthon biztonságáért felelve a nőknek nagyon is kifejlődött a periférikus látása, azaz még a fejét sem kellett elfordítania, ha valamit hallani vagy látni akart. Ezért is van, hogy a férfiak ritkábban kapják rajta a másik felüket, amint csodálattal tekintenek egy másik hím neműre. A nők retinája érzékenyebb, ezért is tudják részletesebben leírni a színeket és szélesebb a periférikus látásuk. A férfi szem nagyobb távolságokra működik, mivel a hosszabb utakról mindig haza kellett találnia. A szemük nagyobb, mint az agyuk. Ez azt jelenti, hogy pontosabban látnak maguk elé hosszabb távolságra, mondhatni mint a távcső.
A nők mindent dugdosnak a férfiak elől. Legalább is az erősebb nem ezt állítja, mert soha semmit nem találnak. Ám de ez nem így van, minden ott van, ahol annak lennie kell, csak a férfi nem látja. A nő, az érzékenyebb periférikus látásnak köszönhetően, látja a hűtő egész tartalmát, és meg a fejét sem kell megmozdítania. Az ösztrogén nevű hormon lehetővé teszi, hogy észrevegyen dolgokat a szekrényben, a fiókban, illetve egyes tárgyak párját a szoba másik sarkában, és ugyanúgy megjegyzi mi hol volt, azaz hol pontosan található a dzsem és a vaj a hűtőben. Egy férfi, ha a keresett tárgyat nem találja, kénytelen a a fejével minden létező irányba mozogni, hogy sikeres legyen. A férfi szem hosszabb távolságokra van kifejlesztve, ezért probléma neki a közel eső tárgyakat megtalálni, mint a kulcsok, vagy a zokni.
Remélem tudtam érdekes, és hasznos infóval szolgálni. Az első résznek itt vége szakad, nemsokára folyt. köv. Ha az ember, azaz nők és férfiak ezekből a felismerésekből merítenének, talán minden könnyebb lenne...De nem minden ilyen egyszerű...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése