Nagyon szeretnék egy boldog másik életről írni. De nem tudok. Legalábbis most még nem tudok. Pedig azt mondják a kisbabás hónapok milyen szépek, boldogok, örömteliek. Hát nem az. Nekem elhozta újra a depressziót, a kemény depressziót,hogy minden egyes nap a túlélésért szól, hogy soha nem tudom előre, milyen nap lesz. Ami világos, hiszen a felnőtt embernek sincs két egyforma napja. Tudom, fogjam be a szám, örüljek, egészsésges, stb...elegem van ebből. Szeretném őt szeretni, ahogy a csövön kifér, de nem megy úgy ahogy elképzeltem.
Négy és fél hónapos a fiam, a fiúnk. Az első két hónap még egész jó volt, bár akkor is volt egy mélyzuhanásom, akkor még magam ellen fordítottam a dühömet, sebeket ejtve az arcomon. Most már ott tartok, hogy utálom ezt az egészet. Igen, mindenki azzal jön ki kell bírni, gyereket akartál, ezzel jár. Esküszöm, még bírom magamban folytani a frusztrációmat, feszültségemet, dühömet, de ha valaki egyszer rossz időben rossz helyen lesz, a falnak vágom.
Anya lettem. Június elsején, 11:45kor. Fizikailag lehet. Megszültem a fiam, testet öltött a 9 hónapos várakozás. Négy és fél hónap elteltével sem érzem azt a mindent elsöprő boldogságot, örömöt, szeretetet, amit elvileg kellene. Vagy sokan vannak ezzel más anyák is és nem beszélnek róla, vagy én vagyok az az egy, aki nem való anyának, és körülötte minden nő álamanya.
Utálom a napi teendőket, hányás mindenhol, pelenkák mindenhol, szoptatás(mert már harap is, ezen kivül tudom, hogy jót adok neki azzal), NEM ALVÁS (nem véletlen a nagybetű), oltások, betegségek (két hete átestünk az első betegségen, ráadásul mind a hárman voltunk betegek, két nap eltéréssel).
De mindenki a jaj de cuki, kis nyugis, mosolygós baba dumávsa jön. Senki, vagyis pár kivétellel, eszében nem jut megkérdezni, én hogy vagyok, hogy bírom. És mikor el is mondanám, jaj hát ki kell bírni, mindenkinek nehéz, ez van, gyerekkel ez jár. Ja hogyne!
Most ott tartok, hogy teljesen csapdában érzem magam. Ami eddig működött, már az sem működik, Nem tudom meddig bírom még, mennyi erő van bennem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése