2016. november 10., csütörtök

2016 könyvei #9

Szabad fordításban: Egyszerűen ellenállhatatlan

Pont tegnap olvastam ki (vagy el ) a könyvet, úgyhogy még friss az élmény. Az utóbbi időben valahogy nem ment a könyvválasztás a könyvtárban. Régebben olyan voltam, ha egy könyv nem tetszett, akkor is kínkeservesen végigolvastam, hiszen azt valaki nagy munka árán hozta össze. De aztán rájöttem, a könyv nem szent, és letehetem, ha nem tetszik. Bár olyan is volt, hogy második nekifutásnak értem egy történet végére, és rosszul tettem volna, ha nem úgy teszek. Ezzel a példánnyal nem így volt. Már az elején nagyon bejött a sztori és az iró stílusa egyaránt.
A történet középpontjában Maddie áll, akit a  sors eleggé megleckéztetett. Nagyrészt édesapja nevelte fel, édesanyjával ritkán találkozott. Majd ez egyik percben felmond kapcsolatának. Ez ez ő döntése volt. Nem volt egyszerű kapcsolat. Egy gorombáskodó és agresszív férfival nehéz együttélni, pláne ha az egyik dulakodás alkalmával szerzett seb a szeme sarkában orvosi kezelésre, varrásra szorul. A másik nagy mély pontot az okozza, mikor a munkályából kirúgják, pedig a lelkét is beletette a munkába. De az önsajnálat helyett a lány Los Angelesbe megy, átvenni  szabadelvű édesanyja örörkségét, és ennek kapcsán találkozni a két  féltestvérével, Tarával és Chloeval. Az örökségük egy rozoga vidéki hotel Washington állam egyik kisvárosában, a Boldog Kikötőben, valamint az édesanyjuk, Phoebe által összegyűjtött saját tanácsokból álló kis füzetke. 
Az új kezdet azonban egyáltalán nem könnyű. A nővérek nehezen szoknak össze. A hotel sorsáról is más a véleményük. Maddie mindenképpen renováltatni és újra működtetni akarja, míg a másik két lány az eladás melett voksol. Maddi azonben nem csak az örökség miatt ment a kisvárosba, hanem hogy érezze tartozik valahvá, családja legyen, és megtalálja újra önmagát. Annyira komolyan veszi a renoválás dolgot, hogy nagy lendülettel felfogad egy szakembert, aki segítsen neki a munkálatokban. Még a bankban is kölcsön kérvényez, hogy mindenzt állni tudja(tudják), amit végül elutasítanka. Ugyanis nagyon bízik abban, hogy nővérei megváltoztatják a véleményüket. 
Közben kitutódik, hogy a felbérelt szakember nem más, mint az a fiatal, és eszméletlenül jó képű (higgyétek el tényleg az, az írónő nagyon tud...elképzeltem a pasit) hapsi, akit Maddie az első este a hotelba tartva majdnem elüt a kocsijával, és akivel Maddie a nővéreivel történt nagy vita után  egy bárban találkozik, a majdnem elütöttelek a kocsimmal, de bocsi dolog után. A bárban iszogat a lány.  A két fiatal közt hamar fellobban a szikra, és a város mólóján el is csattan az első csók, még aznap este.
Na de térjünk vissza ahhoz a reggelhez, mikor is Jax ( a jóóó pasi, aki előző életében ügyvéd volt, úgy mint Maddie előző pasija) becsönget a hotel ajtaján munkára készen. Maddie egy nehéz pijás éjszaka után van túl a lányokkal. Kócosan, valami masniba tekeredve, pizsamában,  elkent sminkkel az arcán, karikás szemekkel nyit ajtót. És ahogy kinyitotta, úgy be is vágja a pacsi előtt az ajtót. "Atyám ez Jax!!" És innentől kezdve nincs megállás. Bár kapcsolatuk nehezen indul, de annál viharosabban folyik, és a végén, miután mindketten hosszú idő után meg tudtak nyílnak a másik előtt elmesélve régi sérelmeiket előző kapcsolataikból, nagy szerelemben törnek ki előszőr szóban, majd a zuhany alatt(is).
Az együtt töltött idő alatt a lányokból egy család lett, jobban megismerték egymást. Maddie beszélt a régi kapcsolatának sérelmeiről, Tara bevalotta hogy nem előszőr jár a kisvárosban. Nagyon fiatalon szült egy gyereket, örökbefogadta(amiről Jax is tud, de ígéretet tett Tarának hogy nem mondja el), de a kislánynak pénz kellett egy életmentő szívműtéthez. Így Phoebe, a nagymama, hogy segítsen, megnyitotta a hotelt, ami végül is az örökségük lett.
 Összefogtak, és a hotelben történt tűzvész után (amiből mindhárman egészségesen kijutnak) újra  a renoválás mellett döntöttek. Végül mindhárman a városban mardtak, és Maddienek sikerült megtalálnia, azt amit keresett: önmagát, és hogy ne féljen újra szeretni.  

Nincsenek megjegyzések: