Novemberben is igyekeztünk a legtöbbet kihozni magunkból házépítés témában. A legnagyobb haladás talán, az hogy kész lett a hálószobában a zuhany csempézése. Tamás esténként járt csodálni, hogy is haladnak ott a munkálatok, nekem lehetőségem volt napközben is látni az előrelépést. Az egésszel csütörtökön készült el L.bácsi. Péneteken férj már parkettázni szerette volna a gardróbót, de végül is nem így történt, de nem is baj, hiszen munka után pihennie kell neki is. Én, míg úton volt hazafele, kirakottam a megmaradt, bontatlan csempe csomagokkal, kivittem az összes szemetet, felsepertem, és már készen állt a további munkára a helyiség. A hétvégére sok minden terveztünk. Szombaton férj felszerelte a vetítővásznat a helyére, addig én tettem-vettem a konyhában, takarítottam, előszedtem karácsonyi elemeket, melyek már azóta a konyhát díszitik, megejtettem pár átszervezést a konyha polcokon, és a kamrában is. Oda is kinéztünk már regálos szekrény elemeket, hogy több rakodó helyhez jussunk, de sajnos nem rakéta sebességgel dolgozunk. Bárcsak úgy lenne... Közben még lecsiszoltam és lefestettem azokat az ajtórámákat, melyek a magasságuk miatt toldásra kényszerültek, hoy egyáltalán be tudják szerelni az ajtókat. Nagyon sokáig halogattam ezt munkát, de végül is most jobban ment. Nem gondolkoztam, csak nekifogtam. Így már rendezettebb hatásuk van, és nem csúfít el semmit az ajtóráma felett szürkén rikító ragasztó. Másnap, vasárnap férj lerakta a parkettát a gardróbban. Még csak fél munkában volt, mikor anyu hívott, hogy szabad bátyám utánfutója, és segítenek áthozni az háloszoba ágyunkat. Kis idő múlva már a nappalink közepén tántogtak az ágy darabjai. Férj befejezte a munkát, és én meg a húslevest. Késő délután elkészítettük a szobát, hogy lerakhassuk az ágyat. Olyan jó érzés volt, erre vártunk hónapok óta. Azóta átkerültek a kommódok, szennyestartó, és éjjeli szekrénykék, párnák.
Vasárnap délután 5 óra.
Fél órával később.
A vetítővászont még szombaton kipróbáltuk. Valami fantasztikus filmes élményt nyújt, nem is gondoltam volna. Egy kis bútor átrendezéshez volt szükség, hogy a vászon szépen, akadály nélkül gördülhessen le. Sajnos kép nem készült, de mindenképpen pótoljuk.
Kb. két hete jött meg a még augusztusban megrendelt étkező szettünk: sarokpad, étkezőasztallal, plusz paddal és puffal. Nagyon vártuk már. Bár az előző asztalunk kicsit nagyobb, de így most több ülőhely van az asztal körül, és kényelmesebb is, mert mély az ülőkéje és az asztal lába nem zavar be. Este fogtunk neki az összerelésnek. Voltak hullámvölgyek, mert mi Veressék már csk ilyenek vagyunk, nem bírjuk ki tűzhányás nélkül. De a végén győzött a józan ész az érzelmekkel együtt, és a végén együtt örültünk. Ha annyit mondok em volt egyszerű összerakni, talán elnézitek ezt nekünk.
Szerda, 21:30.
Este 11 után még legyen kedve az embernek pózolni és mosolyogni. Szerettük volna már a kész étkezővel várni férj szüleit. Másnap segíten jöttek, amit nagyon köszönünk.
Voltak napok, mikor több szakember is megfordult nálunk egy nap, ugyanabban az órában. Csempézés is folyt, közben jöttek csinálni a villámhárítót, és nagy meglepetésünkre földet is hoztak a telekre. Nem azt a földet, amit megrendeltünk, hanem egy másik építkezésről, ahol többnek bizonyult a töltő föld. Így három napig hordták ide a földet, igaz nem annyi amennyi nekünk kell, de így is nagy eredmény ez. Másrészt azért is, mert tök ingyen kaptuk, és még csak el sem kellett érte mennünk. Apu még a hónap elején, tudva hogy földet mennek rendelni férjjel,legyamírtózta a telket. Meg is látszik, mert pár nap múlva minden zöld gaz hirtelen sárgába váltott. A vendégszobára is felkerült az ajtó, valamint megcsináltak még pár beállítást ajtókon, melyek ezt igényelték. A telekről is eltüntették a bódét, hogy majd ne zavarjon a föld eldolgozásánál. Szinte már annyira hozzá szoktam, hogy ott van, ahol volt, hogy észre sem vettem, hogy már csak hűlt helye vár. Csak akkor lett valami feltünő, mikor hirtelen megláttam a füvetlen helyet, ahol volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése