Mikor férj előrukkolt az ötlettel, hogy menjünk el egy következő autós körútra, ezúttal Olaszországba, kicsit idegen volt a számomra. Hollandiában nagyon jó volt. Oda a tulipánokat mentünk megnézni és mivel autóval mentünk, így ésszerű volt, hogy bejárunk arra több helyet. Olaszországban viszont már voltunk. Rómában, a nászutunkon. Gondoltam ezzel le is van zárva. De férj csak el kezdte tervezgetni az utat. Az elején csak azt, mikor néznénk meg odafal, Olaszországban, Toszkánában. És egyre több szép helyet fedezett fel, és kirekedett belőle egy 17 napos körút. Mivel nálam minden tovább tart, azaz nem tudok mindjárt valami újnak örülni, idő kell, hogy meg tudjak barátkozni a helyzettel, hogy megint valami újat kaphatok, valami újban lehet részem. Így egészen addig, amíg el nem indultunk, nem éreztem magaménak teljesen a dolgot. Egy-két héttel előtte persze lázasan készülődtem. Beszereztem hiányzó ruhadarabokat (természetesen Second Hand ruha boltban, tudjátok Zero Waste), férjnek is (neki új darabokat vettünk, ő így szerette volna, más dolgokban viszont ügyel a csomagolás), átnéztem, mit kell még az utazáshoz. Előző nap lázasan tettünk-vettünk a házban, az udvarban. Hisz az ember szereti a lehető legnagyobb rendben otthagyni másra a házat ilyen hosszú időre. Férj szüleit kérdtük meg, hogy távollétünkben vigyázzanak Samura, meg a házra. Gondoltuk pihenésképpen, mivel sok felfedezni való hely van még a számukra a környéken. Bele is mentek. Így mi is nyugodtabbak voltunk.
Szlovénia volt az első megálló. És mivel már régebben terveztünk oda is elmenni, összekötöttük a kettőt. Szlovénia egyszerűen gyönyörű, egy igazi kis gyöngyszem. Káprázatos a tája, a hegyei, a vízesései, az emberek tapasztaltunk szerint kedvesek, angolul beszélnek és a konyhájuk is jó.
Itt a Triglav Nemzeti Parkban jártunk. Tökéletese hely természetjárás, túrázására. Valami gyönyörű. A tavak, folyók vizei szédületesen tiszták és türkizkékes színűek.
Utána jött Lignano, tengerpart. Ott három éjszakát voltunk, előre erőt gyűjteni a nagy úthoz. Voltunk már mindketten a tengernél, de a látványa, a hullámok zaja mindig magával ragad, nekem elég csak nézni is. Mivel meleg volt, jó is volt a víz mellett, de nem bírok sokáig egy helyben maradni. Az olvasás egy időre lefoglal. Örültünk ennek a semmittevésnek is. Másnap elautóztunk egy kisvárosba, távol a turista csomópontoktól. Teljes nyugalom, naaagyon kevés turistával, viszont gyönyörű kilátással és olasz hangulattal.
Innen gurultunk is tovább. A következő emlékezetes hely az az autós Safari volt(ami az is marad életem végéig). Itt szabadon kószáló vadállatok között mentünk autóval egy nagy, erősített kerítéssel elzárt területen belül. Lélegzet elállító, mikor szemtől-szembe találkozik az ember őzekkel, gazellákkal, szarvasokkal, struccal, bölényekkel, lovakkal, tevékkel, zsiráfokkal. Az elefántok el voltak igaz zárva, és az oroszlánok, tigrisek is elzárt helyen voltak. Az ő területükön védőőrizetett is kapnak a látogatók.
Az állatok után sorjában fedeztük fel az olasz városokat: Rimini, San Marino (az országot is), Vallombrosa(mesés toscanai kilátással), Firenzét, Pisát, Cornigliat és a Chinqa térre-t, Veronát, az olasz Dolomitokat (hegyeket), és végül lezárásként ismét Szlovéniát, a Triglav Nemzeti Park egy másik részét. A városok szebbnél szebb történelmi épületekkel kápráztattak el bennünket.Firenzében nem hagyhattuk ki a da Vinci múzeumot, Galilei szülői házát (ide csak férjt ment föl, feleség már kissé nyűgös kedvében volt, és még egy nagy emelkedőt nem volt képes legyűrni😊) és sírját egy templomban, Pisában a ferde torony nagy látványosság, és nem csak ferdesége miatt, nagy is és szép is. Corniglia és a többi falucska a szikla szirtes hegyes-dombos helyeken ámulatba ejtő. Hogy ott emberek élnek, úgy mint mi a síkságon, és teljesen természetes a számukra egy ilyen élet hely. A hajó kiránduláson teljes képet kaptunk a hegyes-dombos tengerrel körülvett vidékről, milyen magasságokban képesek templomokat, házakat építeni, szőlőt termeszteni, élni. Veronában tetszett nekünk a legjobban az előzőekben meglátogatott városok közül. Több a látnivaló is, viszont a turista is, ami az Arénában rendezett színház fesztiválnak, illetve Rómeó és Júlia történetének tudható be. Jártunk Júlia házánál, láttuk azt a híres erkélyt is, Rómeó háza nem nyilvános már, magán épület lett(szerintünk), csak egy dísz tábla jelzi a hely mivoltát. Egyébként, mint forrásokból megtudtuk, Júlia háza csak a nagy történet megírása után épült, és az erkélyt csak később építettek a házhoz, mint turisztikai attrakciót. A ház előtt belső kis udvarban áll Júlia szobra, és úgy tartják, aki megérinti a szobrot, annak szerencséje lesz. Ezen felbuzdulva tömegek állnak a szobra előtt, hogy sorra kerülve a mellét fogdosva lefotózkodhassanak. Szegény lány cicije már teljesen megkopott. 😊Bicajoztunk(egyszer este), sétáltunk, sokat fagyiztunk. Veronában megélhettem életem első operás élményét. Nyelvi akadályok miatt kukkot nem értettünk a szövegből, magából a sztoriból, de a látvány, az ének, a történések, a díszlet, a tánc megadja azt az élményt, ami miatt az ember képes három órát végigülni és nézni. Egy életre szóló élmény.
Riminiben bicajozás a tengerhez.
Kilátás este San Marino majdnem tetejéről. Valami varázslatos.
Kilátás San Marino utcájáról.
Autópálya helyett közutakon mentünk, hogy érdekesebb legyen. Hát volt is bizony izgalom. Ilyen és ehhez hasonló kanyargóóóóós utakon mentünk több órán keresztül.
A szállásunk neve Bell Panorama.
Firenze, ebben a templomban van Galilei sírja.
Az igazi toscán hely. A kilátása szintén pazar volt.
Pisa és ferde tornya.
Corniglia felé, fel és fel és fel fele a hegyes-dombos vidéken. Ilyen kilátásban volt részünk.
Hajókiránduláson, már visszafele, hátul a hajón.
Verona és az Aréna, na meg férj.
Veronából továbbindulva megálltunk a Garda-tónál. Ilyen szépséges zugai vannak.
Ez is az még.
Észak-Olaszország, Dolomiti hegység, 2150 m magasan.
Szlovénia, egy óra túra dombos utakon, és 500 lépcsőfok után . A kép igaz nem adja teljesen vissza, amit szemmel látsz. Nagyon a valóságban.
Nagyon sok élménnyel jöttünk haza. És ami a lényeg:közös élményekkel gazdagabban jöttünk haza. Nem mindig könnyű egymással, egymás mellett, mivel mindketten szeretjük véghez vinni akaratunkat, elképzelésünket. De tanuljuk még. Ennyi időt közösen eltöltve-csak annyit voltunk külön egymástól, míg férj elment boltba bicajjal- már összehangolódtunk és gond nélkül elviseltük a másikat. 😊😊
Amit adott nekünk ez az utazás, az az hogy hiába a sok gond, nehézség, együtt kell menni az úton. Mert amíg mindenki menne a saját útján, az nem közös út, és úgy a gondok is nehezebbek. Viszont, ha közös az út, közösek a gondok, problémák is, és könnyebben viseli el őket az ember.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése