2018. szeptember 4., kedd

Helló szeptember!

Nahát, és már vége is nyárnak! El sem hiszem. Ma munka után, mikor az újonnan felfedezett pékségembe tartottam finom, kovászos, teljes kiőrlésű pék árut venni, már iskola táskával a hátukon hazafelé barangoló fiatalokat láttam. Valahogy még fura, de jó érzés is egyben. Hogy kimásztunk ezekből a nyári, sokszor elviselhetetlen meleg napokból, és már nemcsak reggel, de napközben friss, zamatos levegőhöz lehet jutni. És ilyen kellemes időben jobb visszaemlékezni, hogy milyen is volt augusztus.


Munka

Meg kell mondanom a kitartó munka meghozta a gyümölcsét. Sokan jelentkeztek újak, akikkel szeptemberben kezdem el a közös munkát, s közbe-közbe jött egy-két szoptatási tanácsadás is. És bizony, mikor kell, hétvégén is rendelkezésre állok. A wedoldalam is frissítgetem, ami egy új szakbloggal bővült, az FB oldalon is gyarapodnak a posztokkal való interakciók, kommentek, stb. Ennek is nagyon örülök. Igyekszem folyamatosan valami újjal szolgálni, hogy ne legyen megszokott, és kiszámítható az oldal tartalma. A tanácsadás híre sok esetben szájról-szájra megy. Sőt alkalmam volt két lány testvérnek is tanácsadást tartani, egymástól függetlenül. Három szak cikket is adtam le. Kettő szeptemberben jelenik meg. 
Emellett van mit csinálni az MK projekt háza táján is. Folyamatosan jöttek a megjelenésre váró cikkek, Lívivel minden hétfőn online megbeszélést tartottunk. Közben dolgozgattam a kutatással is, és sor került egy offline találkozóra is az új weboldallal kapcsolatban. 



Merre jártunk, mit csináltunk

Megtört a jég, és újra ott folytatjuk, ahol abbahagytuk. Két alkalommal is több napot is töltöttek velünk a gyerekek, nagyon jó volt. Sokat voltunk a természetben, esténként filmeztünk, sétáltunk, játszottunk. Voltunk a Vágnál, találtunk egy szép, nyugodt partot, és élveztük a jó időt, a friss levegőt. Jártunk Selmecbányán is, ott is a csupa természet, a gyerekek nagyon élvezték. Jártunk a háznál is, labdáztunk, begmintonoztunk, beszélgettünk, tábortüzeztünk, virslit sütöttünk. Este, hazafelé az úton a gyerekek teljes alfában, Zsófi még be is aludt.
Mint minden évben, ebben az évben is együtt hétvégézett a Veress család. Megment, pipa. 
A felnőtt táborozókkal lezajlott a polgármesterasszony által szervezett közös vacsora, ami nagyon jó hangulatban telt, ő is ott volt velünk. Sajnos a közös kreatívkodós délutánról lemaradtam, akkor voltak nálunk a gyerekek. De nekünk olyan jó szomszédaink vannak, hogy egyikük gondolt rám és festett nekem egy vászon táskát. Annyira szép lett. 


Megvalósult a rég tervezett konyhaaszerelés Léván. Férj édesanyja azóta nagyobb örömmel és élvezettel tartózkodik a konyhájában. Férj sokat dolgozott rajta, hogy megkapja az új konyháját.Meg még valaki.😉😊

Nos erről a képről csak most szereztem tudomást...Konyhaszerelés Léván.

Augusztus 24-en került sor a következő klubestre, ahonnan Kriszti kuzinom és én nem hiányozhattunk. 
Tovább fejlesztettem a Zero Waste praktikáimat. A közelmúltban nyílt egy kávézóban Zero Waste sarok, ahol nagy üveges tárolókban vannak élelmiszerek. Tészta, liszt, szárított gyümölcsök, gumi cukor, olaj, méz, és még sok más. Nem hagytam ki a lehetőséget, és ott vettem vászon kis szatyraimba pár dolgot: tarhonyát, szárított fügét, fahéjas csoki golyókat. Természetesen még tervezek menni oda. Ja és találtam egy bioboltot, ahol cukor mentes édességet tudtam venni. Egy-két hónapja nem ettem csokit. Semmi Milka, semmi bonbon, semmi Boci csoki,és bírom, és nem is hiányzik.

Ez volt a szülinapi ajándékom. Kiültettük az előkertbe.

Mikor csak úgy kimegyek a kertbe körbe nézni, és így jövök be.


Keddi bizajozásunk.


Augusztus végén foglalkoztam kicsit a lelki egészségemmel is, a fizikait jógával és bicajozással kezelem, és újra elmentem egy lélek koordinátorhoz, hogy megtudjam, hol is tartok igazén, és mivel hogy birkózzam meg. Három és fél órát tartott.
És a hónap második nagy történése, hogy kutyásodtunk. Egy labrador kan kiskutyusra esett a választásunk, és nagyon örülünk, hogy ő lett a miénk. Igazi kis energia bomba, szeretet éhes, aranyos négylábú. Érkezése előtt tettünk pár óv intézkedést. Körbe lezártuk a konyhakertet, a kerítésnél elzártuk a réseket, hogy ne jusson ki rajtuk. Kapott szép kutyaólat, játékokat, kutyagranulát vettünk, és minden nap örömet okoz. A héten viszem őt állatorvoshoz. 
Művelődni is voltunk. István, a király című rockopera előadásán voltunk,  kültéri színpadon, lovakkal és tűzijátékkal. Pazar volt!



Pozsonyban a Dunánál.


Selmecbánya melletti kis faluban a családi hétvégén. Ilyen szemetgyönyörköttető helyek vannak ott.


Szombaton lesz két hete, hogy elhoztuk. Neve Samu.

Első nap, fürdetés után.

Szeptemberi tervek:
- suliban a hónap végén lesz a beírtakozás, beszerezni amit kell 
- almás sütit sütni,
- Pannival és Petivel jól eltölteni a hétvégét, 
- szeptember 15.-leadni a kutatás anyagát, 
- tanácsadás, MK, fejleszteni magam, 
- letudni az állatorvost, 


2018. augusztus 7., kedd

Helló augusztus!


Hoppá, hoppá, már augusztus van, alig hiszem el, pár hét és vége a nyári szünetnek. Mi igazából nem szünetelünk, zajlik nálunk a nyár, nem sok pihenéssel. De nem panaszkodom, örülök, hogy van munkánk, van mit dolgozni. A hőséget a nagy strandolás helyett a hűvös szobákban, a nagy fürdőkádunkban és késői bicajozásokkal összekötött nagy fagyizásokkal vészeljük át. 

www.pinterest.com


Munka

Stratégiát váltottam, és a fizetett reklámok és szórólapok helyett a tanácsadás FB oldalát tettem tartalmasabbá, vonzóbbá az eddigiekhez képest. Most már szinte minden nap jelentkezem poszttal, hol kisebbel, hol nagyobbal. Célom, hogy ne csak cikkek megosztásának helye legyen, hanem hogy a kismamák aktívan részt vegyenek az oldal formálásában is, hoy hasznos infókkal gazdagodjanak, és hogy betekintést nyerjenek, hogyan is zajlik a tanácsadás. Az utóbbit pár képet tartalmazó bejegyzéssel illusztrálom, természetesen az adott kismama beleegyezése után. Minden kedden felteszek egy terhességgel, anyasággal kapcsolatos kérdést, hogy beinduljon egy értelmes, tartalmas véleménycsere, beszélgetés. A szakmai cikkek nemcsak elolvasására invitálom  a kismamákat, és persze másokat is, hanem hogy írják meg tapasztalataikat, véleményüket. Közben hozok saját cikket is, melyek helyi újságban, más weboldalon, vagy az én szakblogomon jellenek meg.
A tanácsadás Karvára jutott el eddig a legmesszebbre. Az előző posztomban már említettem onnan egy anyukát, végül sikerult megegyeznünk, felkerestem őt, szoptatással kapcsolatos tanácsadásomat vette igénybe. Egyelőre, ahogy újságolta, minden jól megy.
További új jelentekezők is vannak. Vegyesen. Újabb felkérést kaptam, hogy kismamáknak írjak cikket, a szerkesztővel való közös megegyezés után megszületett a cikk témája is: kockázati tényezők a terhességre nézve.  Már félig készen is van. Egy másik cikkem meg már megjelent egy másik újságban, és közben dolgoztam a Minortiy Kids projekt kutatásán, ami a szlovákiai magyar gyerekek legjobb érdekéről szól a terhességtől a szülésig. Emellett pedig szerkesztem a kollegák hozzám irányított cikkeit, azaz én vagyok  a MK webtartalomfelelőse. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer ilyen módon lesz közöm a gyerekek legjobb érdekéhez, és hogy ennyi mailre fogok válaszolni. 



Karváról hazamenet megnéztem a Dunát.



Merre jártunk, mit csináltunk?

Az önismeret művészetét még mindig űzöm. Volt alkalmam elmenni Ildi szomszédasszonyommal egy motivációs tréner könyvének bemutatásával egybe kötött előadására.  Mindketten kicsit szkeptikusan álltunk hozzá, hogy ilyen fiatal, és csak másfél év saját tapasztalat utá n(ő maga másfél évig csinálta azt, amit neves motivációs trénerektől és példaképétől tanult) könnyvet ír egy két gyerekes anya, hogyan is kellene boldogan élni. Igaz nagyon sok újat már nem tudott mondani nekem, de egy valamit mégis, amire eddig valahogy más ilyen elődásokon, vagy könyvekben nem figyeltem fel. Amióta igyekszem magam úgy beállítani és azokat a megerősítő rituálékat bevezetni a mindennapjaiamba, változást kezdtem el érezni. Igaz, nagyon nehéz, érzékeny helyzetekben nem volt könnyű nem megállni és a régi beidegződések szerint cselekedni, de volt értelme. Természetesen nem járok mindig sikerrel, ezt mutatja néhány megmagyarázhatatlanul másként alakult helyzet. A hölgy könyvét elolvasva sok mindenben változott és erősödött a dolgokra való rálátásom. Annyira buzgó voltam, hogy bátyusnak is vettem a könyvből.😊
Természetesen nem hagyhattam ki a MNLJ klubestet, aminek témája nekem, mint anyának még nem aktuális, de hát jó erről is egy újabb szemléletet megismerni. Folytatódodt az illóolajos előadássorozat. Most temészetes kozmetikumokról volt szó, és velük is szépültünk. A hallottak után nagyon hálás vagyok magamnak, hogy igyekszem a természetességre. 
Falunk polgári társulásának szervezésében idén is megrendezésre került az egy hetes nappali Pöttyös gyíkok gyerektábor. Idén második alkalommal vettem részt, mint felnőtt táborlakó, segítő a kreatívkodásoknál, és a napi háromszori étkeztetés bebiztosításában 90 gyerek+ többi felnőtt számára. Persze nem egymagam, hatodmagammal. Nagyon meleg időnk volt, de ez a gyerekeket nem riasztotta vissza semmitől. A tábor után, bennünket a tábor felnőtteit a polgármester megvendégelt egy közös, szerda esti vacsi keretén belül. A szomszédos Tallós falu malom csárdájába mentünk. Nagyon finom pecsenyét ettem, finom zöldséges körettel. A hely nagyon hangolatos volt. Malom, Kis-Duna mellett, milyen is lehetett volna. A csapattal még készülünk egy közös kreatívkodós délutánra, ahol leülünk, csacsogunk, és talán csinálunk is valamit. 😊
Nagy szerencse ért minket. Egyik szombat délután egy ismerősünktől kaptunk két belépőt szabadtéri színházra. Akkor este a Hotel Metholt (ez egy színházi est sorozat volt) adták. Ő nem tudott elmenni a barátnőjével. Ránk gondolt, mi meg gondolkodás nélkül elfogadtuk. És nagyon jó döntés volt. 
Férjjel a szokásos keddi bicajozás mellett most "vizeskedtünk" is. Első vizeskedésünk Szapon volt a Nagy- Dunánál, július közepén pedig Tatán tekertünk.
Bea barátnőm lányságát is elbúcsúztattuk a nagy nap előtt. Nővére, Judit, nagyon kitett magáért, szervezőként, díszítőként és szakácsként egyaránt. Az ifjú házasoknak kívánunk nagyon boldog  közös életet!


Ez nálunk van Eperjesen.

Ezzel a csokorral köszönttük a menyasszonyt a vendégfogadáson.

Egerszalókon volt a lagzi. Előző nap még elsétáltunk a sódombhoz, amihez hasonló már csak Törökörszágban van.

Ez már Eger, Dobó-tér mellett. 

Bea lánybúcsúján, még dzsakuddzisztunk is. 

A nappali tábor felnőttei.



A menyasszony és az örömapa.



Ennyi fért júliusunkba. Meglátjuk, mit hoz még nekünk augusztus.

Tervek:
- beszerezni az összes névnapi, szülinapi ajándékot,
- babalátogatóba menni,
- kutyust szeretnénk, megtalálni az igazit,
- talán egyet strandolni,
- keresztgyerekeinkel lenni
- Kriszti kuzinommal összehozni a talit, és vele klubestre menni.









2018. július 30., hétfő

Vasárnapi "vizeskedésünk"

Tegnap spontánul alakítottuk a napunkat. Ebéd után, két résznyi Castle pihenés után úgy éreztem ki kell menni, még akkor is 35 fok volt árnyékban. Víz mellé vágytam, nem is úszás miatt, hanem nézni, és érezni a víz melletti frissebb, nem az égető hőségtől nehéz levegőt. A kezdeti fennakadás után (már nyűgösek voltunk a meleg, és egyéb, személy okozta dolgok miatt) felszerelkezve elindultunk. A kiválasztott úti cél Szap volt, és a Nagy-Duna. Út közben már lankadt a forró fejünk, és már csak mosolyogtunk, hogy min is kaptunk össze. 😊

Az ismeretlenben is sikerült jó helyet találnunk. Igaz kavicsos part volt, de annál jobban a miénk, csak mi voltunk ott, nagyon nyugis volt. Élveztük, ahogy a bokáig érő vízben kövek masszírozzák talpunkat, igaz már aki...😉. Gyönyörködtünk a tájban, a nap sugaraiban, amik így a víz mellett mintha kevésbé perzselte volna a testünket, kacsáztunk, szóval hogy én kacsáztam, néztük az elhaladó hajókat, és csodálattal figyeltek ahogy az elhaladó hajók nagy hullámokat vertek a part felé. Persze nem "szaroztunk", és megörökítettük őket is.😁





Férj alkotott.

Körkép a tájról.




Van még több hely, ahova szeretnék elmenni. Szeretem felfedezni a régió üdülős helyeit, ilyenkor jön rá (újból) az ember, hogy ennyi közeli lehetőség van, és hogy igenis jó helyen él. 

2018. július 28., szombat

Konyhakertünk

Egy évvel ezelőtt ilyenkor még csak tervben volt, hogy a saját kis kertünkből eszem a paradicsomot, az epret, szedem fel a répát és karalábét a vasárnapi húsleveshez. Idén ez meg is valósult. Anyuval elültettük május elején az epret, tettünk a hagymát, sárgarépát, majd a tőle kapott paradicsom, paprika és karalábé palántát magam ültettem el. Később hozzájuk társult bazsalikom, snidling, saláta és cukkini magok is, amik lassan, de biztosan megmutatták magukat és ezek után bezöldült az egész konyhakert. Ami egyébként nem is annyira nagy, de a miénk, a saját munkánk meg a természet gyümölcse.
A bezöldült kertben idővel sárga, piros, narancssárga és sárga színek is pompázni kezdtek, ugyanis beérett a paradicsom, az alma paprika, és mellettük csak úgy bombáznak minket terméseivel a cukkini bokrok. Egyébként cukkini magot is már késő szereztem be, palántát meg már végképp nem lehetett. Igen, ez van mikor valaki későn kap észbe, és ott keres palántát, ahol már rég elfelejtették, hogy árultak. De végül is a magokból palánták, azokból bokrok lettek, rajtuk sok-sok virággal, és egy reggel belőlük meg megjelent az első cukkinim. Rohantam is elújságolni a nagy hírt férjnek. 😀


Ő volt az első. A többiek követték példáját, és volt aki nagyobbra is nőtt.







 A petrezselymet és a snidlinget majd még szeretném felaprítani, bedobozolni és fagyasztóba tenni. Télen jó lesz egy kis nyári ízt adni a leveseknek. Az egyik legnagyobb örömöm, hogy mindez a többi zöldséggel együtt bio termék, a mi bio termékünk.







A paradicsomokban meg nem bírok gyönyörködni. Meglepetésszerűen sok termett. Ugyanazt a szép emléket és jó érzést váltja ki belőlem, mikor még a szüleimmel laktam és reggelente gyakran terepszemleszerűen jártam végig a kertet (anyuéknak jeeeelenetősen nagyobba a kertjük) és gyűjtöttem be a zöldségeket, és frissiben ettem a paradicsomot. Az oldalsó szárak nem éppen paradicsomnak készültek. Oda sárgarépa magokat szórtunk anyuval, és csodák csodájára paradicsom palánta is lett belőle. Szomszéd asszonyomtól is kaptam négy palántát, azok az apró naracssárga-és sárga színűek.

A hagymát mér pár hete felszedtem, abból is lett, nem kevés, de nem is nagyon sok. A zöldjét felaprítottam, és már dobozokban várják, hogy az őszi-téli hónapokban tartalmas, erős levesek hozzávalója legyenek.


Sárgarépából is felszedtem a nagyra nőtteket, szépen beletettem és elföldeltem egy ládába. Készült húsleves már belőle, amire igazán illett a házi húsleves. A fokhagymán kívül minden hozzávaló házi termesztésű volt, és ez az ízén is "látszott".

Ma rákerült egy következő réteg. És olyan szép nagyok!😊


Jövőre mindenből többet szeretnénk tenni, egy a cukkini, amiből talán nem. Viszont a kert elviselne több hagymát, petrezselymet, paprikát, és sárgarépát is. Ami újat tervezek, az a fokhagyma, cukor borsó és karfiol. Akkor jövőre ugyanitt, ugyanekkor!😉😊