2017. augusztus 21., hétfő

Hogyan legyek környezettudatosabb?



www.google.com


Mostanában egyre többet foglalkoztat, hogyan is tudnám a háztartást úgy vezetni, hogy az kevesebb hulladékot termeljen. A szemetet tőlünk kéthetente viszike el, és már előfordult, hogy a szemét tároló csordultig tele volt, sőt, a zsák még ki is kandikált belőle. Amit eddig bevezettem, hogy a papírt a helyi alap suliba szállítom (igaz legutoljára Oci vitte el, köszi), a boros és egyéb üvegeket szintén egy gyűjtő kontejnerbe hordom, ami a lakótelepünkről kivezető út végén van. Így, mikor dolgozni megyek, csak megállok pár pillanatra a kocsival, és viszlát üveg! Bár már előfordult, hogy mire a kontejnerhez értem, elfelejtettem kidobni az üveget, és elvittem magam egy körre.😊 

Portörléshez leggyakrabban újrahasznosítható (kimosható) rongyot használok, az esővizet abba a hordóba gyűjtöm össze, amit az építkezésnél használtak, és meg használnak is. Azzal a vízzel öntözöm a kinti virágaimat. Bevásárláskor igyekszem kevés nejlon zacskót használni (legtöbbször nálam van az bevásárló szatyor, amit Erikától kaptam), hogy ne kelljen tárolni sokáig, aztán meg megválni tőlük, ha már megunom, hogy csak foglalja a helyet. Gyümölcs és zöldség vásárlás után egy-két zacsit meghagyok, ha a szükség úgy hozza, tudjak mihez nyúlni. 

A nem el fogyasztott élelmiszerekkel van gondom, aminek megoldásán még agyalok. Arra gondoltam eddig, hogy egy zárt kannában vagy valamiben tárolnám kinn az udvar a terasztól messzebb sarkán, és aztán rendszeresen üríteném ki anyuéknál, malac úrnak (vagy lánynak) biztos jól jön. Öblítőt sem veszek már egy ideje, helyette ecetet használok. Ezen én is csodálkoztam, hogy így is felhasználható, de ugyanolyan jó tapintásúak a ruhák, sőt míg férjnek nem szóltam el magam, észre sem vette a különbséget. Igaz mindkettő műanyag csomagolásban kapható, de egy ecetes műanyag üveg összenyomva még akkor is kisebb helyet foglal a szemetesben.
A férjtől kapott vágott virág csokrokat nem a szemetesbe dobom ki hanem a szomszéd füves telekre. Lehet nem a legjobb megoldás, de hát virág, az ott füves terület, és lebomlik. 
Egyébként ezt a kevesebb hulladék háztartás dolgot egy a közelmúltban felfedezett poszt erősítette meg bennem, a bloggert azóta a szívesen olvasom blogjaim közét tettem. A blogger ebben a posztjában egy harminc napos átalakulást kínál. Ez az útmutató harminc olyan megoldást tartalmaz, ami közelebb visz a környezet tudatos életmódhoz. Egyébként ennek a blognank van egy FB csoportja is, ahová csipegetni járok az ötletekért. 

Amit én kitűztem magam elé: úgy bevásárolni, hogy az minél kevesebb csomagolással járjon, férj reggelijét ne csak alkalmanként tegyem étel dobozba, zöld fogkefét használni, kerülni a műanyag flakonok vásárlását (van egy kulacsom, ha nem felejtem el hogy van, abban viszek vizet), kerüljük és továbbra is kerülni a gyors étkezdéket a fennmaradt újrahasznosíthatatlan hulladék miatt (na meg nem is annyira egészséges), piacra járni és ott szerezni be frissen a legtöbb élelmiszert, ahol dobozokba, illetve üvegekben hozni haza azt, komposztálni (az még odébb van egy kicsit), turiból vásárolni a ruhákat (nekem ezzel semmi bajom), takarékoskodni az energiával.

Nos, egyelőre úgy érzem ez elég, lesz mit tenni, azért, hogy ezeket be tudjam(tudjuk) tartani. Erről majd szeptember végén beszámolok Nektek is. 

2017. augusztus 13., vasárnap

Tanuljon meg rajzolni 3 nap alatt!


Én magam sem tudom mi ütött belém, mikor jelentkeztem erre a kurzusra. Én igen, aki a házikó, kapu, fa és némi virág szintjén vagyok, egy ilyenre teszem a fejem. Nagy kihívás volt ez számomra, ami nem igazán indult zökkenő mentesen. Első nap később mentem, amit a kurzust tartó hölgy tudott, de az iskola gondnoka, ahol maga a kurzus folyt péntektől vasárnapig, valahogy nem akart beengedni. Pedig bevetettem minden kedves csáberőmet, ezúttal alul maradtam, az illemmel nem sokat értem el, csak annyit, hogy kimaradt az első nap, amikor érzéseim szerint sok fontos alap dologról lemaradtam. Legközelebb mást vetek be...lehet falnak szorítok valakit dühömben, mert már nagyon érik bennem ez az érzés(is). Na de nem adtam fel, ahogy férj mondta, és lekommunikáltam a rajzoktatóval, hogy is van ez, aztán kiderült, folyik a kurzus, várnak, csatlakozzam. A sztorim után elég hülyének éreztem magam a többiek előtt, de sebaj, hála istennek nem ismert senki, nem volt ez annyira ciki...😀
Másnap, azaz szombaton, reggel kilencre meg is jelentem a helyszínen, voltunk vagy húszan, mondom, jó hogy még felelni nem kell ennyi ember előtt, mint régen a suliban. Attól is irtóztam, mint roma gyerek a víztől. A rajz oktató leültetett, kb. 30 percben elmagyarázta, amit előző nap 5 órában vettek, mondom jó lesz ez így, pöpecül haladunk. Az első feladatok jól mentek, tudtam lovacskát és Morgót a Hófehérkéből rajzolni. Hááá, aki ismer, gondolja, most jót kamuztam, dehogy tud ez lovat meg törpét rajzolni. A titok nyitja fordístd fejjel lefelé a rajzot, arra tegyél egy tiszta rajz lapot, és 1 cm-ként csúsztasd le a lapot, és csak azt rajzold le, amit épp látszódik a rajzból. Utána gyakoroltam melyik ceruza hogyan satíroz, meg egy nagy ovális kört kellett kiméréssel átmásolni a másik rajz lapra. No megment ez is. Ekkor még lelkesen adtam magamról élet jelet férjnek, miszerint jól érzem magam, megy a dolog. Na de akkor jött Buksika, a kutya. Nyugi nem élő kutyát kellett lerajzolni, szép is lett volna😁, hanem elénk tolt a rajzoktató egy annyira élethű kiskutya profilját, hogy szinte majdnem "megszólalt". Jókat röhögtem magamban, bakker, ez a nő tényleg komolyan gondolja. Akkor ocsúdtam fel, mikor kezdéskor a többiek nagy része vonalzót vett a kezébe, és azzal mérte ki a pontos távolságokat, így helyezve el a kutyus szemeit, orrát, fülét a rajz lapon. Mondom ez horrorisztikus, utolért a matek meg a vonalzó. Hogy én is kicsit okosabbnak tűnjek, ceruzával kezdtem el méricskélni. Többször is hangsúlyozták, a mérés nagyon fontos, és aki az elején áldoz rá időt, meghálálja. Szuper, vonalzó, méricskélés, idő, pontosság, csakis nekem való. Igaz vannak dolgok, melyekben szeretem a pontos, precíz munkát, de a rajzolás terén úgy tűnik egyetlen egy elöljáróm se hagyta bennem gyökereit. Amit viszont kaptam, az a főzési tudásvágy, és valamilyen szinten tudás is. 😊 Köszi mama!😊 Szóval a második nap, ami nekem az első volt, eredménye egy ló, Morgó a Hófehérkéből, egy szem, egy kutyus, és egy homályos arc. Nagyon tartottam magam, hogy ne álljak fel, és rohanjak ki bőgve a teremből, hogy nekem ez nem megy, mit keresek én itt (azaz ott), de végül is gondoltam, ha most feladom, akkor sosem tudom meg képes vagyok-e rá vagy sem. Délután fél ötkor úgy jöttem el, hogy túléltem, és még csak nem is fájt.



Másnap, azaz vasárnap újult erővel ültem be a padba. Már ott várt a portré, amit az előző rajzaim alapján választott ki nekem (mindenki mást rajzolt) a rajz tanár. Ma ezt fogom kilenctől ötig rajzolni. Egy szabályos arc, két szem, egy orr, egy szép, telt száj, ja és haj. Gondoltam megbirkózom vele. Hja igen.....Az első egy-két órát szenvedtem, mint a kutya. Rajzoltam is meg nem is, méricskéltem is meg nem is, persze rosszul, mikor már csak ültem felette és csak bámultam a képet, ő meg vissza rám, jött oda harmadszor hozzám a rajz tanár segítője, hogy talán kezdjem el előröl. Előtte is már bele-bele segítettek, de ahogy látták, hogy nem jutok a szemmel dűlőre, kaptam egy tiszta rajz lapot, meg egy lehetőséget, hogy bebizonyítsam magamnak, nem vagyok egy rakás szarkupac. Mutattak pár technikát, meg biztattak, hogy menni fog, csak adjak neki időt, ne siessek, fontosak a részletek. Elkezdtem az egyik szemét, aztán a másikat, a két szemöldökét, aztán sikerültek (pár javítással) a szempillák is, majd folytattam a szájával, azt teljesen egyedül csináltam. Ha meg is akadtam, nem féltem kérdezni, segítséget kérni. Közben fel-fel pillantva a rajzomtól, irigykedve vetettem pár pillantást a közelben ülők rajzaira. Na akkor megint sírva menekültem volna ki a teremből, de mondom Anita nem szabad, már eljöttél, perkáltál is érte, csináld végig. Így is lett, meglett  a haja is, az árnyékolás is, a végén az oktató csak az orrán és a száján javított kicsit. 

A szemek. A jobb szempillákat javítottam a végén. 

Fázis fotó, a haja még csak satírozva.


A végeredmény, kicsi javítás előtt....


....és után.

Itthon még kicsit magam alatt voltam, naná hogy nem voltam/vagyok megelégedve a teljesítményemmel, de ahogy férj mondta, nem adtam fel, újra neki fogtam,  és végigcsináltam, úgy, hogy a rajzolás nem a kedvenc időtöltésem. Ezért is voltam az elején türelmetlen. Végül is mikor másodszorra belevetettem magam, elkezdtem élvezni a dolgot. 
Talán még egy kicsit hasonlít is a rajz a fotóra. Férjjel megegyeztünk, hogy kitesszük a falra, hogy lássam, ilyenre is képes vagyok...Vajon mi jöhet még ezek után?!😜






2017. augusztus 4., péntek

Szedres smoothie


Az úgy volt, hogy szedán velem voltak a gyerekek. Hogy elkerüljük a nagy hőséget, még délelőtt átmentünk anyuékhoz leszedni a szedertermést. Imádom ezt falun, mikor ki mész az udvarra és legelsz, amit látsz: barack, alma, ribizli, szeder, szőlő. Anyuéknak három nagy szeder bokorjuk is van, így ez egyikről sikerült egy  doboznyit összeszedni. Volt, ami nem pont a dobozban végezte...A szép, zamatos szedrek mellé kaptunk barackot is, amit apu szomszédjától kaptunk. Na jó eredetileg apu kapta, ő meg tovább passzolta nekünk. Ez meg a másik dolog, amit az itteni életben szeretek. A szomszéd megosztja veled, amid van. 
Nos, az agysorvasztó meleg elől egész nap elbújtunk a lehetőségekhez képest lehűtött házban. Mindenhol behúzva a sötétítők, rolók is, ablakok becsukva, ne hogy már még a meleg levegőt is beengedjük. Csabival nekifogtunk elkészíteni a gyümölcslevet. Ez alkalommal nem méricskéltem, szemre mértem ki a hozzávalókat. Egy normál méretű dobozba szedtük a szedret. Annak felét, miután Csabi megmosta, beleszórtam a mixelőbe, és magas fokozaton összeaprítottam. A végeredmény egy sűrű szedres lé volt. Mondom, valamivel hígítani kell. A víz olyan uncsi megoldásank látszott, volt a hűtőben alma lé, azzal öntöttük fel, és jó is volt, mert kicsit ellensúlyozta az ízeket, és nem lett édes. Pont annyira lett édes, amennyit a szeder engedett, és az alma nem nyomta el annak ízét sem. A gyerekek megkóstolták: szuper. Szétöntöttem nekik poharakba, és addig hűlt míg ők a kinti medencés pancsi helyett a nagy kádban élveztek a "strandolást". 


Itt nem látni, de szívó szállal játszanak, ki tud nagyobb buborékokat fújni.


 Fogyasztás előtt mindenki kapott a saját smoothie-ba pár jégkockát. Szürtyölgetés közben megvitattuk az élet nagy dolgait. Utána, míg ők újra elkalandoztak Harry Potter fene jó varászlatás életében, addig én palacsintát sütöttem a zöldésge leves mellé. 

2017. július 31., hétfő

Helló augusztus!


Ó atyám holnap már augusztusba lépünk!! Annyi mindent terveztünk júliusra. Az elmúlt négy hét olyan gyorsan elröppent. De komolyan. Mikor a júliusi terveket írtam össze, még kevésnek is tűnt, gondoltam még kellen pár megvalósítani való, nehogy unatkozzak, unatkozzunk. Jelentem, ilyen meg sem törént. Így elnézve a tervezettekből bízony még így sem valósult meg minden, igaz nem a suliban vagyunk, hogy minden házival készen kell lenni. 
Augusztus, megmondom őszintén, nem a legtutibb hónap. Hiába még az egy hónap sulikezdésig, nayon hamar el fog telni, és ismét beköszönt az ősz, akivel már barátkozom, de még tartjuk egymástól a három lépés távolságot. 


Munka

Júliusban is volt 3-4 új jelentkező. Rájöttem nem érdemes stresszelni rajta, hogy mikor jelentkeznek újak. Minél jobban görcsölök, hogy úristen most kevesebb a munka, senkinek nem tartozom elszámolással, ha többet látnak itthon. Igen lehet, de nem azért, mert az ágyban fetrengek egész nap. Cikkeket írtam (amiből egy helyi havilapban fog megjelenni, ha minden igaz), amihez ugye alapanyag kell, amiből kiindulhatsz, tanultam, és a MK projekt vezetője engem kért fel, hogy vegyem át az ő munkájának egy részét, azaz segítseg neki a weboldal szerkesztésében. Nagy megtiszeltetés ez nekem, hogy ezt rám meri bízni. Számítógépes munka, így otthonról szintén csinálhatom a többi munkám mellett.
Egy szívemnek kedves, várandós barátnőm bizalmat szavazott a terhes jógának, így egy alkalommal megtartottuk a jóga órát. Bár tanácsadásra nem hozzám jár, de ennek is örülök. 

Merre jártunk? Mit csináltunk?

A hónap nyitásaként férjjel és a lányokkal - Gabival és Zsófival- részt vettünk a MNLJ családi napján  a levendulásban. Meghitt volt az egész, nem egy nagy fesztiválos rendezvényt kell elképzelni, ahol tolonganak az ember. Egy család renovátle egy régi parasztházat meg az udvart kerttel, ahova levendulát ültettek, itt is voltak kézműves foglalkozások, arcfestés, igazi házi ízek terjengtek a levegőben. Palacsinta, gulyás, rétes, zsíros kenyér, levendulás, bodzás és citromos limonádé közül lehetett válogatni. Nemcsak a gyerekeknek akadt program, rólunk felnőttekről is gondoskodtak. Egy csendesebb helyiségben egy a régi időkben dolgozott ovónőt, egy két három több gyerekes anyukát fagatott a riporter a régi és mai gyerekkorról. Jó pár érdekes szemszög, vélemény és tapasztalat gyűlt össze. 
Július második hetének hétfőjén selmeci nyaralásra vittük a gyerekeket, amiről itt és itt számoltam be. Ha Selmecbánya először, akkor Selmecbánya a másodszor, a szokásos évenkénti családi hétvége 21.-23. között. Mivel ott mindenki jelen van, így kihasználtam az alkalmat, hogy meghívjam Őket finom házi tortára, és egy kis pezsgőre. Mivel mostanában semmit sem szeretek elsietni, csütörtükön későig húzódodt el a sütögetés, és még utána  mosogatás-pakolás. Férj igazán rendes volt, besegített, és főleg tartotta bennem a lelket. Sütögetés közben Született feleségek maratont tartottunk.
A következő héten a helyi pöttyös gyíkok gyermektáborban voltam, mint felnőtt felügyelet és kisegítő. Társaimmal együtt egy héten terítettünk ebédhez 77 gyereknek és plusz a felnőttekenek, akik a kézműves és egyéb foglalkozásokat vezették, készítettük a tízórait, uzsonnát, gondoskodtunk, hogy ne fogyjanak ki a limonádés kancsók. Közben azért mi is kreatívoskodtunk, festettem fa házikót, pólót, készültek agyag tárgyak (melyeket még további megmunkálás után kézhez kapok). Fizettségként kaptunk belépőket a lovas színházba a szomszédos községbe. 
Családi banzáj is volt nálunk. A haramdik X betöltése mindenhol ünneplést kíván, így aztán a hónap utolsó szombatján vendégsereg volt a nappalinkban. Torta természetesen nem maradhatott el, és a nagy hőség miatt nem szerettem volna meleg, nehéz ebédet kínálni, ezért frissitő hidegtálakra esett a választásom. Szebbnél szebb ajándékokat kaptam, az embernek olyan érzése támad, hogy meg sem érdemli. Köztük szép ékszerek, csokrok, cserepes virágok, gyönyörű vintage vízforraló, és amire rég vágytam, csak mi nem találtunk, és nem utolsó sorban még egy dolog a kívánságlistámról, egy vintage kerékpár.










Házprojekt

Egy csütörtök reggel beállított a báger és elpanírozta a megmaradt földkupacokat az udavaron. Annyira élvezetes volt, hogy még én is néztem, ahogy csinálja. Férj közben nem akart kimaradni semmiből, így muszáj volt képeket küldenem neki. Annyir más lett igy a telek, az udvar nagyobb lett, rendezetebb, és szebb látvány is fogadd bennünket hazajövetelkor. Megcsinálták az esőelnyelőt is, továbbá férj már dolgozgat az öntözőrendszer lerakásán, a garázs felőli kerítést is nemsokári elkezdik.  

Ilyen nagy beton darabokat helyeztek el a kiásott árkokba az esőelnyelőben.












A másik nagy hír, hogy július harmadik felében volt egy éve, hogy beköltöztönk, ennek örömére még koccintanunk el, addig is elevenítsük fel, milyen is volt. Hihetetlen mennyi minden változott azóta. Minden szoba, pár apróságon kívül, kész, a ház bepucolva, beszigetelve, élvezzük a teraszunkat, minden egyre otthonosabb lett. Megnéztünk pár tavalyi képet férjjel, így látni mennyit haladtunk. 

Augusztusi tervek:

  • meseterápiás ülésre menni, 
  • Kispeti jövő szombaton velünk lesz, így lesz alkalom összehozni őt a lányokkal, 
  • bejelentkeztem egy rajzkurzusra, remélem jó lesz, 
  • júliusi tánc cafféról lemaradtunk, az augusztusira szeretnénk elmenni, 
  • tervben van Szlovéniába elutazni pár napra, 
  • a csónakázás még várat magára.

2017. július 30., vasárnap

Természetes illatosító házilag

Egy időben gyakori jelenség volt, hogy mire késő délután értem haza, nehéz, fulladt, és még azt is megkockáztatom, hogy nem éppen illatos levegő várt otthon a házban. Pedig reggel az első dolgom, hogy alaposan kiszellőztetek minden szobát, sőt addig nyitva vannak a szellőztetők, míg el nem megyek itthonról. És akkor is délutánra valahogy nem kellemes levegő volt a házban. Gondoltam ennek jó lenne véget vetni. Hiszen mi sem lankítja jobban a kedvet, mikor hazajössz, és nem jó benn levegőt venni. Ami az érdekes, hogy a legrosszabb helyzet a nappali-konyha-étkező nagy helységben volt, pont, ahol azért az ember sok időt tölt. Így aztán kapóra jött, hogy a metróban találtunk szuper áron levegő illatosítót. Meg mondom őszintén, ilyennel régebben nem igazán foglalkoztam, valahogy nem kellett. Finom trópusi levegő illatosítót hoztunk haza, ami vagy 5 hétig áraztotta el a ház frekventált helységét a házban. Arra az időre nyugtom volt, viszont, miután kifogyott, nem szerettem volna kidobni a mutatós illatosítós üvegcsét. Ekkor épp kapóra jött egy házilag készített illatosító receptje. A blogot már nem emlékszem milyen úton-módon találtam, de ez posztja megtetszett. Egyrészt nagyon könnyen elkészíthető, a posztban egy blogger kislánya készítette el, gondoltam ezzel én is megbírkózom. Másrészt örültem, mert az illóolajok közül mindet be tudtam szerezni egy helyen. Van egy bolt, ahol az ilyenek veszem. Nagyon kellemes a kiszolgálás is, és az árak is elfogadhatóak. 

Levendula illóolaj, mandula olaj, és citrom illóolaj.

Az illatosító a nappali polcán kapott helyet.  Jó magasan van, távol tőlem. Férj mondta, hogy tegyem oda, ugyanis belőlem  kiindulva, nekem így nincs a közelemben, és nem történhet meg az az "apró" baki, hogy kiborítom az üvegcsét. Utána meg férjet.😅

Mindig is vonzottak a bio, természetes anyagok, így aztán kétség nem fért hozzá, hogy ezt kipróbálom. És láss csodát bevált. Amióta használjuk és élvezzük a finom, lélekmelengető illatokat, azóta, ha több napos kirándulásról is jövünk haza, nem csap meg az ajtóban semmi orrfacsaró, elhasznált levegő. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy nem szellőztetünk. 


2017. július 28., péntek

Örömömre szolgál #67



💗a sok szülinapi köszöntés, 
💗meglepi csokrom férjtől és a gyerekektől szülinapomra, a réten szedték, 
💗gyerekkel zenés-táncos délután tartani, 
💗spontán palacsintázás két kedves ismerősömmel zumbáról, 
💗sütögetés Csabival és Zsófival, 
💗Panni gyors látogatása, 
💗egy újabb napraforgó csokor férjtől, 
💗Született feleségeket nézni, nem csak egyedül, 
💗szülinapi ajándékaim barátnőimtől, 
💗jogázás Reni barátnőmmel, 
💗szülinapi ajándékot kapni a szomszéd kislánytól, 
💗isteni finom, ízletes, édes sárga dinnyét kapni a szomszédtól, 
💗hogy Zsófi gyakran megölel, 
💗szülinapi ajándékot kapni a szomszédoktól, köztük egy szép hortenziát, 
💗hogy virágzik a leanderom, muskátlim, hogy az orchideáim gyönyörűek,
💗imádom a házunkat, igen még mindig, annyira jó körbe járni, és visszaemlékezni, hogy mindez a miénk, és hónapról hónapra  szebb lett,
💗először voltam táborozni a helyi nappali táborban mint felnőtt felügyelet és kisegítő, nagyon jó volt, sok kedves embert ismertem meg, 
💗selmeci szülinapi köszöntések, és ajándékok a rokonoktól, én személy szerint nem gondoltam ajándékozásra,  nagyon  hálás vagyok értük, nagyon jókat kaptam, 
💗mikor Zsófi meglát, és siet oda hozzám puszit adni, 
💗Pannival játszani a selmeci családi hétvégén,
💗rendeltem tortákat a szülinapomra, és mikor az eladó kedvesen azt mondja, nem gondolta volna, hogy 30 éves vagyok,
💗hogy Selmecen találtunk egy igazán rusztikus kis fali szekrénykét az étkező falára, még hétfőn feltettük férjjel.

2017. július 26., szerda

Selmeci nyaralás #2

Hát a folytatás kissé váratott magára, ezt nézzétek le nekem, kérlek. A hetem eddig sűrűbb a szokottnál. Gyerekekkel (egész pontosan 77 gyerekkel) táborozunk, itt Eperjesen. Reggel nyolcra megyünk, mi felnőttek, délután 4-fél ötkor jövök haza, utána házi munka, bevásárlás, és jó esetben egy órányi őrölt zumba óra, ma közben még munka találkozóm is voltam így utána siettem vissza a táborba. Na de nem is ezért fárasztalak Titeket, hanem, hogy elmondjam, milyen volt a selmeci nyaralásunk második felvonása. Jó. Sőt nagyon jó. Oké, gondolom, a bővebb verziót szeretnétek.😊. 
Egyébként tudtam, hogy még melegében kell megírnom a beszámolót. Az emlékezetem már kezd kicsit kihagyni, így már nem emlékszem melyik napon mi történt. 😀 


Harmadik nap délután férj elvitte mind a három gyereket az ottani bánya múzeumba. Én oda a klausztrofóbiámmal talán csak egy másik életben vagyok képes lemenni, jelenlegi földi létemben ez kizárt. Addig én próbáltam élvezni a csendet és a nyugit magam körül. Kisebb-nagyobb sikerrel. Egy óra múlva már nem tudtam mit kezdeni magammal, már az olvasás se kötött le, így csak szememmel követtem a szavakat, de érteni nem igazán értettem őket. Három óra után megjelentek az udvaron. Nagy mosollyal és örömmel az arcukon. És csak meséltek, és meséltek. Én meg nem tudtam, kit hallgassak meg először. Nagyon jó érzés volt. 





Kis cukikáim.



Miközben a vacsi készülődött a grill rácson, íjjászkodtunk. Férj lelkesen beszerzett egy könnyebben kezelhetőbb, gyerek íjász szettet. Így ketten is lőhettünk egyszerre, és versenyezhettünk, ki lő többet célba. Később, kicsit komolyabban véve a dolgot, mindhármukat felszereltük kiegészítőkkel, és igazán belevaló íjászkodó képek készültek a gyerekekről. Sokat, és lelkesen gyakoroltak, szépen kivárták, míg sorra kerülnek.

Gabi és én lőttünk oda, ahova Zsófi újjal mutat. Egyszerre lőttük el. 




Gabi beállása már sokat javult, mondhatni itt-ott van kell javítani. 

Zsófi nagyon kitartó volt, sokáig bírta kihúzni az íjjat. 

Az a nézés.





Bányamúzeumozás előtt délelőtt túrázni voltunk. Elmentünk a közeli erdőbe. Volt is miben gyönyörködni, a dombos részeknél a szép kilátásban, a szép nagy fákban. Férj ahol tudta megragadta a lehetőséget, és magyarázott. A gyerekek falták a szavait, és sokat és jókat kérdeztek.  Hol a turista jelzéseket, hol pedig a kövekben az eret, és hogy egyes nagy darabokban ezüst is fellelhető. A túrázás másik nagy megállója az a kőgyűjtő volt, ahol a férj és sógor gyermekkorukban sokat játszottak. Innen alig lehetett őket elhozni.


Csütörtöki, egyben kirándulásunk utolsó megállója a szent antoni kastély volt. Ami szintén élvezetes és értelmes programnak bizonyult. A tárlat vezetés kezdete előtt tettünk egy kört a kastélyhoz tartozó parkban,majd izgatottan hallgattuk végig az egész idegen vezetést. Sokat megtudtunk a kastélyban élő két nemesi család történelméről, kik laktak ott, hogyan éltek ott. A gyerekeket is nagyon érdekelte, szinte nem hagyhattunk ki semmit a fordításból.


Láttunk kitömött állatokat is, teljes élet nagyságban, minden olyan eredetinek nézett ki körülöttük. Sajnos ott nem lehetett fotózni. Volt ott medve, farkas, mókus,  több féle hal, vadászkutyák, hiénák, borjúk, pávák, pulykák... Annyira magával ragadott a kiállítás, hogy az egy nálam nagyobb méretű őzzel akartam farkas szemet nézni, azt rájöttem, kicsit butuska vagyok.😀


A kastély udvarában még kiélvezve a melengető napsugarakat, leültünk kicsit pihenni, itt készültek ezek a fotók. 

Innen elindulva- egy kellemes ebéd után- haza fele vettük az irányt. Láttam rajtuk, mintha még nem akarnának hazamenni. Annyira élvezték, hogy eszükbe sem jutott a TV, vagy az internet, mindig csináltunk valamit, és volt olyan, hogy a semmit csináltuk, csak beszélgettünk. Voltak helyzetek, melyeket a testvérek közti súrlódások tettek nehezebbé. Itt komolyan elbeszélgettünk velük arról, miért fontos osztozkodni dolgokon egymás közt, mit jelent a testvériség, ki az igazán NAGY és GAZDAG ember, és hogyan lehet  és miért kell testvérként kompromisszumokat kötni. Nekem is könny szökött a szemembe, mikor a Csabi összeveszés után sértődödtségét félre téve vigasztalásul megölelte Zsófit, amit ő egy nagy puszival köszönt meg bátyjának.