2019. január 4., péntek

Helló január, helló 2019

Négy nap alatt még nem sikerült megszoknom, hogy 2019-et írunk, de van egy sanda gyanúm, hogy másnak sem. 😁 Hihetetlen milyen sebességgel robogunk az években, néha meg csiga lassúsággal vánszorognak a napok. Ezek az emberes hónapok így év végére nagyon felpörögnek a korai sötétedés ellenére, észre sem vesszük, és a nagy adventi készülődésben eltelik a karácsony, s érkezik az új év.



Munka


Megszokott rezsim szerint folytak a tanácsadások. Egy nagyobb kihívással találtam magam szembe, vagyis már találtam magam szembe már az előző hónapban is. A szomszéd faluból keresett fel egy szlovák anya nyelvű kismama, hogy készítsem fel a szülésére. Persze az első alkalommal le is egyeztük a tanácsadás időpontját. De aztán jött csak a dolog másik része. Bepánikoltam, hogy már nem tudok szlovákul, és hogy jó ég meg te szent atyám és atya Úr Isten, hogy milyen béna leszek, meg hogy lenéz majd, mert akcentusom van (Joy szerint javítanom kellene az akcsentemen). Az első tanácsadások egész jól mentek, az ilyenek alkalmával még keressük a kismamákkal a közös hangot, de a ahogy telt az idő, én is jobban felengedtem és a szlovákkal sincs már úgy igazán gondom. Férj szerint amúgy sincs, csak félek beszélni, meg hogy nem vagyok elég jó az embereknek...Örülök is az ilyen fajta újrafejlődésnek. Újrafejlődés, mert pár évvel ezelőtt napi szinten voltam kapcsolataban szlovák környezettel, és akkor kisebb félelem nélkül nyilvánultam meg. 
December folyamán gyűltek az új jelentkezők, már az új évre. A vizsgákra való készülés mellett nehézkessebben adtam az időpontokat, de hát ha sok összejön, kitartok, a következő hónaptól már lazább a dolog. Ennek fényében eléggő sűrűn, feszített tempóban indult az új év, de hisz még csak nagyon az eleje, és már előre örülök a pihenésnek. 
Februártól átveszem a MK szociál menedzser munkáját. Így webtartaltalom felelős és cikkíró mellett én vezetem  majd a portál facebookos oldalát is. 
És amit a legvégére hagytam, az az, hogy egy hetilaptól felkértek interjúra. Mint szakembert kérdeznek majd a felvidéki szülészetről, terhesgondozásról, a munkámról. Tökre izgatott vagyok...

Merre jártunk, mit csináltunk

Elolvastam, milyen volt a tavalyi karácsonyunk. Nem volt jó érzés visszaolvasni, de annál jobb érzés volt, hogy az, ami akkor volt,  már a múltté. Valamit elengedtem, vagyis törekedtem arra, és könnyebben éltük meg idén az ünnepeket. Nagyon élveztem az ajándékok beszerzését, igyekeztem kreatív lenni, és nem felesleges dolgokat venni. A készülődést is élveztem, ahogy időm engedte a tanulás és munka mellett. A viszsgák eddig mind sikerültek, januárban még kettő vár rám, jog és filozófia, készülök rájuk, eldől mennyire volt elég. Bizakodó vagyok, hiszen ha tanul az ember, valamilyen szintű ismerettel megy oda.


Nagyszüleinkért gyújtottam gyertyát pár nappal karácsony előtt.


A fenyőfás dísz új. Két társával együtt az egyik szomszéd családtól kaptuk. Az első ajándék még Szent este érkezett, Szent este napján pedig még egy meglepetés várt a kapuban.

December 27. Együtt a család gyerekeivel. Játéknak bejött nekik a kerítéslecek levágott részei. 

Kicsit relaxálnak.


Anyu is meg tesó is rajta van a képen.Újévi társasozás.

Panni keresztlányunk 6. születés napját ünnepeltük. Nagyon izgatott volt egész nap a nagylány.:-)

Hála segítő embereknek ( szomszédok, ismerősök, édesanyám valamint férj édesanyja) a szegény sorsban élő hat gyermekes anyukának is a mi csomagjanikon kívül többszöri alkalommal tudtunk segíteni ruhákkal és élelmiszerrel. Tudom az ilyen módszerrel nem segítem ki őt ebből az életéből, de legalább könnyíteni tudok rajta, és ha eszembe jut, hogy hat éhes száj van neki otthon....Legjobban miattuk segítünk férjjel neki ennyi ideje. 
A karácsonyi rokonlátogatások lecsengése után Panni és Kispeti keresztgyerekeink nálunk töltöttek egy-két napot. Jól teltek ezek a napok, az elején mindig össze kell csiszolódni, de az mindig rövid ideig tart.
A hónapok óta vezetett Hála naplóm is szépen töltődik a hálát kiváltó napi eseményekkel, sokszor elég csak fellapoznom és olvasgatnom az idézeteket és megerősítő szövegeket és jobban is érzem magam. Egy hónappal ezelőtt a kóbor cicákat támogató és segítő polgári társulás anyagi megsegítéséért rendezett akución enyém lett egy meditációs könyv. Gyönyörű virágos illusztrált egy könyv, hacsak pár oldalt olvasok belőle, már a látvány is megnyugtat. :-) Már ideje lenne beszámolnom az aktuális könyvkupacomról, ami minden este vár elalvás előtt. 
A házzal kapcsolatos legnagyobb hír, hogy kész a téli kert. A beüvegezés után kicsit megakadtunk, idő kellett a megfelelő burkolatot megtalálni. Végül gumianayu parkettára esett a választásunk. Férj előtte a betont alaposan bevonta vízizolációs anyaggal, arra második lépésben került rá egy több cm-s vastag ezüst fóliás izoláció, amjd arra a parketta. A munkában férj unokatestvére nagy segítség volt, ezúton is kösziii mégegyszer.😊 Sokat használjuk ezt a helyiséget, teljesen szoba hatása van, de mégis mintha kinn lennél. A  kinti virágaim itt várják ki a tavaszt. Szépen élvezik a napsütést az üveg mögött, mi meg a meleget. Ebédeltünk már itt Szent este napján, teazgattunk kinn látogatókkal, és tanultam vizsgákra is.  Nem gondoltam volna, hogy ilyen jó lesz. Samu is élvezi, mikor napközben itt benn szundizik és mikor éjjelre is beengedjük. 



Itt nem látszik, de nagy volt az öröm. Kispeti nagyokat ujjongott a banánok láttán.

Panni első fellépése. Nehéz is volt könnyek nélkül végignézni.

A mesterek.😊






Samu gondolta besegít.


Szilveszterünk nagyon jól telt. Hivatalosak voltunk az egyik szomszédékhez. Az ház előtt forral borostunk, míg készült a tüzijáték. Megnéztük, utána finom, melengető vacsit kaptunk. Éjjel fél kettő tájékán mentünk haza.
A 2018-as évünk meghatározó évünk volt. Felismertük a nehézségeink okát, és tudunk is már róla beszélni. Sokat haladtunk, igaz nem minden teljes még, de sokat keresgéltem és jártam a lehetőségek után. Emellett a nagy hollandiai utunkat nem feledjük soha! Férj egyébként már elkészült a nyári olaszországi utunk tervével. Elmesélnie, hogy merre járunk majd, tartott csak egy órát.😊

Amit januárra tervezek:
  • hogy élvezni tudjam az aktívabb, intenzívebb időszakot, 
  • kiiélvezni a elhetőségeket, 
  • megpihenni a tátrai kiránduláson, 
  • jutalmul a vizsgák utánra vettem egy könyvet, azt olvasni majd, már alig várom. Minden este szembe néz velem az éjjeliszekrényemen,én meg jót mosolygok, nyugi már nincs sok hátra. Ez is hajt, hogy csináljam a dolgom, 
  • Kispeti szülinapjára ajéndékot venni.
BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK MINDEN KEDVES KÖVETŐMNEK ÉS OLVASÓMNAK!!!


2018. december 20., csütörtök

Karácsonyi képeslapok

Mint minden évben, ez a Karácsony sem telhet el úgy, hogy ne küldenénk képeslapot a rokonoknak. Férjjel megegyeztünk, hogy az én rokonaimnak küldünk, akikkel az ünnepek alatt nem találkozunk és olyan barátaimnak, akikkel már hosszú évek óta ismerjük egymást. Az ő egész családjával találkozunk.
Mivel az életünkbe, néha nagy léptekkel, néha kisebb változtatásokkal bekerült a zero waste életmód, gondoltam a képeslapok kérdését is jó lenne környezetbarát módon megoldani. Így jutott eszembe a reciklált papírból készült képeslap. Na de hol beszerezni az ilyet...Végül egy olyan oldalon keresgéltem és végül találtam is, ahol a kézműves portékájukat áruljak az alkotni tudó emberek. Nehéz is volt bizony a választás, de sikerült és ráadásul reciklált papírból készültet, sőt a borítékok is reciklált papírból vannak. Egyszerű, semmi nagy cicoma díszítéssel, de annál kifejezőbb és szebb fajtákra esett a választásom. Így hát nem maradt más hátra, felvettem a kapcsolatot a készítővel. Bevallom, most nem a helyi kézműveseket támogattam a vásárlásommal, viszont egész évben, ahogy csak tudom a helyit veszem.
Kigondoltam egy jó kis programot egy estére. Az egész a képeslapok megírása köré épült. Miután megjöttem a kreatívkodós-alkotós vasárnapi délutánról, ahol a nyári gyerek tábor felnőtt résztvevőivel együtt ügyeskedtünk, férj már az egész hangulatot megteremtette hozzá: karácsonyi dalokat hallgattunk, kellemes illóolaj illat lengte be a házat, bort kortyolgattunk és férj megtalálta az ő hitének megfelelő kis versikét, ami nekem is nagyon tetszett. 
Olyan jó volt a hangulat, hogy nem bírtam ki és elérzékenyültem, hogy nekem, nekünk lehet ilyen várakozási időnk, karácsonyunk, amilyen viszont régen nem igazán volt...



Az a kis mécses tartó az én két kezem munkája, nem is lett olyan rossz, egészen tetszetős lett. Örülgettem is magamnak.



Samu sem maradhatott ki a buliból, teljesen extázisban volt, úgy örült, hogy velünk lehetett.


A pozsonyi évek alatt elkezdtem egy füzetben listát vezetni a karácsony előtti teendőkről, akkor még tudtam követni, most már nem annyira. Ebben vannak a címek is, így ezzel nem volt gondom. Az ajándékok beszerzésében viszont követem a listát, hogy időben meg legyenek, és ne 2-3 nappal az ünnep előtt kelljen járni még ez miatt az üzleteket. Egyébként nem úsztam meg így sem, de nem magam miatt...Az én ajándékaim szépen sorjában már egy ideje gondosan beszerezve.

Ami még fokozta az örömömet, hogy a készítő külön figyelmet szentelt a csomagolásnak is, postázta, elég messziről. Teljesen műanyagmentesen, zacskó nélkül érkezett a levél. Ezt nagyon értékeltem, amit meg is írtam neki. Támogató jellege van, ha az ember ugyanolyan értékeket képviselő emberrel találkozik, még ha csak így ismeretlenül is. 


2018. december 4., kedd

Hello december!


Négy nap elteltével már illő lenne üdvözölni az új hónapot, az utolsót az emberesek közül. Ilyenkor mindig felocsúdok, de szerintem más is, hogy milyen hamar eljött ez az időszak is. Nemrég még élveztük a vénasszonyok nyarát, most meg már megérkeztek a mínuszok. De  csak halkan megsúgom, közben visszajött pár napra a jobb idő, szóval, egyelőre így élvezzük mi a decembert.No de november! Akkor jön a hónap összefoglaló. Én már várom! Ti is?


Munka


Megy a tanácsadás, hol több, hol kevesebb klienssel, de így van ez egy saját vállalkozásban. Nem panaszkodom így sem, ami igaz nem ebből fogok meggazdagodni. DE! Ami a lényeg, hogy úgy érzem jót teszek, és van értelme, bár néha kételkedem benne. Aztán csak úgy jelentkeznek anyukák, akik már pár hónapja élvezik az anyai örömöket,  hogy több hónappal is a tanácsadás után örömmel és boldogan emlékeznek vissza a közös munkára, és minden kételyem elillan. 
Az MK csapata is dolgozik gőz erővel, sok az új cikk, szinte nehéz is ütemezni, melyik mikor menjen, annyira jók. Igyekszem lépést tartani a vezetővel, bár a sok változtatás után néha nehézkesebb. Tőlem most cikk nem érkezett, a tanulás, meg a suli, meg a munkára készülés több időm veszi el mind hittem, de ez most egy ilyen időszak. Nem lehet mindenben ezer százalékon égni. A munka társakkal tartottunk egy szakmai napot, ami a gyermek jogok világ napján, nov. 20.-án került megrendezésre.  Mindenki a saját területén részletezte a gyerek legjobb érdekét. Szülésznőként természetesen a vajúdás, szülés, és az aranyóra fontosságát emeltem ki, és beszéltem a résztvevőknek. Hát itt sem volt könnyű leküzdenem a nyilvános szereplésből eredő félelmemet. A szakmai nap felől a média képviselői is érdeklődtek, A helyszínen végig jelen volt egy helyi heti lap tudósítója, akik majd mindenki előadásáról külön-külön ír az újságba. A munkáról talán ennyit.



Merre jártunk, mit csináltunk

Nekem november 5.-vel lezajlott az egy hetes előadás sorozat, ahol minden tantárgyból átvettük a féléves anyagot. Fura, de jó érzés volt újra iskola padban ülni, és más területen új ismeretekre szert tenni. Egy tantárgyon belül felidézhettem egészségügyi ismereteimet. Hát azért felejtődtek dolgok, de sok mindenhez hozzá tudtam szólni. A vizsgák megkezdődtek, hétfőn(nov.3.) volt az első, eredmény még nem tudok. Pénteken a következő, a szociális munka történelme, és bevezetés a szoc. munkába. És még van hátra három vizsga és egy munka leadása.
Egy vasárnap sikerült eljutnom a helyi kultúrházba a teadélutánra, amin a Hazajáró csapata adott elő merre jártak, hogy készülnek a dokumentumfilmjeik az utazásaikról, ki mindenki dolgozik ezen. Az embernek kedvet csinálnak, hogy utazzon, lásson világot. Férjjel részt vettünk egy következő VándorLáss esten, ahol egy nő mesélte el kalandjait  egyedül megtett világkörüli útjáról. Mondanom sem kell, inspiráló egy est volt. A világutazók nagy mondata bevésődött az agyamba: a JÓTETT KÖRBE JÁR. Tehát, ha neked, rajtad valaki segít, ezt azzal tudod a legjobban viszonozni, ha te is segítesz egy következő embernek, emberen.

A mostani tény állás.😊

Séta közben.

Samuval letudva az összes kötelező ojtás, aminek én örülök a legjobban.😁 Szépen nődögél, energia szintje az idő múlásával csak fokozódik.

Vendégségben voltunk Juditéknál, és ilyen jóban vagyok Áron fiukkal. Kellemesen meg is lepett  közvetlensége.😊💓. Sőt még rajzolt is nekünk!

Egy pénteki estére áthívtuk az egész utcát, nálunk szomszédolt négy család gyerekestül. Naaagyon kellemes este volt. Igyekeztem egyszerű, de finom kajával szolgálni. Bevallom nem én főztem. Kézműves pék árut, kenyeret vettem, ahol tudom hogy készítik. A kovászos, házi kenyérnek nincs párja. Ez mellé, hogy páratlan íz világban részesüljön mindenki, ismert hentesemnél vettem házi, üveges kenőket, volt még hozzá házi sonka és kolbász, az utolsó percekben a vendégek érkezése előtt házhoz szállították a rendelt kézműves sajtokat is, még időben csaptam le a kész sajtokra. 
Gyerekekkel is voltunk, nálunk aludtak. Léván pedig nagy örömömre volt alkalmam együtt lenni  Pannival és Kispetivel. Panninak felolvastam szinte az egész Bogyó és Babóca könyvet, kreatívkodtunk. Később hármasban kimentünk futkározni a száraz avarban, kinn tavaszt meghazudtoló meleg volt, labdáztunk, és Kispetivel még sétáltunk kicsit, közben mondókáztunk. Nagyon élveztük.😊
A karácsonyi ajándék les és beszerzések naaagyon jól állnak, már csak pár apróság van hátra.
A házzal kapcsolatban is voltak haladások. Elkészült a rég várt téli kertünk. Azóta nagy lelkesedéssel töltöm, töltjük a teraszon az esős délutánokat. Szeretek ott tanulni, olvasgatni. A talaj még nincs leburkolva, de már arra is van kész tervünk. Intéződik a koaludáció is.


Azóta férj szerelt fel melegítőt meg lámpát is. Berendeztük a helyet, és itt kaptak helyet a virágok is télre. 



Tervek

  • kiélvezni az adventi időszakot, 
  • Panni szülinapján teljes mértékben rá figyelni, 
  • az őszi sütőtök evés kimaradt, de az adventi, karácsonyi puncsozás nem fog, 
  • megrendeli Kispeti szülinapi ajándékát, 
  • tanulni és tanulni, ja és jó lenne átmenni a vizsgákon is, 
  • olvasni, tagja vagyok a Felvidéki olvasóklubnak, és a havi témában olvasni könyvet, ami nem más mint a téllel, karácsonnyal kapcsolatos könyvek, már el is kezdtem egyet. 
  • elintézni, hogy a gyerekeknek elhozza a Mikulás a csomagot.
Kép forrása: www.pinterest.com

2018. november 8., csütörtök

Őszi túránk

Éreztem, éreztük egy ideje, hogy jó lenne valahiva pár naprja elbújni, kikapcsolni, egy kis környezetváltozásra vágytunk. Sok volt az utóbbi időben a stressz, kisebb-nagyobb zűrös dolgok voltak körülöttünk, de hát ki nincs így ezzel, ugye. Mivel a nyár úgy teljes egészében kimaradt az előző nagy utunk miatt, így úgy gondoltuk ősszel pár napot megengedhetünk magunknak. 
Közeli helyre gondoltunk, mivel Samut is vinni szerettünk volna magunkkal, de azért szépet lássunk, így esett a választás Ausztriára. Nagyon szeretünk oda járni, de persze jobbára  a táj miatt, az emberek mentalitása már annyira nem hoz lázba. Először szó esett, hogy menjünk repülővel valahiva pár napra, Barcelona is volt számításban, de okulva az előző athéni esetből, a következő repülő utam csakis teljes kábultságomban lehetséges. De egy nagy vágyam eljutni Írországba és Skóciába.
Na de maradjunk a Ausztriánál. Teljesen véletlenül találtam egy cikket, miket lehet megnézni nem nagy távolságra tőlünk. Ezek után beszéltük meg, hogy akkor Samu is jön velünk. Igy volt lehetőségünk kipróbálmni vele az utazást. Jelentem nagyon jól bírta így elsőnek, élvezte is az utazást,  a több órás túrák alkalmával, mig mi már energiáink végét jártuk, ő még egy duracell nyuszit meghazudtolva ment és ment, pórázon. Néha jól is jött ez, mikor a dombokon húzott felvele, lefele már más volt a helyzet.😁

Odaérkezésünkkor bár hideg volt és esett is, másnapra kicsit jobb lett a helyzet. Első ízben egy vízesést néztünk meg, a Myrafalle vízesést, ahol is a sziklák közé beépített lépcsős-hidas átjárókon csodálhattuk közelről a vízesést. Samu itt az elején be volt kicsit rezelve, soha nem a jó irányba ment, de egy kis idő multán rakapodt az új környezet ízére. Itt elidőztünk egy fél napot, az egy órás uton visszfele élveztük a hely szépségeit: magán tanyák, tiszta, rendezett faluk, tehenek az út mellett, rohano tehenek az út mellett, hegyek, dombok, patakok, és még amit az osztrák táj nyújtani tud. 










Másnap, az apartman ház(szálláshelyünk) tulajdonosának ajánlására megnéztük a közeli kilátó helyeket. Osztrákokhoz híven még az erdei turista utak is becsületese rendezettségben, szemétmentesen voltak kiépítve. Nagyon sok helyen padok elhelyezve, szemétkukákkal, az erdőben még a legkisebb szeméttel sem találkoztunk. Az említett vízesésnél a kiépített járható turista vonal mentén elhelyezett szemétkukák is szeparálósak voltak, és szlovákul, magyarul kijelölve mit hova dobjon az arra látogató. Mondom, mi van? Sőt még az üvegeket is szeparálják színúk szerint. Tehát a világos, zöld, kék, és más színű üvegeket más és más kontérekbe gyűjtik!
A kilátóhelyeken mesébe illő táj fogadodt bennünket, szinte az ember nem is akart tovább mennui, de annyira hívogató az ilyen hely, menni kellett. És meg is érte!Ezzel a túrával is elment jó pár óra, hullafárdtan értünk vissza a szállásra. A nehéz hegyi levegő pedig még jobban leszívta az energiánkat, de annyira jól éreztük magunkat tőle.

Az első magasabb kilátó, és még sokat sem kellett menni érte. 😁 Ez a táj volt a régi 20-as silingen.


Itt már sokat mentünk, és egyszer csak az erdőben találkozol egy ilyennel.

Mikor kilógsz a sorból.

Férj szólni kívánt, hát kapott lehetőséget. 

Ez látszig messziről a feljebb említett kilátóhelyen. A vonatok fél órás, órás gyakorisággal közlekednek, és nagy zörejt csapnak, ami jól visszhangzik is.

A híd alatt. 


Ez a hídnál található kiállított bányászház. Akkoriban így éltek. Nagyon életszerű volt, de már kinézetre is kényelmetlen.


Harmadnap is túrára indultunk, nem is gondoltunk másra, meg hát kutyával múzeumba nem mehetsz be, de még étterembe sem. Így az étkezést megvett alapanyagokból főzve oldottuk meg. Férj nagyon élevezte. Samu is nagyon élvezte a lakást, egyik szobából a másoikba rohangált. 😀





Negyedik nap, s egyben kirándulásunk utolsó napján még megnéztünk egy helyet, Semmeringnél szintén. Útközben odafele az éjjeli szélvihar okozta kitört fákat (sok helyen gyökerestül), letört ágakat láttunk, de már csak kupacokban, ugyanis ott működik a hamar csináld meg, hogy másnak ne legyen gond a közlekeés elv és szemlélet. A síközpont alatt úgymond elterülő mestergés víztárolót, amolyan tavat néztük meg.






Nagyon élveztük, mindhárman.😁