2018. július 16., hétfő

Tatán jártunk

Kriszti kuzinomtól már annyiszor, és mindengyik alkalommal szépeket hallottam Tatáról, illetve a tatai várról, és környékéről. Így hát mikor a július 5.-i ünnep csütörtökre esett, nem volt kérdés következő kiruccanásunk és bicajozásunk helye. Annak különösképp örültem, hogy itthoni elemózsiás dobozunkkal indultunk a kirándulásra. Előző nap hoztam a pékségből férj késésére a helyi pékségben kapható fonott kifliiből, természetesen zacskót visszautasítva. Egyébként már nem is kínálják nekem, látják, hogy mivel megyek be a boltba. A kifliket házi vajjal és finom házi felvágottal és saját termesztésű salátával tömtük meg. Ehhez még jött pár pogácsa is, szintén házi kenővel és salátával.
Az út viszonylag nem volt hosszú, és az idő tökéletesen napsütéses.





Elgurultak a biliárdgolyók.😊

A vár emeletén található kis kávézó erkélyén. Csodálatos a kilátás onnan.


Gond nélkül odaértünk, a parkolás is gördülékenyen ment, sőt sikerült árnyékos helyet elcsípni. Nagy pozitívuma volt a dolognak, hogy mindjárt a vár alatt tudtunk parkolni, és máris a vár udvarban ebédelhettünk az elemózsiás dobozunkból, kortyolgatva hozzá a házi levendulás szörpös vizünket.  A táj igazán szép, nyugodt környezetben, egy családias nap kellemes eltöltésére tökéletes. Nem is várakoztattuk sokáig a bringákat a kocsiban, röpke idő és kis szösszenetnyi pihi után két kerékre ültünk. Megnéztük a kilátást a várból, körbebicajoztuk az egész tavat, egy helyet pihentünk, és én természetesen ezt a pihenőt olvasással színeztem. Anne Frank meg a naplója jött oda is velem.

Itt már a tó túloldalán. Találtunk egy kis rejtett, magányos helyet. Csak mi voltunk ott, meg a természet.


A vár oldala.


Tervben volt még innen elmenni megnézni az esztergomi bazilikát. Útközben viszont felfedeztünk egy arborétumot, amit persze nem hagyhattunk ki. Még volt is annyi forintunk, hogy bejuthassunk. Maga az arborétum nem volt nagy, de annál nyugisabb, csak egy kis családdal futottunk össze. Láttunk gyögnyörűszép nagy fákat, bokrokat, meg sok zöldet. 


Itt a reggeli órákban sok-sok madár csicsereg, mi ugye már délután érkeztünk, de így is madarasan pihentető volt a hely.




A bazilikát végül is kihagytuk, már mindkettőnknek megadatott a szerencse, hogy lássa, így inkább haza felé vettük az irányt. Nagy szép napot töltöttünk el, nem csalódtunk a helyben. Az étkünk szinte teljesen elfogyott, jobbára csak a csokidarabos muffinokból maradt, amit előző nap sütöttem.



2018. július 12., csütörtök

Zero Waste igyekezeteink #2

Örülök a többes a számnak, mert férj is már egyre jobban partner ebben, sőt magától is tesz lépéseket, hogy a háztartásunk minél kevesebb hulladékot termeljen. Ami igaz, hogy még messziről nem vagyunk profik benne. Most olvasom Bea Johnson könyvét a minimális hulladékkal járó háztartásáról az ő és családja életmódjáról. Bevallom nagy alássan, hogy pár dolgot már erősnek érzek, vagyis olyat, amiről tudom, hogy kettőknek sok lenne. Nekem pl. a házi készítésű kozmetikai szerek. Le is írja az receptet, illetve az elkészítésüket, de franc nem visz rá engem erre. Egyelőre, aztán lehet pár év múlva olyan fan leszek, hogy majd mindenkit meg akarok téríteni. Jelenleg azon vagyok, hogy minél szilárdabbak legyenek a már bevezetett hulladékcsökkentett, ezáltal környezetkímélős szokásaim, szokásaink, és megtaláljam az alternatívákat azokra, amelyeket még szeretnék bevezetni. No de, min is változtattunk ezidáig.



A komposztálást nem hagytuk abba, na jó csak egy nagyon kicsi időre, míg sikerült időt szánni arra, hogy férj beszerezzen egy normális áron elérhető komposztálót. A konyhakertünk sarkában helyeztük el. Most többet használjuk, mert több mindent komposztálunk, mint eddig. A főzéssel járó, az egyéb háztartási hulladékon, a lenyírt füvön, száraz leveleken stb. kívül (ami most már tojáshéj, kevés mennyiségű ételmaradék, pl. kenyér, kifli, főt étel) beledobunk mást is. Nemrégiben találtam egy kozmetikai boltban(itt találtam és naná hogy megvettem a bio kakaó port is papír dobozban) komposztálható fül tisztító pálcikát, komposztálható törlőt az egyszer használatos konyhai papír törlő helyett. A másik nagy pozitívum, hogy a fül pálcikák papír csomagolásban vannak, így az mehet a papír gyűjtésbe.
A műanyagot külön zsákba gyűjtjük, amit egy cég nagy teherautóval gyűjt be a faluban, és viszi el. Az üveget szintén a gyűjtő konténerbe adom le, ahogy a használt olajat is, összegyűjtve egy üvegben. 

A komposztálható rongy. Négy részre vágtam, így különböző helyiségekben használhatom


A könyv azt is taglalja, hogy szuper dolog szelektálni a szemetet, de élj úgy, hogy ne legyen sok szemeted, amit osztályoznod kelljen. Így vásárolj olyan helyeken, ahol csomagolás mentesen, vagy saját hordozó dobozaidban, tálkáidban adják oda a vett árút. Ennek most egyre jobban a híve és gyakorlója vagyok. Bevásárló táskákkal járok bevásárolni, szereztem be kisebb-nagyobb szatyrokat, melyek régi anyagok újrahasznosításával készültek, így zacskót nem is veszek el, sőt más helyeken is ha lehet visszautasítom. Ezekben veszem a gyümölcsöt, vagy zöldséget a piacon, és a pékségben a kiflit, meg a kenyeret. A gyümölcsből és zöldségből is már kevesebb kell, mert egy-két zöldséget mi is termesztünk, és ami nekünk nincs, azért elég átmennem a szomszéd utcába a szüleimhez. Felvágottat, virslit, vagy más hús terméket már hosszú hetek óta csomagolás mentesen veszem. A piacon van hentes is, ahol csakis házi termékeket árulnak, olyat, amit ő maga csinál, és minden árút napi, heti szinten frissítenek. Viszem a dobozkáimat és ott töltöm fel őket a hétre finom hús termékekkel. És itt veszem a házi készítésű hús alapú kenőket is, melyek üvegben vannak.😊 


A nagy üzletláncban csak azt veszem meg, amit nem tudok kimérve, dobozban, vagy az anyagból készült szatyraimban megvenni. Pl. tejet, rágcsálni valót, fűszert, olajat, ecetet (az üveges csomagolásút veszem),  sört, tésztát, rizst. De ennek azonban nemsokára vége, mert a városunkban megnyílik az első Zero Waste bolt száraz élelmiszerekre. Így majd ott veszek minden olyat, pl. tésztát, rizst, lisztet, fűszer is lesz, ha jól tudom, meg kávé, tea, stb. Már nagyon várom.
Férjnek vettünk egy termosz bögrét, amiben reggelente vezetés közben kortyolgatja a kávéját. Ezt kihasználtuk a tatai kirándulásunkon is, mikor ebbe kérte a kávéját. Simán megkapta úgy, és még helyeselték is, zero waste-t képviselte. Egy étel hordozó dobozzal is felszereltem, hogy ebben hozzon haza nekem, drága feleségének valami ínyencséget. Gond nélkül kiszolgálják őt a nagyvárosban. Így ezzel csökkentjük itthon a hulladékot.

Kicsit az étkezésben is vezettem be változásokat. Nem eszem csokit, más édességet sem nagyon, mézes gyümölcs szirupot veszek, így készülnek a cukor mentes limonádék, ezer éve már csak barna cukrot használok meg olivaolajat. Lisztekből is a teljeskiörlésüt veszem, így a kenyér sütéshez ezen kívül bio élesztőt használok. A főzéshez is találtam bio gyógynövényes leves kockát és bio vegetát is, ezek egy sem tartalmaz glutént és tartósító szert. Egy fb-os csoportban rátaláltam egy srácra, aki kézműves tejtermékeit árulja. Így már hetek óta kézműves sajtot (különböző ízesítésűt, pl. medvehagymás, snidlinges, füstölt) vajat, túrót eszünk. Mindig előre leegyezem vele mit kérek, és kiszállítsa. Csinál joghurtot is, de azt csak nagy mennyiségben, hogy megérje neki.
A kozmetikában és a testápolásban is igyekszem a természetes anyagokra. Bio fogkrémet és bambuszból készült fogkefét már rég használok. Kézműves szappant veszek, kézműves öblítőt, a dezodorom (férjéé is) is kémiai anyagoktól mentes, az arckrémem levendulás kézműves fajta. Kipróbáltam a sampon szappant, de az nem jött be, nagyon szárította a hajam, és mosatlannak éreztem. Ebben még nem találtam, igaz nem is annyira kerestem más alternatívát, de nemsokára az is meglesz. Bio, természetes anyagokból készült arctisztító tejet és make up-ot vettem nemrég, ezekre is véletlen szerűen találtam rá. Szereztünk be 100 százalékos illóolajakat, ami házipatikaként is használható: sebekre, fejfájásra, egyéb fájdalomra,kisebb égésekre(napozás után), csípésekre, stb. 


A papír szalvéta helyett beszereztem mindkettőnknek egy csomag anyag zsebkendőt, és már nem is kell a régi papír változat. Természetesen, hogy teljesen baci mentes legyen mosás után, vasalni fogom. Egyébként mást nem vasalok, csak ha nagyon muszáj.

Ami még alternatíva után kiállt, az a pár alkalommal használatos műanyagos borotva. Álmom a fából, vagy acélból készült zsilettet cserélhetős fajta. A mosóport is szeretném lecserélni kézműves folyós fajtájúra. Eco bio tisztítószert a fürdőbe és WC már szereztem be, már csak a utántöltést kell megoldani a kézműves boltban. Ezen kívül bio eco jart veszek, ami kő olaj meg kémiai anyag mentes, és fából készült tisztító kefével mosom le az edényekről a nehezen eltávolítható részeket.



Ennyi. Ki mit tud még javasolni?

2018. július 9., hétfő

A naaaagy utazás #3

Nagy nehezen elérkeztünk utazásunk harmadik részéhez. Ezzel így lezárul a beszámoló, de az emlékek sosem. Férj már egy ideje nyüstöl vele, hogy készítsek egy fotókönyvet emlékül az utókornak kalandos utazásunkról. Egyszer ígérem meglesz. 
 Franciországot elhagyva lóerőkkel haladtunk Hollandia, Amszterdam felé. Egy teljesen más világban találtuk magunkat. Hihetetlenül más az élet ott, az élet stílus, az emberek, ott nagyon más szelek fújnak. Ennek a hatását már akkor megéreztük, mikor csak betettük a lábunkat a területükre Egy kisváros kert városán mentünk át.Tiszta Lila akác köz érzésem volt. Szép, rendezett házak, tiszta területek, utcák, suli busz, az út mellett végig bicikli út, ahol a gyerekek suliból hazafelé tartottak, szépen közlekedve, a bicikli út mellett kijelölve a járda, ahol CSAK gyalogosok mennek, s nekik és a bicajosoknak a külön sávon kívül saját közlekedési lámpájuk, azaz szemaforjuk volt. Mondom magamnak, ennél jobban már nem eshet le az állam. Jelentem,: de igen, megtörtént, hogy még ennél is mélyebbre esett az állam. Amíg én egyre jobban csak ámuldoztam, férj szelte a kilométereket, s egyszer csak elérkeztünk a tulipán mennyországba. Természetesen férj itt is mindent előre megrendelt: parokolójegyet és belépő jegyeket is, már kinyomtatva vittük őket. Tömegek mindenhol, de kit láttunk meg először fotózkodni a tulipán földeken? Hát kit? Csakis kínait, japánt, kóreait, thaiföldit. Nem tudom konkrétan. Még ha meg is kérdeztem volna azt a számlálhatatlan, minden végtagján fényképező géppel futkározó, hangoskodó húzott szeműt, még most is ott lennék. Egyébként nincs velük problémám!😁
Szóval benn vagyunk Keukenhofenben, a tulipán parkban, vagy kertben. Most becsuktam a szemem, és újra visszaemlékeztem, milyen is volt, mikor azt sem tudtuk melyik irányba induljunk. Tulipánok. Mindenhol. Minden színben és formában. Káprázatosan szép volt ott minden. S bizony, ahhoz, hogy azt mindet megnézze valaki, kell pár óra. 

















Ezt nem lehetett kihagyni.

Valakinek talán ez az álom menyasszonyi ruhája.





Az ilyen gyönyörű tulipánokkal, és azok látványával nehéz betelni, de már lassan zárórához közeledett az idő, így menünk kellett. A szállás felé vettük az irányt, ami nem is volt olyan messze. ÉS az fránya bicikli út egész végig követ minket, szinte alig volt útszakasz, ahol nem lett volna kerékpárosoknak út. Gondoltam, ezeknek itt úgy is annyi van belőlük, vihetnénk haza, úgy sem vennék észre. Vagy mégis? Nekik már az lenne a fura, ha az úton, autók mellett kellene teperniük. 
Na de a tulipáni ámulat után jött a következő ámulat. Mondom, lassan a testtel, nem bírjuk mi ezt így. Behatoltunk Amszterdamba, elég könnyen ment. Na de ami ott, vagy nincs. Minden ott van ami egy kiegyensúlyozott, egészséges, nyugodt élethez kell, és nincs ott semmi, ami ebben gátolná az embert. Mikor megláttam azt a sok bicajt parkolni, és ahogy a bicajosok közlekednek. Minden a helyére került. Ott az emberek vigyáznak egymásra, a bicajos tudja hol mehet csak, a gyalogos is tudja, mikor kelhet és nem kelhet át a gyalog átkelőn (ezt a szót se használom minden nap😊). Ott a nagy városban mindennek úgy megvan a helye. Természetesen, hogy minél jobban elvegyüljünk a helyiek között, kerékpárral közlekedtünk, mindenhol. Bejártunk olyan helyeket is, ahol turisták nem jártak. Egy közeli, szép parkban reggeliztünk meg mind a három alkalommal, gyönyörködtünk a fákban, madarakban, ahogy anyukák a holland, leleményes járművekben szállították gyerekeiket, kicsiket, s nagyokat, sőt egyszerre is, ahogy apukák anya szerepben anyaságiukat töltve játszótereztek csemetéikkel, apukák és anyukák maguk előtt tolva a baba kocsit futottak. Egyszerűen be tudják úgy építeni a gyerekekkel való időt a mindennapjaikba, hogy azért éljenek felnőttként is. A bicikliken elől és hátul gyerekülés. Nem kell nekik mindenképp autó, hogy A-ból B-ba jussanak. Emellett a gyereke élvezi a kilátást, levegőn van, és anya combjai izmosodnak.😊. Férjjel beleszerettünk ebbe a városba...
Bejártuk a történelmi központot, a turista csomópontokat is. 

Csak a kerékpár, és érezhetően kevés autó. Biciklin közlekedik bankár öltönyben, a tanító néni, a titkár nő szoknyában, a 60-70 éves nyugdíjas néni fekete szűk ruhában magassarkúban, az iskolás, az informatikus. 


Ez egy iskola.

Ki ne szállítaná így a gyerekét? És még a bevásárlás is elfér benne. Itt épp várakozunk, hogy híd két oldala emelkedjen fel, és engedje tovább haladni a hajót. 

Ebben a templomban ingyenes orgona koncertet adtak, naná hogy bementünk. Ennek a templomnak az oltára előtt fogadott hűséget férjének Beatrixe király nő.


Amszterdam híres parkjában. Kacsákat etetünk. Délutánonként már nehéz volt üres négyzet métert találni.


Anne Frank hazánál. Azóta olvasom a könyvként kiadott naplóját.


Egy csendes lakó övezetben. Nem kocsik, hanem csónakok parkolnak a ház előtt.😊


Imádtuk ezt a parkot. Itt mindenki azt csinált, amihez kedve volt. Jógáztak, futottak, piknikeztek, kutyákat sétáltattak, fagyiztak, vagy csak együtt lógtak az emberek.

Felfedeztük ahova járnak a turisták.

Fagyizás közben.


Az az emeletes épület egy bicikli parkoló!!!!

A turisták következő kedvelt helye.

Férj felment a T betűre.

Imádtam a csatornáit. Olyan hangulatot ad a városnak. A mi szállásunk is egy csatornához volt közel.

Történelmi központ.

A bicajozásba nagyon belejöttünk. Hihetetlenül nagy szabadságot adott, és leegyszerűsítette a közlekedést, és sok olyan helyre eljutottunk, ahová a fáradtság már nem vitt volna el minket. És esküszöm mindenhol bicikli út!!!
Mi jobban inkább városnézésre fokuszáltunk, hogy minél jobban amszterdamiasodjunk, hogy átéljük milyen is ott élni. Hát férjjel konstatáltuk, túl jól sikerült ez a tervünk. El tudnánk képzelni ott az életünket. 

Másnap reggel még elmentünk megnézni a szélmalmokat. Szépnek szép hely, bár sok szélmalom múzeum be volt zárva, és sokakba fizetős volt a belépés. Pár ingyenesbe benéztünk. Láttuk hogy csinálják a hordókat, és a vezetőn a tipikus holland fa papucs volt, fából kézzel faragott, és hatalmas volt. 



Utunk következő napjain is szép helyeken jártunk, és sok izgalomban volt részünk. Amszterdam után átszeltük magunkat az Északi tengeren, autóval. Vezet át a tengeren egy út, ami ketté vágja a tengert. Csodálatos látványt nyújtott. Jártunk továbbá még delfináriumban, ahol fóka showt és delfin showt is láttunk. Egy életre szóló emlékek maradnak meg bennem arról a pár óráról, is. Hollandiában töltött utolsó napunkon mit mást is csinálhattunk volna, mint bicajoztunk. Egy kisváros kert városi részén, szintén a Lila akác köz ugrott be mindkettőnknek. Betértünk egy erdő részbe is. Szép kis búcsú volt Hollandiától. Németországban is átaludtunk. És hogy ne legyen kevés az izgalmakból, egy lengő hídra mentünk fel. 


Csak a kékség ameddig a szem ellát.






A delfinárium hátsó része az Északi tenger partjához vezetett. 




Az erdőben, egy magán kúria előtt.

A fotó idejére sem mertem elengedni a korlátot.😁

Férj kilátása a hídról.


Hazaérkezésünk előtt még átaludtunk Prágában. Szétnéztünk ott is, ahogy a fáradtság és az energiánk engedte. Az már tuti, hogy a kínai-japán-koreai pároknak a kora reggeli órákban napsütötte Károly híd a kedvenc helyük az esküvői fotózkodásra. A hazaindulás napján reggel 8 körül mentünk át a hídon, és mire végére értünk, 8 párt láttunk ott esküvői pompában modellt állni. 



Ez délután, mikor megérkeztünk.


Utunk következő állomása, ami már a végállomás, az a Lila akác köz volt, Eperjes módra a Szilva utcában. Nagyon jó volt hazajönni, főleg, hogy otthonunk új köntösben fogadott minket. És mit adott nekem, nekünk ez az utazás? Hogy végigcsináltunk együtt egy két és fél hetes kirándulást, hogy igaz voltak összezördülések, de mindig megtaláltuk egymáshoz az utat. Nekem személy szerint nagyon sok erőt, kapaszkodókat adott, hogy mikor kell  elég csak emlékeznem ezekre a gyönyörű napokra és máris szebb a világ. És, hogy milyen szerencsés vagyok, akinek ilyen társa van, és ilyen helyekre viszi el.