2016. július 31., vasárnap

A hónap egy mondatban #7

Igyekszem magam továbbra is tartani a tervhez, és minden hónapot rögzíteni. Itt az idő hálanaplóm júliusi számának megírására. Ezt a hónapot mindenképpen az emlékezetünkbe véssük, mérföldkő az életünkben.



  • 2016.07.01, megszületett a kis Luca,
  • meglátogaatni még a kórházban a Krisztit és Lucát, 
  • hogy Zsófi nem fogy ki az ölelésekből, 
  • üres polcok a lakásban, 
  • frissítő eső, 
  • napraforgót kapni szülinapra férjtől- 2016.07.10.
  • Pajti fürdőzés után, 
  • 2016 július- KÖLTÖZÉS AZ ÚJ HÁZBA, talán értehető is a sok szivecske:)
  • az igazán otthon vagyunk érzés, 
  • teraszos reggeli kávézások, 
  • a szomszédok kedvessége, 
  •  Panni, Kispeti Tamás és én, együtt játszótéren, ugriparkban, 
  • Zsófi segíteni akarása, 
  • költözési fíling a lakásban, 
  • mikor sógorék gondolnak ránk, és friss képeket küldenek a gyerekekről.
Ennyi jutott lapzártáig, hadd lám azt az augusztust...

2016. július 28., csütörtök

Örömömre szolgál #47


  • hogy ez az első ÖSZ poszt az új házban, 
  • jó szomszédokkal vagyunk körbe véve, 
  • hogy megyek az utcán a boltba tartva, és ismerős arcokat látok, és kedvesen köszönnek, 
  • az első reggel felébredni,
  • az első reggelizős érzés, még mindenhol volt minden, dobozokban meg nem dobozokban, de ez így volt tökéletes, 
  • az érzés, mikor az első kávénkat ittuk a teraszon, 
  • újra falusi zajokat hallani: kakaskukorékolást, traktor zötykölődését, gyerekek zsivaját az utcán, 
  • teás-kévázós teraszos dumálás M. szomszéd csajzsinál, 
  • hogy Leo, a szomszéd kutya egész reggel a teraszunkon fekszik, és néz azokkal az ártatlan szemeivel, 
  • szülinapi ajándékom Reni barátnőmtől, 
  • hogy nem kell 8 emeletet mászni az auttóig, és vissza, 
  • hogy végre földet érzek a talpam alatt, 
  • hogy hallom férjet leparkolni a garázs elé munkából jövet, így tudom hogy ő jött, 
  • hogy ilyen ömlengős lett ez a ami ÖSZ.

2016. július 26., kedd

Viszlát városi élet, helló vidéki élet!


Ezt a bejegyzést még a költözésünk napján, szombaton szerettem volna megírni, de egyrészt úgy elkapott a gépszíj kipakolászás ügyben, hogy nem tudtam abbahagyni (pedig Kriszti kuzinom megfogatatta velem, hogy nem kell mindjárt nekiesni), másrészt meg a posztírós terveimnek a szomszédom tettek keresztbe. És mi ennek hogy örültünk.  Alaposan kitervelték a dolgot. Először férjet csalták át magukhoz egy hideg sörre (eszméletlen meleg volt, pedig már este fele voltunk), aztán meg engem hívtak át. Hát nekem is lecsúszott egy jó hűtött sör...Annyiiira jó volt ott. Annyira kedvesen fogadtak, mosolyogtak, beszélgettünk, röhögtünk (szó szerint vihogtunk...). Két szomszéd még versenyzett is azon, melyikük hív meg minket előbb kis alkoholozásra.  Na de már elkalandoztam a témától, először is elmesélem költözésünk történetét. 

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy férj és feleség. Éltek, éldegéltek a nagyvárosban. Közben építgették új kuckójukat, és egy széééép nyáááári nap elköltöztek és boldogan éltek míg meg nem....Lenne így a mese, ha a rövid változatot választjuk. De szedjük lépésról lépésre. Az utolsó házprojektes bejegyzésben leírtam, mivel érkeztünk a költözés előtt, most pedig megosztom a magát a költözést.  

Mindenképpen szerettem volna valami rendszert vinni a cuccaink bedobozolásába, el akartam kerülni, a hol van a fogkeffém és a töltöm (mintha ez lenne a két legfontosabb dolog) című férjet az őrületbe kergető körkérdést. Ezért is nagyon jól jött Via költözési cikke. Utána nem sokkal be is szereztem magamnak hozzá a megfelelő spirálos füzetkét, meg persze minden mást, amit a cikkében taglal. Ami nekem bejött, hogy minden dobozt tetejét és oldalát eláttam egy kisebb címkével, hogy mi találhato az adott dobozaban. Voltak kisebb cipős dobozaim, azokat jól megpakoltam, majd beraktam őket egy nagyobb dobozba, és hogy tudjam mi van benne, a tartalom tetejére raktam egy kitöltött csomagoló listát, hogy ne kelljen minden egyes kisebb dobozkát megnéznem. Minden törékeny tárgyat jól bebugyoláltam újságpapírba, és a dobozon is feltűntettem nagy betűkkel TÖRÉKENY. Mivel hat helyiségbe pakolhatunk (egyenlőre), így az szerint dobozoltam. Amit egy helyen pakolok, vagy egy helyre való, az egy dobozba ment. Pl. a konyhában a sütéshez valókat egybe, a tányérok-poharak együtt, tálak-edények egybe, könyvek-írószerek-füzetek-töltők együtt utaztak. A ruhákkal ugyanígy jártam el. Nyári ruha, alsónemű, zoknik, rövidujjük egy zsákba, és már mehettek is a kommódba. A téli ruhákat, pulcsikat, sálakat, melegítők szintén egy helyen vannak. Minden doboz tartalmát feljegyeztem a kis füzetembe, hogy ott követni tudjam, mi hol van. A szobaák kaptak egy-egy színt(konyha és étkező-narancssárga, vendégszoba-világos zöld, nappali-világos lila, dolgozó szoba-kék, terasz-sötét zöld, gardrób- rózsaszín, zuhany-libazöld) és több oldalt a listázásra. Megérkezéskor így könnyebb volt, nem kellett senkinek a nyakában loholnom, mit hová tegyen. Ennyit talán a praktikus részéről. 



Érzelmi szinten azért nem volt ilyen egyszerű. Hiába volt a sok rossz érzés az egyedülléttől, a bezártságtól, a sok idegentől, a sok megmagyarázhatatlan szorongásérzet, nehezebb volt elmenni, mint hittem. Sok minden jó is kötött azért obba a lakásba, sok közös munka, amihez sok emlék is fűződik, meg persze névnapok, szülinapok, családlátogatások. De egy idő után kezdtük azt érezni, hogy "kinőttük" a lakást, tovább kell lépni. 

Peti még csütörtök este átjött segíteni.


A volt nappalinkban.


Még egyben  a háló pénte délután, a ruhákat pakolom.

A konyhai dobozokból volt a legtöbb, ez csak a kezdet...



Gyarapodunk...




Mikor már visszhangzottak a szobák az ürességtől, körbe jártam a szobákat. Vissza emlékeztem, milyen hosszú utat tettünk meg ott, és milyen hosszú út vár ránk az új házban. Teljesen más volt már érzetem. Örültem neki, hogy elmegyünk innen, és hogy HAZA megyünk. Férjjel is mégegyszer együtt végignéztünk a lakáson.

Indulás előtt még lefotóztam a felsorakozott 5 autót, ahogy konvojban állva várnak a starta. Így intettünk pápát a  11 emeletes panelháznak.

Leghátul Peti.


Már majdnem ott vagyunk, pihenő...


Az első közös ebéd, hiányzik pár családtag még...

Férj gondolt egy nagyot, nem lehetett nemet mondani.

Nos, kérem szépen ez a poszt tegnap sem született meg, mert vendégeink voltak. A szomszéd pár a kislányukkal benéztek hozzánk, és előttük Reni barátnőmet fogadhattuk.

2016. július 22., péntek

Csokis-barackos gombóc


A nagy pakolászás közben úgy döntöttem, tartok egy kis szünetet, mielőtt még magamat is bedobozolnám. Akadt egy kis probléma a költözés előtt, de gyorsan megoldható, és a legjobb hír, hogy ez nem gátol minket semmiben....már ahogy vesszük... Na, de nem is ezért írok, hanem, hogy egy kicsit kikapcsoljak, és megosszak egy új receptet. Nekem még az, lehet más már elkészítette. Ahogy már említettem, az elmúlt hetekben igyekeztem a kamra kincseiből főzni. így aztán összetettem mindkét kezem, hogy ráakadtam erre a recepetre. Gyors és egyszerű elkészíteni, és nagyon ízletes. Nagyon illet egymáshoz az étcsoki kis fanyarsága és a barack édessége. Férj is pozitívan értékelte, és még duplázott is. Kissé tartottam attól, hogy túl vékony, vagy a kelleténél vastagabbra sikeredik a gombóc tésztája formálás után, de amint a fogyasztásnál kiderült, nem volt ok semmi aggályra. Pont jó lett, nem volt sem túl főzve, se nem maradt nyers a közepe. 




Pillanatkép...


Mondanom sem kell, hogy hamar elfogyott, aminek ez alkalommal örültem, mert gyakran gondot okoz eltalálni kettőnk adagját. úgy, hogy ne kelljen még két napig azt enni.


2016. július 21., csütörtök

Örömömre szolgál #46

Ez a nap egyike a jelentősek közül. Ma jelentkezem utoljára a lakásból ezzel a posztsorozattal. Körülöttem mindenhol teli dobozok, összecsavart szőnyegek, a kamra kirámolva, igaz még vár rám a konyha és pár abróbb bedobozolni való. A nappaliban az étkező asztalt is összehúztuk, elpakoltuk a székeket, a szőnyeget is. Szinte üres lett a sarok, ahol eddig az írásaim születtek. Azonban a jelenlegi mindenhol van minden állapotnak nem vagyok ellenére....



  • hogy már csak kettőt kell aludni, ém már így is lélekben ott lakom, 
  • hogy férjjel túl éltünk egy mély pontot, 
  • hogy van egy testvérem, akire bármikor számíthatok, és elég ha csak úgy megjelenik nálunk, és férjnek segít,
  • sütit kapni csak úgy tesóméktól a házhoz, mikor nagyon  kellett, 
  • csajos ottalvós este Bea barátnőmnél, mint a régi szép időkben, 
  • hogy Zsófi addig nem hagyottt nekem békét, míg nem adtam a kezébe egy rongyot, és nem segíthetett felmosni, 9 éves 
  • férj dícsérete, hogy fáááradtan nyugott hangnemben lekezeltem  a három gyerek veszekedését, a végén mindenki mindenkitől elnézést kért, és nem is akartak tőlünk hazamenni, 
  • az sokasodő teli dobozok a lakásban, és amitől kellemesen elfáradtam.

Nos mára ennyi jutott. Még reggel kezdtem el ezt a posztot most lett időm befejezni, készen vagyok a konyhával is.. Legközelebb az eperjesi ÖSZ-lal jövök.

2016. július 20., szerda

Házprojekt: minden, amivel költözés előtt érkeztünk


Tegnap este tíz órakor értünk haza. Nagyon fárasztó négy nap van mögöttünk. Nemcsak fizikailag értve, lelkiekben is megtornáztatott minket ez a négy nap. Valahogy semmi sem úgy ment, ahogy azt elterveztük. Mintha minden ellenünk lett volna. Kezdve az időjárással. Nagyon lehűlt, és csak esett és esett. A benti munkáknak ugyebár ez annyira nem tesz be, de a terasz készítésének igen. Szombaton kihordták a töltő anyagot a beton alá, azzal ott aznapra be is fejezték, mert esni kezdett, hogy majd holnap. Másnap mintha kissé jobb idő lett is volna, szeles volt, de nem nézett ki esőre. Aztán mire lebetonozták a teraszt, elkezdett cseperegni, ami kis foltok formájában meg is jelent a friss betonon. Annyi szerencsénk volt, hogy azért megvárta az eső míg úgy-ahogy megkötött a beton. Másnap már azon lehetett közlekedni, természetesen csak csínjával. Mi sem ültünk a babérjainkon. A vendégszobát folytattuk, hogy a hétvégére lakható legyen. Én kifestettem a zuhanyt, WC(legalább háromszori alkalommal át kellett menni rajtuk), az ablak belső oldalánál. Férj addig összeszerelte a mosdókat, WC-kagylót. Aztán kora délután sógorral és báttyal parkettáztak a vendégszobát, előtte én még a széleket és a szemmel látható foltokat lefestettem még egy réteggel, utána, hogy ne legyek útban, folytattam a konyhába, és a nappaliban. A parkettázás hála Istennek jól ment. Mi még ketten ott maradtunk csapokat szerelni. Igen ám, csak szerettünk volna....Csak nem minden volt úgy ahogy annak lennie kellett volna. A csapok túl mélyen voltak a téglában, és mivel a falat itt-ott görbék, így a vakolók több vakolatot vittek fel a falakra, sőt még L. bácsinak, a csempézőnknek is plusz réteget kellett felvinnie, hogy egyenesbe hozza, és azt eredményezte, hogy a klasszikus nagyságú csap nem ért el a vízvezetékig. Kénytelenek voltunk akkor abbahagyni, és egy másik problémával, a étkezővel foglalkozni, ahol is nem lehetett lekapcsolni a villanyt. Férj megint felmászott a tető térbe. Mondom neki most, mivel  nincs fenn 40 fok. No ezzel is jól elment az idő, annyira, hogy ránk sötétedett. Elkövettünk minden lehetséges javítást, új kábelt húztunk, körtét cseréltünk a csillárban, átellenőriztük a bekötést, villanykapcsolót cseréltünk...de semmi. 












Vasárnap a munkások folyatatták a teraszt, ill. a bejárathoz vezető kis járdával és lépcsővel. Férj reggel elment csaptoldásokat venni. Addig én a folyosó festését csinosítgattam. Abban reménykedtünk, hogy azok a toldások kihúznak a slamasztikából, de ebben is tévedtünk. Még mindig csöpögtek. Aztán vájott a csempébe nagyon mélyedést, hogy könnyebben rá tudja csatlakoztatni a csapot, de akkor meg a maga vízcsap belső része beletörött a falba, mert ugye előtte meg jó szorosan be kellett húznia, hogy ne csöpögjön. Nagyon sajnáltam már őt is, meg amennyi energiát belefektetett....Azon a napon voltunk a legnagyobb krízisben. Elvesztettük a hitünket, hogy ez sikerülni fog. Nem azért, mert férj nem tudná megcsinálni, azért mert csak egy dologra elment már a második nap, és nem haladtunk a munkával. Mert addig nem lehetett sem zuhanyt, sem mosdót, semWC felszerelni. Nagyon sok lelkierő kellett hozzá, hogy innen tovább menjünk. Egymást kellett támogatni(még fáradtan is), de kellett a másikba erőt lehelni, hogy igenis sikerülni fog.  Aztán megjött tesó, és a tőle kölcsönkért szerszámmal sikerült kivenni a sérült csapaljazatot. Késő este fele végül sikerült a toaletett felszerelni. Én lemostam az ablakpárkányokat, felszereltem a használatban lévő ablakokra a kilincseket.
Sajnos a vasárnapról csak egy kép készült....


Hétfő, a mi örömünkre meghozta nemcsak a kellemesebb időt, de a jókedvünket is, ami a konyha beszerelésének tudható be. Reggel kilencre megérkeztek a szerelők. A főszerelő ugyanazzal (a lakásunkban is ő szerelte be a konyhárt) szlovák "optimista" tepmeramentummal beviharzott a konyhánkba kijelentve: ez itt minden rossz. Mindent megfigymált, szó szerint. Azért is letolást kaptunk, hogy miért van már most lecsempézve a munkafelület felett a fal.....és blablbla...Na akkor mondtam, hoy jóval kezdett ki, itt még ma valakit komolyan seggbe rúgok. De nyugi nem történt semmi ilyen. A hapsiban minden 180 fokos fordulatott vett, és a végén  még ő mondta, hogy ez a konyha aztán igazán szépre sikeredett. És ő évek óta naponta szerel konyhákat. A végén leegyeztük őt Lévára is.....


Tesó segített átvinni a sütőt meg a hűtőt.



Közbe-közbe felszereltük a tükröt.

Kajálni mentünk, és nem tudtam ŐT csak úgy otthagyni....



A konyhát még hétfőn össze is rakták.  Közben az ablakosuk feltette a reluxokat és szúnyoghálókat, így sor került egy rögtönzött ablakmosásra is. Férj délután elküldütt egy barátnős, ott alvós, csajos estére, ő addig villanykapcsolókat és dugóaljzatokat szerelt fel a vendégszobában.

Kedden rendbe tettem a konyhát,  a nappaliból kidobáltam a sok-sok csomagoló kartonlapokat, felmostam mindent(amiben Zsófi segítkezett nekem), porszívóztam, férj még mindig a csapokkal bíbelődött, kinn folytatóttak a munkálatok. Kész a terasz, a garázsfelhajtó feltöltve földdel, illetve törtbetonanal, lerakták a járdaszegélyeket is. Délután aztán megoldódott a csapkatasztrófa, és onnantól turbósebességre kapcsoltunk. Felkerült a zuhany, a mosdó a kis szekrénnyel, lámpa a vendégszobába, kiegészítők a WC-be,  ott is ablakot  mostam, felmostam a két kis helységet, csempét lemostam, összerakodtunk és felporszívoztam mégegyszer mindent.


A lányok.


A bejáratnál.

Bojlerunk a héten meglesz, így már zuhanyozni is tudunk.




Az összeszerelésbe bevontuk a három gyereket is.





A hétvégén költözés, úgyhogy megyek is kirámolni a kamrát. Ma azt kaptam házi feladatnak, délután pedig hivatalos ügyintézés lakás címmel kapcsolatban.