2017. december 25., hétfő

Boldog karácsonyt!

Kedves Mindenki!
Szeretetben gazdag, békés, boldog karácsonyi ünnepeket kivánok Nektek.Teljenek ezek a napok meghitt családi körben☺🎄🎁

2017. december 8., péntek

Manadala festés

A mandala festéssel már egy ideje kacérkodtam. Sokáig nem volt alkalom, nem találtam ilyen tanfolyamot. Aztán fel vettem a kapcsolatot egy mandala festés tanfolyamot tartó hölggyel, vagyis megláttam a hirdetését. Éppen akkor nem indult tanfolyam, legközelebb decemberben lett volna.  Végül Ildi szomszédom ugyanezzel a hölggyel leegyezte a tanfolyam időpontját. Időközben összejött egy novemberi termin is, de végül a tanfolyamvezető mondta le lánya hirtelen jött megbetegedése miatt. Na de aztán az ezt következő hétvége a miénk volt! Hogy ki az mi? Drága szomszédaimmal úgy gondoltuk jó buli lesz, ha  mi négyen és két ismerősükkel megyünk el. És bizony az is volt. Jó buli volt!


December első szombatján, mikor a táj szép, fehér, télies pompájában tündökölt, indultunk útnak. Épségben megérkeztünk a címre, egészen az ajtóig.😊  Ahogy beestünk így hatan kis csapatként a lakásba, ahol az mandala festés tanfolyam folyik, egészen más világ fogadott bennünket. Illat gyertyák, füstölők, mandala minden irányban a falon, mandala tapéta a falon, igazi meditációs zene, színek, festékek, mandala kispárnák, különleges teák. Maga a nyugalom szigete, ami az én nyugtalan lelkemnek nagyon is jót tett.
Az első nagy feladatunkként ki kellett választani a mintaregentegből azt, amit festeni szeretnénk. Nem volt bizony könnyű, először hármat kellett, majd abból a háromból kiválasztani a befutót. Érdekes módon, teljesen tudat alatt olyanra esett a választásom, melyen jógázó testhelyzetek vannak ábrázolva. Egyébként erre egyik kedves szomszédom hívta fel a figyelmem. Minden hétfőn jógára járok már vagy két hónapja, és a tanácsadáson is mozgásként jógázunk a kismamákkal. 
Túl voltunk az első közös teázáson, a minta kiválasztásán, jöhetett annak átkopírozása a selyemre, majd a korrektúrázás. Olyan gyorsan eltelt az idő, hogy alig dolgoztunk, és már vártuk a ebédet. Kellemesen megebédeltünk, majd folytattuk a nagy melót. 😊 




Ez után a tanfolyam vezető megfestette a hátteret. Nagyon profin csinálta. A szín átmenetet nagyon eltalálta. Majd ennek száradnia kellett. Annyira máshogy mutatott így, kihozta talán a mondanivalóját a mandalámnak, amire még nem teljesen jöttem rá. Hogy miért használtam pont azokat a színeket, miért pont ezt a mintát választottam. A száradás után jöhetett a mandala további díszítése, egyes elemek kiemelése. Hát mit mondjak, mindannyian nagyon belejöttünk.😊 A pöttyözésen kívül tapadós színes, csillogós dísz elemekkel dobtuk fel, ki-ki milyen stílusban.








És már a hálószobában a falon.


Oltárian jó nap volt így a csajokkal, nagyon sokat nevettünk, beszélgettünk, és közelebb is hozott minket egymáshoz, csak úgy jó szomszédok szintjén. Ja és már gondolkodunk a következő közös programon.😊


2017. december 5., kedd

Viszlát november, hello december!


Valahogy jó lenne visszatérnem a blogolás világába, november, de az előtte hónapok sem a blogolásról szóltak. Háttérbe szórult az egész blog, csak a legfontosabb dolgokról adtam hírt, tettem fel összegzést. Azért a jövőben jól lesz visszaolvasni, miket csináltunk, hogyan éltünk. A novemver végei első hó is nagy meglepetésként ért. Lehet a fentiek így jeleznek, hogy itt az idő nemcsak az őszből tovább menni, hanem más dolgokban is haladni előre.


Merre jártunk, mit csináltunk?

Megragadtam az alkalmat és elmentem egy motivációs tréningre, amit nem más, mint Szalay Ádám tartott. Egész napos program volt. Aktívan dolgoztunk. Voltak feladatok, csoportban is dolgoztunk, és volt pár egyéni feladat is a munka füzetben, amelyet kaptunk. egy újabb dolog, amit kipróbálhattam, és nagyon élveztem. Abban tetszett, hogy nem az a klasszikus megmondom a tutit előadás volt, hanem az életből vett példákkal tette még színesebbé az egészet. És bizony voltak pontok, amikor is komolyan tervezni kellett, mit kell napról napra tennem, hogy sikerese legyek az életben, annak minden területén. Hát jó érzésekkel jöttem el onnan, hogy rajtam kívül is vannak olyan emberek, akik nem a sorba állnak be a többiek mellé, hanem megy a saját útján, és elébe áll a változtatásnak, még ha néha buktatóval is jár. És nekünk abból akad. 
Kirándulni is voltunk. A mostani úti célunk Athén volt. Nagyon sok és szép élménnyel tértünk haza.
Férjet elcsábítottam egy El Caminos zarándokút beszámolóra. Nagyon jó döntés volt, hogy elmentünk. Egy anya és akkor 14 éves fia 6 héten keresztül csak gyalogolt és gyalogolt, több ezer kilométert tettek meg. Felpróbáltam az Anya hátizsákját. 14 kg-ot nyomott. És ő azzal lépcsőzött, mászott  a Pireneusokon, dombokon, s hegyeken. 
Végre sikerült összehozni egy kávézós talit egy közép sulis barátnőmmel. Jó volt látni őt, és beszélgetni, és külön jó érzéssel töltött el, hogy ő engem a példaképének tart. Kérdem, hááá méér. Mert, hogy tovább képzem magam, nem adom fel, hogy azt csinálhassam, amit szeretnék, hogy tudom magamnak diktálni a tempót. 
Férj továbbra is tartja a csillagászati szak kört. A gyerekek nagyon érdeklődnek, sokat kérdeznek, aminek mi csak örülünk. Egy újabb taggal bővült a hallgatók csapata.
Mióta férj meglepett egy több funkciós konyhagéppet, azóta a kenyeret sütöm, és nem veszem. Ennek már egy hónapja. Kísérletezek, több receptet próbáltam már ki. Zsemlyét is sütöttem, mindekinek ízlett. A recepteket www.hazikenyer.hu  oldalról veszem, amit sógor nőnek ezúton is köszönök.
Neki így kényelmes aludni. Azóta már a saját odújában alszik kinn a teraszon.



Férj itt a Napról tart előadást.



Munka

Talán kezdeném a kevésbé pozitív történéssel. Sajnos a szoptatási kurzust nem sikerült sikeresen elvégezni, az vizsgán nem mentem át. Kicsit vegyes érzéssel fogattam a döntésüket. Voltak pillanatok, mikor nem minden egyes ténnyel, vagy magyarázattal értettem egyet, tudtam azonosulni a kurzus során. Mikor kimondták, hogy nem vizsgáztam le, megkönnyebbültem. Nem is értem miért. Azonban sok mindent tanultam meg, és már ezért hasznos volt elmennem a kurzusra. 
Még a szoptatási kurzus előtt beiratkoztam egy hordozási tanfolyamra. Megtanultam pár kötést, és megértettem, miért is vannak jó oldalai a hordozásnak. Természetesen itt is én volt az egyetlen, akinek még nincs ezzel tapasztalata. Mindenki kedves volt, és annyi infóval láttak el, hogy már a felére sem emlékszem. A tanfolyam végén egy hordozási oklevéllel gazdagodtam
A másik jó dolog az az volt, hogy elindult a weboldalam, amivel szintén sok munka volt, de férj ebben segített, mikor kértem.
Az MK csapattal egy  következő eredményes hónapot tudhatunk magunk mögött. A weboldalra érdekes cikkek kerültek fel, jó tudunk csapatban dolgozni, ami annak is köszönhető, hogy mindenki fontosnak tartja a projektet, és sok időt szentel neki, hogy egy nemcsak tartalomban, de szakmai szempontból is minőséges munkát mutassunk fel. Kedves nekem a webszekesztői munka, főleg, mikor képeket kell keresek a cikkekhez, hogy minden egyben és hiteles legyen. Kiadásra került egy kisebb gyűjtemény A gyerekek legjobb érdeke címmel, amiben az én cikkem is szerepel a szülési tervről. Ott a nevem, mint fordító, blogger a projektben, valamint szak tanácsadó. Megtisztelve éreztem magam, hogy a szülési tervvel témával tehetek valamit a a gyerekek érdekében. 




Decemberi tervek:

  • együtt örülni Pannival a szülinapján, 
  • legkésőbb a következő héten beszerezni az összes kari ajándékot, 
  • élvezni az adventi várakozást, karácsonyi vásárba menni, képeslapokat küldeni, kiválasztani a kari fánkat, 
  • megmosni az ablakokat, függönyöket mosni és cserélni, 
  •  díszítgetni a házat, párat már kitettem, a lányok segítettek kiválasztani az adventi díszeket.
Más most nem jut eszembe, de ahogy ismerem magam, majd a poszt közzététele után jönnek az ötletek.😊 Addig is minden kedves látogatómnak és olvasómnak kellemes adventi várakozást és készülődést kívánok. 

2017. december 3., vasárnap

Házprojekt: novemberi jelentés


November a kerítés építésé volt. A kerítés alap még szeptemberben elkészült. Ez után kerestük a nekünk legszebb kerítés téglát. Férj ezt is előre kigondolta, mint minden mást, ami a házzal kapcsolatos, és nekem már csak igenlenem, vagy....igenlenem kellett. Hála istennek nekünk olyan jó kőművesünk van, aki minden ilyen anyagot olcsóbban tud beszerezni. Meg is tette, és olyan hűségesen, hogy egy nap, ha nem tűnik fel a ház előtt egy teher autó hangja, akkor nem is tudok róla, hogy szállítják a téglát. Tipikus Szőrmók. Igen, így hívjuk, de azért van rendes, becses neve, amivel most nem szolgálnék. Nagyon izgatottan vártuk hát az első téglák lerakását. Valami úk készül, valami állandó és ami teljessé teszi a házat. 
Minden alkalommal több és több látszott már a falakból, és lelki szemeink előtt láttuk, milyen szépen is fog kinézni, és nem csak mi, a szomszédok is sorra dicsérték. 










Ami még hátra van, azok tégla kalapok felhelyezése, valamint a kapuk lecek felfurrása. Azt még nem tudjuk, mikor végezhető el, ugyanis az időjárás komolyan vette magát, és lehullott az első hó, amivel jöttek a mínuszok is. Szerintem amint enyhül, folytatjuk tovább. 
Beszereztünk egy könnyen összeszerelhető fészert, ami nem fából van, de külsőleg nagyon úgy néz ki. Annak összeszerelését is elkezdték, de a hideg, szeles idő közbe szólt. 
A kazán átszerelését is megrendelte férj. Néha-néha fogja magát és leáll. A garanciájával nincs gond, az egy éves ellenőrzésen mindent rendben talált a revizor, teljesen működő képes, viszont maga a kazán és a hozzá tartozó cső, ami kivezeti a levegőt van a gond. Annak beszerelését más valaki végezte. De ez is csütörtökön megoldódik, és viszlát probléma. És aminek duplán örülök, hogy így több hely szabadul fel a műszaki helységben, legalább is így ígérték. 
Továbbá még kiválasztottuk a ház színét is. Hát nem volt egyszerű a választás, de férjjel jó csapat vagyunk, és persze sikerült, miért is ne sikerült volna. 
Bepucoltattuk a bejárat fölötti háromszög alakú részt is. Férj oda szép fa díszítő elemet szeretett volna, de az utólagos számítások után úgy vélte, nehézkes lett volna a felszerelése. Hát ebbe már nem látok bele, de nem mondtam nemet.


Férjjel sokat dolgoztunk a földdel az telken. A terasz, a garázsnál, a hátsó falnál, és elöl az utca felől is már szépen el van rendezve. Annyira más látványt nyújt már így. Néha csak beállok az ablakba, és visszaemlékezem, milyen is volt egy-két hónappal ezelőtt. Mindenhol csak föld kupacok, járda még sehol, és az oldalsó drót kerítés sem volt még. Már sokkal zártabb a tér. 

Talán ennyit a novemberi állásról, folyt. köv.


  

2017. november 22., szerda

Athén

Az osztrák Minimundus megnézésekor jöttem rá, hogy én még annyi, de annyi helyen nem jártam. Valahogy mindig is hajtott a kaland vágy, az utazás, minél több országba, történelmi és neves városba eljutni. Igen itt élek a Csallóközben, de a világ nem itt ér véget. Szerintem az élet arra van, hogy megéljük, menjünk, míg lehet, és nem arra várni, hogy majd egyszer. Szerencsémre férj is így érez, támogat benne, mikor esetleg más emberek a környezetemben nem osztják a nézetemet. Nem is kell, hogy így tegyenek, csak fogadjanak el olyannak, amilyen vagyok. Ez az én életem, és csak azért nem fogom úgy élni, ahogy szerintük jobb lenne, mert mit szólnak mások. Ezért ott a Minimundusban, ahol a világ szinte minden neves, híres város képviselve volt, jutottam az elhatározásra, hogy nekem ha nem is minden helyre, de ahova csak lehet,  el kell jutnom, jutnunk. Hogy ne sajnáljam majd évek múltán, mikor már egy gyerekkel nem lehet csak úgy felkerekedni, és menni és menni. Hogy ne sajnáljam majd évek múltán, hogy nem éltem meg az életet, hanem csak éldegéltem. 

Látnivalók

Athén. Mindenkinek először talán az Acropolis, a Patheon jut az eszébe. Óóóó atyám igen! Gyönyörű egy hely! Maga az egész, ami megmaradt belőle. Az Amfiteáter, ahol a görögök tógáikban üléseztek, és hoztak fontos döntéseket. A tudat, hogy azokat a monumentális épületeket valaha emberek építették, mindenféle mai okos gépek nélkül. És ami a vicc az egészben, hogy még ma is áll egy részük. Több ezer év után is. Hihetetlen mennyit dolgozhattak rajta. De nemcsak ez érdekes Athénban. Hanem a múzeumok is. Jártunk a Görög Nemzeti Múzeumban, akinek tervezőjét és építőjét ez úton is csókoltatom. Az a látvány, mikor átmész a biztonsági kapun, lenézel, és az üveg hatású padlózat alatt egy görög kis, több ezer éves eredeti állapotában lévő város falai és egyéb maradványai tárul eléd. Szív dobogtató egy élmény! Sajnos lefényképezni nem lehetett. Csak ámultunk és bámultunk. Tovább haladva a kiállított szobrok, szobor maradványok, márvány arcképek között az embernek olyan érzése támad, mintha ő is ott lenne, abban az időben. Fantaszikusan jó szobrászok voltak annak idején: alaposan kidolgozott arc mimika, embernél is nagyobb testet ábrázoló szobrok, lovak, Zeusz a fő Isten, és a többi fél Isten szobrai, és még sorolhatnám. Elmentünk a görögök ókori stadionjába is, ami szintén nagy területen van, és magából az építményből már csak pár szobor áll, és egy nap lementünk a kikötőbe. Hatalmas utas hajókat láttunk, egyiket éppen akkor pakolták meg, egy nagy kamion szinte elveszett a rakodótérben, gyönyörű szép jachtokat láttunk séta közben, majd a tengerpartra érve levetettük a zoknit és cipőt, s megmártóztattuk lábainkat a tengerben. Csodás volt! Felfrissültem tőle. Mindig olyan jó megélni azokat a pillanatokat, amiket a tv-ben is látunk. Tengerparton sétálni kézen fogva szíved választottjával, nézni a tengert, és érezni, ahogy töltődsz fel energiával és nyugalommal.  Vasárnap viszont elérkezett a hazaindulás napja, negyedik napja voltunk ott.





















Acropolis-i hegyes részen

Aphrodité szobránál



Az ókori görög stadion.


Egy újabb ókori görög város rész.


Lenn a kikötőnél.






Már a tengerparton.





Láthattunk egy bazi nagy görög lagzit is. A menyasszony ilyen cuki történelmi autón érkezett.



Estiö séta közben.

Az utolső este vacsora közben a szomszédos asztalnál szemtanúi lehettünk egy lánykérésnek.

Jövünk hazaaaa.


Közlekedés

Az oda és visszautat légi közlekedéssel tettük meg. Régebben már repültem, de most is fantasztikus volt, mikor a gép felszállt, ahogy elrugaszkodtunk a földtől. Szerencsére a repülőn minden kínom-bajom megoldódott, így kibírtam az utat. A stuardesek nagyon kedvesek, és segítőkészek voltak. Athénban a városi közlekedést metróval oldottuk meg. A reptérről egyenes járat vitt el a szállásig,csak kicsit kellett gyalogolni, a görög parlamentnél szálltunk le. A tengerparthoz is metróval mentünk, férj nagyon ügyesen tájékozódott, ellentétben velem, aki férj szerint még egy 5 koronáson is eltévedne. 😁

Szállás

Pont az egyik turista csomópontban volt, körülöttünk éttermek, terek, utcácskák teli szuvenír árusokkal. Étkezés nem volt az árban, viszont volt egy gyönyörű vintage konyha, ahol a vendégek teát, kávét, mindegyikből többféle volt, tudtak maguknak készíteni. Volt kínáltban még gyümölcs, pék árú, müzli, gyümölcslé. Ja és ott ittunk férjjel a világ talán legfinomabb kávéját. Igen, még én is ittam, annyira jó volt. És a hab tortán, hogy kávézás közben az Acropolisra nyílt a kilátás. 

Ételek, éttermek

Szinte minden sarkon falatozók, éttermek, és vendéglők  dolgozói csalogatják be a turistákat enni. Választani sem egyszerű. Első nap persze giroszt és görög salátát ettünk.😊 Ami viszont egyöntetű minden helyre, hogy ott van a görög mentalitás, a görög zene, kedves, de egyben kissé flegma temperamentum, amit nem gondolnak ők rosszból, és borravalót nem fogadnak el. Sok helyen láttam ugyanazt a stílust: kockás alsó anyagterítő, felül fehér abrosz, és fa székek, aminek ülőkéje fonott. Mindenhol megtalálhatóak a klasszikus európai ételek, mint pl. rizottó, pizza, tészták, sültek. Athénban ettem az eddigi legízletesebb rizottót. Férj pedig beleájult a görög hamburger ízeibe.

Élmény

Felbecsülhetetlen!!