2016. november 30., szerda

Házprojekt: novemberi jelentés

Novemberben is igyekeztünk a legtöbbet kihozni magunkból házépítés témában. A legnagyobb haladás talán, az hogy kész lett a hálószobában a zuhany csempézése. Tamás esténként járt csodálni, hogy is haladnak ott a munkálatok, nekem lehetőségem volt napközben is látni az előrelépést. Az egésszel csütörtökön készült el L.bácsi. Péneteken férj már parkettázni szerette volna a gardróbót, de végül is nem így történt, de nem is baj, hiszen munka után pihennie kell neki is. Én, míg úton volt hazafele, kirakottam a megmaradt, bontatlan csempe csomagokkal, kivittem az összes szemetet, felsepertem, és már készen állt a további munkára a helyiség. A hétvégére sok minden terveztünk. Szombaton férj felszerelte a vetítővásznat a helyére, addig én tettem-vettem a konyhában, takarítottam, előszedtem karácsonyi elemeket, melyek már azóta a konyhát díszitik, megejtettem pár átszervezést a konyha polcokon, és a kamrában is. Oda is kinéztünk már regálos szekrény elemeket, hogy több rakodó helyhez jussunk, de sajnos nem rakéta sebességgel dolgozunk. Bárcsak úgy lenne... Közben még lecsiszoltam és lefestettem azokat az ajtórámákat, melyek a magasságuk miatt toldásra kényszerültek, hoy egyáltalán be tudják szerelni az ajtókat. Nagyon sokáig halogattam ezt munkát, de végül is most jobban ment. Nem gondolkoztam, csak nekifogtam. Így már rendezettebb hatásuk van, és nem csúfít el semmit az ajtóráma felett szürkén rikító ragasztó. Másnap, vasárnap férj lerakta a parkettát a gardróbban. Még csak fél munkában volt, mikor anyu hívott, hogy szabad bátyám utánfutója, és segítenek áthozni az háloszoba ágyunkat. Kis idő múlva már a nappalink közepén tántogtak az ágy darabjai. Férj befejezte a munkát, és én meg a húslevest. Késő délután elkészítettük a szobát, hogy lerakhassuk az ágyat. Olyan jó érzés volt, erre vártunk hónapok óta. Azóta átkerültek a kommódok, szennyestartó, és éjjeli szekrénykék, párnák.



Vasárnap délután 5 óra.



Fél órával később.

A vetítővászont még szombaton kipróbáltuk. Valami fantasztikus filmes élményt nyújt, nem is gondoltam volna. Egy kis bútor átrendezéshez volt szükség, hogy a vászon szépen, akadály nélkül gördülhessen le. Sajnos kép nem készült, de mindenképpen pótoljuk.

Kb. két hete jött meg a még augusztusban megrendelt étkező szettünk: sarokpad, étkezőasztallal, plusz paddal és  puffal. Nagyon vártuk már.  Bár az előző asztalunk kicsit nagyobb, de így most több ülőhely van az asztal körül, és kényelmesebb is, mert mély az ülőkéje és az asztal lába nem zavar be. Este fogtunk neki az összerelésnek. Voltak hullámvölgyek, mert mi Veressék már csk ilyenek vagyunk, nem bírjuk ki tűzhányás nélkül. De a végén győzött a józan ész az érzelmekkel együtt, és a végén együtt örültünk. Ha annyit mondok  em volt egyszerű összerakni, talán elnézitek ezt nekünk.

Szerda, 21:30.

Este 11 után még legyen kedve az embernek pózolni és mosolyogni. Szerettük volna már a kész étkezővel várni férj szüleit. Másnap segíten jöttek, amit nagyon köszönünk.

Voltak napok, mikor  több szakember is megfordult nálunk egy nap, ugyanabban az órában. Csempézés is folyt, közben jöttek csinálni a villámhárítót, és nagy meglepetésünkre földet is hoztak a telekre. Nem azt a földet, amit megrendeltünk, hanem egy másik építkezésről, ahol többnek bizonyult a töltő föld. Így három napig hordták ide a földet, igaz nem annyi amennyi nekünk kell, de így is nagy eredmény ez. Másrészt azért is, mert tök ingyen kaptuk, és még csak el sem kellett érte mennünk. Apu még a hónap elején, tudva hogy földet mennek rendelni férjjel,legyamírtózta a telket. Meg is látszik, mert pár nap múlva minden zöld gaz hirtelen sárgába váltott. A vendégszobára is felkerült az ajtó, valamint megcsináltak még pár beállítást ajtókon, melyek ezt igényelték. A telekről is eltüntették a bódét, hogy majd ne zavarjon a föld eldolgozásánál. Szinte már annyira hozzá szoktam, hogy ott van, ahol volt, hogy észre sem vettem, hogy már csak hűlt helye vár. Csak akkor lett valami feltünő, mikor hirtelen megláttam a füvetlen helyet, ahol volt.



2016. november 29., kedd

Az idei adventi koszorúnk

Tavaly a nagy házépítésben ilyen adventi asztali díszre futotta. Emlékszen késő este értünk akkor is vissza Pozsonyba, és még akkor nekiláttam összaállítani a díszítést. Ebben az évben, első karácsonyunk a házban révén, szerettem volna egy szebbet. Bevallom, későn kezdtem el vele igazán foglalkozni, vasárnap csak egy gyors díszre volt időm. Aznap fejeztük be a hálószobát, és már nem volt energiám hozzá. Meg az összes kellék sem volt meg hozzá.  Így aztán hétfőn, kihasználva az időt, miután szervizbe vittük a fehér paripát, az ajándékok beszerzése mellett betértem egy papírüzletben gyertyákért. Hála istennek a piros és kék gyertyák mellett találtam négy szép aranyszínű példányokat is, meg egy ugyanolyan színű dísz papírtálcát is, amit a koszorú alá tettem. Maga a koszorú alapja a tavalyi karácsonyi ajtókopogtató alapja volt, csak leszedtem róla a műhóval befújt mandulákat és földimogyorókat. A fehér és barna szalagok maradtak ahol és ahogy voltak,  illenek a dizájn színéhez, csupán beleszúrtam a koszorúba négy gyertye alátétet, amikre felkerült a négy gyertya, pár szárított citromkarika és egy fahéjrúd is. Közepét érdekessé tettem arany színű hajjal, tobbozzal és pár szem mogyoróval.





Nekem, nekünk tetszik, és azóta napjában többször megcsodálom. Olyan jó nézegetni. És aminek különösképp örülök, hogy vásárolgatás közben megjött az adventi érzés, már csak pár hét karácsonyig!!!😊


2016. november 28., hétfő

2016 könyvei #10

kép forrása: google.hu

Nahát, milyen szép kerek számnál tarok, ez a tizedik könyv az évben, amit elolvastam és amiről beszámolom Nektek. Lehet valakinek nem túl sok, és havi szinten olvas el ennyit, de nekem ennyit jutott, és nekem pont így elég. Havi kettő rendszeresen megvan. Szóval, úgy érzem, éz is egy jó választás volt. Sophie Kinselli, a Boltkóros naplója szerzője most álnév alatt ír, és a tőle megszokott sziporkázos regény helyett egy komplikált szerelmi történetet tálal elénk. Nekem élvezetes volt olvasnom, voltak benne nagy fordulatok, mikor kimeresztett szemekkel faltam az oldalakat.
Chloe, aki egy mennyasszonyi ruha boltban dolgozik, 13 éve van együtt párjárval, Philippel, akik Sammel (aki nem Philipp fia) és Nattal (aki már igen) alkotnak egy családot. Sam 16 éves, Nat kicsivel kisebb, Philip pedig egy bankfiók vezetője, akinek sajnos egy fúzió miatt veszélyben az állása. Az elmúlt hónapok mindannyiuknak stresszes és kimerítő volt, érzik kellene egy családi nyaralás, ahol kicsit megfeledkezhetnek a hétköznapi gondokról.
Amanda és Hugh, nem éppen a legboldogabb házaspár, két kislányukkal Beatricevel és Octaviával élik a mindennapokat. Amanda, a feleség reszortja a háztartás, a gyereknevelés, míg Hugh biztosítja az anyagi hátteretet családja minden kényére-kedvére. Azonban Hugh túl sok időt tölt a munkahelyén, lányait szinte sosem látja, és felesége által tervezett újabb lakásfelújítás is arra ösztönzi őket, töltsenek együtt pár napot.
Itt jön a képbe, Gerard, aki véletlenül ugyanarra a hétre kölcsönözte spanyolországi villáját a két családnak. Erről a véletlen dologról csak annyit, hogy végképp nem volt véletlen.  Így hát mindkét család kapva az alkalmon, elfogadják az ajánlatot. Chloe szabit vesz ki, Amanda és Hugh felbérelt egy bébicsőszt Jenna személyében, aki mindig nagyon vicces kedvében van. Az első találkozásukkor Amanda szóhoz sem jutott a kábulattól, amit Jenna stílusával okozott. Nagyon laza vagyok, legyetek Ti is nagyon lazák alapon.
Szóval a nyaralás színhelyére mindkét család sikeresen megérkezik, először Amanda és Hugh a gyerekekkel, és pár órával késűbb Strattonék is. Itt aztán fény derül Gerard csínyére, szándékosan szervezte ugyanarra a hétre a két család nyaralását. Az elkövetkezendő napokban kezdetét veszi az osztoszkodás, a rekkenő hőségben elszabadulnak az indulatok, valamit fény derül egy régi titokra is. Egy olyan titokra, ami a családok tudta nélkül összeköti őket. 
Chloe és Hugh az egyetemi évek alatt szerelmes párt alkottak. De nem sokáig, miután Chloe egy alkalommal bemutatta Hughnak kilenc hónapos kisfiát, Samet, akinek egyébként Chloe egyik professzora az apja. Itt a szerelmi kapcsolat véget ér, és Chloet évekig gyötri a bánat és szomorúság. Hughnak sem volt könnyű, de ő húsz évesen nem érezte magát erősnek és eléggé érettnek egy ilyen felellősséget követelő kapcsolathoz. De nem ez a tény volt az, amiért Gerard, közös ismerősük így megviccelte őket. Hugh annak a multi cégnek a személyzeti vezetője, amelyik bezáratja azt a bankfiókot, ahol Philip a vezető. A felimerés villámcsapásként érte mindkét férfit. Hughnak még azért is el kell számolni a lelkiismeretével, hogy a régi érzések fellángoltak közte és Chloe között, amit egy délutáni szerelmes légyottal koronáztak meg. A szerencsének köszönhető, hogy erre a nagy titokra nem derült fény, már azért is mert a férfi és a nő is rájöttek, nekik eddigi párjuk mellett a helyük, és próbálják újrakezdeni velük. Így is lett. Chloe Philippel, Hugh pedig Amandával maradt. És még Jenna, a bébiszitter sem rántotta le róluk a leplet. Inkább összemelegedett Sammal, Chloe idősebb fiával. 
A harmadik napon egy el nem zárt csap miatt az egyik fürdőben árvizet okozott a villában, és közben a légkondi is beadta a unalmast. Jenna ötletét követve, kinn aludtak a szabadban. Ezen az estén Chloe és Hugh egy közös alvással (igaz voltak együtt, de sosem aludtak együtt) lezárták a múltat, és másnap reggel, mikor mindkét család indulásra készen állt, elköszöntek egymástól, azzal a tudattal, hogy csak a véletle folytán fognak legközelebb találkozni. 
Hugh eltökélte, több időt tölt a családjával, Philip pedig, mint friss munkanéküli, nagy optimizmussal tervezget, mérlegeli a lehetőségeket, hogyan is lehetne a legjobbat kihozni helyzetéből.

2016. november 24., csütörtök

Almás pite

Marha jó vagyok. Egy héten belül ez a második receptes posztom. Ahogy tegnap olvashattátok, elhatároztam, hogy többet fogok sütni. És ma ezt meg is tettem. Nem ültem a babérjaimon. Anyutól kaptunk egy csomó almát, nem hagyhatom őket áttelelni a garázsban... 
Jelen vagyok a pinteresten is. Többek között recepteket is pinelek, így mikor megláttam ezt az almás pitét, tudtam, hogy el kell készítenem. Az eredeti recepten kicsit változtattam. Szerintem azt már hallhattátok tőlem, hogy legtöbbször a magam kénye-kedvére formálok egy sütit. Vagy más gyümölccsel készítem, vagy cukor helyett édesítőt használok, vagy kevesebb cukrot teszek bele, mert nekem már túl édesnek tűnik a sütemény, vagy valami hozzávalót kihagyok. Ez alkalommal kihagytam a diót, ugyanis nem csípem annyira, mert felfúj.  Nagyon szeretek almás pitéket sütni. Nagyon sok variáció létezik. Legutóbb almás palacsintát csináltam, Zsófi bevágott belőle kettő nagyot, Gabi meg négyet.
Egyébként az almás pite a heti menü része volt. Hétfőtől péntekig menü sor van, amit vasárnap férj orra alá dugtam, hogy tisztában legyen vele, milyen kajával várom haza. Mivel már telebeszéltem a fejeteket, hadd jöjjön a lényeg!



Ezután jöhet a másik fele a masszának. A fahéjas almának valami fantasztikus íze van.

És már készen.

Közben rájöttem, hogy az almás-fahéjas süti sütök pontot kihúzhatom az az őszi bakancs listámról. Sőt kettőt is, a sütőtökös pontot is. Na, tényleg jó vagyok!😊



2016. november 23., szerda

Kedvencek TAG


A szokásos reggeli blog olvasás közben akadtam rá erre a posztra, ami kicsit bővített változata ennek. Kaptam is az alkalmon. Hiszen amerre csak nézek jóformán mindenhol adventi várakozás, karácsonyi készülődés van, és már tele vele a hócipőm. Nekem ugyanis marhára nincs meg ez a hangulatom, és utálom azt, ami miatt nincs.  Na jó az időjárás is rá tesz egy lapáttal, hiszen hol mínuszok, hol meg napsütéses reggel fogad, szóval még az időjárás sem tudja, mi a helyzet. Amit viszont én tudok, hogy nem akarok ilyen lenni. Kellenek a pozitív hatások, hogy simogassák lelkemet, és ne mardossanak ezek a rossz érzések mások miatt, melyek egy olyan helyzet következményei, amit nem is mi alakítunk, vagy okozunk. Nekem és férjnek azon három emberke jóléte(minden szemszögből!) a legfontosabb, akiket én személy szerint szinte már a sajátomnak érzek.
Ezért is örültem meg, mikor erre a kedvenceim TAG-ra rátaláltam. Kicsit segít kiszakadni a gondolataimból. A lényege, hogy adjuk meg kedvenc számunkat, és annyi kívánságot, elhatározást, dolgot amit utálunk, és helyet ahová szeretnénk eljutni kell felsorolni. Én adtam hozzá pár pontot, ahogy azt Sára is tette.

Kedvenc számom: 7. Azért, mert júliusban születtem.


7 kívánság:
  • bárcsak nem paráznék annyit,
  • bárcsak legyőzném magamban azt az ideges érzést, mikor valakivel találkozom, 
  • bárcsak letudnám zárni magamban a múltat, 
  • bárcsak ne változnék olyanná, mint az, akiben megtalálom azokat a tulajdonságokat, melyek bennem sem tetszenek, 
  • bárcsak el se kezdődött volna ez, ami most van, 
  • bárcsak vége lenne már.


7 elhatározás:
  • nagyobb hangsúlyt helyezek a mozgásra, akár csak napi egy séta, már jobb lesz,
  • többet fogok sütni, az utóbbi időben nagyon elfordultam ettől a hobbimtól,
  • jobban odafigyelek a lelki nyugalmamra, és nem engedem közel más negatív energiáját, 
  • napi pár órát offline töltök a mobilomon, mostanában nagyon rá vagyok kattanva a mobilnetre, 
  • nem lesz lelkiismeretfurdalásom, ha nemet mondok valakinek, pedig ha ketté szakadnék, meg tudnám oldani, hogy segítsek,
  • többet kilépni a komfortzónámból,
  • idén férjjel karácsonyi vásározunk, tavaly az építkezés miatt kimaradt.

7 dolog, amit utálok:
  • ha valaki hülyének néz, 
  • ha valaki kihasznál, 
  • ha valaki mindent tudni akar rólam, de én róla nem tudhatok semmit, 
  • ha valaki szándékosan árt nekem,
  • ha valaki becsapja engem, vagy másokat,
  • ha valaki felsőbbrendűnek érzi magát mástól.

7 hely, ahová szeretnék eljutni:
  • Párizsba, a szerelem városába, 
  • Central parkba, 
  • a Jó barátok panel lakásához, 
  • Angliába, abba a múzeumba, ahol a híres emberek viaszból vannak, 
  • Szlovéniába, egy volt általános iskolatársam  járt ott, és a képek alapján lenyűgözően szép hely,
  • Brazíliába, Jézus szobrához, 
  • A Plitvicei tavakhoz.

 7 álom:
  • delfinekkel úszni, 
  • Hainburgban dolgozni szülésznőket, ez mindig is egy nagy álmom volt, és perfektül beszélni németül, 
  • egy Föld körüli hajóút, 
  • kötni megtanulni, itt azonban tudni kell rólam, hogy varrni is alig tudok:)
  • profi cukrász lenni,
  • latin-amerikai táncos lenni, mármint azok a táncokat versenyszerűen űzni,
  • Adele-t vagy Thalia-t élőben énekelni hallani.

7 érdekesség:
  • rendmániákus vagyok, 
  • a tea filterből  legtöbbször kinyomom a vizet, 
  • régen a kutyákat szerettem jobban, ma már a cicákat, 
  • hajlamos vagyok elhúzni a készülődést, pedig időben neki látok, 
  • szülésznő vagyok, és pánikszerűen félek a terhességtől és a szüléstől, 
  • ha valamire megkérem férjet, és ő nem kezdi el csinálni rövid időn belül, a kérdezőskődésemmel mikor lesz már kész? hajlamos vagyok végsőkig szekálni őt:-(
  • félek bármi nemű fájdalomtól, mivel hihetetlenül alacsony a fájdalom küszöböm.

7 dolog, amit szeretek:
  • a csokiiiiit!!!
  • már az első hidegebb napokban melegítőt hordani, régebben cikinek éreztem, mára már tudom, magamért teszem,
  • egy adott évszak gyömülcseit frissiben leszedni, és abból sütniiii, 
  • mikor férj a kedvenc csokimmal lep meg, és mindig tudja, mikor van rá szükségem, 
  • a kölköket:Gabit, a drága és egyetlen cukiii ikreket, Zsófit és Csabit, illetve Pannit és Kispetit,
  • a reggeli napfényt, ahogy beáramlik a redőny rései közt, 
  • ahogy férj gondoskodik rólam, mikor egy erős hasgörcs levesz a lábamról.

Na jobb is lett a kedvem....









2016. november 18., péntek

Sütőtökös-csokis muffin

Ma végre sütöttem. Sokáig hanyagoltam, pedig nagy kedvencem a sütés. Az elmúlt időszakban nem volt hozzá nagyon hangulatom, kedvem. Ezért ma nagy élvezettel vettem elő a tojást, lisztet, tejet és meg amit kellett. Ez a muffin nem recept szerint készült, vagyis a muffin alap tésztája igen, de a többi saját fantáziám és kísérletezésem eredménye. Tavaly már sütöttem hasonlót. Szokatlan volt az ízvilága, de éreztem, hogy még fogok sütőtökkel dolgozni.



A muffin tésztájához:
  • 250 g sima liszt
  • egy csomag sütőpor
  • 1 LK kakaó
  • 200 ml tej
  • 90 ml olaj
  • 1 tojás
  • 170 g porcukor, én barna cukrot használtam
A töltelékhez:
  • egy közepes méretű sütőtököt félbe vágunk, kibelezzük az egyik felét, majd azt pürésítjük és megfőzzük, sajnos nem mértem le, így nem tudok grammokban beszéni, 
  • egy csomag vaníliás cukor
  • egy 100 g étcsokoládé fele aprítva


A hozzávalókból elkészítjük a muffin klasszikus tésztáját, nekem kicsit sűrű lett, így öntöttem még hozzá tejet. Közben főzzük a pürésített sütőtököt. Még a forró masszába beleszórjuk a vanília cukrot, és az aprított csoki darabokat, majd jól elkeverjük, addig míg nem olvadnak el teljesen a csoki darabkák. A muffin sütőformákba kis muffin kosarakat teszünk. Én már kifogytam belőlük, így vajjal kentem ki a formákat. Félig megtöltjük muffin tésztával a formákat, utána egy kanál a sütőtökös masszából és annak tetejére még egy réteget a tésztából. 180 fokra előmelegített sütőben kb. 20 percig sütjük, míg szép aranybarna nem lesz a muffin a teteje a cukortól.

Kóstolás után rájöttem, lehetett volna a töltelék kissé sűrűbb, mert így nagyon tömör lett. Az íze viszont meglepően jó, a csoki kombináció jót tett neki. M. szomszédomnak is ízlett.

2016. november 17., csütörtök

Örömömre szolgál #51




Hosszú idő után újra ÖM szolgál poszttal kedveskedek nemcsak Nektek, de magamnak is, mert már azt sem tudom, milyen az ilyen apró örömteli pillanatokat összegyűjteni. Igaz mostanság nehéz időszakot élünk (nem magunk, hanem mások által), de vannak mozzanatok, melyek kissé feledtetni tudják a rosszat.

Amik az előző hónapokban örömömre szolgáltak:
  • hogy Kispetinek már nem görbül el a szája, mikor meglát minket, egyszer volt olyan hogy hosszú idő után nem ismert meg, de aztán újra összebratyiztunk, 
  • ahogy Panni érdeklődve néz körül nálunk.
  • hogy már Pannival is jobb a kapcsolatunk, 
  • Panni rajzai, melyek az emlékdobozomban lapulnak,
  • hogy a gyerekek szeretnek velünk, nálunk lenni, 
  • történt egy kis összezördülés köztem és Zsófi között, de búcsúzáskor ő jött oda hozzám mosolyogva puszit adni, és Szeretlek köri!-vel megölelt, pedig nem is én vagyok a keresztanyja, 
  • hogy Csabi visszafordult a kapuból és mosolyogva integetett, 
  • hogy Gabi felhív és csak úgy átjön, aztán hozza magával az egész tesó brancsot, és Kispetivel meg Pannival ismerkednek, 
  • ahogy Gabi a telefonbeszélgetésünkkor búcsúzik: szeretlek köri. Eddig még így nem mondta ki, 
  • hogy Gabit és Zsófit fellépni láthattam a színjátszó kör előadásával, a végén Zsófi nem értette miért volt könnyes a szemem...szerintem ezt nem kell magyarázni, már ő is érti, 
  • hogy mikor a lányokat fellépés után hazavittem, épp a bejárati ajtóban álltam, mikor Gabi visszafordul: Szeretlek köri!, Zsófi és az apukájuk előtt, 
  • palacsintát sütni a gyerekeknek, Gabinak ilyenkor mindig felcsillan a szeme, az a kedvenc kajája, 
  • hogy Gabi már nőiesebb cipőt hord, fura, mert már egy magas velem, 
  • mikor Zsófi zumbán rohan felém, és átölel, Tamást szintúgy, 
  • mikor Gabi keresztapjával beszélget, és én már nem is kellek, 
  • beszélgetés Judittal és Beával,
  • közös teázás Reni barátnőmmel, 
  • hogy I. szomszédom kérdi, mitől ilyen szépek a virágaim, 
  • hogy már lihegés nélkül bírom a zumba órákat,emlékszem az első órán augusztusban már félidőben az oszlopot támasztottam, hogy elég nem bírom!,
  • egy kellemes este egy kedves fiatal párral, áthívtuk őket borozgatni, velük volt kislányuk is, nagyon édi gyerek, 
  • hogy férj támogat midenben, és segít hogy nekem jobb legyen.



2016. november 13., vasárnap

Egy kellemes nap margójára

Ma amilyen erőtlenül indult a nap, olyan kellemesen és meghitten alakult. Mostanában egyre több az ilyen harmat gyenge reggel, de muszáj erőt venni magamon, felkelni, és menni tenni a dolgom. Ez a nap igazán jól jött, hogy ennyi ember megfordult nálunk. Kicsit a nem megszokott felállásban, de kell az ilyen is, hogy kilépjünk a komfortzónából és olyanok személyeket hozzunk össze, akik még nem annyira ismerik egymást. 
Ma sógorékat vártuk látogatóba, majd Gabi is két tesójával behuppantak az ígért Harry Potter-es mozizásra.  Már szombaton felcsigáztam szegény lányt, hogy a kereszt apja letöltötte azt a részt, amit még nem láttak, de sajnos még csak a töltés folyamatában állt akkor a dolog. Így aztán nem tudtam nemet mondani a gyerekeknek, hogy ők korábban szeretnének jönni.
Kispeti ajka kicsit sírásra görbült az új hely láttán, de mikor meglátta a beépített hűtőszekrény szellőztető rácsát, teljesen transzba esett a gyerek. Meg a nagy terekben marhára élvezett mászni, csattogtatni kis mancsait a parkettán illetve a csempén. Panni körbenézett anyukájával, és Kispeti csak úgy mondta a magáét. És milyen hangosan!!:-)


A két Veress tesó.

Kis cukifej:)

Kicsi a bors de erős...

Köriapuval meg velem is végigjártuk két kézzel a szobákat.

A kreatív kör. Előkerültek a színes ceruzák és kifestők.

Igen, és mindenki élvezte, és amit muszáj volt megörökítenem:)

Itt már Harry elvarázsolt világában a gyerekek is elvarázsolva.

Nagyon örülünk, hogy az ma így alakult. Hogy Kispeti aranyosan viszonyult a neki még idegen gyerekekhez. Főleg Zsófival nagyon bejöttek egymásnak, mikor Zsófi Kispetit etette. Az a szem kontaktus!! Úgy láttuk Zsófinak is nagy élmény volt. Gabi próbált Pannival szóba elegyedni, de máskor jobban megy majd. És hogy Csabi nagyPetivel több csocsómeccset is lenyomtak, a kisebbik megmutatta mit tud.

2016. november 10., csütörtök

2016 könyvei #9

Szabad fordításban: Egyszerűen ellenállhatatlan

Pont tegnap olvastam ki (vagy el ) a könyvet, úgyhogy még friss az élmény. Az utóbbi időben valahogy nem ment a könyvválasztás a könyvtárban. Régebben olyan voltam, ha egy könyv nem tetszett, akkor is kínkeservesen végigolvastam, hiszen azt valaki nagy munka árán hozta össze. De aztán rájöttem, a könyv nem szent, és letehetem, ha nem tetszik. Bár olyan is volt, hogy második nekifutásnak értem egy történet végére, és rosszul tettem volna, ha nem úgy teszek. Ezzel a példánnyal nem így volt. Már az elején nagyon bejött a sztori és az iró stílusa egyaránt.
A történet középpontjában Maddie áll, akit a  sors eleggé megleckéztetett. Nagyrészt édesapja nevelte fel, édesanyjával ritkán találkozott. Majd ez egyik percben felmond kapcsolatának. Ez ez ő döntése volt. Nem volt egyszerű kapcsolat. Egy gorombáskodó és agresszív férfival nehéz együttélni, pláne ha az egyik dulakodás alkalmával szerzett seb a szeme sarkában orvosi kezelésre, varrásra szorul. A másik nagy mély pontot az okozza, mikor a munkályából kirúgják, pedig a lelkét is beletette a munkába. De az önsajnálat helyett a lány Los Angelesbe megy, átvenni  szabadelvű édesanyja örörkségét, és ennek kapcsán találkozni a két  féltestvérével, Tarával és Chloeval. Az örökségük egy rozoga vidéki hotel Washington állam egyik kisvárosában, a Boldog Kikötőben, valamint az édesanyjuk, Phoebe által összegyűjtött saját tanácsokból álló kis füzetke. 
Az új kezdet azonban egyáltalán nem könnyű. A nővérek nehezen szoknak össze. A hotel sorsáról is más a véleményük. Maddie mindenképpen renováltatni és újra működtetni akarja, míg a másik két lány az eladás melett voksol. Maddi azonben nem csak az örökség miatt ment a kisvárosba, hanem hogy érezze tartozik valahvá, családja legyen, és megtalálja újra önmagát. Annyira komolyan veszi a renoválás dolgot, hogy nagy lendülettel felfogad egy szakembert, aki segítsen neki a munkálatokban. Még a bankban is kölcsön kérvényez, hogy mindenzt állni tudja(tudják), amit végül elutasítanka. Ugyanis nagyon bízik abban, hogy nővérei megváltoztatják a véleményüket. 
Közben kitutódik, hogy a felbérelt szakember nem más, mint az a fiatal, és eszméletlenül jó képű (higgyétek el tényleg az, az írónő nagyon tud...elképzeltem a pasit) hapsi, akit Maddie az első este a hotelba tartva majdnem elüt a kocsijával, és akivel Maddie a nővéreivel történt nagy vita után  egy bárban találkozik, a majdnem elütöttelek a kocsimmal, de bocsi dolog után. A bárban iszogat a lány.  A két fiatal közt hamar fellobban a szikra, és a város mólóján el is csattan az első csók, még aznap este.
Na de térjünk vissza ahhoz a reggelhez, mikor is Jax ( a jóóó pasi, aki előző életében ügyvéd volt, úgy mint Maddie előző pasija) becsönget a hotel ajtaján munkára készen. Maddie egy nehéz pijás éjszaka után van túl a lányokkal. Kócosan, valami masniba tekeredve, pizsamában,  elkent sminkkel az arcán, karikás szemekkel nyit ajtót. És ahogy kinyitotta, úgy be is vágja a pacsi előtt az ajtót. "Atyám ez Jax!!" És innentől kezdve nincs megállás. Bár kapcsolatuk nehezen indul, de annál viharosabban folyik, és a végén, miután mindketten hosszú idő után meg tudtak nyílnak a másik előtt elmesélve régi sérelmeiket előző kapcsolataikból, nagy szerelemben törnek ki előszőr szóban, majd a zuhany alatt(is).
Az együtt töltött idő alatt a lányokból egy család lett, jobban megismerték egymást. Maddie beszélt a régi kapcsolatának sérelmeiről, Tara bevalotta hogy nem előszőr jár a kisvárosban. Nagyon fiatalon szült egy gyereket, örökbefogadta(amiről Jax is tud, de ígéretet tett Tarának hogy nem mondja el), de a kislánynak pénz kellett egy életmentő szívműtéthez. Így Phoebe, a nagymama, hogy segítsen, megnyitotta a hotelt, ami végül is az örökségük lett.
 Összefogtak, és a hotelben történt tűzvész után (amiből mindhárman egészségesen kijutnak) újra  a renoválás mellett döntöttek. Végül mindhárman a városban mardtak, és Maddienek sikerült megtalálnia, azt amit keresett: önmagát, és hogy ne féljen újra szeretni.  

2016. november 7., hétfő

A hatodik MNLJ szeminárium

Hogy mindenki értse, mit is takar a rövidítés: Mert nőnek lenni jó. Ez egy egész napos szeminárium, vagy konferencia, amin szombaton Reni barátnőmmel vettünk részt. Mivel a tavaszira nem tudtam elmenni, ezért úgy döntöttem, az őszire ha törik ha szakad elmegyek. Végül semminek sem kellett sem törnie, sem szakadnia. A jegyeket lefoglaltam, és immár semmi sem választhatott el egy napnyi kényeztetéstől.  Most is gazdag, érdekes, és sokrétű program várta a résztvevőke, egy sor kísérő program is volt, valamint a szünetekben finomabbnál finomabb falatokat rágcsálhattunk, az igazi éhséget pedig egy fenséges kiadó ebéd orvosolta. Nagyon vártam ezt az eseményt, mert valami újjal, hasznossal találkozom, vagy hallok, és nyitott vagyok az ilyen dolgokra. 
Renivel mi voltunk az első érkezők és beregisztráltak között, így könnyű volt a hely választás.


Első körben a szeminárium két házi asszonya, M. Krisztina és B.Tóth Iveta arról meséltek, ki-ki milyen úton lett anya. Egyikük bejárta az örökbefogadás nagyon rögös útját(kétszer is), másikuk pedig elmesélte tapasztalatait a mesterséges megtermékenyítésről. Mondanom sem kell, hogy mindkét téma nagyon közel áll hozzám, és én is a könnyeimmel küszködtem. Hihetetlen mennyi erő, és elszántság van ebben a két nőben!!
A nőket egy mákot termesztő gazda váltotta fel a kényelmes szófán. Pém Bálint mindent elmondott a máK termesztéséről. A kézműves vásár keretein belül kiállította termékeit. Elmondhatom nagyon széles körben használja fel ezt a terményt. Kóstoltunk fehér mákos mézet, kék mákos mézet, mákos csokit(ami nekem nagyon izlett), továbbá volt a tarsolyában még mákos oliva olaj, mákos kézműves illatos szappan is. Egy pár dolog nem tudtam ellenállni. Ezen előadás után már máshogy tekintek a mákra, az már biztos.
Ezek után jött egy szomorkásabb, de annál komolyabb és lelketszorongató történet elmesélése. Egy fiatal nő beszélt volt házasságáról egy erős alkoholistával. A kapcsolat márt tetlegességig is fajult, amit fájdalmas válás követett. A történet apropója, hogy a hölgy e leépítő kapcsolatban elveszítette énekes hangját, ez emberekkel beszélgetni képes vagyok énjét egyáltalán. Itt is a könnyeimmel vívtam harcot. A beszélgetés végén az egykor énekesnő egy szép magyar dallamot énekelt el a közönségnek, az emberek állva tapsoltak, ő meg sírásban tört ki. Erős érzelmek jöttek itt felszínre.
A következő programpontban bemutatkozott a Minority Kids projekt, aminek keretén belül én cikk fordító vagyok és a tanácsadásról írok, illetve  a jegyemet ők állták. Bemutatták a tagokat, köztük engem is, és szó esett a tanácsadásomról is. Készült rólunk egy közös fotó is, valamint sikerült bővítenem a kapcsolataimat, ami segíthet a tanácsadásban(is).
A kiadós ebéd után Dr. Kosár Kinga gyermek orvos, és  LittleGreen családi vállalkozás (akik organikus anyagokból készült ruhákat árulnak gyerekeknek) képviselete beszéltek az eko ruhák fontosságáról, valamint ez eko mosóporok és tisztitó szerek hatékony használatáról. Sok mindent tudtam meg ennek kapcsán is, amiről nem is gondoltam volna, hogy milyen nagy benyomással bír az egészségünkre. 
Montorffy Letti immáron másodszor vendég előadó a szemináriumon. Motivációs tréner, író és ThetaHealing konzulens, valamint a Montorffy Motivációs Szalon vezetője. Előszőr tavaly találkoztam vele.  Az igazi önszeretetről beszélt, és nagyon jól. Előadása most sem hagyott cserben, és erősít engem magamban.
A legvégére egy fiatal srác Derzsi Szolt, a maga 23 évével került, aki a ketlebell sportág rejtelmeibe kalauzolt el minket egyes gyakorlatok rögtönzött bemutatásával. Az elején láthatóan egy kis drukkal, izgulással vesződött, de mikor már ráérzett az egész előadás ízére, annyira belejött, hogy  alig tudta abbahagyni. Sok helyen tanulta a sportágat, hogy jó oktató legyen, köztük Budapesten, Vicenzában, Rijekában, Prágában és nem utolsó sorban Chicagóban is. Elsősorban súlyos hátgerinctartással-és problémákkal küszködő embereken szeretne segíteni.

Ez jutott nekünk, nőknek (és még pár bátor férfinak) szombatra, mikor is éreztük, hogy nőnek lenni igenis is jó, annak minden keserűségével, örömével, és szükséges tapasztalatával együtt is. Egy élményekben, új ismeretekben és valami lelki megerősítésben (már akinek) gazdag nap részese lehettem, és KÖSZÖNÖM!

2016. november 4., péntek

Apró örömök



Most egy olyan bejegyzés következik, amit már rég meg szerettem volna írni, de valahogy csak toltam magam előtt. Nem is tudom miért. Talán mert rakosgattam jobbra-balra és balról jobbra a dolgokat, és nem találtam meg annak a kis füzetkének a végleges helyét, amit még augusztusban kezdtem el betöltögetni, hogy 32 nap figyelemben legyek? Meglehet... Bizony és az a 32 nap már rég letelt...de itt vagyok és jelentkezem egy összefoglalóval. Hasonló az én örömömre szolgál rovatomhoz. Itt nem csak magunkért tettünk, vagy láttuk meg a jót, hanem kimondottan másokért is tudatosan kellett tenni. 
Amire ez idő alatt rájöttem, és megfigyeltem, hogy magamért kevesebbet tettem tudatosan, bár ami másnak tőlem jól esett, az persze pozitív érzésekkel tölt el engem is. De úgy konkréten kevésszer fordult elő, hogy valamit igazán csak azért tettem, mert magamért akartam. Így ebben a pontban túl nagy érdemleges nincs, azon kívül, hogy elkezdtem coach-hoz járni. Ami valljuk be nem kézzel fogható valami, mint pl. egy szép pulcsi, vagy egy új kabát. Ez egy olyan hosszú távú magammal foglalkozás, melyet  kézzel megfogni és tapintani nem lehet, de a későbbiekben annál nagyobb lesz az értéke, mivel a lelkemnek tesz jót.

A kis zsebnapló második sorában a ma ezt tettem valaki másért-féle jegyzetnek volt helye. Elmondanom sem kell, hogy ezt a sort gyorsabban töltögettem. Hogy mik voltak ezek? Íme: szeptember első tanítási napján tanévkezdős palacsintázásra hívtam a gyerekeket, valamit kölcsiztem a szomszédnak, megmostam anyu ablakait(kétszer is), elvittem anyut bevásárolni, Erikát és Ocit kivittem az állomásra(izgulok, ha ők is mellettem vannak vezetéskor), bátyámnak segítettünk a kerti munkában, imádkoztam a papáért, tortára hívtam a gyerekeket, rendszeresen kezeltem Lui bedagadt szemét, este vigyáztam a gyerekekre, plusz szöveget fordítottam, ablakot festettünk bátyámnál, áthívtam hozzánk Zsófi barátnőjét, szomszédom átjött kávézni és jól kibeszélhette magát, ahogy megígértem megnéztem Zsófi báb fellépését. meglátogattuk K. nénit a kórházból hazajövet után, ruhákat gyűjtöttem össze rászorulóknak.

És amiért hálás voltam szeptember 6.-tól október 7.-ig:
 Gabi mondatáért: Jó volt veled köri anyu, köszönjük a palacsintát, az  első zumba óráért, masszázst kaptam férjtől, Zsófi spontán látogatásáért mikor nagyon kellett, az esti Duna partos íjjászkodásért, férj meglepi csokráért, a sok olvasásért, Zsófi nagy öleléseiért, péntek esti randiért, sírhattam mikor jól esett, hogy defektet kaptam és valaki önzetlenül segített kereket cserélni, együtt tanulhattam a gyerekekkel, Gabi és Zsófi mondatáért: Tegnap is jó volt veled!, egyedül szereltem össze egy  bútort, egy délutáni őszi sétáért, hogy a szomszéd hozzám jött mikor ki kellett magát beszélnie, bátyus látogatásáért, Reni barátnőm elhívott magával egy klubestre, már csak egy óra az út haza Léváról. 


Az örömömre szolgál poszt sorozatot mindenképpen szeretném "újra éleszteni", nagyon hiányzik már, csak a jót látni ihletem most egy ideje cserben hagyott. Úgy érzem nemsokára visszatérek.....



2016. november 3., csütörtök

Novemberi tervek


Mivel már mától van rendes net itthon, és nem kell férjre várni, míg megjön munkából és varázsol nekem internetet, tudok nap közben is írni. Nagyon klassz dolog ez így. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire fog nekem hiányozni a világ háló, sosem voltam az a fajta régen. Be kellett látnom, hogy pedig mégis. De, mint tudjuk, az idő és az ember mindig változik. Net nélkül szinte mozdulni nem tudtam, ami a munkát illeti. Fordításhoz, a tanácsadáshoz is szükségem volt rá, nem is beszélve a blogról. 


Október hónapja adott hideget-meleget. Mindjárt a hónap elején az élet a pofánkba vágta a zord igazságot, mellyel mi laikus emberek nehezen birkózunk meg, de nem tudunk mit tenni, ezzel együtt kell élni. Ezek olyan hetek voltak (és még lesznek is), mikor is jobban szükségünk volt egymás támogatására, meg másoknak a mi támogatásunkra. Úgy érzem minden ami történik, erősebbé tesz engem, és a témában  férjjel nagyon egy hullámhosszon vagyunk. Erősebbé válunk, mint házasok, hiszen sok mindenki bízik bennünk, és ezáltal mi is magunkban. Ez nagyon jó érzés, de másod részt felelősség is, vajon, jól cselekszünk e? Mindenképpen védeni akarjuk azokat, akik nekünk a legfontosabbak...Na de evezzünk vidámabb vizekre. Voltak azért jóóó pillanatok is. A közös szülinapozások sógorékkal, bátyámékkal, meglátogattuk a kereszt gyerekeinket, kihasználva  a szép napos időt fotóztam a Kis-Duna partján, és több doboznyi csomagot adtam le egy segély szervezetnek. Ezekből született itt-ott képes poszt, az őszre is hangolódtunk, és túl éltünk egy disznó torost is. Volt pár kulturális program is a faluban. Október 17-én az Ifjú Szívek néptánc együttes fergeteges műsort adott a helyi kultúr házban, előtte báb fesztivált volt, ahol a Zsófi is szerepelt, és nemrégiben külsősként beültem a kultúr házban az iskolások számára szervezett tánctörténeti tanórára, szintén a kultúr házba. Ezen az eseményen az ikrek, Zsófi és Csabi is néptáncoltak. A tanóra tananyagát a Csallóközi tánc együttes szerkesztette és táncolta el, valamint közbe-közbe volt szöveges ismertetés is az egyes tánc fajtákról a múlt századokból.

Továbbra is járok coaching ülésekre. Nagyon hasznomra válik, sokat segít, folyamatosan dolgozom a személyes fejlődésemen, és igyekszem nagyobb önismeretre szert tenni. Hihetetlen, hogy milyen mélyre tudtam lelkiekben "leásni" eddig a sok felgyülemlett réteg alá, ami jó, mert sok energiát szabadít fel bennem.  Ebben a fejlődésben segít az a meseterápiás önismereti csoport is, aminek a tagja lettem, két hetente találkozunk, és a mesék világában keressük önmagunkat, segít az érzéseink mögé látni, megtalálni azt az életet, amerre tartani szeretnénk. Eddig, az ünnepek miatt, még csak egy ülésünk volt, és már alig várom a következőt. 

Hivatalos ügyek intézésében sem volt hiány:  az új személyi igazolványok az új címmel elintézve, vele együtt beregisztráltattuk az elektronikus aláírásainkat, így az otthon kényelméből neten keresztül intézhetjük a hivatalos ügyeket, van állandó lakhelyünk (anyuéknál), bejelentettük az új posta címünket ( minden posta ide a házhoz érkezik), mindkét autó új rendszámtáblát kapott (mivel más járásba költöztünk). Ja és már TV is megy, mármint adás is van benne, így már élvezzük, hogy esténként van választási lehetőség, és nem csak a Gilmor Girls-t nézzük.  A házról már tudósítottam.

Folyamatosan fordítok a weboldalnak, már ahogy eddig a netes adataim engedték.  Az BLOG KIDS részen belül nézelődve ráakadhattok a fordításaimra. Közben a cikkek mellett, saját rovatom is indult, így egy kis reklámot adva a tanácsadásnak. A cikkeim itt és itt olvashatóak el. A harmadik poszt is megszületett azóta, ami a hétvégén kerül fel a weboldalra. A folytatásban írok a harmadik trimeszterről úgy általában, majd magáról a szülésről az én szemszögemből, illetve a gyermekágyi időszakkal és szoptatással is foglalkozom. A tanácsadás kapcsán készültek új szórólapok, névjegy kártyák, többet posztolok róla ismert netes oldalakon, szórólapok kerültek központi helyekre, holnap egy kisbaba ruha börze keretén belül lesznek szórólapok adva a kismamáknak, valamint  ma felvettem a kapcsolatot egy baba-mama klubbal is. Még a hónap elején megvettem egy újonnan kiadott szakkönyvet a terhességről-szülésről-szoptatásról-babamasszázsról, amiből folyamatosan frissítem az ismereteimet, igaz magán tanulási jelleggel.

Olvasás terén igyekeztem a sok teendő mellett erre is időt szakítani. Per pillanat  a szakkönyven kívül három könyvbe is belekezdtem, az egyikről nemsokára poszt is lesz. A másik kettő nem éppen regény: egy expedíciós út dokumentumkönyve, a másik (az az a harmadik) meg Antony de Mello egy szerzeménye.

Remélem november egy kellemesebb szelet hoz, és minden leüllepszik, aminek leüllepednie kell, de ha ez nem is sikerül, kitartunk és segítünk, ahogy csak lehet. Szombaton lesz a hatodik MNLJ konfenrencia, már alig várom, hogy ott lehessek. Tavaly is az öszi szemináriumra tudtam elmenni, és nagyon emlékezetes egy nap volt.  Utána hétfőn vár ránk a következő meseterápiás ülés, előtte még el kell olvasnom és értelmeznem a "tananyagot", és vasárnap, ha semmi házépítési munka nem jön közbe, meglátogatni a keresztgyerekeinket és sógoréket is persze, amennyire lehet és tudok, haladni a karácsonyi készületekkel. Főleg az ajándékokat, amit lehet, a hónapban beszerezni, és konkretizálni, kinek milyen SK ajándékkal kedveskedünk. Folytatni a cikkforditást, illetve az írást, találkozni a barátokkal is, jól jönne egy borogatós, beszélgetős este. Most más nem jut eszembe, a többit majd a november rendezi.

Meglátogattuk Léna babát is:))

Lui kedvenc alvó póza mostanában.

Itt az utánpótlás.

Csabi, aki segített keverni a zsírt és előtte vágta is.

2016. november 2., szerda

Házprojekt: minden, ami októberben történt

Októberben is sokat haladtunk. Elsősorban a ház külseje változott. Három hétvégét a négyből ügyesekezű munkásaink narancs sárga téglás házból szürke vakolatú házzá varázsolták. Az első hétvégén megtörtént a ház teljes beszigetelése. A következőn elkezdték felülről lelefel bevakolni, és a villám hárítót a szigetelésbe beépíteni. A maradék munka a harmadik szombatra esett, akkor fejezték be az egész házat. Minden ilyen szombaton igyekeztem jókat főzni a férfiaknak. Első alkalommal még félszegen, bátortalanul jöttek be a konyhába a megterített asztalhoz, a legutolsó alkalommal már csak elég volt egyszer szólni és már vonultak be. Sőt, előzködtek is ketten. Kicsit beparáztunk, mert mindig jó korán, hét óra előtt már itt voltak, és munka vezetőnk nem éppen lágy hangjáról híres, de végül nem jutott a fülünkbe semmi panasz. Felkerültek az ablak párkányok, és redőny a hálószobánkban, a dolgozószobában, valamint a műszaki helyiségben.









Már csak Kuka hiányzik...


Egy szombati napon véletlen szerűen férj felfedezett egy jó kis burkolatos szak üzletet a városban. Ott sikerült is beszerezni a konyha sziget téglás burkolatát. Már annyi helyen nézegettünk a környéken, de egyik sem szólított meg igazán, hogy kelljen nekem. Lehet csak az kellett, hogy férj egyedül menjen kereső körútra? Két dolgot is sikeresen megoldott. A szak üzlet kandallók tervezésével, illetve kivitelezésével is foglalkozik. Így már tudjuk kit kell hívni, amivel ők is számolnak. És, hogy feltegyem a pontot az i-re, a csak a burkolatért kellett fizetni, a ragasztó és a fugázó nem került semmibe. Hát, igen, mindig is tudtam, kihez kell hozzá mennem!:) Közben az egyik oldalt sikerült már férjnek kifugáznia.




Fűtés tekintetében az én elektronikai kütyü szerelmes férjem beszerzett minden kelléket, ami az irányított fűtéshez kell. Lebeszélte a szerelőkkel, hogy indítsák el a kazánt, a ház falára kívülre felszerelték a hőmérséklet érzékelőt, ami szerint a benti termosztát jelzi a kazánnak mennyire kell benn fűteni. Majd ezt követte az elektronikusan vezérelhető radiátor termosztátok felszerelése, melyek beütemezett időpont és fok szerint fűtenek az egyes helyiségekben, illetve az egésznek egy központi vezérlő egységének felszerelése. Ennek két funkciója van. Ha hosszabb időre elmegyünk itthonról, az ECO üzem mód beindításával éjjeli műszakra vált a fűtésrendszer, majd mikor megjövünk, az előprogramozott üzem mód folytatódik, azaz minden szoba úgy fűt, ahogy azt férj beállította.

Már nem is tudom, mikor, de ebben a hónapban férj szüleinek segítségével kifestettük a dolgozó szobát. Ezután férj és Zoli sógor elkezdték parkettázni, amit ketten befejeztünk.  A vasárnapi temető járás után kihasználva a szabad napot, elkocsikáztunk a Kikába és vettünk bútorokat is a szobába. Ezeket hétfőn munka után össze szereltük. Sokat vacilláltunk, hogyan is helyezzük el az asztalokat és a regálokat, de a végén maradtunk az első opciónál. Már miért is ne....Még kell lámpa és garnizs, meg az ablak mosás után át rakom az orchideákat ebbe a szobába. Ma (szerdán) berakodtam, amivel lehetett, és amit eddig látunk,  az nagyon tetszik.