Egy másik élet #15

A tabi beütött. Úgy érzem. Mintha nyugodtabb lennék..

 Sok mindent történt nálunk az utóbbi időben, ismét volt mélypont, egy nagy mélypont, amiből férj egy a tanácstalansága miatt tett tette ébresztett fel. Felhívta apumat. Ő nem tud semmiről. Ami a legrosszabb elkezdtem tőle úgy félni, mint gyerekkoromban. Féltem, hogy idejön és azt teszi majd velem is, amit az anyuval sok évvel ezelőtt. Végül csak anyu volt akkor nálunk. Ő és férj hoztak fel újra a felszínre. 

Anyuval most olyan a kapcsolatom, mint amilyet mindig is vágytam. Mellettem van, támogat, szeret, ki is fejezi, ölelget, vigyázz rám, sütünk, kertet rendezünk, beszélgetünk. És unokázik sokat. M. meg mamázik. Sokat. Nagyon jó ezt nekem látnom. Pótoljuk a pótolni valókat. 

Megtudtam a pszichodiagnosztika eredményét. Rossz érzések vannak bennem ezzel kapcsolatban. Hogy már papíron is ott van feketén-fehéren: pszichésen nem vagyok egészséges. Meg kell még emészteni, megrágni a dolgot és nem kiköpni, hanem lenyelni, hogy ez is én vagyok. A pszichiáter biztat, hogy a diagnózis számára nem olyan rossz, amit ne lehetne megoldani.  Több személyiségzavar tüntetei is mutatom, de nem egyetlen egy komoly zavar sok tüntetét. 

Férj altat napközben. Egy tanács okán tettünk így. Működik. A gyerek alszik, én nyugottabb vagyok, amit a szobanövényeim is értékelnek....

Készülünk a keresztelőre, szülinapra. Az első teendőlistája készen. Mától-holnaptól pontról pontra megyünk, hogy remélehtőleg semmit sem felejtsünk el. 

Egy másik élet #14

 Egy újabb jelentés érkezik. Ismét eltelt egy hónap, M. lassan egy éves lesz, egészen pontosan gyereknapon. Ebben a hónapban is voltam nagyon lennt, olyan lennt, hogy az már számomra is ijesztő. A terápiákra járok, bár pszichiáternél lassan két hónapja nem  voltam. Lemondtam az ellenőrzéseket az utolsó pillanatban, aznap történtek dolgok és nem volt erőm elmenni oda és vájkálni a lelkemben. 

Vagy nagyon lennt vagyok, vagy nagyon fennt, nincs köztes állapot. Nem merem élvezni a jót, az apró sikereket, mert attól félek, arra gondolok, mikor és mi fog megint valami elszaródni. Kifele adom a legjobbat, amit tudok, de belül tombolnak a viharok....

De nem ereszthetek le. Nem szabad! Pár héten belül két nagy esemény is vár ránk, vár Mártonra. Keresztelő és az első születésnap. Már szerveződik mindkettő. Keresztelő dátuma, helyszíne, az azt végző pap, keresztszülők, M.nek ruha, kiscipó, kising, gyertya, vendégek meghívása, torta megrendelése megvan. Márcsak az ünnepi ebédet  és a templomnak járó kis szivességet kell megrendelni. A pappal is egyeztettünk, hogy hogyan is fog zajlani az egész, mennyi ideig tart, igy tudjuk majd megtervezni M. délutáni alvását. 

A szülinapi ünneplés is szervezésben. A dátum már meghatározva, vendégek meghívva, tortarendelés leadva. A felnőttes verziót drága anyósom biztosítja, a baba és egyben felnőtt verziót meg én. Sokáig keresgéltem M.-nek finom de egészséges fajta babatortát, aztán rátaláltam erre. A hozzávalók listáját már felírtam. Nem túl édes, plusz cukor, liszt, tojás, tej nincs benne. Férj a diszítés felelős. Már most látom, hogy abszolut nem fogja eltúlozni a dolgot. :-) A menü gulyás lesz házi kovászos kenyérrel, amit drága szomszédasszonyom biztosít. Már le van egyezve mikor süti és mennyit. Hogy még édesebb legyen a szülinapi délután anyum rétest hoz a ünneplőseregnek, bizony leszünk páran, és az csak a szük  család. Tárgyi ajándékot nem kérünk, mindenki az ajándékra szánt összeget borítékolja. Férj ugyanis egy átalakíthatós, szerelhetős járgányra gyűjt M.-nek. 

M. egyik napról a másikra elkezdedt egyedül enni. Szépen kezébe fogja a falatot és a szájába teszi, sőt harapja is.Szinte mindent megeszik, amit elejé teszek és szeret is enni. Aminek borzasztóan örülök. Már lépeget szépen, persze még segítséggel, de ő maga irányítja a lábait, bútor mellett már egyedül is régóta. Meg-megáll pár másodpercre egyedül, de utána még lemegy négykézlábra, biztos ami biztos alapon. Nagyon kommunikatív, interaktív lett. Szinte egész nap jókedélyű, mindig mosolyog és szeret minket. Mi meg őt.