A tabi beütött. Úgy érzem. Mintha nyugodtabb lennék..
Sok mindent történt nálunk az utóbbi időben, ismét volt mélypont, egy nagy mélypont, amiből férj egy a tanácstalansága miatt tett tette ébresztett fel. Felhívta apumat. Ő nem tud semmiről. Ami a legrosszabb elkezdtem tőle úgy félni, mint gyerekkoromban. Féltem, hogy idejön és azt teszi majd velem is, amit az anyuval sok évvel ezelőtt. Végül csak anyu volt akkor nálunk. Ő és férj hoztak fel újra a felszínre.
Anyuval most olyan a kapcsolatom, mint amilyet mindig is vágytam. Mellettem van, támogat, szeret, ki is fejezi, ölelget, vigyázz rám, sütünk, kertet rendezünk, beszélgetünk. És unokázik sokat. M. meg mamázik. Sokat. Nagyon jó ezt nekem látnom. Pótoljuk a pótolni valókat.
Megtudtam a pszichodiagnosztika eredményét. Rossz érzések vannak bennem ezzel kapcsolatban. Hogy már papíron is ott van feketén-fehéren: pszichésen nem vagyok egészséges. Meg kell még emészteni, megrágni a dolgot és nem kiköpni, hanem lenyelni, hogy ez is én vagyok. A pszichiáter biztat, hogy a diagnózis számára nem olyan rossz, amit ne lehetne megoldani. Több személyiségzavar tüntetei is mutatom, de nem egyetlen egy komoly zavar sok tüntetét.
Férj altat napközben. Egy tanács okán tettünk így. Működik. A gyerek alszik, én nyugottabb vagyok, amit a szobanövényeim is értékelnek....
Készülünk a keresztelőre, szülinapra. Az első teendőlistája készen. Mától-holnaptól pontról pontra megyünk, hogy remélehtőleg semmit sem felejtsünk el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése