2016. december 25., vasárnap

Boldog Karácsonyt!


Hihetetlenül jó érzés az első karácsonyt tölteni a házunkban. Egyik nap a telefonomban profil képem után kutatva szememre akadtak régi képek a házról. Amikor még csak narancs sárga tégla falak tátongtak, az alaptalajon járkáltunk, és mindig nagyot kellett lépni az ajtónál belépéskor, hogy orra ne bukjunk.😊 És most egy évvel később egyre otthoniasabban, kényelmesebben élvezhetjük a házunkat. Azt a házunkat, amibe sok munkát és energiát fektettünk bele, és ahol nyugodtságban, szeretetben és feszültség nélkül élhetünk. Nekünk ez a legnagyobb ajándék.

Ő a mi karácsonyfánk.

Végül minden kedves olvasómnak és blogtársamnak szép, szeretetteljes, békés, boldog karácsonyi ünnepeket kívánok!!

2016. december 22., csütörtök

Egy cipősdoboznyi szeretet





Idén Karácsonykor küldtem először szeretet csomagot egy családnak, és szeretném, ha nálhnk ebből szokás lenne. Utána olvastam honnan ered is ez a dolog. Mint megtudtam Angliából jön, és legelőször egy nagymama küldött egy szegény gyermeknek ilyen csomagot, a világégés után látva a nagy nyomorúságot. Azt akkor még nem gondolta, hogy ezt a tettét több százan. ezren s millióan követik majd. Itt beálltam én is a sorba, és csak azt sajnálom, hogy nem tettem meg ezt hamarabb.
És hogy mit is tartalmaz egy ilyen cipős doboz? Tartós élelmiszert, gyerek kellékeket, játékokat, ruhát.
Itthon kiválasztottam a legnagyobb cipős dobozomat és pár perc múlva össze is állt az adomány. Szívből küldtem, sok szeretettel, ezért is szeretet csomag. Mivel nekünk még gyerekünk nincs, így a ruházatra és tartós élelmiszerre fektettem a hangsúlyt, bár a kreatívos dobozonban akadt egy-két gyerekcucc is.


Ami az én szeretet csomagomba került:
  • nedves törlőkendő, 
  • fogkrém,
  • vastag téli zokni,
  • fehér szvetter,
  • színes kréták, 
  • üveg festék ( a törlőkendők alatt),
  • gomba konzerv, 
  • lekvár, 
  • étcsokoládé,
  • fűszerek, alatta textil zsebkendők, 
  • poros élesztők
  • színes ceruzák
  • két csomag tea, 
  • bab, 
  • lencse, 
  • két csomag piskóta, 
  • valamint egy kis Mikulás.
Remélem a család, akinek a szervezet továbbította, nagy hasznát veszik, és így hozzá tudtam egy kicsivel járulni a karácsony öröméhez. A kupi szobában még vannak ruhával töltött zsákok, azokat szeretném átnézetni férjjel is, mert egy csomó olyan van, amit nem is hord. Januárra ígértem még adományt.



2016. december 21., szerda

Kényszerpihenőn

Kb. most én is ilyen morci  vagyok...

Az elmúlt napokban "lehet" túl hajszoltam magam...😌 Sokat tettem-vettem a lakásban, férjjel gardróbot szereltünk, utána még karácsonyi vásárban is voltunk Győrben. Ami azt illeti a vasárnap elég mozgalmas nap volt. Hétfőn elpakoltam a sok karton csomagolást, ami a új bútorok után maradt, bútordarabokat húztam-vonszoltam a-ból b-be, aztán berakodtam a gardrób szekrénybe, függöny tmostam és tettem fel a konyhában, a vendégszobát szép karácsonyi fény füzér világítja meg. Mivel így nem tudjuk lehúzni a rolókat, sötétítőt tettem fel, sokat mostam, port töröltem, garázsban rendezkedtem, összeírtam milyen sütiket kell még megsütnöm, és készítettem házi kókuszos likőrt. Egészen tegnap ötig működtem teljes munka időben. Hatkor szerettem volna elindulni itthonról a tegnapi meseterápiás ülésre, és előtte még kiteregettem és el akartam mosogatni.  És ez az, amit nem kellett volna. Mosogatás közben megpörcenhetett egy pohár széle, amit nem vettem észre, és jól megvágtam a jobb kezemen a hüvelyk ujjamat. Hát mit mondjak, ilyen durván még talán nem vágtam meg magam. Hosszú, mély vágás a csont felett. Még szerencse, hogy mást nem érintett.
Hála istennek, hogy ilyen szomszédaink vannak, és akit hívtam azonnal jött is segíteni.  Után még ét is jöttek megnézni, jól vagyok e. Sajnos úgy vágtam meg magam, hogy nem tudtam a bal kezemmel ellátni a sérülésem.  Ma elég nehézkesen mentek a megszokott hétköznapi mozdulatok, pl. fogat mosni (bal kézzel ügyetlenebb vagyok), vagy egy pulóvert nem tudtam összerakni, de mindent, amit egy kézzel lehetett, azt még beraktam a szekrényekbe.
Férj  tegnap este szépen bekötözte, nem is kellett reggel cserélni. Készültségre nem akartam bemenni, el akartam kerülni a varrást. 
Az volt a legnagyobb problémám, hogy így leamortizálom magam 4 nappal!!! az ünnepek előtt, pedig most jön csak a java. Sötés, főzés, nappali szekrényt is hétfőn kiszállították, össze kell szerelni, abban van segítség.  A baleset előtt még összeírtamm mit kell beszerzni még, hála istennek abban anyu és bátyám segít. Férj pedig bevállaja, hogy jobb kezem lesz sütésnél és főzésnél. Bár jobban csak a sütésnék kell a plusz kéz, főzni tud.
Persze pihentetnem kellene egész nap (még jó, hogy íráskor nem kell a rossz ujjamat használni), de már nem bírok ennyit pihenni. Nem az a fajta ember vagyok én! De megoldjuk! Még pár röpke négy hét, mire újra a régi leszek.😊😓
Férj szerint ez amolyan jelzés, vagy intelem, hogy vegyek vissza a tempóból, és ne tervezzem túl magam...

2016. december 16., péntek

December a Kis-Dunán

téli bakancs listámon szerepel az, amiért ez a mai poszt megszületik. Téli Duna-partot szerettem volna fotózni, és tegnap előtt hullott a hó. Na mondom magamnak soha vissza térő alkalom (ahogy a mostani teleket ismerjük). Gyerünk csizmát, még egy réteget, kabátot, sálat, sapkát fel, és irány a folyópart. Imádom, hogy csak pár lépésnyire van tőlünk a természet!! Természetesen a telefonom nem maradhatott itthon, ő az, aki mindezt megörökíti nekem, és így Nektek is. Gyerekek az a csend, hó, -igaz nem volt olyan sok- a ködös kopárság, a  csípős friss levegő leírhatatlan érzés volt mindezt a magaménak tudnom. És ezért senki semmit nem kért cserébe.  Csak én magamtól valamit: hogy ne féljek kiélvezni a jó és szép pillanatokat.
A séta alatt alább hagyott a hó hullás, már megfordultam, hogy hazafelé jövök, akkor láttam meg egy kincset a levelek között a földön...

A kedvenc helyem. A pad még megvan.



A hídnál, a lépcsőnél el látni messzire.

Fagyöngy akadt a szemembe, nem volt szívem ott hagyni.

Halványan látni a hópelyheket






2016. december 14., szerda

Fahéjas-nutellás muffinok

 Advent idején szeretek új sütiket kipróbálni. Az igazat megvallva ezt a muffin már múlt héten elkészítettem. A recept alapján fahéjas porcukorban kell megforgatni az egész muffint. Nekem olyan cukrom nem volt itthon, lusta voltam elmenni a boltba, így amolyan cukrot használtam, ami pedig eléggé ropogott a fogam alatt. Szerintem ez csak engem zavart, a gyerekek felfalták se perc alatt. Aztán nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy már pedig a recept porcukrot követelt, hát akkor kapja is meg. Igen, férj vett is porcukrot. 
Tavaly kaptam én férj szüleitől  ajándékba karis mintázatú muffin papír kosárkákat. Nagyon cukin mutatnak benne a sütik, sőt még karácsonyfás zászlócskák is vannak hozzá, amik kis pálcikára vannak felragasztva, így beleszurkáltam a muffinokba.
Szerintem mindenki érzi,  most jön, hogy de.... Én kicsit változtattam a recepten. Vagyis csak egy lépésben tértem el. Én a fahéjat egyenesen bele a tészta masszába hintettem. Így lett nemcsak szép fahéjas illatú, de fahéjas színű is a muffin. Másod részt meg nem akartam kicsomagolni sütés után a szép karácsonyi kosárkákból. Elrontotta volta az összhangot a pálcikás zászlócskákkal.





Itt még félúton a sütőbe.

Férjnek nagyon bejött, kétszer is felsóhajtott a muffin fölül, hogy milyen finom. Ezért mindig megéri kísérletezni.😉😊

2016. december 12., hétfő

MNLJ klubest

 A Mert nőnek lenni jó-t már bemutattam Nektek, legutoljára az idei őszi szemináriumról osztottam meg az élményeimet. Mikor megtudtam, hogy már csak évi egyszer lesz ilyen nagy volumenű rendezvényük, kicsit beparáztam. Hová fogok járni, ahol mert nőnek lenni jó-l érzem magam. Nagy örömre megalakult a MNLJ polgári társulás, aminek szervezésében klub estek kerülnek megrendezésre. Amint meghirdették, mikor és hol lesz, abban a pillanatban beírtam a dolgozó szobánkban (igen már az is van😉) lévő esemény naptáramba, hogy dec. 9.-én 18:00-kor hol leszek. S végül úgy alakult, hogy ennek a klub estnek a kezdete előtt összeültünk páran MK csapat tagok közül. Beszélgettünk, ki-ki teázott, kávézott, vagy forró csokizott (szerény személyemenben). Összegeztük, kinek mit jelentett, mit hozott ez a projekt, illetve a munka azoknak, akik részesei a dolognak. Végezetül a vezetőktől az eddigi munkákért kaptunk névre szólóan könyv csomagot és egy bizonyítványt.



Aztán hatot ütött az óra, és kezdetét vette az anya baja. Igaz engem a téma közvetve még nem érint. De, mint nőben, bennem is megvan ez az anya hajlam. A két szervezőnek Krisztinának és Ivetának két beszélgető társa is akadt Durica Katarina, író, illetve Štefkovič Patasi Ágnes, gyermekpszichológus személyében.  Ez az anyaság mindig egy jó téma. szerintem. Mert mindenki máshogy éli meg, ahány gyerek, annyi anyai tapasztalat, és még sorolhatnám. Manapság olyan világot élünk, amikor az anyák mindent de mindent tökéletesen akarnak csinálni. Szuper anya, szuper háziasszony, szuper feleség, és szuper szerető. Ez mind az egyben akarnak lenni. Ami nagyon tetszett, hogy most nem erről az oldaláról közelítették meg a dolgot. Ez alkalommal az anyaság árnyoldalairól -igen olyan is van- beszélgettek. Sok fajta anyával találkoztam már, és mint gyermektelen nő nem igazán mondok (mondhatok) véleményt, kritikát mit hogyan kellene... ÓÓÓ te ezt még nem tudod, mert nincs gyereked....majd megtudod, ha neked is lesz gyereked. Ez az két mondat, amit már nem egyszer hallottam, és van mikor bizony betelik ettől a pohár. 
Štefkovics Patasi Ági nemcsak szakmai szempontból közelítette meg a témát, hanem beleszőtte a saját tapasztalatait, amit kisfiával él meg, illetve amit az anyaság adott neki. Szerinte túl nagyok az elvárások, aminek minden anya megfelelni igyekszik. Hogy már pedig mindent bírnak, egyedül segítség nélkül.  Durica Katarina is megosztotta velünk, milyen két gyermekes anyának lenni, úgy hogy mellette aktívan dolgozik ő és férje is. Vallja, hogy egy gyerek nemcsak az anyáé, hanem egy új taggal bővül a család, akinek van apja, nagyanyja, nagyapja, keresztanyja-és apja, akiknek kötelességük részt venni a baba életében.
Iveta az örökbe fogadott gyerekeiről, és az így született szülőségről mondta el gondolatait, ha többet szeretnétek róla tudni, itt megtaláljátok őt és írásait. Teljesen nyíltan beszél, milyen is örök befogadott gyermekeivel az élet, és min kell keresztül menniük.
Krisztina, akit elkísért a kis pocak lakója is az eseményre, vallott arról, milyen más érzések jöttek benne felszínre második terhessége során. Hogy már máshogy várakozik, mint először. Az ő írásait is nagyon szeretem. Ha kíváncsiak vagytok, miről ír, blogja itt elérhető.
A mai poszt lezárásaként az a jelenet jutott eszembe, mikor Chandler és Monika a Jó barátok sorozatból (remélem mindenki ismeri ezt a sorozatot, ha nem, inkább ne is tegye fel a kezét) adoptáláshoz folyamodtak, mivel természetes úton nem lehetett neki gyerekük. És most a szemem előtt van, ahogy Chandler Monika védelmében esedezik a gyermekéről lemondó terhes nőnek, hogy "Kérem gondolja át! A feleségem már most anya, gyermek nélkül." Szóval ez is ilyen anya baja dolog, mikor szeretne valaki, de nem adatik meg.

2016. december 8., csütörtök

Téli bakancslista




Ha már volt őszi bakancslistám, gondoltam jó muri lenne összehozni egy téli változatot. Egyenlőre jól bírom a hideget, kellemes viselni a meleg és puha pulcsikat, forró teát szürtyölgetni a gyerekekkel suli után, de kell valami, ami felpezsdít az ennél hidegebb, lehetőleg már havas napokon is. Az adventi, illetve karácsonyi időszakhoz nagyon sok program, kikapcsolódási lehetőség kapcsolható. Ennek fényébe próbáltam listába foglalni azokat a dolgokat, melyeket szeretnék megvalósítani. Remélem a fenti erők is velem lesznek, és segítenek ebben.

  • korcsolyázni menni férjjel
Férjjel talán a kapcsoltunk elején voltunk korizni, először. És a korcsolyám szegen lóg azóta is. Ebben az évben szeretném kihasználni az adventi időt, és minőségesen eltölteni. Tavaly ilyenkor nagyban villanyszerelési munkálatok folytak, és minden hétvégénk be volt táblázva.

  • kipróbálni egy új forró ital receptet
Ebben az ügyben elég csak a világhálót segítségünkre hívni, és már készíthetjük is a hozzávalókat. Szeretem a hangulatos estéket. Már nem egyszer csináltam házi forró csokoládét, és most izgi lesz valami újat kipróbálni.
  • ha van hó, hógolyózni
Ez mindenképp időjárásfüggő.
  • téli Duna-partot fotózni
Ahogy az őszi Duna-part magával ragadott, úgy hat rám a ködös, friss levegőn, kopár fák közt a csendben, kis napsütésben sétálni a folyóparton. 
  • a  szépen feldíszített falunk utcáin sétálni
Pozsonyban is volt ilyen szokásunk, ami csak a miénk volt. Szenteste, mi ketten, kinn a csípős hidegben, két réteg ruha alatt. Ezt nem szeretném megszakítani. Lehet még így hétközben is megejtjük a sétát.
  • karácsonyi koncertra menni
Tavaly is sikerült eljutnom egy adventi koncertra. Örülnék, ha ebben az évben is ez lenne az az élmény, ami megtetézi a hangolódást. Nem sok időm van még hátra, meg kell vennem a jegyeket, remélem még lesznek.
  • egy egész napos olvasást engedélyezni magamnak
Egy ideje kacérkodom a gondolattal, hogy adnék magamank egész napos olvasást, persze kisebb-nagyobb szünetekkel. Van is két könyvem, amivel még ebben a hónapban "végezni" szeretnék. Már el is képzeltem, milyen jó lesze, jó lenne... Egész nap falni a betűket, teát, forró csokit inni, muffint enni (amit persze előtte meg is kell sütnöm). Ahogy ismerem magam, ahhoz így kényeztessem magam, előtte egy hétig dolgoznék azon, hogy jutalmat kaphassak...
  • forralt borozni barátokkal
Igyekszünk barátokkal is találkozni, már ahogy a mi és az ők időrendje mellett össze lehet hozni. Reni barátnőmmel teáztunk egy délután, Bea és Judit volt nálunk egy beszélgetős partin. Kriszti kuzinommal hetek óta egyeztetünk, mikor jönnek él a kis Lucával. Igazán kellemes este lenne, ha mindenki össze tudna jönni. Ha egyszerre nem is,  akkor apránként.
  • járni a havon, és hallgatni, ahogy ropog a hó a lábunk alatt
Ez az egyik mágikus pillanat, amit a télben szeretek. A friss hóban sétálni, és közben érezni és hallani is ahogy a hó ropog a talpunk alatt. Remélem idén lesz hó. Nekem az is elég lenne, ha csak Szenteste lenne minden hófehér. Az tökéletesítené azt a napot.
  • havas természetben sétálni
Szintén időjárásfüggő. Eddig még nem ruháztak fel a mindenható erejével, így várni kell a havat hozó felhőkre.
  • hóembert építeni
Természetesen hóból.😊
  • karácsonyi vagy téli könyvet elolvasni
Még sosem olvastam ünnepi jellegű könyveket, és mivel közeleg a karácsony, jobb alkalmat nem is választhatnék. Csak legyen rá elég időm. A könyvtárba rendszeres bejáró vagyok, biztosan lesz valami tuti, ami a kezembe akad.
  • karácsonyi pulóverben ünnepelni
Tavaly férjtől kaptam egy rénszarvasos fülbevalót, gondoltam nagyon "in" lennék, egy Rudolfos pulcsiban virítanék a rokonság előtt.

2016. december 5., hétfő

Karácsony TAG

forrás: google.hu


Valamelyik nap ráakadtam Szilvi, a Pillecukor blog írójának erre a karácsony TAG posztjára, és kedvem támadt nekem is megválaszolni a kérdéseket. A múltkori ajándékles alakalmával - hogy már több ember fordul meg a boltokban, az ünnepi díszlet, és zenék - adta meg a löketet az adventi váráshoz, hogy jobban hangolódjam. Ezzel a poszttal most fokozni szeretném a hangolódást, aláfestésnek közben karácsonyi zenéket hallgatok. Azt hiszem most más nem is kell, és jöhet is az első kérdés.

1. Mivel hangolódsz az ünnepekre? 

Gondolom, nem volt nehéz kitalálni, hogy nehezen hangolódom rá az ünnepekre. Nagyon gyorsan telnek az őszi hónapok, és mindig olyan váratlanszerűen érint a karácsony közeledte. Amivel a leghamarabb hangolódom, azok az ajándékok beszerzése, amit már októberben elkezdek összeírni, novemberben pedig elkezdeni beszerezni a listán szereplőket. Még van pár emberke, akiknél ezt pótolnom kell, de azt a héten szeretném letudni. Másik dolog, ami még segít a hangolódásban, azok a díszek a házban. Hogy fokozatosan kerülnek elő a dísz elemek, minden héten van valami, amivel bővül a ház ünnepi dísztára. Ez így december első hetéig tart ki. Utána, ami a víz felett tart, a karácsonyi vásárok hangulata, házi forró csoki, almás-fahájas tea, mézeskalácssütés és persze hó.

2. A csintalan vagy a rendes listán szerepelsz?

Ezt ráhagyom azokra, akik ajándékot szeretnének nekem venni. Nem szeretem magam értékelni, már csak azért sem, mert  kisebb önértékelési problémák beárnyékolják ezt a képességem.

3. Mikor állítjátok fel a fát, és ki díszíti?

Férjjel, kettecskén vagyunk még. Eddig három karácsonyt ünnepeltünk együtt, és mindig mi ketten díszítettük a fel a fát, december 24.-én délelőtt. Én a konyhában az ebédet készítem, s közben férjnek oda-oda megyek segíteni, de a nagy munka az ő érdeme.

4. Milyen csúcsdísz van a fátokon?

Egy aranyszínű, csúcsos dísz, amit rácsúsztatunk a fa csúcsara. Azt tesszük fel elsőként.

5. Követed a karácsonyi trendeket?

Míg a szüleimmel laktam, mindig is mű fa volt, amióta az eszemet tudom. Nem tudom ez trendnek számít e? De mióta férjjel egy család vagyunk, csakis élő fa jöhet szóba. Remélem ez így sokáig kitart. Azonban sok féle divattal találkoztam (szerintem más is): fehér színű műfenyő arany színű díszekkel, meg a túldíszített fa, ahol kavarognak a stílusok,  Na az már nem gyere be. Mi max. két színű díszeket aggatunk az ágakra, de legszívesebben csak egy színnel, az arannyal tenném a fát ünnepélyessé.

6. Adni, vagy kapni szeretsz jobban? Őszintén!

Jobban szeretek adni. Komolyan! Nagyon jó érzés látni, mikor eltaláltam, mire vágynak, szeretek örömet szerezni. Persze nem utasítom el, ha más is ad nekem, de sok ajándék egyetlen egy embertől kiakaszt. Nekem a kevesebb mindig több!

7. Profi vagy ügyetlen csomagoló vagy?

Úgy a kettő között mondanám. Nem csomagolok minden ajándékot,  néha ajándék táskába kerülnek a meglepetések. Tavaly próbálkoztam egy SK ajándéktasak készítésével, Tamás anyukájának ajándéka került bele. Viszont szeretek csomagolni is, imádom hogy olyan nagy választék van a karácsonyi mintázatú csomagolópapírból. Szeretem, mikor minden oldalon, élen szépen símul a csomagolópapír, s végén ragasztok rá egy szép masnit.

8. Szoktál az ajándékok után kutatni, vagy szereted a meglepetéseket?

Általában a rokonsággal megbeszéljük, mit szeretnék, szeretnénk a fa alatt látni, de férjem tesz róla hogy kellemes meglepetés érjen...😊

9. Ajándékoztál már tovább ajándékot?

Amit én szoktam, az az, mikor édességet, vagy ha fogyasztói csomagot kapok, akkor azt nem szoktam az egészet felenni, hanem egy-két dolgot félre tenni, és ha nem várt köszöntés van, vagy csak éppen mi megyünk valahová, akkor kedvességből hozzáteszem a csomaghoz. Ez még talán nem akkora bűn. 

10.  Legemlékezetesebb karácsonyi emlék?

Gyerekkorom karácsonyai általában morgással, feszültséggel teltek, de azért anyu igyekezett megteremteni a nyugott légkört, de mindig volt valami, ami betett. Ez az évek során azért javult, lenyugottak emberek. Most így hirtelen nem jut eszembe legemlékezetesebb karácsonyi emlék, de arra emlékszem, hogy gyerekként türelemetlenül vártam a vacsora végét, mikor is összegyűltünk a fa körül (gyakran apu kivételével, ő ilyenkor tovább nézte a tévét, később jött csak oda hozzánk, és sosem adott senkinek ajándékot) és elkezdtük átadni az ajándékokat. Meg talán az, mikor mindenki elbújt a szobájában csomagolni, és titokban próbálta a fa alá tenni az ajándékokat. Hát igen titokban, mikor összefutottunk a folyosón, teli vigyorral: Mit csinálsz? Semmit. És mindenki kezében az ajándék, amit a háta mögött dugdosott.


2016. december 1., csütörtök

Decemberi tervek

El sem hiszem, hogy már túl vagyunk Advent első vasárnapján! Az igazat megvallva tudtam, mikor lesz, de mikor bekövetkezett, szinte sokk hatásként ért. Igen, eltelt november is. Ezek a hónapok mindig olyan emberesek. Nem hiába...A kertekben zajlik a betakarítás, anyuék házilag nevelt állatállománya is megcsappant, már hűvös szél fúj, és reggelente nem  csoda számba megy, ha éppen fagy van. Az embereknek kellemesebb benn a jó melegben. Igaz én is begubóztam. Végül is ez  egy ilyen időszak, hogy a sok munka után pár hónapra megpihenjen mindenki, az idő lelassul, és várakozunk...



November is megemberelte magát, és nem hagyott minket tétlenül. Hát akkor menjünk szépen sorjában. A hónap elején részt vettem Reni barátnőmmel  az idei őszi MNLJ konferencián. Nagyon vártam ezt a napot, mert tudtam nem okoznak csalódást. Ez alkalommal is fantasztikus programmal szolgáltak, amivel terjesztették az igét, hogy Mert nőnek lenni jó. Utána látogatást tettünk sógoréknál, és lenyúltuk a két kölköt pár keresztgyerek-keresztszülő órára. Nagyon jól éreztük magunkat, és szerintem ők is. Aztán ők jöttek el hozzánk, és a "mi" három gyerekeinkkel együtt csaptunk egy kellemes családi délutánt. Szuper volt így együtt, szerintem. Már csak azért is, mert tök spontán jött ez így össze. Soha ilyen jobb tervezgetés ne legyen! 
Ami a szórakozást illeti, voltunk szülői bálban. Mivel gyerekünk még nincs, azért így is jól esik támogatni a helyi iskolát. Barátokkal mentünk.Talán most voltunk együtt férjjel bálban, nem is tudom mikor voltam utoljára, nem vagyok az a nagy bálozós típus. Nagy örömünkre nyertünk 200 kg fabrikketet, amiért férj a következő hétvégén el is ment. Mit mondhatnék... Nagyon is jól jön, majd ha a kandalló kész lesz. Összegezve,  számunkra ez volt a legjobb tombola, amit megnyerhettünk. Ja és még osztálytalálkozom is volt, a közép sulis. Túl sokan nem voltunk de azért így is jó volt, összeülni pár órára, és megtudni, hogy alakult az a másik élete.



Egy rövid táncbemutató is volt.

A gyerekkel (Gabi, Csabi, Zsófi) is többet voltunk együtt. Mivel nagy Harry Potter fanok, így köri apunak nem maradt más hátra, mint letölteni az első részt. A második részt már a nagy vetítő vásznon nézték végig. Sosem felejtem el azokat az arcokat, mikor meglátták a legördülő nagy vásznat. Aztaaaa....komolyan??? Igen, komolyan. Egy éjszakát nálunk is aludtak, tőlünk mentek reggel suliba. Hát volt mit csinálnom: háromszor elmondani kejjél fel, aztán egyetek, aztán öltözzetek, aztán menj fogat mosni, aztán öltözz, de nem tudom hol a ruhám, hát hogyhogy nem tudod, hisz kitettem az ágy szélére, mostál fogat?, gyerünk fogat mosni, idd meg a teádat, megittad a teádat?, gyertek lányok fésülködni, Gabi nem mozogj annyit, Zsófi te se, rakjátok el az uzsonnás dobozaitokat, Gabi a dobozodat nem hagyd itt, gyerünk Karolina már vár, Csabi vegyél fel tiszta zoknit, de ez még ma jó lesz, nem nem jó, vegyél fel tisztát, na jó akkor tisztát veszek, ja Csabi a bicajod, neked itt a bicajod, és akkor menjek bicajjal?, igen menj bicajjal, jupiii bicajjal megyek, de hogy hozzam ki a garázsból?, úgyhogy van két kezed és két lábad, gyerünk Karolina már vár, Gabi vegyél fel sálat hideg van, de nincs sálam, na jó akkor adok, na jó akkor veszek fel sálat, éééés talán ennyi....
Nagy szerencsémre és örömömre, megnézhettem a két lányt a színjátszó társulatok fellépése közben. Olyan aranyosan játszottak, igaz mellékszereplők voltak, azonban jól alakítottak. Olyan de olyan büszke voltam rájuk. Meg is könnyeztettek. De köri miért sírtál?- kérdezte Zsófi.

Gabi nekünk háttal, fehérben, a magasabbik. Zsófi a a falnál barna pulcsiban.


A fülemülét adták elő.

Férjjel, felavatva a nagy vetítő vásznat, itthon filmeztünk. Azt hiszem, már soha nem megyek moziba! Hihetetlen milyen élmény így filmet nézni!
Nekem a tanácsadást illetően megmozdultak az események. Vannak érdeklődők, akiket tudom, hogy majd csak később veszik igénybe a dolgot, de ma jelentkezett is valaki, akit komolyan érdekli a tanácsadásom. Hogy felvettem a kapcsolatot egy baba-mama klubbal, annak idővel meg is lett a gyümölcse.. A fordítást most egy kissé mellőztem, de született egy újabb tanácsadásos cikk a MK weboldalra, és közben szakblogot is vezetek. Ha valakit érdekel a fordítás itt, a cikk pedig itt érhető el.
A meseterápiás női önismereti csoporttal a hónapban kétszer is ültünk. Egy újabb mesét dolgoztunk fel, amiről rajzokat is készítettünk, valamint Hamupipőkét elemeztük, ki hogy látja őt, és mit tudunk belőle átvinni a valós életbe. 
A karácsonyi ajándékok nagy részét beszereztük, már "csak" 5 emberke van hátra, de még az a jó, hogy mindenkinek tudom nagyjából mi legyen. Idén nem tudom annyira követni a rendteremtő karácsonyi készülődését, de azért a fontos dolgokat nem hagyom ki, pl. takarítás, díszítés, ajándékok beszerzése. 


Mi vár ránk decemberbe? Hát az első karácsonyunk a házban, hármasban....És még mielőtt mindenki a fejéhez kapna, Lui már családtag nálunk, szóval ez most nem jött össze....😉😂. Szeretném kiélvezni az adventi várakozás minden percét (haha, mintha az lehetne), tovább díszíteni, karácsonyi vásárba menni férjjel, karácsonyi koncertre mennikarácsonyváró ünnepségre menni, ahol az ikrek fellépnek, mézeskalácsot sütni, szeretet csomagot küldeni rászorulóknak, képeslapokat küldeni, karácsonyi dalokat hallgatni. December 5.-én előadást tartok egy baba-mama klubban, hatodikán meseterápiás ülés, hetedikén karácsonyváró találkozó a MK csapattal, kilencedikén pedig a MNLJ polgári társulás klubbestjére szeretnék elmenni.
Bátyusnál a hétvégén férj kivágja a diófát, meg kellene érkeznie a rendelt földnek is, és szeretnénk befejezni a hálószobában pár elmaradt kisebb munkát, valamint ott a zuhanyt.
Olvasás tekintetében egyfolytában a szak cikkeket bújom, de emellett elolvastam ezt és ezt, valamint a kövekezőt már olvasom. Mivel az évnek ez az utolsó hónapja, itt az ideje összeggezni az évet a családi krónikánkba.

2016. november 30., szerda

Házprojekt: novemberi jelentés

Novemberben is igyekeztünk a legtöbbet kihozni magunkból házépítés témában. A legnagyobb haladás talán, az hogy kész lett a hálószobában a zuhany csempézése. Tamás esténként járt csodálni, hogy is haladnak ott a munkálatok, nekem lehetőségem volt napközben is látni az előrelépést. Az egésszel csütörtökön készült el L.bácsi. Péneteken férj már parkettázni szerette volna a gardróbót, de végül is nem így történt, de nem is baj, hiszen munka után pihennie kell neki is. Én, míg úton volt hazafele, kirakottam a megmaradt, bontatlan csempe csomagokkal, kivittem az összes szemetet, felsepertem, és már készen állt a további munkára a helyiség. A hétvégére sok minden terveztünk. Szombaton férj felszerelte a vetítővásznat a helyére, addig én tettem-vettem a konyhában, takarítottam, előszedtem karácsonyi elemeket, melyek már azóta a konyhát díszitik, megejtettem pár átszervezést a konyha polcokon, és a kamrában is. Oda is kinéztünk már regálos szekrény elemeket, hogy több rakodó helyhez jussunk, de sajnos nem rakéta sebességgel dolgozunk. Bárcsak úgy lenne... Közben még lecsiszoltam és lefestettem azokat az ajtórámákat, melyek a magasságuk miatt toldásra kényszerültek, hoy egyáltalán be tudják szerelni az ajtókat. Nagyon sokáig halogattam ezt munkát, de végül is most jobban ment. Nem gondolkoztam, csak nekifogtam. Így már rendezettebb hatásuk van, és nem csúfít el semmit az ajtóráma felett szürkén rikító ragasztó. Másnap, vasárnap férj lerakta a parkettát a gardróbban. Még csak fél munkában volt, mikor anyu hívott, hogy szabad bátyám utánfutója, és segítenek áthozni az háloszoba ágyunkat. Kis idő múlva már a nappalink közepén tántogtak az ágy darabjai. Férj befejezte a munkát, és én meg a húslevest. Késő délután elkészítettük a szobát, hogy lerakhassuk az ágyat. Olyan jó érzés volt, erre vártunk hónapok óta. Azóta átkerültek a kommódok, szennyestartó, és éjjeli szekrénykék, párnák.



Vasárnap délután 5 óra.



Fél órával később.

A vetítővászont még szombaton kipróbáltuk. Valami fantasztikus filmes élményt nyújt, nem is gondoltam volna. Egy kis bútor átrendezéshez volt szükség, hogy a vászon szépen, akadály nélkül gördülhessen le. Sajnos kép nem készült, de mindenképpen pótoljuk.

Kb. két hete jött meg a még augusztusban megrendelt étkező szettünk: sarokpad, étkezőasztallal, plusz paddal és  puffal. Nagyon vártuk már.  Bár az előző asztalunk kicsit nagyobb, de így most több ülőhely van az asztal körül, és kényelmesebb is, mert mély az ülőkéje és az asztal lába nem zavar be. Este fogtunk neki az összerelésnek. Voltak hullámvölgyek, mert mi Veressék már csk ilyenek vagyunk, nem bírjuk ki tűzhányás nélkül. De a végén győzött a józan ész az érzelmekkel együtt, és a végén együtt örültünk. Ha annyit mondok  em volt egyszerű összerakni, talán elnézitek ezt nekünk.

Szerda, 21:30.

Este 11 után még legyen kedve az embernek pózolni és mosolyogni. Szerettük volna már a kész étkezővel várni férj szüleit. Másnap segíten jöttek, amit nagyon köszönünk.

Voltak napok, mikor  több szakember is megfordult nálunk egy nap, ugyanabban az órában. Csempézés is folyt, közben jöttek csinálni a villámhárítót, és nagy meglepetésünkre földet is hoztak a telekre. Nem azt a földet, amit megrendeltünk, hanem egy másik építkezésről, ahol többnek bizonyult a töltő föld. Így három napig hordták ide a földet, igaz nem annyi amennyi nekünk kell, de így is nagy eredmény ez. Másrészt azért is, mert tök ingyen kaptuk, és még csak el sem kellett érte mennünk. Apu még a hónap elején, tudva hogy földet mennek rendelni férjjel,legyamírtózta a telket. Meg is látszik, mert pár nap múlva minden zöld gaz hirtelen sárgába váltott. A vendégszobára is felkerült az ajtó, valamint megcsináltak még pár beállítást ajtókon, melyek ezt igényelték. A telekről is eltüntették a bódét, hogy majd ne zavarjon a föld eldolgozásánál. Szinte már annyira hozzá szoktam, hogy ott van, ahol volt, hogy észre sem vettem, hogy már csak hűlt helye vár. Csak akkor lett valami feltünő, mikor hirtelen megláttam a füvetlen helyet, ahol volt.



2016. november 29., kedd

Az idei adventi koszorúnk

Tavaly a nagy házépítésben ilyen adventi asztali díszre futotta. Emlékszen késő este értünk akkor is vissza Pozsonyba, és még akkor nekiláttam összaállítani a díszítést. Ebben az évben, első karácsonyunk a házban révén, szerettem volna egy szebbet. Bevallom, későn kezdtem el vele igazán foglalkozni, vasárnap csak egy gyors díszre volt időm. Aznap fejeztük be a hálószobát, és már nem volt energiám hozzá. Meg az összes kellék sem volt meg hozzá.  Így aztán hétfőn, kihasználva az időt, miután szervizbe vittük a fehér paripát, az ajándékok beszerzése mellett betértem egy papírüzletben gyertyákért. Hála istennek a piros és kék gyertyák mellett találtam négy szép aranyszínű példányokat is, meg egy ugyanolyan színű dísz papírtálcát is, amit a koszorú alá tettem. Maga a koszorú alapja a tavalyi karácsonyi ajtókopogtató alapja volt, csak leszedtem róla a műhóval befújt mandulákat és földimogyorókat. A fehér és barna szalagok maradtak ahol és ahogy voltak,  illenek a dizájn színéhez, csupán beleszúrtam a koszorúba négy gyertye alátétet, amikre felkerült a négy gyertya, pár szárított citromkarika és egy fahéjrúd is. Közepét érdekessé tettem arany színű hajjal, tobbozzal és pár szem mogyoróval.





Nekem, nekünk tetszik, és azóta napjában többször megcsodálom. Olyan jó nézegetni. És aminek különösképp örülök, hogy vásárolgatás közben megjött az adventi érzés, már csak pár hét karácsonyig!!!😊


2016. november 28., hétfő

2016 könyvei #10

kép forrása: google.hu

Nahát, milyen szép kerek számnál tarok, ez a tizedik könyv az évben, amit elolvastam és amiről beszámolom Nektek. Lehet valakinek nem túl sok, és havi szinten olvas el ennyit, de nekem ennyit jutott, és nekem pont így elég. Havi kettő rendszeresen megvan. Szóval, úgy érzem, éz is egy jó választás volt. Sophie Kinselli, a Boltkóros naplója szerzője most álnév alatt ír, és a tőle megszokott sziporkázos regény helyett egy komplikált szerelmi történetet tálal elénk. Nekem élvezetes volt olvasnom, voltak benne nagy fordulatok, mikor kimeresztett szemekkel faltam az oldalakat.
Chloe, aki egy mennyasszonyi ruha boltban dolgozik, 13 éve van együtt párjárval, Philippel, akik Sammel (aki nem Philipp fia) és Nattal (aki már igen) alkotnak egy családot. Sam 16 éves, Nat kicsivel kisebb, Philip pedig egy bankfiók vezetője, akinek sajnos egy fúzió miatt veszélyben az állása. Az elmúlt hónapok mindannyiuknak stresszes és kimerítő volt, érzik kellene egy családi nyaralás, ahol kicsit megfeledkezhetnek a hétköznapi gondokról.
Amanda és Hugh, nem éppen a legboldogabb házaspár, két kislányukkal Beatricevel és Octaviával élik a mindennapokat. Amanda, a feleség reszortja a háztartás, a gyereknevelés, míg Hugh biztosítja az anyagi hátteretet családja minden kényére-kedvére. Azonban Hugh túl sok időt tölt a munkahelyén, lányait szinte sosem látja, és felesége által tervezett újabb lakásfelújítás is arra ösztönzi őket, töltsenek együtt pár napot.
Itt jön a képbe, Gerard, aki véletlenül ugyanarra a hétre kölcsönözte spanyolországi villáját a két családnak. Erről a véletlen dologról csak annyit, hogy végképp nem volt véletlen.  Így hát mindkét család kapva az alkalmon, elfogadják az ajánlatot. Chloe szabit vesz ki, Amanda és Hugh felbérelt egy bébicsőszt Jenna személyében, aki mindig nagyon vicces kedvében van. Az első találkozásukkor Amanda szóhoz sem jutott a kábulattól, amit Jenna stílusával okozott. Nagyon laza vagyok, legyetek Ti is nagyon lazák alapon.
Szóval a nyaralás színhelyére mindkét család sikeresen megérkezik, először Amanda és Hugh a gyerekekkel, és pár órával késűbb Strattonék is. Itt aztán fény derül Gerard csínyére, szándékosan szervezte ugyanarra a hétre a két család nyaralását. Az elkövetkezendő napokban kezdetét veszi az osztoszkodás, a rekkenő hőségben elszabadulnak az indulatok, valamit fény derül egy régi titokra is. Egy olyan titokra, ami a családok tudta nélkül összeköti őket. 
Chloe és Hugh az egyetemi évek alatt szerelmes párt alkottak. De nem sokáig, miután Chloe egy alkalommal bemutatta Hughnak kilenc hónapos kisfiát, Samet, akinek egyébként Chloe egyik professzora az apja. Itt a szerelmi kapcsolat véget ér, és Chloet évekig gyötri a bánat és szomorúság. Hughnak sem volt könnyű, de ő húsz évesen nem érezte magát erősnek és eléggé érettnek egy ilyen felellősséget követelő kapcsolathoz. De nem ez a tény volt az, amiért Gerard, közös ismerősük így megviccelte őket. Hugh annak a multi cégnek a személyzeti vezetője, amelyik bezáratja azt a bankfiókot, ahol Philip a vezető. A felimerés villámcsapásként érte mindkét férfit. Hughnak még azért is el kell számolni a lelkiismeretével, hogy a régi érzések fellángoltak közte és Chloe között, amit egy délutáni szerelmes légyottal koronáztak meg. A szerencsének köszönhető, hogy erre a nagy titokra nem derült fény, már azért is mert a férfi és a nő is rájöttek, nekik eddigi párjuk mellett a helyük, és próbálják újrakezdeni velük. Így is lett. Chloe Philippel, Hugh pedig Amandával maradt. És még Jenna, a bébiszitter sem rántotta le róluk a leplet. Inkább összemelegedett Sammal, Chloe idősebb fiával. 
A harmadik napon egy el nem zárt csap miatt az egyik fürdőben árvizet okozott a villában, és közben a légkondi is beadta a unalmast. Jenna ötletét követve, kinn aludtak a szabadban. Ezen az estén Chloe és Hugh egy közös alvással (igaz voltak együtt, de sosem aludtak együtt) lezárták a múltat, és másnap reggel, mikor mindkét család indulásra készen állt, elköszöntek egymástól, azzal a tudattal, hogy csak a véletle folytán fognak legközelebb találkozni. 
Hugh eltökélte, több időt tölt a családjával, Philip pedig, mint friss munkanéküli, nagy optimizmussal tervezget, mérlegeli a lehetőségeket, hogyan is lehetne a legjobbat kihozni helyzetéből.

2016. november 24., csütörtök

Almás pite

Marha jó vagyok. Egy héten belül ez a második receptes posztom. Ahogy tegnap olvashattátok, elhatároztam, hogy többet fogok sütni. És ma ezt meg is tettem. Nem ültem a babérjaimon. Anyutól kaptunk egy csomó almát, nem hagyhatom őket áttelelni a garázsban... 
Jelen vagyok a pinteresten is. Többek között recepteket is pinelek, így mikor megláttam ezt az almás pitét, tudtam, hogy el kell készítenem. Az eredeti recepten kicsit változtattam. Szerintem azt már hallhattátok tőlem, hogy legtöbbször a magam kénye-kedvére formálok egy sütit. Vagy más gyümölccsel készítem, vagy cukor helyett édesítőt használok, vagy kevesebb cukrot teszek bele, mert nekem már túl édesnek tűnik a sütemény, vagy valami hozzávalót kihagyok. Ez alkalommal kihagytam a diót, ugyanis nem csípem annyira, mert felfúj.  Nagyon szeretek almás pitéket sütni. Nagyon sok variáció létezik. Legutóbb almás palacsintát csináltam, Zsófi bevágott belőle kettő nagyot, Gabi meg négyet.
Egyébként az almás pite a heti menü része volt. Hétfőtől péntekig menü sor van, amit vasárnap férj orra alá dugtam, hogy tisztában legyen vele, milyen kajával várom haza. Mivel már telebeszéltem a fejeteket, hadd jöjjön a lényeg!



Ezután jöhet a másik fele a masszának. A fahéjas almának valami fantasztikus íze van.

És már készen.

Közben rájöttem, hogy az almás-fahéjas süti sütök pontot kihúzhatom az az őszi bakancs listámról. Sőt kettőt is, a sütőtökös pontot is. Na, tényleg jó vagyok!😊



2016. november 23., szerda

Kedvencek TAG


A szokásos reggeli blog olvasás közben akadtam rá erre a posztra, ami kicsit bővített változata ennek. Kaptam is az alkalmon. Hiszen amerre csak nézek jóformán mindenhol adventi várakozás, karácsonyi készülődés van, és már tele vele a hócipőm. Nekem ugyanis marhára nincs meg ez a hangulatom, és utálom azt, ami miatt nincs.  Na jó az időjárás is rá tesz egy lapáttal, hiszen hol mínuszok, hol meg napsütéses reggel fogad, szóval még az időjárás sem tudja, mi a helyzet. Amit viszont én tudok, hogy nem akarok ilyen lenni. Kellenek a pozitív hatások, hogy simogassák lelkemet, és ne mardossanak ezek a rossz érzések mások miatt, melyek egy olyan helyzet következményei, amit nem is mi alakítunk, vagy okozunk. Nekem és férjnek azon három emberke jóléte(minden szemszögből!) a legfontosabb, akiket én személy szerint szinte már a sajátomnak érzek.
Ezért is örültem meg, mikor erre a kedvenceim TAG-ra rátaláltam. Kicsit segít kiszakadni a gondolataimból. A lényege, hogy adjuk meg kedvenc számunkat, és annyi kívánságot, elhatározást, dolgot amit utálunk, és helyet ahová szeretnénk eljutni kell felsorolni. Én adtam hozzá pár pontot, ahogy azt Sára is tette.

Kedvenc számom: 7. Azért, mert júliusban születtem.


7 kívánság:
  • bárcsak nem paráznék annyit,
  • bárcsak legyőzném magamban azt az ideges érzést, mikor valakivel találkozom, 
  • bárcsak letudnám zárni magamban a múltat, 
  • bárcsak ne változnék olyanná, mint az, akiben megtalálom azokat a tulajdonságokat, melyek bennem sem tetszenek, 
  • bárcsak el se kezdődött volna ez, ami most van, 
  • bárcsak vége lenne már.


7 elhatározás:
  • nagyobb hangsúlyt helyezek a mozgásra, akár csak napi egy séta, már jobb lesz,
  • többet fogok sütni, az utóbbi időben nagyon elfordultam ettől a hobbimtól,
  • jobban odafigyelek a lelki nyugalmamra, és nem engedem közel más negatív energiáját, 
  • napi pár órát offline töltök a mobilomon, mostanában nagyon rá vagyok kattanva a mobilnetre, 
  • nem lesz lelkiismeretfurdalásom, ha nemet mondok valakinek, pedig ha ketté szakadnék, meg tudnám oldani, hogy segítsek,
  • többet kilépni a komfortzónámból,
  • idén férjjel karácsonyi vásározunk, tavaly az építkezés miatt kimaradt.

7 dolog, amit utálok:
  • ha valaki hülyének néz, 
  • ha valaki kihasznál, 
  • ha valaki mindent tudni akar rólam, de én róla nem tudhatok semmit, 
  • ha valaki szándékosan árt nekem,
  • ha valaki becsapja engem, vagy másokat,
  • ha valaki felsőbbrendűnek érzi magát mástól.

7 hely, ahová szeretnék eljutni:
  • Párizsba, a szerelem városába, 
  • Central parkba, 
  • a Jó barátok panel lakásához, 
  • Angliába, abba a múzeumba, ahol a híres emberek viaszból vannak, 
  • Szlovéniába, egy volt általános iskolatársam  járt ott, és a képek alapján lenyűgözően szép hely,
  • Brazíliába, Jézus szobrához, 
  • A Plitvicei tavakhoz.

 7 álom:
  • delfinekkel úszni, 
  • Hainburgban dolgozni szülésznőket, ez mindig is egy nagy álmom volt, és perfektül beszélni németül, 
  • egy Föld körüli hajóút, 
  • kötni megtanulni, itt azonban tudni kell rólam, hogy varrni is alig tudok:)
  • profi cukrász lenni,
  • latin-amerikai táncos lenni, mármint azok a táncokat versenyszerűen űzni,
  • Adele-t vagy Thalia-t élőben énekelni hallani.

7 érdekesség:
  • rendmániákus vagyok, 
  • a tea filterből  legtöbbször kinyomom a vizet, 
  • régen a kutyákat szerettem jobban, ma már a cicákat, 
  • hajlamos vagyok elhúzni a készülődést, pedig időben neki látok, 
  • szülésznő vagyok, és pánikszerűen félek a terhességtől és a szüléstől, 
  • ha valamire megkérem férjet, és ő nem kezdi el csinálni rövid időn belül, a kérdezőskődésemmel mikor lesz már kész? hajlamos vagyok végsőkig szekálni őt:-(
  • félek bármi nemű fájdalomtól, mivel hihetetlenül alacsony a fájdalom küszöböm.

7 dolog, amit szeretek:
  • a csokiiiiit!!!
  • már az első hidegebb napokban melegítőt hordani, régebben cikinek éreztem, mára már tudom, magamért teszem,
  • egy adott évszak gyömülcseit frissiben leszedni, és abból sütniiii, 
  • mikor férj a kedvenc csokimmal lep meg, és mindig tudja, mikor van rá szükségem, 
  • a kölköket:Gabit, a drága és egyetlen cukiii ikreket, Zsófit és Csabit, illetve Pannit és Kispetit,
  • a reggeli napfényt, ahogy beáramlik a redőny rései közt, 
  • ahogy férj gondoskodik rólam, mikor egy erős hasgörcs levesz a lábamról.

Na jobb is lett a kedvem....