2017. november 22., szerda

Athén

Az osztrák Minimundus megnézésekor jöttem rá, hogy én még annyi, de annyi helyen nem jártam. Valahogy mindig is hajtott a kaland vágy, az utazás, minél több országba, történelmi és neves városba eljutni. Igen itt élek a Csallóközben, de a világ nem itt ér véget. Szerintem az élet arra van, hogy megéljük, menjünk, míg lehet, és nem arra várni, hogy majd egyszer. Szerencsémre férj is így érez, támogat benne, mikor esetleg más emberek a környezetemben nem osztják a nézetemet. Nem is kell, hogy így tegyenek, csak fogadjanak el olyannak, amilyen vagyok. Ez az én életem, és csak azért nem fogom úgy élni, ahogy szerintük jobb lenne, mert mit szólnak mások. Ezért ott a Minimundusban, ahol a világ szinte minden neves, híres város képviselve volt, jutottam az elhatározásra, hogy nekem ha nem is minden helyre, de ahova csak lehet,  el kell jutnom, jutnunk. Hogy ne sajnáljam majd évek múltán, mikor már egy gyerekkel nem lehet csak úgy felkerekedni, és menni és menni. Hogy ne sajnáljam majd évek múltán, hogy nem éltem meg az életet, hanem csak éldegéltem. 

Látnivalók

Athén. Mindenkinek először talán az Acropolis, a Patheon jut az eszébe. Óóóó atyám igen! Gyönyörű egy hely! Maga az egész, ami megmaradt belőle. Az Amfiteáter, ahol a görögök tógáikban üléseztek, és hoztak fontos döntéseket. A tudat, hogy azokat a monumentális épületeket valaha emberek építették, mindenféle mai okos gépek nélkül. És ami a vicc az egészben, hogy még ma is áll egy részük. Több ezer év után is. Hihetetlen mennyit dolgozhattak rajta. De nemcsak ez érdekes Athénban. Hanem a múzeumok is. Jártunk a Görög Nemzeti Múzeumban, akinek tervezőjét és építőjét ez úton is csókoltatom. Az a látvány, mikor átmész a biztonsági kapun, lenézel, és az üveg hatású padlózat alatt egy görög kis, több ezer éves eredeti állapotában lévő város falai és egyéb maradványai tárul eléd. Szív dobogtató egy élmény! Sajnos lefényképezni nem lehetett. Csak ámultunk és bámultunk. Tovább haladva a kiállított szobrok, szobor maradványok, márvány arcképek között az embernek olyan érzése támad, mintha ő is ott lenne, abban az időben. Fantaszikusan jó szobrászok voltak annak idején: alaposan kidolgozott arc mimika, embernél is nagyobb testet ábrázoló szobrok, lovak, Zeusz a fő Isten, és a többi fél Isten szobrai, és még sorolhatnám. Elmentünk a görögök ókori stadionjába is, ami szintén nagy területen van, és magából az építményből már csak pár szobor áll, és egy nap lementünk a kikötőbe. Hatalmas utas hajókat láttunk, egyiket éppen akkor pakolták meg, egy nagy kamion szinte elveszett a rakodótérben, gyönyörű szép jachtokat láttunk séta közben, majd a tengerpartra érve levetettük a zoknit és cipőt, s megmártóztattuk lábainkat a tengerben. Csodás volt! Felfrissültem tőle. Mindig olyan jó megélni azokat a pillanatokat, amiket a tv-ben is látunk. Tengerparton sétálni kézen fogva szíved választottjával, nézni a tengert, és érezni, ahogy töltődsz fel energiával és nyugalommal.  Vasárnap viszont elérkezett a hazaindulás napja, negyedik napja voltunk ott.





















Acropolis-i hegyes részen

Aphrodité szobránál



Az ókori görög stadion.


Egy újabb ókori görög város rész.


Lenn a kikötőnél.






Már a tengerparton.





Láthattunk egy bazi nagy görög lagzit is. A menyasszony ilyen cuki történelmi autón érkezett.



Estiö séta közben.

Az utolső este vacsora közben a szomszédos asztalnál szemtanúi lehettünk egy lánykérésnek.

Jövünk hazaaaa.


Közlekedés

Az oda és visszautat légi közlekedéssel tettük meg. Régebben már repültem, de most is fantasztikus volt, mikor a gép felszállt, ahogy elrugaszkodtunk a földtől. Szerencsére a repülőn minden kínom-bajom megoldódott, így kibírtam az utat. A stuardesek nagyon kedvesek, és segítőkészek voltak. Athénban a városi közlekedést metróval oldottuk meg. A reptérről egyenes járat vitt el a szállásig,csak kicsit kellett gyalogolni, a görög parlamentnél szálltunk le. A tengerparthoz is metróval mentünk, férj nagyon ügyesen tájékozódott, ellentétben velem, aki férj szerint még egy 5 koronáson is eltévedne. 😁

Szállás

Pont az egyik turista csomópontban volt, körülöttünk éttermek, terek, utcácskák teli szuvenír árusokkal. Étkezés nem volt az árban, viszont volt egy gyönyörű vintage konyha, ahol a vendégek teát, kávét, mindegyikből többféle volt, tudtak maguknak készíteni. Volt kínáltban még gyümölcs, pék árú, müzli, gyümölcslé. Ja és ott ittunk férjjel a világ talán legfinomabb kávéját. Igen, még én is ittam, annyira jó volt. És a hab tortán, hogy kávézás közben az Acropolisra nyílt a kilátás. 

Ételek, éttermek

Szinte minden sarkon falatozók, éttermek, és vendéglők  dolgozói csalogatják be a turistákat enni. Választani sem egyszerű. Első nap persze giroszt és görög salátát ettünk.😊 Ami viszont egyöntetű minden helyre, hogy ott van a görög mentalitás, a görög zene, kedves, de egyben kissé flegma temperamentum, amit nem gondolnak ők rosszból, és borravalót nem fogadnak el. Sok helyen láttam ugyanazt a stílust: kockás alsó anyagterítő, felül fehér abrosz, és fa székek, aminek ülőkéje fonott. Mindenhol megtalálhatóak a klasszikus európai ételek, mint pl. rizottó, pizza, tészták, sültek. Athénban ettem az eddigi legízletesebb rizottót. Férj pedig beleájult a görög hamburger ízeibe.

Élmény

Felbecsülhetetlen!!

2017. november 7., kedd

Mikor nincs itthon kenyér

Akkor sütünk, mi sem egyszerűbb. Így volt ez nálunk, mikor is férj feladatának kitűztem: vegyél kenyeret. És ahogy nem lepődtem meg úgy igazán, mikor aszondja, hogy elfelejtette. Mondom, nyugi, nem esünk pánikba, ezt mind magamnak. 😊 Még mielőtt azt gondolnátok, hogy nálunk eperfalván vasárnap délelőtt nincs nyitva bolt, elmondom van nyitva. De azt a bolti kenyeret annyira nem szeretjük, és pékség vasárnap délelőtt lévén zárva volt, sütöttem kenyeret. Hogy még szebb legyen a történet, volt alkalmam kipróbálni az új konyha gépem dagasztó programját. Hát majd el aléltam a szépségétől, mikor tökéletes mozdulatokkal dolgozta össze a kelt tésztának való masszát. Bezzeg az kezecskéim nem ennyire kedvesen bánnak dagasztáskor. Tudom a technikát, meg hogy meddig kell dagasztani, de még nem éreztem úgy rá, hogy olyan lágy legyen a tésztája, mint amit  a gépből kivettem. Utána keleszteni tettem a duplájára, és akkor másodszor majd el aléltam, hogy milyen lágyra kelesztette magát a tészta. Nem is kellet mást tennem, mint csak cipó alakúra formálni, jénai tálba tenni, fedővel együtt és betenni sütni. 20 percnyi és 200 foknyi sütés után le vettem a fedőt, és még 10-15percig szép barnára sült. Egész idő alatt egy pohárnyi vizet tettem a sütő aljába. 





Ez az idáig legjobban sikerült kenyerem, kissé sósabb lett a kelleténél, de még az is csak elenyészően fedezhető fel. Szóval örültem, meg büszkélkedtem kicsit, de csak egy kicsit, hogy máskor is ilyen jól sikerüljön. Egy finom házi csirke húsos kenővel fantasztikus vasárnapi uzsonna volt.😉😊

2017. november 4., szombat

Viszlát október, helló november!


Én nem tudom, hogy csinálják, de ezek a hónapok nagy gyorsasággal követik egymást. Csak egy kicsit hunytam be a szemem, akkor még augusztus volt, most meg körbe nézek magam körül, és már november első hetét tapossuk. A FB-on meg már visszaszámlálás van Karácsonyig! Mi van itt, emberek, és mi lesz december utolsó heteiben! Hogy ne kelljen már most a nagy tolongásra az üzletekben gondolni, gondoljunk vissza októberre, milyen is volt.


www.pinterest.com



  Október első szombatján volt a 15 éves alap sulis osztály találkozónk. Akaratlanul is társszevezőként estem bele a dologba. Hosszas egyeztetés után Reni barátnőmmel kézbesítettük a meghívót osztály főnökünknek, utána pénztárosként bezsebeltem a sok lóvét az osztály társaktól, majd egy másik osztálytársnőmmel beszereztük az ajándékot, és megemlékeztünk hosszas betegség után elhunyt társunkról is a temetőben. Igaz sokan nem jöttek el, de nagyon örültünk azoknak, akik ott voltak velünk. Beszélgettünk, nevettünk, jól éreztük magunkat.
   A következő hétvégén megünnepeltük férj xx-dik születésnapját. Előző este elkészült a torta, és másnap délelőtt pedig hideg tálat gyártottunk egy kedves szomszédommal, akinek ezúton is köszönöm a segítségét. Mindenki nagyon dícsérte, remélem azért, mert ízlett is. Péntek este szóró lapozás közben (az említett szomszéd csajszi jógát hirdetett meg a faluban, és segítettem neki szórólapot osztogatni) jött tőle az ötlet, hogy ő tud olyat, és szívesen segít. Megtetszett  a dolog. A végén finomabb lett a mi salátánk, mint amit a szülinapomra rendeltem.


Egyébként már megrendelést is kaptunk hideg tálak készítésére. Valaki látta a képet, és megkért csináljunk neki négy tálat. Még gondolkodás fázisban vagyunk.




   Férj is megkezdte csillagászati szak körét a helyi alapsuliban. Egy hat tagból álló állandó kis csoport gyűlt össze, akik péntekről péntekre mindig ott vannak, és falják férj szavait. A visszhangból látni, hogy tetszik nekik. Én is ott vagyok, mint férj asszisztense, aki beszerzi a gurulós táblát, filcet, gyurmát, és egy kis megérdemelt nyammogni valót a szak kör végére, hogy mindenki ott volt.  Ami a legjobb, hogy a gyerekek itt nem használnak internetet, se tábla gépet, se más elektronikai kütyüt, hanem könyvet, a saját képzeletüket, és gyurmából építik fel a bolygókat és számolnak, milyen messze is vannak azok egymástól. 
   A lányokkal autó kiállításra is eljutottunk. Spontán volt az egész. Jó kis közös program volt, utána meglátogattuk Léván a szülőket. Szebbnél szebb négykerekű járművek voltak kiállítva, köztük volt a miénk is, egy bibivel, hogy a kiállított példányban nem volt beépített gyerek ülés. Férjnek egyből jobban tetszett a miénk. 😊




   Én a munkában ismét egy sikeres hónapot zárhatok. Vannak új kliensek, a tanácsadásnak is egyre több a követője, már túl vagyunk a bűvös 1000-s számon, megjelent egy cikkem Életvitel terhesség alatt címmel egy helyi heti lapban, következő cikkekre is lehet örülni, ahogy időm engedi, megjelennek. Reklámozás ügyében egy másik újság is felkeresett, hogy reklám felületet kínálnak, sőt egy nemrég nyílt patika tulajdonosa és vezetője keresett fel együttműködés céljából. Ő osztogatni fogja a reklám anyagomat a gyógyszertárában, valamint az épületben lévő nőgyógyászati rendelőkben (egy magán rendelő intézetben van a patika), s cserébe én hozzá irányítom a klienseimet. Egyeztettem vele, mivel bővítse  még a kínálatot. Hogy magasabb szinten űzzem ezt a tanácsadást, s  a terjesztést, weboldal is készül. Férj elkezdte, az alapokat ő megcsinálta, azóta én szerkesztem saját magamnak, nemsokára hivatalosan is közzé tesszük. A szoptatási kurzus etapjait is letudtam októberben, már "csak" a vizsga van hátra.  Baba-mama ruha börzékre (kettőre) ismét meghívást kaptam, amit örömmel el is fogadtam, és több Kismamával is beszéltem, úgy érzem eredményesen. Nagyon pozitívan fogadták, hogy van olyan is, aki házhoz megy. A Minority Kids projektben haladunk gőz erőkkel előre, a szakemberektől folyamatosan jönnek a cikkek, írások, már több hétre be van osztva, mikor mi kerül fel a webre. Egy az én kezem munkájából is született, az otthonszülésről, akit érdekli, itt elolvashatja. 


Novemberi tervek:

  • tanulni és tanulni, hogy megcsináljam a szoptatási vizsgát, november 21-22, 
  • jelentkeztem egy baba hordozási kurzusra is Pozsonyba, két napos lesz, a végén oklevelet kapunk, november 10-11
  • motivációs tréningen is részt veszek, azaz már vettem, ma (nov.4-én volt), egy egész napos tanfolyam, hogyan motiváld magad sikeressé az élet minden területén, 
  • kirándulni is megyünk, nagyon várom,  egy újabb szép, európai várost járunk be, nov.16-19
  • egy kedves barátnőmmel találkozni, akivel már évek óta nem láttuk egymást, 
  • tovább jógázni, pilatesezni, olvasni (most még ezt olvasom, már korábban el akartam olvasni, csak közben meg ezt olvastam)
  • szülinapi, karácsonyi ajándékokat beszerezni, nem akarom decemberre hagyni, 
  • férjjel közös programot tervezni, és persze ott is lenni.😁
Hú, hát november húzós lesz, de pihenni is fogunk tudni, remélhetőleg. 😊