2017. november 22., szerda

Athén

Az osztrák Minimundus megnézésekor jöttem rá, hogy én még annyi, de annyi helyen nem jártam. Valahogy mindig is hajtott a kaland vágy, az utazás, minél több országba, történelmi és neves városba eljutni. Igen itt élek a Csallóközben, de a világ nem itt ér véget. Szerintem az élet arra van, hogy megéljük, menjünk, míg lehet, és nem arra várni, hogy majd egyszer. Szerencsémre férj is így érez, támogat benne, mikor esetleg más emberek a környezetemben nem osztják a nézetemet. Nem is kell, hogy így tegyenek, csak fogadjanak el olyannak, amilyen vagyok. Ez az én életem, és csak azért nem fogom úgy élni, ahogy szerintük jobb lenne, mert mit szólnak mások. Ezért ott a Minimundusban, ahol a világ szinte minden neves, híres város képviselve volt, jutottam az elhatározásra, hogy nekem ha nem is minden helyre, de ahova csak lehet,  el kell jutnom, jutnunk. Hogy ne sajnáljam majd évek múltán, mikor már egy gyerekkel nem lehet csak úgy felkerekedni, és menni és menni. Hogy ne sajnáljam majd évek múltán, hogy nem éltem meg az életet, hanem csak éldegéltem. 

Látnivalók

Athén. Mindenkinek először talán az Acropolis, a Patheon jut az eszébe. Óóóó atyám igen! Gyönyörű egy hely! Maga az egész, ami megmaradt belőle. Az Amfiteáter, ahol a görögök tógáikban üléseztek, és hoztak fontos döntéseket. A tudat, hogy azokat a monumentális épületeket valaha emberek építették, mindenféle mai okos gépek nélkül. És ami a vicc az egészben, hogy még ma is áll egy részük. Több ezer év után is. Hihetetlen mennyit dolgozhattak rajta. De nemcsak ez érdekes Athénban. Hanem a múzeumok is. Jártunk a Görög Nemzeti Múzeumban, akinek tervezőjét és építőjét ez úton is csókoltatom. Az a látvány, mikor átmész a biztonsági kapun, lenézel, és az üveg hatású padlózat alatt egy görög kis, több ezer éves eredeti állapotában lévő város falai és egyéb maradványai tárul eléd. Szív dobogtató egy élmény! Sajnos lefényképezni nem lehetett. Csak ámultunk és bámultunk. Tovább haladva a kiállított szobrok, szobor maradványok, márvány arcképek között az embernek olyan érzése támad, mintha ő is ott lenne, abban az időben. Fantaszikusan jó szobrászok voltak annak idején: alaposan kidolgozott arc mimika, embernél is nagyobb testet ábrázoló szobrok, lovak, Zeusz a fő Isten, és a többi fél Isten szobrai, és még sorolhatnám. Elmentünk a görögök ókori stadionjába is, ami szintén nagy területen van, és magából az építményből már csak pár szobor áll, és egy nap lementünk a kikötőbe. Hatalmas utas hajókat láttunk, egyiket éppen akkor pakolták meg, egy nagy kamion szinte elveszett a rakodótérben, gyönyörű szép jachtokat láttunk séta közben, majd a tengerpartra érve levetettük a zoknit és cipőt, s megmártóztattuk lábainkat a tengerben. Csodás volt! Felfrissültem tőle. Mindig olyan jó megélni azokat a pillanatokat, amiket a tv-ben is látunk. Tengerparton sétálni kézen fogva szíved választottjával, nézni a tengert, és érezni, ahogy töltődsz fel energiával és nyugalommal.  Vasárnap viszont elérkezett a hazaindulás napja, negyedik napja voltunk ott.





















Acropolis-i hegyes részen

Aphrodité szobránál



Az ókori görög stadion.


Egy újabb ókori görög város rész.


Lenn a kikötőnél.






Már a tengerparton.





Láthattunk egy bazi nagy görög lagzit is. A menyasszony ilyen cuki történelmi autón érkezett.



Estiö séta közben.

Az utolső este vacsora közben a szomszédos asztalnál szemtanúi lehettünk egy lánykérésnek.

Jövünk hazaaaa.


Közlekedés

Az oda és visszautat légi közlekedéssel tettük meg. Régebben már repültem, de most is fantasztikus volt, mikor a gép felszállt, ahogy elrugaszkodtunk a földtől. Szerencsére a repülőn minden kínom-bajom megoldódott, így kibírtam az utat. A stuardesek nagyon kedvesek, és segítőkészek voltak. Athénban a városi közlekedést metróval oldottuk meg. A reptérről egyenes járat vitt el a szállásig,csak kicsit kellett gyalogolni, a görög parlamentnél szálltunk le. A tengerparthoz is metróval mentünk, férj nagyon ügyesen tájékozódott, ellentétben velem, aki férj szerint még egy 5 koronáson is eltévedne. 😁

Szállás

Pont az egyik turista csomópontban volt, körülöttünk éttermek, terek, utcácskák teli szuvenír árusokkal. Étkezés nem volt az árban, viszont volt egy gyönyörű vintage konyha, ahol a vendégek teát, kávét, mindegyikből többféle volt, tudtak maguknak készíteni. Volt kínáltban még gyümölcs, pék árú, müzli, gyümölcslé. Ja és ott ittunk férjjel a világ talán legfinomabb kávéját. Igen, még én is ittam, annyira jó volt. És a hab tortán, hogy kávézás közben az Acropolisra nyílt a kilátás. 

Ételek, éttermek

Szinte minden sarkon falatozók, éttermek, és vendéglők  dolgozói csalogatják be a turistákat enni. Választani sem egyszerű. Első nap persze giroszt és görög salátát ettünk.😊 Ami viszont egyöntetű minden helyre, hogy ott van a görög mentalitás, a görög zene, kedves, de egyben kissé flegma temperamentum, amit nem gondolnak ők rosszból, és borravalót nem fogadnak el. Sok helyen láttam ugyanazt a stílust: kockás alsó anyagterítő, felül fehér abrosz, és fa székek, aminek ülőkéje fonott. Mindenhol megtalálhatóak a klasszikus európai ételek, mint pl. rizottó, pizza, tészták, sültek. Athénban ettem az eddigi legízletesebb rizottót. Férj pedig beleájult a görög hamburger ízeibe.

Élmény

Felbecsülhetetlen!!
Megjegyzés küldése