2017. január 30., hétfő

Kispeti szülinapja


A hétvégén, szombaton keresztfiúnk, Kispeti, azaz Péter Gábor első szülinapjára voltunk hivatalosak. Bizony ez a kisember betöltötte az első, és egyben megismételhetetlen szülinapját. Egy éves lett!! Kis huncut a drága, sorra osztogatja mosolyait a család tagoknak, amiktől persze nyomban elolvad még a legkeményebb szívű lény is. Ami a súlyát illeti, elismerésem sógoréknak, nem könnyű már cipelni a seggét, nem kell ide kardio edzés, elég ha kézen napi tízszer (gondolom többször) caflat fel vele s le az ember a  lépcsőn. 

Gesztenyés torta. A sok gyertya azért van rajta, hogy Panni is fújhasson.

A kis kölök ajándékának sorsa már december elején eldőlt. Tudom, hogy az anyukája szereti a montessori féle fejlesztős játékokat, és főként olyat, ami nem ad ki hangot. Szerintem vígan elég egész nap Panni keresztlányunk csicsergését hallgatni. Apropó másik gyerek...Igazi energia bomba ez a lány, duracell nyuszi hozzá képest semmi. Nos tehát, az ajándékot egy kedves ismerősömmel csináltattam. Régebben hozzá jártam magán német órákra. Nagy kézműves tehetséggel megáldott anyuka, aki az egy éves kislányának is hasonlót csinált. Így már nem nehéz összekötni a szálakat. Hamarabb megvolt a szülinapi ajándék, mint a karácsonyi, és amilyen türelmetlen vagyok, olyan nehéz volt kivárni a szülinapját, de megálltam, hogy ne meséljek előtte a szülőknek.
Vendégségben szuper volt, kaja volt dögivel,és milyen jó kaja volt!!A két gyerek is aranyosan elvolt. A tortát az egyik nagyi hozta, szerettem volna még én is hozzájárulni az ünnepi alkalomhoz. Így aztán, sógornővel való egyeztetés után, beszereztem pár díszítő elemet: Happy Birthday-es szalvétákat, HB-es tányérokat, egy-es gyertyát és egy lampiont, amelyen HB-s felirat lógott. Na az nagyon bejött Kispetinek, főleg mikor meglóbáltuk neki, és az hintázott a levegőben. Mondom a többieknek, nahát kérem szépen, nem is kell már ide ajándék.😉



Hát zabálnivalójan édes kölök??!!


Fergeteges a buliiii.😊


Köriapu szemüvege mindig érdekesebb.

Az ízletes ebéd után jött a koccintás, a fincsi torta és ajándékozás. A kis herceg, akinek még nincs fehér lova (egyelőre), édesanyja karján várta az ajándékozók seregét. Minden nagyon tetszett neki. A kukás autóba ő maga is elférne, a golyó szedő tologatós játékot is leellenőrizte meg e felel a játék leírásának, a macsós mellénykében már most hódít, és a filces játék könyvecskét is letesztelte. Kellemesen elbeszélgettünk, természetesen ilyenkor középpontban a gyerekekkel.

2017. január 20., péntek

Harmincig midenképpen....


Azt mondják manapság már egy harminc éves nőnek, vagy egy olyan nő nemű egyénnek aki legalább is már a harmadik kerek számhoz közelít(azaz én), pár dolgon túl kellene esnie. Nem is tudom, mit gondoljak erről az eszméről. Hol van az felírva, hogy mit kell ennyi éves korunkra elérni?! Szerintem mindenki kövesse a maga prioritásait, és pipálja ki a maga szerint összeállított úgymond listát. Nekem ilyen listám nincs, óóóó istenem, szégyenlem is magam. 
Ezen a harmonikus pénteki estén találkoztam össze egy tíz ilyen pontot tartalmazó poszttal a neten. Először is, miért harmonikus a pénteki esténk? Nálunk alszanak a gyerekek, most épp PH első részt nézik, már nem is tudom hányadszor.😊. Nagyokat mosolyognak, jó kedvük van, macskánk is itt szuszog a meleg csempén, sőt az elején még őt is ámulatba ejtette a nagy kivetítő, és pár percig élvezte H. Potter kalandjait. Férj is elégedett is mosollyal nyugtázza, jól van ez így. Kell ennél több?
Lehet igen, ha már elkészült ez a lista, amit egyébként 20!! évvel ezelőtt jelent meg Amerikában.
Akkor kezdeném....
  • Sörnyitód és borbontód
Igazán fergeteges, hogy ez került a lista élére.😊Akkor nagyon jól állok, már attól tartottam, két gyerekemnek, de legalább már egynek tutira lennie kell....De erről most nem szeretnék véleménybe bocsátkozni. Ami az igazságot illeti, tehát mindkettővel rendelkezem, de sör esetében leggyakrabban férj nyitott dobozos söréből kortyantok párat (aminek ő persze nagyon örül), borbontót szerintem meg férj nem enged a kezembe venni.Ugyanis sorban töröm el a boros poharakat. Úgy vélem, ez nem igényel további magyarázatot.
  • Egészségtudatod, hogy tisztában légy azzal: nőgyógyászhoz nem csak akkor kell menni, amikor fogamzásgátlót íratsz fel vagy netán már nagy a baj.
Szülésznő lévén, tudatosan járok az éves ellenőrzésre a nő gyógyászomhoz, és a rendszeresen abszolválom az ultrahangot is, de a fogorvoshoz nem tudom magam rávenni, szívesebben jelentkezem be szájhigiéniára. És fogamzásgátlót még sosem szedtem, nem is szándékozom.

  • Egy darab emlékezetes szerelmi viszonyod, ami vagy tart még, vagy már elmúlt. De ha nincs ilyen, az se baj, biztos félénk vagy.
Az emlékezetes szerelmi viszony, ami volt, és ami még most is tart, mindkettő férjhez kapcsolódik.😏

  • Egy jó fej haverod, aki átjön befúrni a falba a tiplit, vagy be tudja indítani a Junker kazánt, ha „elment” a meleg víz.
Mivel már férjnek ígértem magam egy életre, nem hiszem, hogy szívesen venné, ha én most ilyen problémák megoldására áthívnám az egyik férfi nemű szomszédunkat. Úgyhogy, logikus lépésnek tűnik, ha férj fúrja be a tiplit a falba. Egyébként is ő az a szuper pasi, aki már kétszer megjavította a kazánunkat. Valahogy nem akart fűteni.
  • Pont annyi pénzed a bankszámlán, hogy a nagy leértékelésnél megvehesd a télikabátot és a csizmát, amiért egyébként nem adnál ki annyit.
Nem vagyok olyan elvetemült, hogy a spórolt pénzem a számlámról egy új ruhaneműre költsem. Ezek úgy sosem számítottak.Mármint azért én is szeretem a szép kabátokat, de ha tudom, hogy éppen van, akkor nem adok ki egy másik pénzt.

  • Egy olyan nagyon jó barátnőd, akihez el tudsz költözni, ha gáz van (mert kirúgtak a munkahelyről vagy szakítottál, és nincs pénzed rezsire, vagy mert elverted ruhára.)
Szerencsére ilyen helyzetben még nem voltam, és most már nem is lehetek.  Több barátom van, és olyan is akad, akire egy ilyen kényes helyzetben is támaszkodhatok. Legalább is szeretném azt hinni, hogy nemcsak a jóban tartunk ki egymás mellett.
  • Annyi önérzeted, hogy ne vállalj el olyan munkát, amit egyáltalán nincs kedved csinálni.
Mikor munka krízisben voltam, ami nem is olyan rég volt, a külső környezetem felől egyre nagyobb nyomás jött, hogy menjek vissza oda dolgozni, ahol kezdtem. Azaz a kórházba. Az eszem azt mondta, ez a helyes út, mert nem vagyok egy olyan ember, akitől messze áll a munka. Azonban az szívem mást diktált. Az előző évek munka tapasztalatai után ellenszenvesnek éreztem, hogy hagyjam magam, hogy bedaráljon a munkamenetek klasszikus végzése. Ezért kivártam az időt, míg azt csinálhatom,a mit igazán szeretek.
  • Tartalék műanyag poharaid, ha az előző buliban összetörted a talpaskészletet, vagy ha esetleg átugranak a haverok egy instant piálásra.
Na ez még kipipálásra vár.
  • Egy darab kedvenc könyved, amiből rakhatsz ki idézetet azokra az esetekre, ha az egész világgal kivan a tököd. (Ha nincs más, egy jó gyilkosos thriller is megteszi.)
Azon gondolkodom, van-e kedvenc könyvem, de valahogy nem jutok dűlőre. Igazából nincs. De ha teli van a tököm a világgal, akkor ezeket olvasom.
  • Egy darab kényelmes matracod. (És ha nincs „minőségi bútordarabod”, amit te vettél, ne érezd magad kellemetlenül.)
A mostani kedvenc bútordarabom a hálószobai ágyunk. Magas, kényelmes matraccal, olyan széles maga az ágy, hogy néha keresem benne férjet, meg magamat is.😃

  • +1.
    Legfőképpen pedig humorod. Anélkül az egész semmit nem ér. Mert nem tudsz semmin röhögni, nem érted az iróniát, és azt sem, hogy nem is kell az egész életet annyira se komolyan venni, mint ahogyan azt a magazinokban leírják. Mondjuk, a WMN-en.
Bevallom nagy kegyesen, hogy az életkedvem már nem a múlté. Régebben többet mosolyogtam és nevettem. De sokat dolgozom azon, hogy az életet ne vegyem véresen komolyan, hiszen ha nem emberi életről van szó, akkor semmiről sincs szó.

2017. január 19., csütörtök

Örömömre szolgál #54




  • mikor visszajelzést kapok a tanácsadás után, hogy "Hat nagyon szuperül elaltattad", és az anyuka is jobban van, miután voltam nála, az valami szuper érzés, hogy tényleg megéri ezt csinálnom, még ha nem is fogok belőle meggazdagodni, 
  • a legutóbbi MNLJ klubest, amiről írtam is, és ahol megerősítést kaptam, hogy csak menjek tovább az utamon, 
  • MNLJ-s bögrém, mindig ha kinyitom a szekrény ajtaját, szembe találkozom vele, és mosolyt csal az arcomra, 
  • egyre többen követik a Gravid Info tanácsadásom fb-s oldalát, 
  •  hogy ez eddig legmesszebbi jelentkezőm Párkányból írt, 
  • ezt olvasni, nagyon hasznos a tanácsadásomhoz, csak úgy falom a sok tudnivalót, 
  • az újabb vasárnapi tea délután falunk kultúr házában, ahol egy házaspár vetítéssel egybekötött élménybeszámolóját hallgathattuk, 25 nap kétkeréken, majdnem 9 ezer km,  11 országban, és eljutottak Európa legészakibb pontjához a Nordkamphoz, 
  • Reni barátnőmmel késő délutáni teázás nálunk, már olyan rég beszélgettünk, kellett is,
  • az orchideáim, igen még mindig, és hogy ne legyen ennyire uncsi, most az ibolya is a szívem csücske, aki szintén csak úgy ontja a virágjait, 
  • ahogy Lui cicánk titokban beosont a szobába és a széken aludt, látnotok kellett volna azt a szemrehányó tekintetet mikor felkapcsoltam a  villanyt, hogy megyek fogat mosni, ha nem ezt nem teszem, nem is tudtuk volna, hogy ott alszik, és az a csúnya nézés férjre, mikor ő kitette őt estére az udvarra, 
  • ígérem már csak ez az egy macska sztorim van(mára😊): mikor Lui ott vár türelmesen a bejárati ajtóban, és várja míg gazdi, azaz én hazajöjjek a postáról és beengedjem melegedni.

2017. január 16., hétfő

Csak a nagy semmi




Ülök a gépem előtt. Tele vagyok tettrekészséggel, íráskedvvel....de mindhiába. Csak a nagy semmit, az ürességet látom magam előtt. Az ihlet, aminek segítségével írni tudnék most nem jön a segítségemre, cserben hagyott. Hagyja, hogy szenvedjek, és ne tudjam kiírni magamból, amit akarok. Fura érzés, mert lehet most épp ezt kell kiadnom magamból, arra a kérdésre keresve a választ, hogy miért nem megy az írás. Valami baj van velem? Vagy eddig tartott, fuss el véle költői véna? Hát nem!!! Megyek tovább! 
Pár hete csak addig jutok- az itt vagy ott megírt pár poszton kívül-, hogy elolvasgatom bloglistámon szereplő bloggereim friss írásait. Aztán mondom magamnak: neked is írni kellene valamit, írni kellene valamiről! Pár percnyi merengés után úgy gondolom, lehet túl szigorú vagyok magamhoz, és nagyon, de nagyon meg akarom azt a posztot írni.  Így adok magamnak még időt, hátha...De ő lehet nem ugyanezt gondolja, és telnek a napok eredménytelenül. Még várat magára...De meddig?-hangzik a kérdés a fejemben. A válasz, nem tudom, még minden olyan homályos.
Talán hiányzik az inspiráció, az élmények, a külső hatások? Valószínű. Nem hiába mondják, hogy amit nagyon akarsz, az csak azért is nem jön el. 

Természetesen arra nem gondoltam, hogy véget vessek mindennek, és eltűnjek örökre a blogger világból. Azonban nem is szeretnék áldozatául esni a saját elvárásomnak, hogy már pedig mindenképpen írnom kell. Jól lenne túl lenni ezen a blogger depin, vagy minek nevezzem, és nem nagyon rányomulni saját magamra, mert most nincs meg bennem az az ismerős lendület.
Mindenhez idő kell. Legjobb lesz, ha most nem görcsölök rá a dologra, hagyom hogy maga a téma szólítson meg. türelmesnek kell lennem önmagammal szemben is. És ha leteszem azt a nagy elvárást magam felé, akkor eredményre jutok, és már nem lesz gyomor tépő kötelesség, hanem élvezetes időtöltés.
Nem akartam Nektek itt most rinyálni, hogy így meg úgy, de ezt magamnak is meg kellett mondanom, hogy így meg úgy van, és ne féljek, nem lesz ez sokáig így meg úgy.

2017. január 14., szombat

MNLJ klubest- Újrakezdők



Tegnap péntek 13.-a volt, kicsit baljós dátum, annak aki babonás jellem. Régebben én is az voltam, ma már lejjebb vettem az erősségéből. A tegnapi napom nem panaszkodom, jól telt. Három órás tanácsadáson voltam egy anyukánál, a szoptatás rejtelmeiben haladva keressük a kiutat, de úgy érzem, nem csináljuk hiába, azt amit csinálunk. Majd estefelé jött a nap másik fény pontja a MNLJ polgári társulás azon második klubestje, amelyen részt vettem. 
Újrakezdők. Ezt a címet viselte a beszélgetős két óra, ahol három nagyon szimpatikus hölgyemén-anyukák mutatkoztak be. Elmesélték újrakezdős sztorijukat. Három történet, három különböző élet, és egy közös vonás: hogyan kezdjünk új életet, vagy folytassuk a régi életünket valami újjal. Nem mindegyikük hisz az újrakezdésben. Hiszen, ami a múltban történt velük, azt mind jó vagy éppen rossz tapasztalásként visznek magukkal az új úton.

Bemutatnám a három beszélgető partnert. 
Benes Tarr Csilla egy tíz hónapos kislány édesanyja. A szín művészeti egyetem után következő inspirációként elvégezte a jogi egyetemet is. Fokozatosan építette a jogi pályáját, de ez az új foglalkozás sem hozta meg neki a kívánt érzést, hogy neki ez az út. Kétszer is volt nagyon mély ponton életében, amiből először a jóga, majd a meditáció, és végül a sport hozzta vissza a valós életbe, amiről 18 éves koráig fel volt mentve. Az évek során sok munkában kipróbálta magát, de a tanítás volt az, ami megmaradt neki. Így jelenleg drámapedagógiát tanul Pozsonyban az anyaság mellett. Nem hisz az újrakezdésben, inkább a folytatásban. Hiszen, ha valami újet kezdesz el életedben, akkor azt is viszed magaddal, amilyen régen voltál, ami megéltél előtte, az a lényed része marad.
Molnár Ildikó is rögös utat járt be, míg eljutott odáig, hogy azt tegye, dolgozza, amiben igazán örömét leli. Ekonómiai végzettséggel felvértezve kezdte karrierjét, ami olyannyira jó volt, hogy nem ő kereste a munkát, a munka találta meg őt. Aztán  iker lányaival való anyasági után nem vették vissza a munkahelyére. Ez egy nagy lavinát indított el. Úgy érezte már nem kell senkinek. Elkeseredésében elvállalt egy könyvelői munkát. Ez a fajta munka azonban nem vált be, ellenszevvel járt be minden nap irodájába. Aztán jött egy löket. Felmondása után masszőrnek tanult ki, közben (ha jól emlékszem) elvégezte a szociális munkás főiskolát is. És így történt, hogy a számok világából az autisták világába pottyant. Napközben szociális munkásként autista gyerekekkel foglalkozik, esténként pedig masszőrklienseket fogad. Mint tanulságként megjegyezte hálás az életnek, hogy megtalálta azt a munkát, amiben kiteljesedhet, és nagyon fontos az alázat, ha az ember új szakmát tanul.
Szevecsek Krisztina. Tegnapig csak annyit tudtam róla, hogy az előző klubesten, ahol én is ott voltam, mint hallgató, szolgálta fel a kávét. Azonban eredeti szakmáját illetően ő jogász. Egy ideig szögre akasztotta a diplomáját, és társtulajdonosként nyitott egy kávézót, ami apropó nagyon fantaszktikus egy hely!! Ezt onnan is tudom, mert a tegnapi klubestnek is az ő kávézója adott otthont. Talán nem túlzok azzal, hogy ez egy hatalmas nagy változás és belevalóság egy olyan embertől aki közel harminc éves koráig nem ivott kávét, sőt még az illatától is rosszul volt. Magánéletében is voltak nagy változások. Ha azt mondom, hogy az első férje lett az ex és később a második férje is, akkor nem kell részleteznem. Megjárta az El Caminot is, ahová, mint oly sokan mások, személyiség ismeretre, és bensőnk megtalálása miatt mennek. Kisebb kanyarok után visszatért a jogi irodájába is, de már csak olyan ügyekkel foglalkozik, amik öt megfogják. Ezen évek, tapasztalások és változó családi kapcsolatok (szülőkről van szó) után nyitottabba lett a világ felé, nincsenek túl nagy elvárásai mások felé, lazább lett, és ha teheti, a kávézóban van, amellett, hogy munkaköre már bővült az anyaság teendőjeivel is.

Mindhárom életút nagyon pozitív hatással volt rám. Megmutatták, hogy nem kell megragadni egy helyen, ami a munkát illeti. És az sem baj, ha a család nem áll mellettünk mindenben. Ami a lényeg, mi higyjünk magunkban, csakis saját magunknak kell megfelelni.

2017. január 12., csütörtök

Örömöre szolgál #53





  • hogy ismét hullott a hó, csupa vakító fehérség minden, 
  • hogy ma férj korábban ért haza munkából, 
  • közös korizás bátyámmal és a gyerekekkel, 
  • HP ötödik részét nézni a gyerekekkel, 
  • báránysültett enni, Tamás anyukájától kaptunk báránycombot, vasárnapi ebédnek pompás volt, és hogy Zsófinak ezentúl a bárány lesz a kedvenc hús étele, olyan finom volt,
  • a ma coaching ülés, az ember nem is gondolná, hogy a tudatalatti mennyire irányítja tetteinket, 
  • az Új Nő havilapban olvasni a cikket a tanácsadásomról, nagyon fura volt magamról olvasni, de hát nem minden nap történik ez meg az ember lányával,
  • az újabb jelentkező tanácsadásra, 
  • izgatottan megvenni az Új Nő-t, 
  • rózsacsokrot kapni férjtől, mert jó voltam😏
  • közös mozizás Katával, férj unokatesójával, 
  • pillanat, mikor együtt látod így őket, 
  • délutáni kényeztetés
  • Peti sógorom villámlátogatása, 
  • ahogy Lui cicánk követ minket a házban, és ahogy kitartóan toporzékol a teraszajtó előtt, hogy engedjem be, 
  • esti filmezések férjjel, 
  • képeket kapni Panniról és Kispetiről, 
  • felkérést kapni egy főiskolai hallgatótól, hogy töltsem ki a kérdőívét, szülésznők  szakmájukkal kapcsolatos elégedettségéről írja főiskolai kutató munkáját, FB-on talált rám, és megjegyzett magának, ugyanarra az egyetemre járt, ahová én is.

2017. január 8., vasárnap

Gyerünk korizni!

Szilveszter óta tombol ez a nagy hideg, elérkezett hozzánk az igazi fagyos tél, nagy betűkkel. Ennek eredményeképpen befagytak falunkban azok a tavak, ahol még gyerekkoromban úszni jártunk. Azokban az években még szebb kiadásában pompázott, a víz tisztább volt, a környék ma már csak emlékezettből ismeri az ápoltságot. De hát ahhoz, hogy a tél másik legjobb elfoglaltságát (az első a hógolyózás) a korcsolyázást űzni tudjuk, nem kell más mint több cm-teres jég a tó vizén.
Míg én az ebéddel foglalatoskodtam, addig férj átkutatta a házat anyuméknál a korimat keresve. Már az eszemet sem tudom, mikor volt  utoljára a lábamon jég korcsolya, van az már pár éve bizony. Ezt nem is tudtam palástolni. Mikor férj megadta ez első löketett, csak gurultam, azt sem tudtam mitévő legyek, hogy tegyem a lábaim. Pár félénk kör után már jobb volt a helyzet, és további pár kör után meg pláne.  Az elején kicsit negatív érzésekkel szeltem a köröket. Nem olyan volt, mint a városi műjégpályán, ahol minden sima, és tudod, hogy semmi sem szakadhat be alattad. De férj többször is nyugtatgatott, hogy nem nyel a víz, a mi súlyunkat meg sem érzi a 10 cm-es jég. Nagyon messzire azért nem merészkedtem. 
Ami azt illeti csuda hideg volt, de hála férj sí nadrágjának, valamint a több rétegnyi ruhának rajtam, azt sem éreztem volna, ha hanyattvágodók. Szinte mozdulni alig tudtam. Napsütésben is részünk lehetett. Nagyon jó kis másfél óra volt, az ötletért köszönet bátyámnak.
Vége fele csatlakoztak a gyerekek is, nem akartak kimaradni a programból, így csúzgoráltak párat korcsolya híján. Nagyon élvezték azt a pár percet is. Annyira jó látni, hogy ilyen apróságnak is tudnak örülni. Onnan hozzánk vettünk az irányt. Forrócsokizás után jöhetett a várva várt Harry Potter ötödik része, amit már hetek óta meg szerettek volna nézni. Mondtam, türelem rózsát terem.

Férj és bátyám belevetik magukat a rengetegbe.





Egy kis selfit?







2017. január 5., csütörtök

Örömömre szolgál #52





kép: pinterest

  • karácsonyi képeslapot kapni Gabitól és Zsófitól, 
  • hogy Csabi karácsonyi ajándékként gyöngyből fűzött nekem egy télapót, Tamásnak pedig egy skorpiót, 
  • a mai szomszédos party nálunk, fantasztikusan jó volt, a gyerekek is jól elvoltak, és remélem még több lesz ilyen nálunk, szerintem egy hullámhosszon vagyunk,
  • hogy a három orchideámon összesen 46 bimbó van, 
  • a tegnapi zumba óra, többen voltunk a megszokottnál, és ez javított a hangulatán, 
  • hogy két anyuka jelentkezett a tanácsadásra, 
  • imádom a házunkat, olyan jó reggel a kényelmes ágyban ébredni, a gardróbban öltözni, és  a konyhámban tenni-venni, 
  • cuki eper formájú teakancsót és eper formájú bögréket kapni férjtől, 
  • hogy már jó a kezem, 
  • hogy számíthatok a szomszédom segítségére, 
  • szuper szilveszter szomszédokkal,
  • ahogy hull a hó, és a teraszajtón át nézni, 
  • ahogy a hó ropog a csizmám alatt, 
  • fehérségben pompázó házikónk, 
  • ahogy a gyerekek örültek az ajándékoknak, 
  • Kispetivel bolondozni,
  • anyuéknak és bátyáméknak kiskutyát szerezni, 
  • a kávégépünket használni, nagyon jó kávét csinál, kedvencem a jó habos capuccino,
  • hogy sikerült hamar kanapét vennünk, talán a harmadik kanapét próbáltuk ki és abban a pillanatban tudtam, ő kell nekünk, szerintem nagyon kényelmes, a stílusa is bejött, közben kipróbáltunk továbbit is, hátha van nála jobb, de szerencsére nem volt, februárban szállítják ki.
Ez az év első ÖSZ posztja, próbáltam összeszedni minden jó és szép pillanatot. Terveim közt szerepelt még az óévben többször jelentkezni az ilyen bejegyzéssekell, de hiába volt kedvem írni, ha ihlet nem szegődik hozzá, úgy nehezebb a dolog. Nem fogadok meg semmit, hogy hányszor és mikor lesz ÖSZ poszt, lesz amikor lesz. Ez miatt nem fogok stresszelni. Mostanában is lenne kedvem írni, csak vagy ihlet, vagy ötlet nincs. 

2017. január 1., vasárnap

Viszlát december, helló január, helló 2017

Kihagytam a karácsonyi és a ház projektes összefoglalót is. Nem tudom miért, pedig mindig nagy örömmel vésem papírra, milyen is volt az elmúlt hónap úgy magában, és a ház szempontjából is. Ezért úgy döntöttem a januári posztban bepótolom a decemberi hiányosságot is. Ez nem azt jelenti, hogy nem történt semmi érdemleges, de ha most nincs ihletem róla írni, akkor nincs, és senki nem szabhatja meg, mit is írjak a blogomra. 

kép: pinterest

Szóval akkor karácsonyról egy kicsit... Idén nem tudtam követni a készülődést hétről hétre, úgy mint tavaly, és csak egy ünnepi poszt született az évben. Díszítgetés is megvolt, arról is terveztem írni, de valami oknál fogva nem tudtam írni róla. Képeslapokat küldtem, mint az előző két évben. Adventi takarítást is letudtam. Ablakot mostam, felmostam, függöny csere, portörlés, szóval komplett minden. Az ajándékokat viszonylag hamar beszereztem, két emberke kivételével, akiknek még két nappal az ünnepek előtt hajszoltam az ajándékot, végül szerencsésen. Nem nehéz kitalálni, ki volt az az egyik... Az adventi időszakban sikerült hangolódnom az ünnepekre. Bátyámmal egy fejtágító előadáson vettünk részt, ahol egy magyarországi szív sebész beszélt a régi magyarságról, valamint az adventi várakozás lényegéről. Karácsony váró ünnepség is volt falunkban, ahol az iskolások mutatták be ünnepi műsorukat. Csabi egy pásztor volt, Zsófi pedig Mária szerepében tündökölt. Végül férjjel és bátyámékkal karácsonyi vásárba is eljutottunk egy héttel 24-e előtt. Lángosoztunk, forró csokiztunk, és otthonra filmezéshez übercsúcsszuper finom csokipralinékat vettünk. Még most össze fut a nyál a számban, ha az ízükre gondolok...Szentestét kettesben töltöttük, azaz hármasban, Luit sem hagytuk ki a buliból. Ő is kapott halat.😊 December 25.-én anyuékhoz mentünk közös ajándékozásra, amit Léván folytattunk másnap Tamás keresztszüleinél, ahol minden évben összegyűl a család. Ebben az évben kényszer megoldásként a sütést közösen férjjel végeztük az ügyességem miatt. Azonban ez a közös sütés bejött nekünk, jól szórakoztunk közben. Jövőre is?😉 Ezen a ünnepen nemcsak közeli szeretteimre gondoltam, hanem valahol azokra is, akik szükségben élnek.

A kicsi babával Zsófi, Mária szerepében.

Csabi, az egyik pásztort alakítja.

December 7, Mikulás csomag után folyóparti séta TV- nézés helyett.


Mézeskalácsaim.

A fincsi csoki pralinék.

Sütünk ezerrel, püspök kenyér készül. 


December 24., reggeli.

Az első a házban.

Egy kedves szomszédtól.

Ezt a sütit készítettük Lévára, recept innen

Férj újra megmutatta favágói tehetségét. Bátyámnál kivágták azt a nagy diófát, amit még anyum gyerek korában ültetett a papa. Ja és itt tudni kell, hogy bátyám anyu szülői házában él. Jól csinálta a pasi.😉




December 9-én hallgattam kicsit az Anya bajáról, esténként egy izgalmas krimit olvasva nyomoztam a tettes után, tovább dolgoztam személyes fejlődésemen meseterápiás ülés során.
Szilveszterünk meglepően jól telt. Vacsora meghívást kaptunk. Jó kis társaság jött össze. A végén kis tűzijáték is volt. Már maga az egész nap jól telt, ugyanis egy nap két friss anyukának tartottam tanácsadást. És talán ennyi fért decemberbe...

kép: pinterest
Most egy kicsit az óévről. Hol is kezdjem...Legmeghatározóbb pillanata vagy napja az volt, mikor elfoglaltuk a házunkat. Attól kezdve nem volt megállás, folyamatosan haladtunk, fejlődtünk a ház építésben, bár voltak szünetek, mikor nem úgy alakultak a dolgok, ahogy szerettük volna. De az már a múlté, örülünk a jelennek. Az ideköltözéssel megfordult velünk a világ: kedves, jó szomszédjaink vannak, nyugodt, csendes helyen élünk, otthonunkká varázsoltunk 6,4 áros telket (még folyamatban), megnyíltak előttem a lehetőségek, nem érzem magam annyira magányosnak, mint a nagyvárosban, pár lépésnyire van a természet, amit ki is élvezek, zumbára járok, belekóstoltam és még kóstolok a coaching-ba, a meseterápiába, személyiség fejlődés terén férj szerint haladok kifele a kátyúból,  több hetes erős derék fájdalmak után jógázni kezdtem és azóta fel tudok gond nélkül kelni az ágyból, sokat vezetek egyedül, fordítóként kezdtem el bedolgozni egy projektbe, önképzést folytatok (bújom a szak könyveket, és szakemberektől olvasok), újra elkezdtem foglalkozni a tanácsadással, ezzel kapcsolatosan kilépve a komfortzónámból cikkeket írok a munkámról és készülőben van egy dolog, amit majd időben megosztok Veletek is 
Könyvek terén igyekeztem a változatosságra, végül ezek voltak a 2016-os év szerzeményei, melyek pár nyugodt olvasással ajándékoztak meg.

kép: google

Akkor lapozzunk, és térjünk át 2017-re. Ennek kapcsán kinyomtattam Via Inspirációs naplóját, azt kezdtem ma reggel kitöltögetni. Amolyan óév értékelés és Új év tervezés.

Amit januárban szeretnék:
  • élvezni a telet, ameddig tart, 
  • rokonokat várunk látogatóba, valami finomat sütni, 
  • befejezni az elkezdett könyvet, 
  • nem megvágni magam sehol, 
  • HP 5. részt megnézni a gyerekekkel, 
  • és úgy általában oldani, ami jön, 
  • korábban kelni.


Amit ebben az évben szeretnék: 
  • tanácsadást tovább vinni, szívvel-lélekkel csinálni, 
  • folytatni a meseterápiát, 
  • semmit sem megfogadni, mert tudom, hogy akkor görcsösen ragaszkodnék ahhoz az elképzeléshez, amit az év első napján tettem, 
  • nem görcsölni és szorongani, 
  • elfogadni, hogy szerethetnek és szeretnek, 
  • tovább jógázni, 
  • elfogadni, hogy a múltban történt rossz is az életem része, 
  • legyőzni a félelmeimet, 
  • jobban élvezni az életet, kihasználni a lehetőségeket, 
  • nem feláldozni a saját lelki nyugalmamat mások problémái miatt,
  • gyerekek mellett állni a nehéz időkben.
Ezek mind hosszútávú célok, tervek, melyek eléréséhez komoly melót kell letenni az asztalra. Ezzel tisztában vagyok. Bízom benne, hogy az előttem álló 12 hónap ha nem is mindegyik , de legalább is pár pontban sikeres lesz, és nemcsak üres szavak lesznek-voltak.