2017. október 30., hétfő

Karácsonyi ajándékötlet listám


Így november küszöbén gondoltam összeállítok egy karácsonyi kívánság listát, hogy elkerüljem a szokásos kérdést: na és mit szeretnél karácsonyra? Hogy igazából mit is szeretnék? Lelki békére lelni végre... Na de azt nem árulják sehol. De hogy másoknak kicsit könnyítsek a dolgán, pontokba veszem, minek is örülnék a fa alatt. Szó mi szó nem vagyok én válogatós fajta, de pl. tavaly is kaptam egy dolgot, amit úgy igazán kértem, de mellé meg több kisebb dolgot, és az már nekem úgy sok. Nem az ajándék mennyiségén van a hangsúly, hanem az értékén (használat szempontjából), és a kevesebb több. Legalább is számomra. Talán az a legjobb, ha csoportokba szedem őket. Hm, csoportok. Nem is én lennék....



Akkor kezdjük talán a háztartással, a konyhával, ami a szívem csücske.  Több funkciós konyha gépet végképp nem kérek, a minap "lepett" meg eggyel férj, kicsit visszafojtottam a lélegzetemet, úgy hasított belém a látványa. Hiszen minek is nekem olyan. Mint kiderült, igenis jó lesz nekem...Amire viszont férjjel mindketten vágyunk, az egy szép vintage kenyér pirító, ami lényegében sok helyet nem foglalna a sógoréktól kapott szép, vintage víz forraló mellett. 

Ez már közös ajándék lenne.

Innen ugorjunk a könyvekhez. Bár legszívesebben könyvtárba járok, de vannak példányok, melyeket szeretek csak a magaménak tudni. Ezek közé tartozik a szak könyveken kívül a Hygge - a dán életérzés című könyv is, amiről már sok fele olvastam ajánlót, és jónak tűnik. Eddig, amit a dánokról tudok, hogy eléggé távolságtartóak. Kíváncsi vagyok, mit tudnak Ők, amit mi itt élők nem tudunk...


A másik a Lagom - a svéd életstílus lenne. Ahogy olvastam a posztokat róluk, részben hasonlítanak, de különböznek is egymástól. 



A sort  szabadidő ruhával folytatnám, ami itthoni viselés céljából, vagy nagy tavaszi, kora őszi sétákhoz jól jönne. A régiek már itt-ott viseltek, kopottak, és jobbára kinti munkához szelektálnám ki őket. Ehhez többet nem is tudok, mit hozzáfűzni. Ja, egyet, csak pink ne legyen....meg lila, meg libazöld, meg virító narancssárga, meg sárga!😊


Egy hátizsáknak szintén örülnék. Facebook-on rendszeresen arcomba vágnak egy szép fajtát, amit most bezzeg nem találok... A színével talán lehetne mit kezdeni(szürke), de a fazonja nagyon bejön. Egy internetes oldalról lehet rendelni. Az ilyen rendelésnek nem vagyok minden esetben a párt fogója, amit használni, viselni fogok, azt szeretem megfogni, kipróbálni.




Az elmúlt egy-két nap hűvös, szeles időjárása azt sugallja nekem, hogy a tél hideg lesz. Igen, tudom ez az év nagy mondása.😂.  És én nagyon, de nagyon nem szeretek fázni. Ami még a téli melegségemhez kellene, az egy szép kesztyű. Volt már sok belőle, de elhagytam (khmmm), a sok varrástól elhasználódott az anyag, vagy páratlanul várja a másik felét. 


A fekete nem az én színvilágom. Jobban szeretem a pasztell színeket, világos barna, barna más színnel kombinálva.



Ezzel a lista teljes, úgy érzem. És nekem ki könnyíti meg a dolgom?😉

képek forrása: google.sk



2017. október 22., vasárnap

Őszi séta


A pár napja tartó esős, erősen ködös és borongós időjárás után úgy érzem nem is lehetne jobb alkalom visszaemlékezni arra a szép, napsütötte őszi sétára, amit a múlt héten tettem a Kis-Duna partján, mint vasárnap este,a hétvége zárásaként. Nagyon szeretek ott sétálni, akár csak pár percre is lemenni. Bevallom, régen jártam arra fele, még anyuékhoz menet sem tettem meg a szokásos távolságot. Na de egy nap annyira szép volt az idő, hogy szinte bűn lett volna benn posvadni a gép előtt. Pedig lett volna mit csinálnom, nem is tudtam mivel kezdjem. Örültem is neki, mert egyrészt felvillanyoznak az ilyen határidős munkák, másrészt meg kellett tanulnom, hogy nem megy minden nyomás alatt. Ha a fejemben nem teszek rendet, és szellőztetem ki magam egy kicsit, az csak hátráltat. 
Tehát elhatároztam, hogy a cikk írás, és vizsgára készülődés helyett elmegyek sétálni. És valóban jól is tettem. Volt alkalmam átgondolni dolgokat, és könnyebben döntöttem olyan felett, ami már rég motoszkált a fejemben, csak még nem láttam tisztán. És hogy még jobban élvezzem a természet adta  lehetőségeket, jól magamba szippantottam a szinte már tavaszias szellőt, leveleket ropogtattam a talpam alatt, egy csónakban ülve gyönyörködtem a vízen megcsillanó napfényben, a vízen úszkáló levelekben, figyeltem a fákon, bokrokon és virágokon megjelenő ősz színeit.
Fél úton találtam egy új kedvenc helyet, a régi helyemről eltűnt a pad. Azon a padon nagyon szerettem üldögélni, és csak nézni és nézni a vizet. Nem kellett semmi más, csak a természet és a csend körülöttem. Most is erre volt szükségem. Az utóbbi időben sok minden volt körülettem, körülöttünk. 

Csónakból nézve.Sokáig üldögéltem ott. A vizet nézve mindig nyugodtsággal és pozitív érzésekkel töltődöm fel.


Az új kedvenc hely.


A hídnál.




2017. október 6., péntek

Utam a környezettudatosság felé

Mostanában elég sok erő kell mindenhez, hogy kitartó legyek, és ne adjam fel. A rajzolást kipróbáltam, és az elején nagyon is lelkes voltam, hogy huuu de jóóóó találta egy új hobbit. De nem így lett, a lelkesedés ahogy jött, úgy alább is hagyott. A mandala festést viszont még mindig nem adom fel. Az októberiről lecsúszok, mert baba ruha börzére megyek árulni a portékámat. Úgyhogy nem engedtem meg magamnak azt a luxust, hogy ezt a környezet tudatosságot félbe hagyjam. Mivel eltelt több, mint egy hónap is az elhatározástól, eljött hát az idő egy kis összegzést írni róla. 

Az első, amit be is szereztünk az a komposztáló volt. Találtam egy raklapból összeállított verziót is, de férjnek nem volt kedve azzal szöszmötölni, így maradtunk a bolti megoldásnál. Már több hete ugye funkcionál, és nagyon örülök neki. Minden olyan hulladék a főzésből, vagy étkezésből, ami mehet oda, ott végzi. Gondolok itt a zöldségek hámozása után fennmaradt héjra, az elszáradt virágokra, levelekre, az itt-ott megromlott zöldségre a hűtőből. Kicsit gondban voltunk az elhelyezésével, de meg tudtunk egyezni férjjel, hogy oda tesszük, ahova én szeretném.😁

Éppen szerelődik össze a komposztáló.

Utána következett egy másik felfedezés. Fogkefe bambuszból, valamint természetes anyagokból készült fog krém. No több sem kellett nekem, a legközelebbi alkalommal, mikor utam volt a kedvelt a bio boltomba, be is szereztem egyet mindkettőből. A fogkefét nagyon szeretem használni. Nekem mindig is problémás volt a fog mosás, mert ha nem is minden alkalommal, de gyakran vérzett az ínyem. Úgyhogy bambusz fogkefe egy piros pont. A fog krém is jónak bizonyult, mert azon kívül, hogy frissebbnek érzem tőle a számat, nincs az száraz száj ízem reggelente az esti fog mosás után, mikor még az előző fog krémet használtam. 


Ez a biobolt, ahová járok, nagyon jó, mondtam már?😊 Az egyik posztjukban bukkantam rá a természetes folyékony mosogató szerre(jar), foltisztítóra és citromsavra. A jart otthonról magammal vitt műanyag flakonomba mérettem ki. A citromsavat öblítő helyett használom a mosáshoz. Csak egy két kanállal teszek, ahova eddig az öblítőt szoktam. Férjnek még barátkoznia kell a helyzettel: nem olyan extra erős illatú, mint azok az öblítők, melyeket régen használtunk. Igen nem olyan, de környezettudatosabb, ugyanúgy friss illatú, és kevesebb hulladékkal jár, mivel papír csomagolásban kapható, amit majd a többi papírgyűjtésbe kerül. A jarral is eddig jó tapasztalatom van, igaz nem habzik mint a klasszikus, de kíméletesebb a bőrömhöz. És ha már a mosogatásnál tartunk, a régi szivacsos módszert, kimosható mosogató kendőkre váltottam. Többször felhasználhatóak, nekem jobb is velük mosogatni, és nem utolsó sorban kevesebb használt szivacs landol a szemetesben. 


A folttisztító só másik területen is felhszanáltható, egy-két leveses kanállal szórjunk az üres dobba, és tisztítjuk ki a mosógépet rövid programon. 


Kenyér zsák. Ezzel a kis huncutsággal a 37. Csallóközi vásárban találkoztam először, és azonnal le is csaptam rá. Egyszer csak megpillantottam egy sátornál: óóó néééézd kenyér zsák! Meg is álltunk. Szebbnél szebb mintázatú kenyér zsákok voltak a kínálatban. Férj mindjárt kiszúrt egy gyönyörű kalocsai mintázatút, én meg kifizettem. Azóta abban tartjuk a kenyeret, a többi kisebb pék árút meg a kenyér tartóban. A pékségben sem kérek már zacsit kenyérre, és a kiflire meg zsemlyére itthonról viszek magammal. És a másik szuper dolog benne, hogy a kenyér tényleg tovább bírja. 




Amivel még gondban voltam, az a használt olaj. Nem tudtam mit csináljak vele. Már ez is megoldódott, ugyanis a lakótelepünkön, a másik utcában elhelyeztek egy használt olaj gyűjtésére alkalmas konténert, az üveget gyűjtő konténer mellé. Hurrá!

Így összegezve nem is állok olyan rosszul, mit szóltok? Lényegében csökkent a szemetes zsákok tartalma és száma a szemét tárolóban, ami nagyon is jó érzéssel tölt el. Sajnálom, hogy eddig nem voltam ennyire tudatos, de hát sosem késő elkezdeni.😊







2017. október 3., kedd

Viszlát szeptember, helló október!


Hát szeptember nem igazán kedvezett a blogolásnak, pedig sok téma volt a fejemben. Valami oknál fogva nem ment az írás, nem éreztem szükségletnek, hogy leírjam a dolgokat. Pedig azért sok minden történt, köztük jó és rossz is. Megérkezett az esős időszak is, igaz nem állandóra, de azért volt belőle bőven. Az elmúlt pár nap viszont megajándékozott bennünket az igazi vénasszonyok nyarával, mindennel ami jár vele. Napsütés, ami még melegített is, szélcsendes idő, igazi kirándulásos napok. A mai nappal úgy néz ki, kicsit nélkülöznünk kell ezt a jót, de reményeim szerint a napsugarak még elérnek hozzánk. Na de elég a rinyából, nézzük csak hogy alakult szeptember.


Munka

Bizony a munka, szerencsére, most is lefoglalt. Mindig örülök az új jelentkezőknek, az mindig egy új kihívás. Minden tanácsadás végül is ugyanarról szól, de ömagában véve mindig más. Minden kismamának vagy már friss anyukának igyekszem ugyanazt a szintet nyújtani, de mindig másképpen folynak a tanácsadások. És éppen ettől olyan egyéni. Az előző összegzésben már beharangoztam, hogy folytatódik a szoptatási kurzusom Nagyszombatban. Előtte való héten sikeresen letudtam a gyakorló utat, és még a másik két napot is, amikor már élesben, egyedül indultam útnak. Mi az egyetemen tanultunk a szoptatásról, annak fontosságáról, a gyermekágyról, a mellek ápolásáról, viszont, ha az ember színvonalasa akarja csinálni, és én úgy akarom csinálni, akkor szükség van további képzésre. Végül a szlovákkal sem volt probléma, gond nélkül bemutatkoztam 30 ember előtt😁, és mint egyetlen magyar és gyermektelen résztvevő kitűntem a tömegből.😊
A MK csapatával most online szinten tartottuk a kapcsolatot. L. a projekt megálmodója és alapítója, egy időre engem bízott meg, hogy idézem "tartsd a frontot". Minden erőmmel ezen voltam, s vagyok, míg szükséges. Nagyon jó egy ilyen csapathoz tartozni, akikkel simán megy a munka, a csapat munka. Több cikkünk is felkerült a web oldalra, akit érdekel, itt elérhetőek. 
Szeptember 23-án pedig sor került a családi napra, ahová meghívást kaptam előadóként. Hát ott is egy ideg voltam, mert hogy izé-hozé, én meg nem beszéltem sok ember előtt, de végül is nem volt sok hallgatóm, de annál több hozzám intézett kérdés. Nagyon érdekes, és hasznos előadások folytak, melyeken én is ott ültem, mint hallgató, és ily módon is gyarapítottam tudásom.
A hónap végén pedig felkeresett egy újabb hetilap, hogy legyek állandó rovatszerkesztőjük. Még egyeztetés alatt a dolog. 

Mit csináltunk, merre jártunk?

Kereszt fiúnk, Péter Gábor társaságát élvezhettük kb. négy napig. A család többi tagja kirándulni ment. Nagyon jól elvoltunk így hármasban, na meg hatosban: mi ketten férjjel, Kispeti és Gabi, Zsófi és Csabi. Bicajozni is voltunk, meg sétálni is, meg játszó házban. Ezt megelőző szombaton a szomszéd invitálására elmentem egy jóga nyílt napra. Egy sport központ sport napot tartott, ahol volt lehetőség ingyen jógázni, meg más sport ágazatok bemutatóját megnézni. Hát nem bántam meg. Gyönyörű, napsütéses idő, kinn voltunk a szabadban, és mi meg rajtunk kívül jó néhányan jógáztunk. Annyira feltöltött energiával! A kedvem is jobb lett. És hogy ne csak a testünkkel foglalkozzunk, férjet rávettem jöjjön el velem egy Életkedv előadásra. Hát el is mentünk, előtte még szétnéztünk a  37. Csallóközi vásárban. Igaz nem vagyunk egy nagy vásárban járók, itt is tettünk egy nagy kört, ettünk, meg vettünk egy apróságot, aztán elég is volt. A hónap utolsó vasárnapján a szomszédba voltunk hivatalosak szülinapra, tesóval is eljutottunk bringázni, elkezdtünk egy új sorozatot is nézni.
Igyekszem magam tartani a kevesebb hulladékot a háztartásban projektemhez. Folyamatosan gyűjtöm a poszthoz az anyagot, nemsokára a blogon.
Férj is nagy lépéseket tett, köztük hosszaz várakozás után végre sikerült megegyezi a helyi alapsuli igazgatójával, hogy engedélyezze a csillagászat kört Tamás vezetése alatt. Egyenlőre a vasárnapokat látjuk reálisnak, reméljük nemsokára beindul a dolog, jelentkezők már vannak.


Erikának, férj anyukájának név napjára sütöttem ezt a fordított barackos pitét, recept itt

Délutáni közös forró csokizások.


A gyerekek nagyon vigyáztak rá. A kis lurkónak főleg Zsófi jött be.😊

Séta közben, szedjük a diót, na meg esszük is a diót a földről, Kispeti  meg durmolt a kocsiban közben.


Terveim októberra:

  • társszervezőként veszek részt a 15 éves osztálytalink szervezésében, 7.én lesz, jó lesz több év után újra egy kellemes estét tölteni a volt osztálytársakkal, 
  • sikeresen letudni a tanfolyam következő két napját, 
  • október 14-re meghívást kaptam egy újabb baba ruha börzére, oda elmenni, és terjeszteni az Igét, 😊
  • felköszönteni Móni sógornőmet, bátyámat, sógoromat és persze fincsi tortát sütni férj születésnapjára, 
  • október 8-án színház előadás lesz a kultúr házban, azon részt venni, 
  • sok programot találtam, amire férjjel elmehetnénk, remélem egy-kettőre sikerül eljutnunk, 
  • őszi sétát tenni a gyerekekkel és férjjel, 
  • egy-két karácsonyi ajándékot már leegyeztem, a többit is szépen sorjában listába kellene foglalni, és amit lehet időben beszerezni, 
  • mivel az almás sütések kimaradtak, azt pótolni.
És ennyi, több nem jut eszembem mit lehetne még a az elkövetkező 31 (már cak 28) napba besűríteni. Reméljük nem várt fordulatokat hoz majd....😊

2017. október 2., hétfő

Házprojekt: A járda #1

Az idő most eléggé közbe szólt nekünk, keresztezte a terveinket, miszerint már jóval hamarabb folyattuk volna a kinti munkákat. De ami késik, az nem múlik, ugyebár. És mikor az ember már azt hinné, sose mozdul tovább, főként mert épp mélyponton van, akkor jön egy hívás, hogy holnap megyünk dolgozni. Azaz jönnek dolgozni. Soha jobbkor nem hívhatott volna!. 
Ezen a hétvégén sz....ig voltunk a betonban és járda szegélyben. De a sok munkának meg is az eredménye, a ház körbe van véve járdával. Férj ötlete volt a ugyanolyan színű járda szegélyt rendelni, amilyen a térkő is. Végül is nagyon jól mutat, nekünk tetszik. A ház falától a járda belső szegélyéig mosott kő lesz majd leszórva, s az alá pedig valami spéci anyag, ami megtartja a vizet. A járda tér kövezése előtt még  egy réteg vágott kavics kerül, s arra rá pedig már jöhetnek a térkő téglák. A térkőt férj megrendeli, és ha szerencsénk van, van raktáron és pár napon belül ki is szállítják, vagy elhozzuk mi. 
Hála Istennek, az időjárás nagyon a mi oldalunkon állt. Tipikus szép őszi, napos, kirándulós idő volt, de egy cseppet sem búsultam. 😊 
A férfiak nagyon odatették magukat, férjre meg külön büszke vagyok, hogy így kézben tartja a dolgokat, és minden fáradtságnak ellenére képes ott lenni velük egész nap és nyomni a munkát, és hogy részt vesz mindenben, így nyugodtak vagyunk, hiszen tudjuk, mi hogyan és miből kiszült. 








Lui nagyon bízik, hogy valaki végre megszánja...😋😋






Még vasárnap beöntötték majdnem az egészet, csak egy kicsi maradt el a vendégszoba ablakától a bejáratig. Nagyon ügyes munkásaink vannak, igaz néha kell rájuk várni, de a végén mindig nagyon örülünk, hogy haladtunk ismét előre. Férj is nagyobb kedvvel ment ma reggel munkába. És igen, nagyon jó érzés.😉😊
Ez nem minden még Veressék háza táján. Férj ügyesen letette az összes küszöböt, a WC-be felszereltük a mosdót, akasztót, a fürdőben is vannak akasztók, kéz nyújtásnyira a kádtól. Oci (férj apukája, aki még nem tudná) segítségével megjavítva az ajtók, melyek eddig szorultak, mikor becsuktuk őket, naaagy darázs fészek a padlás térből eltávolítva. Férj itt is mindenre gondolt, és ügyesen manőverezett a gerendákon, valamint szeretett konyhám bővült egy újabb tároló példánnyal. 


Mikor férjjel kipróbáltam a Nagyszombatba vezető utat, hazafelé megálltunk egy outlet áruházban, és ott az első boltban, ahova betértünk, megláttam, es beleszerettem. Eredetileg fehér volt, átfestettem, hogy színben jobban passzoljon a konyhához. 

Egy-két hét múlva folytatás következik járda ügyben, és lebeszéltük, melyik téglát szeretnénk a kerítéshez, hogy tudja azt is elkezdeni. valamint bizakodóak vagyunk, hogy idén még a szín is rákerül a házra.