Karácsony 2022

 Ez az első karácsonyunk ötösben. Persze a két kutyát is belevettem a bandánkba, hiszen már családtagok. Azonban az ötöshöz kellett egy harmadik is, aki nem más, mint fiúnk, M. Ez volt az első karácsonya, amit igyekeztünk emlékezetessé tenni. Ha neki nem is, de magunknak igen. M. mellett tudtam takarítani is, igaz az ablakok majd tavasszal eresztenek át több fényt, de volt díszítés, benn és kinn is, karácsonyi dalok hallgatása mézeskalács sütés közben, favásárlás, ajándékok csomagolása, képeslap köldése. Addig ő az etetőszékében figyelt mit csinálok, mindent magyaráztam neki, énekeltem neki. Szenteste napja nem úgy indult, ahogy az előző napok, így a fadíszités rám maradt amig férj kinn sétált M.-mel, hogy aludjon a hordozóban. Mire megjöttek kész volt a fa, világítottak az égők, tetszett neki, leste is a nagy szemeivel. 

Az ebéd után, amihez őt is odaültettük és majszolta a falatkáit, következett egy kis pihi, alvás. Kinek mi. Majd az ébresztés után jött az ajándékozás. M.nagyokat csodálkozott mit kap. Nagy érdeklődéssel fogta a kezébe a négy kis lapozgatót.Szereti a könyveket, öröm lesz, ha ő is könyvszerető lesz. 

A harmadik alvása után szépen, meghitt hangulatban elfogyasztottuk a vacsoránkat, amit reggel készítettem el. Lencseleves, bejgli, lazac, krumplisalata, ja és gyümölcssaláta, ostya mézzel, dióval és fokhagymával volt a menü. Férj gyertyafényes, szivbemarkoló pohárkszöntője emelte a hangulatot, amit finom borral spékeltünk meg. 

Ja igen és volt fotózkodás is, a fa mellett, első karácsonyos felsőben, ami ugye mostanság kihagyhatatlan. De ezt a képet meghagytuk magunknak.😊

Másnap tali a család többi tagjával, mamázások, papázások, meg unokatesózások, ajándékozások, vendégelés, ami bízom benne jól sikerült.

Jövőre közös mézeskalácssütés, nagy karácsonyi séta, dalok éneklése. És még lesz olyan is, amikor hatosban ünnepelünk. És, nem, nem arra kell gondolni....

Egy másik élet #10

 Még mindig sok bennem a frusztráció, nehezen engedek fel. Tudom kell valami ezzel kezdenem, de úgy érzem ördögi kör az egész. Vannak napok, mikor jól mennek a dolgok. Olyankor nem is merek örülni neki, mert akkor tuti, hogy megint jön valami nehéz időszak. Nagyon várom ennek az első évnek a végét, vagy mit, mert állítólag az legnehezebb. 

Férj olyan apa, amilyet M. csak kívánhat magának. Ott van mikor kell. Neki és nekem is. Nem sokszor mondom, mert nehéz ilyenekről beszélnem, de remélem Ő is tudja ezt. A nagybetűs apa. 

Belekezdtem egy újabb könyvbe, muszáj rá vennem magam más, felnőttes tevékenységre, hogy kikapcsoljon az agyam. És jól is esik.

Tegnap mozgalmas nap volt. Délelőtt babalátogatóba volt nálunk egy kedves női ismerősőm, akivel a Minority Kids projekt kapcsán ismerkedtem össze, Nagyon szép, nagy csomaggal jött. Nem is tudom, hová tenni a dolgot, hogy mivel érdemeltük ki azt a sok szépet. Kellemes látogatás volt, ami során kimerítettük a jó baba, jól alszik témát. Köszi L. 

M. már olyan szépen ül. Egyedül, támaszték nélkül, sokáig. Amióta megy neki, csak azt csinálja szinte. És örül neki, hogy ül. Más szögből is látja már a dolgokat. Nagyon mozgékony egy gyerek. Kúszik ide-oda, folyamatosan jön-megy. Vannak nyugodtabb pillanatai is, amikor csak ül, vagy fekszik és beszél a játékainak. De olyan komolyan, mint akinek fontos mondadója van. És hosszú ideig elvan így. Egyedül is. Ilyenkor nem mászom a képébe, hagyom őt szabadon és egyedül is játszani. Neki is kell a magánszféra. 

A karácsonyi nagy sütés elmarad. Ez is frusztrál, hogy valahogy nem tudok sort keríteni rá. De meg kell emberelnem magam, hogy valami egyszerűt süssek, de legyen. Ha már az ablakmosás is kimaradt. 

Kb. 3. hete csináljuk a hozzátáplálást. M. egyelőre nem nagy partner benne. Alig nyitja ki a száját, igy csak keveset tudok beleteremteni, de nagyon erőszakolni nem akarom. Anya tejét annál jobban szereti. Majd csak alakul ez is. Pedig a könyvekben írják, hogy már ez és etz adható az a HT elejétól, meg elsőként a tízórait, majd az uzsonnát váltsuk ki. Hát nem tudom nálunk hogy lesz ez.

Hálás vagyok a szomszédaimért, akiket hívhatok, ha kell. K.-nak jó az antennái, kiérezte a lelki állapotom, abból, amit írtam neki. Aznap is szétzuhantam...

Egy másik élet #9

 Jöttem kiadni az érzéseket, hogy levegővételhez jussak. Még mindig.Igen még mindig fulldoklom. Tudom szép időszak ez, kisbaba lét, fejlődés, gagyogásm meg minden.De akkor is van ez az érzés.Minden nap. Sok energiát elvesz. Amikor alszik, igyekszem a házi munka mellett kreativ dolgokat is csinálni. Így történt, hogy egyik szombati alvása alatt kidekoráltam kivülről az ablakpárkányokat. Bátyám jóvoltából hozzájutottam fenyőágakhoz, zöld ágakhoz meg olyan  gyöngyös ágakhoz, aminek a neve most hirtelen nem jut eszembe. Aztán M.-mel, amig ő a kocsiból nézelődött feldiszítettem piros gyöngyös lánccal meg kis karácsonyi gömbökkel. Jól mutatnak így az ablakok. Szeretek kinn is diszíteni. 

A terápia most szünetel. Nem tudok egyszerűen eljutni..Tudom mindent lehet, csak akarni kell. Úgy érzem elég már a sok szarból, ami a felszínre tör. Még mindig tör. Márton huncut mosolyából is az árad, amikor fél órás altatás után rámvigyorog, hogy juszt sem alszom. Egy valaki tekintete tért vissza hozzám az ő mosolyában, akit nem szívesen látnék újra. És így nehéz. 

Márton most már egyre interaktívabb. Mintha értené és tudná, én vagyok anya és férj az apa. Mindig mosolyog ránk, szeret hozzánk bújni, bekapni az orrunkat, tépni a hajunkat és összenyálazni az arcunkat. Bevallom nehéz minden nap ott lenni neki, miközben a gondolataim cikáznak. Börtönben érzem magam, sokszor, sőt. Most a sok nehéz éjszaka után megörvendeztetett minket két nyugodt éjszakával. Ilyenkor mindig megköszönöm neki, hogy hagyott minket pihenni. 

Van is karácsonyi hangulatom, meg nincs is karácsonyi hangulatom. A lopott időkben elvégzem, amit lehet. És az éltet, hogy jövőre mindezt már M-.mel csináljuk. 

Egy másik élet #8

Hogy egy kicsit tereljem a gondolataimat, próbálom honzni az adcventi hangulatot a házba. A diszítés már egy dolog kivételével megvan, márcsak fenyőágak kellenek az ablakpárkányokra. A diszvilágításunk egész évben a helyén, már csak az üzemeltetésre vár. Karcácsonyi képeslapok feladva.Ami még talán segít, hogy apránként sikerült beszereznem, beszereznünk az ajándékokat is, amiko közül már egy-kettő becsomagolva. Ez azt jelenti, hogy olyankor el tudtam menni egy-egy órára itthonról, emberek közé, ki a négy fal közül. 

Nagyon segít az a gondolat, hogy M.-mel jövőre ilyenkor izgalmasabb lesz. Nem az altatásokról fog szólni, hanem csak altatásról, napi egyszer. Többet lehet vele jönni-menni. Hjaj igen, készülj M., mert furt menni fogunk, kirándulni, túrázni, sétálni. Ezt már nagyon várom.Hogy kitáruljon nemcsak neki a világ, de nekem is, nekünk is, hármunknak, ötünknek.

Ismét túl vagyunk pár látogatáson. Aminek örülök, mert lement róluk a gond, a készülődés, egyeztetés, izgulás, feszütség, hogy vajjon M.előtte aludni fog-e. 

Férj mindog kérdezi, hogy amikor nem sikerül elaltatni és sírok, miért nem tudná egyensúlyozni az az öröm, amikor sikerül. Ugyanis akkor sem tudok nagyon örülni, ha sikerült elaludnia. Mintha félnék örülni a sikeres dolgoknak és képzeletben vállba veregetni magamat, hogy igenis Anita, most jól ment, ügyes vagy. Talán azért, mert nem tudom milyen érzés? Gyerekkoromban csínyán bántak az ilyen szavakkal, dicséretekkel, sőt azt hallottam a legtöbbször, hogy nekem úgy sem fog sikerülni. .. Na mindegy is...

Néha azt érzem rabja vagyok a gyereknek, csak hogy neki jó legyen, aludjon elehget:-), hogy aztán az éjszakák lehetőségekhez mérten jól teljenek.

Nagyon várom a tavaszt!