2016. június 30., csütörtök

Örömömre szolgál #43


  • hogy megszületett Erika barátnőm kislánya, Léna. Előző nap éppen arról beszéltünk, mikor kell menni a szülőszobára,
  • hogy szépen ment a csempézés, 
  • borozgatás Judittal és Beával, nagyon jó volt, ment a csajos duma, 
  • aztán hétfőn kávézóban ülni Beával, így várva a vonatra, szuper jót beszélgettünk, 
  • röhögések házépítéskor, 
  • már becsomagolni pár doboz cuccot, 
  • hogy szóbaelegyedtem egy  helyi szomszéd bácsival, csak érdekes, hogy pont most, mikor nemsokára elköltözünk, 
  • hogy anyukák köszönnek a játszótéren, párral már többször találkoztam, pedig ha tudnák, hogy nem is az enyém a gyerek, 
  • hogy egy éves a blog, 
  • hétvégén napi többször elsétálni a Kis-Duna mellett,
  • hogy férj tegnap haza tudott jönni ebédre, túros tésztát csináltam neki pirított sonkával, azt nagyon szereti,
  • hogy férj, vasárnap este egyedül jött vissza, és még este  megöntözte a virágaimat, 
  • salátás kis füzetkét kapni sógornőmtől, már egyet ki is szemeltem belőle, hogy jó lenne elkészíteni.

2016. június 29., szerda

Az első év...


Egy évvel ezelőtt ezen a napon, ami hétfőre esett, írtam meg ez első blogposztomat. Rövidre sikeredett, de emlékszem milyen nagy adag félsszel nyomtam meg a közzététel gombot, ami csak egyett jelentet, hogy én blogot kezdtem írni. Az inspiráció sógornőmtől ,Krisztától jött, aki már akkor évek óta blogíró volt. Sokat mesélt róla, így aztán felmerűlt bennem is, hogy én bloggernek állok. És álltam is, és ez egy éve tart. Azóta sok mindent osztottam meg nemcsak  a nagy közönséggel (remélem azért olvasnak is), de magammal is, hiszen egy ilyen új területen az ember magáról is sok mindent megtud.
Az eddigi statisztika: 218 blogbejegyzés, 5 rendszeres olvasó, 11,139 oldalmegjelenítés, és talán a legnépszerűbb poszt a Titanic-kiállításról szóló.

Az igazat megvallva, sosem gondoltam volna, hogy én egyszer egy blog első évfordulóját ünnepelném.  Fura ez így, még mindig. Blogszülinap. Ezelőtt még nem is tudtam, ismertem blogokat, de még azzal sem voltam tisztában mit takar maga mögött ez a szó. De ezalatt az egy év alatt, úgy érzem, sokat fejlődtem. Mint ami az írást, az önkifejezést, az érdeklődési körömet illeti. Nem tudtam behatárolni konkrét keretekbe, miről is szerettem volna írni, így hát írtam mindenről. Minden olyan dologról, ami engem érdekel, foglalkoztat, és érdemesnek találtam, hogy a blog felületén megjelenjen. Ezt igyekeztem tükrözni a blog címével is. Így lett Minden, ami én vagyok.

Az első írások igazán kezdetleges voltak, annyi ötletem volt, de még nem éreztem az ízét hogyan leírni,  hogy az érdekes is legyen. Ahogy változtam, ahogy több dologra rájöttem, úgy változott a blog is. Kísérleteztem dizájnváltás terén, a sok kreatívkodós poszt után próbáltam újat vinni a blogba. Új témákat hoztam, posztsorozatokat is, mint pl. a 2016 könyvei, karácsonyi készülődés, lomtalanítás, új recept, házprojekt, havi tervek, vagy az a hónap egy mondatban, és az örömömre szolgál. Ezen posztok nagy része rendszeresen, adott napokon jelentkeztek, és ez jó volt, mert ha nem is tudtam miről írni, posztsorozat mindig volt, amit hozni tudtam. 


Mit adott nekem a blog? Egy év távlatából elmondhatom, sokat. Kiírhatom magamból azt, amire gondolok, nem tartottam magamban, mint régen.  Találtam magamnak egy új hobbit, amiben kiélhettem magam, úgy ahogy én szerettem volna. Ide azt írhatok, ami csakis én vagyok, engem képvisel. Egyben ez egy olyan új hobbi, amiben folyamatosan újjal találkoztam, aminek során egy új énemet ismertem meg. Az írói vénámat. Igaz nem egy isteni tehetség veszett el bennem, de férj szerint kibontakozott a sziporkázós énem, és minden egyes cikkel egyre jobban megnyílok. Magam előtt is. Megtaláltam egy olyan oldalamat, amiről nem is tudtam, hogy ez is én vagyok. Vannak napok, mikor nehezen megy az írás, mikor magam alatt voltam, és valahogy értelmét vesztette ez az egész blogírás. Minek is csinálom voltaképpen?-tettem fel magamnak a kérdést. Aztán rájöttem, itt nem hajt senki, nem kell senkinek bizonyítanom, csak saját magamnak. De néha az a legnehezebb...

Nagyon örülök, hogy én ilyenre adtam a fejem, és bízom benne, hogy a blognak még lesz pár szülinapja.

2016. június 28., kedd

Cseresznyés pite

Az előző hétvégén bátyáméktól kaptunk egy nagyobb adag cseresznyét. Eredetileg dzsemet készültem belőle főzni, de máshogy alakult, és nem is bánom. Szerdán vendégeket vártunk. Tamás keresztszülei a városban voltak pár napot, így bejelentkeztek hozzánk látogatásra. Nagyon örültünk neki, mert már többször szó volt róla, hogy jöjjenek el hozzánk...Szóval adott volt már két dolog: vendégek és a cseresznye. A harmadik dolog véletlenszerűen akadt rám. Az egyik gasztroblog írója, Nea (recept a link alatt) osztott meg aznap egy gyors cseresznyés süti receptet. Így kaptam az alkalmon, és az uzsonna mellé (házi kenyér és házi halas-zöldhagymás kenő) megsütöttem a gyümölcsös sütit. Egyébként nagyon szeretem a gyümölcsös pitéket, mert lehetőséget ad a szezonális gyümik felhasználására, sőt kombinálni is szeretem. Ez azért is jó, mert tudjuk, hogy friss és kezeletlen gyümölcsöt eszünk. Télen nem annyira élvezet az üzleti, behozott déli gyümiket majszolni. 
Maga a recept kevert, sütőformába öntös fajta, de az elkészítése nem hasonlít ahhoz, amihez én szoktam. Most is tanultam újat, és én ezt szeretem az egészben. Nem nagyon sütök meg többször ugyanazt.



Én szilikonos piteformába öntöttem a kész masszát. A cseresznyék káprázatosan szép húsosak voltak, úgyhogy igazán zamatos volt és telített. Papa cseresznyéje mindig is a legjobb volt...

2016. június 27., hétfő

Házprojekt: festés és csempézés


Az elmúlt négy napban ismét sok munkát sikerült véghez vinni, természetesen nem egyedül, jött a család is. Még csütörtökön indultunk kora délelőtt itthonról. Reggel bepakoltam pár doboznyi cuccot, és szépen lejegyeztem a költözős füzetkémbe, hogy tudjam, melyik bozoban mi van, a dobozokat pedig elláttam kisebb papírcetlivel, színek és szobák szerint különböztettem őket. Azokat ki is pakoltuk a háznál, utána elvittük az az Astránkat szerivzre bejelenteni, sajnos csak jövő hétre kaptunk időpontot, mikor is átellenőrzik a kocsit az éves műszaki vizsga előtt. Még jó, hogy külön autóval mentünk, gondoltuk a fehérkét ott is hagyhatjuk mindjárt. Ezt követően beszerzési hadjáraton voltunk, megvan a WC, ülőke, mosdó szekrénnyel, tükör, csemperagasztó meg minden ami kell hozzá...Bele is fáradtunk, főleg a nagy meleg miatt, 35 fokban jártunk fel s alá két autóval. Még aznap nekifogtunk festeni. Még egyszer lefestettük a foltos részeket az előszobában, majd még este a technikai helységet. Jó későn, sötétedés után fejeztük be, lápmát is igényelt a munka.

Ilyen szép, napsütötte reggelen pakoltam a poharakat, többek között.


Másnap, pénteken, újult erővel (még volt miből) kijavítottuk az elmaradt, foltos részeket, utána elkezdtük csempézni a műszaki helyiséget. Azt azért tudni illik, hogy ezelőtt nem csináltunk ilyen nagy felületet, a konyhán kívül pár sort a lakásban, de olyan optimizmussal láttunk neki, hogy magam sem hiszem, hogy sikerült. Kemény munka azért az ilyen, nagy türelem is kell hozzá, méricskélni, vágni a csempét, kenni a talajra a ragasztót (amiben már, mire befejezzük a házat, nagy tapasztalatom lesz, akár még szakmát is válthatok), meg odafigyelés, hogy minden pöpecül nézzen ki, ne legyenek eltérő szélességű fugák. Vége fele már kisújból vágtuk a melót (persze csak viccelek, mert én egy ilyen vicces lány vagyok), komolyra fordítva a szót, akkorra már egész jól ment. 




Szombaton besegítettek férj szülei is, akikre a nappali-konyha-étkező kombó festését bíztuk. Jelentem nagy ügyességgel végezték a feladatot, ráadásul jól dolgoztak  a nagy hőség ellenére is. Közben kijött az ürge lemérni az ajtókat is, ugyanis pénteken délután a festés előtt s után beautóztunk a városba, és sikerült ajtókat, hozzá tokokat és kilincseket rendelni. A mérés során kiderült, hogy pár ajtó extra magas, amihez már külön ajtókeret kell, így megoldásként lejjeb kell hozni az érintett ajtókeretek felső részét, illetve az előszoba-nappali közti ajtókeretből kiszedni a fémes beillesztést, amit még a vakolók tettek be, és amit máig nem értjük miért. Más ajtóra nem tettek. Uzsonna után  zárórát jelentettem, elég volt a nagy hősegében dolgozni, főleg mert sokat is utaznak hazafele a szülők. Mi még maradtunk befejezni az előszoba csempézését, hogy másnapra már csak a szegélyek maradjanak meg a fugázás.

Ezt titokban fényképeztem, psssszzt...

Ha kell szumóbirkózó vagyok,..

... ha kell modellkedem. Itt már "jól" ment a munka.

És az utolsó csempe lerakása aznapra.


Vasárnap egyik és másik kedvenc sógorom, illetve bátyám jöttek segíteni. Még egyszer lefestették a nappalit, folytattuk a csempézést, bátyám áthozta kocsival a házba a többi csempét és parkettát, hogy a hétvégén tudjunk azzal is dolgozni, Peti vágta a csempét és segített a széleknél, én vakartam ki a csempeközökből a  még felesleges ragasztót, utána pórszívóztam. Aznapra már többet nem teveztünk, már nem volt miből erőt venni. Egyébként is nem az a cél, hogy agyondolgozzuk magunkat, hanem hogy élvezzük építeni a házunkat.




Peti egy mosolyt ide.

na jó most már dolgozzál is...:-)

Egy kis nutellás kenyeret?

És a végeredmény.


A képen én is rajta vagyok.

Nappaliból fotózva.

Garázsból nézve.


 Ma még lerendeztem az ajtórendeléssel járó hivatalos ügyeket. Amit nem teljesítettünk a tervből: az a szegélyek felragasztása, és a két helyiség fugázása.

2016. június 23., csütörtök

Örömömre szolgál #42


  • férjjel együtt a házon dolgozni, 
  • hogy mindig van segítségünk, 
  • férj keresztszüleinek látogatása, nagyon örülünk, hogy még a lakást meg tudták nézni, 
  • sok-sok cseresznye és a finom pite belőle, 
  • pénteken a Kis-Duna partján kezdeni a reggelt, csak néztem a folyót, a zöld fákat, a úszkáló kacsákat, annyira nyugtató és relaxáló volt, hogy csak úgy jöttek a blog téma ötletek, sőt még jegyzeteket is írtam a mobilomba, 
  • hogy már nem kell sokat aludni, és sok ilyen reggelem-reggelünk lehet, 
  • Erika barátnőmmel dumcsizni, remélem sikerült jó tanácsokkal ellátnom őt, 
  • foci EB-t nézni férjjel, és örülni a magyar góloknak, 
  • a kedves szomszédok, annyira jó érzés, mikor mindig mosollyal fogadnak, beszélgetünk, érdeklődnek, úgy szívből, sőt az egyik szomszéd csaj gyerekeivel játszottam, Panni imádta volna a trampolínt, 
  • mikor a testvérem (báty) megért és nem kell szabatkoznom, hogy miért voltam olyan amilyen,
  • alacsonyan szálló gólyát látni, de nem a mi házunk felett,
  • plusz csoki a szomszéd nénitől, meghálálta a kedvességünket,
  • mikor magamat látom a Gabiban. Épp a házhoz mentünk és valamit kérdeztem tőle: Várj körianyu... és abban a pillanatban ugyanúgy fordította magához a tenyerét. Ő is oda írja a fontos tudnivalókat. Nagyon aranyos volt.
  • hogy bátyám keze már teljesen jól van, és annyira jó látni, hogy az operáció előtti depresszióból kilábalt, és újra ugyanolyan elánnal dolgozik, de persze még mindig figyelmeztettem, hogy csínnyán a munkával.


Azon a padon ültem és élveztem a csendet, a lágy szelet. Itt még a levegő is más. 

2016. június 22., szerda

Gyors csokis-epres

Valahogy lemaradtam mostanában a receptes posztokkal. Mármint nem a sütés részével, azzal nincs gond, hanem a bemutatás részével. Megsütöm, lefotózom, és ott mintha elvágták volna, nincs tovább. Pedig még van ilyen megakadt sütős megosztásra váró recept.
Amit ma posztolok, az még a múlt hét gyümölcse, mikor is Kispeti nálunk volt. Kaptunk Léváról epret, aminek egy részét sütésre, a másikat dzsemre használtam. Nemrég ráakadtam egy szimpi sütis blogra, és ott erre a gyors nasira. Kispeti éppen jó kedvében volt, gondoltam kihasználom az alkalmat. A gyereket beletettem arra a kis időre az ülésébe, fel tettem az asztalra. Nagyon bejött neki, magasan volt, és így belátott mindent. Nézelődödt is a kicsike. Mivel nem kell hozzá sok alapanyag, de idő sem, tényleg 20 perc(max. fél óra gyerek mellett) kész van. Szeretem az ilyen típusú sütiket. Mert igaz nem vagy egyedül, de azért csinálnál  valami felnőtteset is a gyerek mellett, ez pont megfelel. És ő is élvezte, mert közben figyelt, nézett, meg szórakoztattam is, amire nagyokat mosolygott, megmuntatta mind a 32 fogat.:)





A sütihez nem írok készítési folyamatot, a linkben megtaláljátok azt is. Rájöttem, hogy nekem először tovább kellett volna sütnöm 5 percnél (sütő föggő), de így sem rontott az összhatáson.
Férjjel vacsi után felfaltuk desszertnek, egy kis fagyival megturbózva. A lágy, brownisan könnyű tésztához jól ment hozzá, ízvilágban is.

2016. június 21., kedd

Házprojekt: a mennyezet és festés


A ház építős posztokat általában hétfőnként írom, de csak tegnap este jöttünk vissza. Ezalatt a négy nap alatt hatalmasat ugrottunk megint előre. De vegyük  csak szép sorjába, mert ma van miről írni. És ennek nagyon de nagyon örülünk, mert innentől számítva négy héten belül költözni szeretnénk. A terv ez, de ha nem sikerül, az sem katasztrófa. 

Még csütörtökön este megbeszélés miatt le kellett menünk a házhoz. Aznap a mennyezetet csinálták a szakemberek. Szerintem ezres sebességre kapcsoltak, mert egy nappal előtte kezdték, és akkor már csak a nappali  és a garázs maradt el. Hétfőn még két mester ember jöttek folytatni az apróbb munkálatokkal. Nagyon izgatottak voltunk az úton odafele, mert ezzel az újabb nagy változással megint teljesen más hatása lesz a háznak. És így is volt. Beléptünk a terasz ajtón és jött is a várva várt hatás. Már szoba hatása van minden helységnek, melegebb érzetet ad és visszhangzik minden. Mi csak a csodájára jártunk minden szobának, többször is. Aztán megjött a két főmufti, akivel leegyeztük a nappali mennyezetének speciális részeit. 

Nappali, megérkezésünk állapotában.


WC.

Fürdő.

Hálószoba.

Garázs.

Folyosó.

Vendégszoba.

Gyerekszoba.


Másnap reggel kinéztem a házhoz, hogy haladnak. A sebességből nem vettek vissza. Annyi pasi volt nálunk, hogy lestem és szinte féltem bemenni. De, mikor megkérdeztem, fotózhatóm e őket munka közben, akkor meg ők lestek nagyokat, de mintha kis mosolyt láttam volna a szájuk sarkában. Sőt páran meg mintha jobban ki is húzták volna magukat a létrán.:-) Időnként ki-kilestem még, hogy legyenek friss képek. Szerintem nem igazán találkoznak ilyen helyzettel, hogy a háziasszony fényképezi őket alkotás közben. Pár kattintgatás után úgy véltem, már megszoktak, és nem voltam annyira útban.  A nap végére már csak a projektor-vetítővászon helye maradt el, hétfőre hagyták a kisebb munkálatokat. 
Voltak vicces szituk. Mikor engem, a feleséget kérdeztek olyan dolgokról, amikről kizárólag csakis férj tud nyilatkozni, meg mikor magyaráztak, hogy így meg így lesz, és hogy az jó e lesz, én meg néztem rájuk azzal az ártatlan szempillarebbenős tekintetemmel, és kértem hogy emberi nyelven mondják el még egyszer, de persze aranyos voltam mindvégig. Természetesen sikerült dűlőre jutnunk. Miután a csapat fájrontot jelentet aznapra és elmentek, megjött férj is a beszerzési körútról. Összeszedtünk még pár dolgot,  ami  a festéshez kelleni fog, és használtuk is már...



Garázs.

A extra vastag üvegvatta után jöhet a vas konstrukció...

és utána a védőfólja.


Szadrokartonozás a garázsban.

A nappaliban is, és félig kész a projektor helye is.

A garázs már finiselt.



Az étkezőben az asztal fölött és konyhában ilyen valami lesz a lámpának.

A vetítővászon helye is alakul...

Szemből.

És kész a padlás feljáró is.


Szombaton, a lehetőségekhez képest rendet raktunk a ház körül, majd férj unoka tesójánál folytattuk a munkát, ház avatónak álzácva...Természetesen közben beszélgettünk is, meg volt gulyásparti meg activity parti is.

Onnan hazaérve folytattuk nálunk a munkát, ahol abbahagytuk. Az egész házban lekentük a falakat fehér penetrákkal, ami segít a festék megtapadásában. Kis fújatóval megcsináltuk a ház felét, aztán henggerrel. Sokáig pepecseltünk vele, mire rájöttünk, milyen a megfelelő sűrűség, amivel szépen lehet fújni permetezni a falakat. És, hogy még érdekesebb legyen, az elején nem is volt villanyunk, de férj megoldotta. Hála Istennek nem a vezetékek bekötésében van a hiba (na akkor kapnék agyvérzést), hanem az egyik biztosíték romlott el a fő villany szekrényben. 
Most az egyszer volt pár a........s, hogy mért van ennyi szobánk, de végül is megment, közben a férj nekifogott gyamot nyírni, mert eléggé esőre állt az idő, sajnos nem tudta befejezni, mert a fűnyíró önkényesen nemet mondott, és másodszorra nem akart beindulni. Estére totál kinyúvadtunk, az előző éjjel nem aludtunk sokat.

Akkor munkára fel...


Egyébként kellett pár fal, mire ráéreztem milyen tempóban kell fújni.

Itt pedig férj hengerrel javítja utánam, ami elfolyt.




Hétfőn aztán befejezték a projektor-vetítővászon szadrokartonozását is, lecsiszolták a plafont,  körbe akrilozták a falak felső széleit, hogy lehessen festeni.  Laci bácsi, a csempézőnk is tiszteletét tette, kiszámolta mennyi anyag fog  kelleni, és egy csomag csempe még hiányzott, a nap folyamán azt is pótoltuk. Tamás és apu közben árkokat ástak a bejárathoz és a garázsfelhajtóhoz, ami majd nemsokára betonyozva lesz. Én ezalatt gyamot írtottam kézzel, és segítettem a hulladék cserepet egy helyre, a garázsfelhajtóra dobálni.



Késő délután aztán mindenki elment, mi még ott maradtunk, és kifestettünk egy szobát, próbaképpen. Az előszobával kezdtük. Nem lett olyan jó mint, ahogy azt vártuk két réteg penetrák után, de rosszabb is lehetett volna. Így már csak egy vékony réteggel kell átkenni. Utána meg én jelentettem fájrontot, elmostunk minden festési kütyüt és bezártuk a házat. 




Itthon elmerültünk egy kád forró vízben és várt minket a frissen húzott, tiszta, illatos ágynemű.