2016. június 27., hétfő

Házprojekt: festés és csempézés


Az elmúlt négy napban ismét sok munkát sikerült véghez vinni, természetesen nem egyedül, jött a család is. Még csütörtökön indultunk kora délelőtt itthonról. Reggel bepakoltam pár doboznyi cuccot, és szépen lejegyeztem a költözős füzetkémbe, hogy tudjam, melyik bozoban mi van, a dobozokat pedig elláttam kisebb papírcetlivel, színek és szobák szerint különböztettem őket. Azokat ki is pakoltuk a háznál, utána elvittük az az Astránkat szerivzre bejelenteni, sajnos csak jövő hétre kaptunk időpontot, mikor is átellenőrzik a kocsit az éves műszaki vizsga előtt. Még jó, hogy külön autóval mentünk, gondoltuk a fehérkét ott is hagyhatjuk mindjárt. Ezt követően beszerzési hadjáraton voltunk, megvan a WC, ülőke, mosdó szekrénnyel, tükör, csemperagasztó meg minden ami kell hozzá...Bele is fáradtunk, főleg a nagy meleg miatt, 35 fokban jártunk fel s alá két autóval. Még aznap nekifogtunk festeni. Még egyszer lefestettük a foltos részeket az előszobában, majd még este a technikai helységet. Jó későn, sötétedés után fejeztük be, lápmát is igényelt a munka.

Ilyen szép, napsütötte reggelen pakoltam a poharakat, többek között.


Másnap, pénteken, újult erővel (még volt miből) kijavítottuk az elmaradt, foltos részeket, utána elkezdtük csempézni a műszaki helyiséget. Azt azért tudni illik, hogy ezelőtt nem csináltunk ilyen nagy felületet, a konyhán kívül pár sort a lakásban, de olyan optimizmussal láttunk neki, hogy magam sem hiszem, hogy sikerült. Kemény munka azért az ilyen, nagy türelem is kell hozzá, méricskélni, vágni a csempét, kenni a talajra a ragasztót (amiben már, mire befejezzük a házat, nagy tapasztalatom lesz, akár még szakmát is válthatok), meg odafigyelés, hogy minden pöpecül nézzen ki, ne legyenek eltérő szélességű fugák. Vége fele már kisújból vágtuk a melót (persze csak viccelek, mert én egy ilyen vicces lány vagyok), komolyra fordítva a szót, akkorra már egész jól ment. 




Szombaton besegítettek férj szülei is, akikre a nappali-konyha-étkező kombó festését bíztuk. Jelentem nagy ügyességgel végezték a feladatot, ráadásul jól dolgoztak  a nagy hőség ellenére is. Közben kijött az ürge lemérni az ajtókat is, ugyanis pénteken délután a festés előtt s után beautóztunk a városba, és sikerült ajtókat, hozzá tokokat és kilincseket rendelni. A mérés során kiderült, hogy pár ajtó extra magas, amihez már külön ajtókeret kell, így megoldásként lejjeb kell hozni az érintett ajtókeretek felső részét, illetve az előszoba-nappali közti ajtókeretből kiszedni a fémes beillesztést, amit még a vakolók tettek be, és amit máig nem értjük miért. Más ajtóra nem tettek. Uzsonna után  zárórát jelentettem, elég volt a nagy hősegében dolgozni, főleg mert sokat is utaznak hazafele a szülők. Mi még maradtunk befejezni az előszoba csempézését, hogy másnapra már csak a szegélyek maradjanak meg a fugázás.

Ezt titokban fényképeztem, psssszzt...

Ha kell szumóbirkózó vagyok,..

... ha kell modellkedem. Itt már "jól" ment a munka.

És az utolsó csempe lerakása aznapra.


Vasárnap egyik és másik kedvenc sógorom, illetve bátyám jöttek segíteni. Még egyszer lefestették a nappalit, folytattuk a csempézést, bátyám áthozta kocsival a házba a többi csempét és parkettát, hogy a hétvégén tudjunk azzal is dolgozni, Peti vágta a csempét és segített a széleknél, én vakartam ki a csempeközökből a  még felesleges ragasztót, utána pórszívóztam. Aznapra már többet nem teveztünk, már nem volt miből erőt venni. Egyébként is nem az a cél, hogy agyondolgozzuk magunkat, hanem hogy élvezzük építeni a házunkat.




Peti egy mosolyt ide.

na jó most már dolgozzál is...:-)

Egy kis nutellás kenyeret?

És a végeredmény.


A képen én is rajta vagyok.

Nappaliból fotózva.

Garázsból nézve.


 Ma még lerendeztem az ajtórendeléssel járó hivatalos ügyeket. Amit nem teljesítettünk a tervből: az a szegélyek felragasztása, és a két helyiség fugázása.
Megjegyzés küldése