2016. június 23., csütörtök

Örömömre szolgál #42


  • férjjel együtt a házon dolgozni, 
  • hogy mindig van segítségünk, 
  • férj keresztszüleinek látogatása, nagyon örülünk, hogy még a lakást meg tudták nézni, 
  • sok-sok cseresznye és a finom pite belőle, 
  • pénteken a Kis-Duna partján kezdeni a reggelt, csak néztem a folyót, a zöld fákat, a úszkáló kacsákat, annyira nyugtató és relaxáló volt, hogy csak úgy jöttek a blog téma ötletek, sőt még jegyzeteket is írtam a mobilomba, 
  • hogy már nem kell sokat aludni, és sok ilyen reggelem-reggelünk lehet, 
  • Erika barátnőmmel dumcsizni, remélem sikerült jó tanácsokkal ellátnom őt, 
  • foci EB-t nézni férjjel, és örülni a magyar góloknak, 
  • a kedves szomszédok, annyira jó érzés, mikor mindig mosollyal fogadnak, beszélgetünk, érdeklődnek, úgy szívből, sőt az egyik szomszéd csaj gyerekeivel játszottam, Panni imádta volna a trampolínt, 
  • mikor a testvérem (báty) megért és nem kell szabatkoznom, hogy miért voltam olyan amilyen,
  • alacsonyan szálló gólyát látni, de nem a mi házunk felett,
  • plusz csoki a szomszéd nénitől, meghálálta a kedvességünket,
  • mikor magamat látom a Gabiban. Épp a házhoz mentünk és valamit kérdeztem tőle: Várj körianyu... és abban a pillanatban ugyanúgy fordította magához a tenyerét. Ő is oda írja a fontos tudnivalókat. Nagyon aranyos volt.
  • hogy bátyám keze már teljesen jól van, és annyira jó látni, hogy az operáció előtti depresszióból kilábalt, és újra ugyanolyan elánnal dolgozik, de persze még mindig figyelmeztettem, hogy csínnyán a munkával.


Azon a padon ültem és élveztem a csendet, a lágy szelet. Itt még a levegő is más. 

Megjegyzés küldése