2016. május 31., kedd

A hónap egy mondatban #5


Hát valahogy ezek a meleg hónapok ripsz-ropsz jönnek egymás után, mert május is szélsebesen eltelt. Ez a hónap sem hagyott benünket kellemes és emlékezetes pillanatok nélkül, melyek érdemet kaptak a hálanaplómban, így hát fokozatosan gyűltek a leírnivalók. Akkor lássuk is, mit hozott nekünk május.



  • sok-sok pipacs, 
  • Panni puszijai és ölelései,
  • Zsófi öröme, mikor meglát, 
  • Pajti kutyánk nézése,
  • reggelek, 
  • Kispeti kacagása, 
  • virágot kapni férjecskémtől(11.05.2016)
  • nagy zöld fák, 
  • friss fű illat, 
  • Zsófi és Csabi elsőáldozása, 
  • 2016.05.28.- hivatalosan is Kispeti keresztszüleivé válni, annak lenni, 
  • Kispeti, séta, napsütés, 
  • vasárnapi ebéd itthon, 
  • elsőáldozási ajándékot venni, 
  • esti filmezések, 
  • napsütés, 
  • újra vezetni,
  • hűsítő fagyi,
  • játszóterezés a két gyerekkel, 
  • meglátogatni Atiékat a háznál.
Hát ennyi fért bele ebbe a hónapba, már kiváncsian várom június hozadékát...





2016. május 30., hétfő

Házprojekt: fűtés és konyha tervek


Ezen a hétvégén csak látogatást tettünk szerény otthonunkban. Most a szerelők voltak és vannak a porondon, ez alkalommal sor került a fűtéscsövek és radiátorok beszerelésére. Mi csak vasárnap néztük meg, mi is akkora helyzet nálunk, ugyanis szombaton egy neves esemény tartott itt bennünket a nagyvárosban, nem kis örömönkre. Kispeti, azaz Péter Gábor már hivatalosan is a keresztfiúnk lett, illetve ünnepélyes keretek között őt is beírták Dévényújfalu nagy lakossági könyvébe. Erről majd bővebben...
Szóval, ahogy már írtam is vasárnap egy kis időre lementünk vidékre. Az előző napokban lett csempézőnk is, egy nekem nagyon de nagyon kedves barátnőm édesapja személyében, akinek meg is mutattuk, mi lenne a munka tárgya. Mivel csak két kicsi helyiséget, a vendégszoba zuhanyzójáról ill. illemhelységéről van szó, mindjárt el is vállalta. Nagyon szépen köszönjük Neki ez úton is. Előtte azonban még hátra van egy nagy meló, az alaptalaj kiöntése, amire ezen a héten, szerdán kerül sor. 

Hát a minap beszeltünk erről férjjel, hogy amilyen sokáig váratott magára a vakolás, most nem bírjuk kapkodni a fejünket, úgy beindultak az események. Ezen a téren mi sem tétlenkedtünk. Tamás egy kedves ingatlanos ismerőse révén elkezdtük hírdetni a lakásunkat, miszerint eladó, és augusztustól be lehet költözni. Egyik héten megbeszéltünk egy személyes talit, ahol elmondtuk az elképzeléseinket, ő is összegyűjtötte a neki szükséges tudnivalókat, majd a következő héten elkészültek a lakásról a hirdetéshez a képek, fél nap takarítottam, csinosítgattam, elpakoltam a túl személyes tárgyakat, melyeknek nincs helyük egy ilyen jellegű fotókon. Közbe-közbe lomtalanítottam is, amit tudtam, és elvégeztem egy széles körű takarítást is. 

A konyhát még a múlt hétvégén megterveztettük, szerdán meg is kaptuk mailben a vizualizácót, ma pedig férj véglegesítette a konyha részleteit, és ráadásként kapunk még csaknem 10 százalék árkedvezményt (férj ügyességével) a már meglévő 50 mellé, és ingyen polcokat is. 

Gyerekszoba.

Vendégszoba, plusz a zuhany és a WC.

A nappaliból nézve az előszobába.

Garázsban.

Hálószobánk.

Természetesen a gyerekek nélkül minden unalmasabb lenne.

A WC.

Hálószobában a zuhany mosdóval.

Radiátor a nappaliban.

Az étkezősarok.

A terszaajtónál, még mindig a konyha-étkező részben.




Hihetetlen, hogy most is mekkorát ugrott a beltér arculata, már nem az alapokon sétálgattunk, hanem mintha- a kátránypapírnak köszönhetően-melegebb lenne, és szőnyegen menne az ember.


És még lógok a konyha képeivel:


Konyhaszigetre gondoltunk, és vidékies stílust szerettünk volna. Nekünk eí így az álomkonyha...
A kedvezményhez úgy jutottunk hozzá, hogy a lakásba a konyhát is ugyanaz az a fiatalember tervezte, aki az újat, és másfél év után emlékezett ránk, és a mostani konyhánk képeit elkérte, hogy gazdagíthassa vele portfólióját.













2016. május 26., csütörtök

Örömömre szolgál #38


  • Pannival és Kispetivel hármasban a játszóházban, igaz Bogyó átaludta, de így is jó volt, mert Panni jól érezte magát velem, érdekes hogy két gyerekes anyának néztek...
  • egy  sógornőmtől kölcsönkapott újabb könyvet olvasni, majd a részletekkel jövök, de már nem ebben a hónapban, 
  • a konyhámban sütni-főzni, és életemben először házi gnocchi tésztát készíteni, 
  • hogy hónapok óta először vasárnap itthon ettünk, hogy én főzhettem a vasárnapi ebédünket, kin ettünk az erkélyen, és az ünneplős evőeszközt vettem elő, 
  • hogy számos próbálkozás után vasárnap sikerült a rizs, olyan lett amilyennek lennie kell, még jó hogy senki nem látott örömömben....
  • és ha már rizs, akkor esti mozis nasinak pudingos tejberizs, 
  • új telenfontokot kapni férjtől, valahogy megérezte hogy szeretnék, csak nem mertem szólni, olyan mint az előző, fehér, bár az már nem igazán hasonlított régi önmagára, 
  • meleg, napsütéses nap, 
  • friss, üde levegő eső után, 
  • éjjel nyitott ablaknál aludni,és hallani az eső kopogását, 
  • egy szupi filmet nézni férjjel, a hétvége lezárásaként, 
  • mikor magad alatt  vagy, és férj hazajön munkából, hogy melletted lehessen, 
  • Reni barátnőmmel beszélni telefonon, 
  • mézzel inni a reggeli capuccinomat, 
  • a sok-sok citromos víz.
  • az új konyhánk vizulizációja.




2016. május 24., kedd

Férfiak vs. Nők #1

A helyi könyvtárban a semmiből kezembe akadt egy érdekes könyv, egy sorozat része. A megunhatatlan férfi-nő kapcsolatot, viszonyokat taglalja más és más szemszögből. Ennek a résznek a címe: Miért nem tudnak a férfiak több dolgot egyszerre csinálni és a nők miért beszélnek állandóan. A könyv egészen a kezdetektől, azaz a régi nagyon régi időkből "indul", amikor a nők még csak gyereket neveltek, a házra vigyáztak, míg a férfiak vadásztak, azaz a mindennapi betevőért voltak felelősek. Ezzel is magyarázva, támpontot adva a mai férfiak és nők közti különbségekre. Nagyon sok érdekes tényt tudtam meg, de nemcsak a férfiakról, hanem saját magamról is,hogy hogyan működünk mi nők. Akkor lássunk is neki, szépen sorjában.



Azokban az időkben a nőkre egyszerűbb feladatok hárultak. Gyerekeket szültek és az ehhez fűződő képességekben teljesedtek ki. Kis távolságban követte a ház körüli változásokat, hogy nem e leselkedik a családra veszély, kitűnő tájékozódási érzékekkel kellett rendelkeznie, hogy visszataláljon az otthonukba, valamint tökéletesen megérezte a legkisebb változást is a gyerekek  külsején, illetve viselkedésében. Ez volt a nő legnagyobb erénye, melyet a férfi is nagyban értékelt. Soha senki nem várta el a nőtől, hogy vadásszon, harcoljon az ellenféllel vagy esetleg villany körtét egyedül cseréljen.

A férfi szerepe egyértelmű volt: levadászni az áldozatot, és ez volt minden, amit elvártak tőle. Ebből kifolyólag, mivel naponta ment hosszú utakra, kifejlődtek nála a navigációs érzékek, kitűnő lövési képességgel rendelkezett, ezért is volt képes mozgó célpontra is támadni. Ezt a képességét- állatra vadászni és hazavinni- a nő nagyon értékelte. Egy férfinak sosem kellett a kapcsolatot analizálni, és sosem várták el tőle, hogy kivigye a szemetet, vagy a átpelusozza a gyereket. (Ehhez tudnék, mit hozzáfűzni, ha már mi nők is tudunk fejlődni előre, akkor a hímek is tudjanak).

A női megérzésről is lehetne mit írni. Mi nők már kilométerekről megérezzük, ha valami nincs rendben, ehhez a másik fél viselkedésbeli változásai segítenek. A férfi szemnek könnyeket kell látnia, hisztérikus roham szem tanújának kell lennie, vagy fejbét kell kapnia ahhoz, hogy rájöjjön, valami történt.



Az otthon biztonságáért felelve a nőknek nagyon is kifejlődött a periférikus látása, azaz még a fejét sem kellett elfordítania, ha valamit hallani vagy látni akart. Ezért is van, hogy a férfiak ritkábban kapják rajta a másik felüket, amint csodálattal tekintenek egy másik hím neműre. A nők retinája érzékenyebb, ezért is tudják részletesebben leírni a színeket és szélesebb a periférikus látásuk. A férfi szem nagyobb távolságokra működik, mivel a hosszabb utakról mindig haza kellett találnia. A szemük nagyobb, mint az agyuk. Ez azt jelenti, hogy pontosabban látnak maguk elé hosszabb távolságra, mondhatni mint a távcső.

A nők mindent dugdosnak a férfiak elől. Legalább is az erősebb nem ezt állítja, mert soha semmit nem találnak. Ám de ez nem így van, minden ott van, ahol annak lennie kell, csak a férfi nem látja. A nő, az érzékenyebb periférikus látásnak köszönhetően, látja a hűtő egész tartalmát, és meg a fejét sem kell megmozdítania. Az ösztrogén nevű hormon lehetővé teszi, hogy észrevegyen dolgokat a szekrényben, a fiókban, illetve egyes tárgyak párját a szoba másik sarkában, és ugyanúgy megjegyzi mi hol volt, azaz hol pontosan található a dzsem és a vaj a hűtőben. Egy férfi, ha a keresett tárgyat nem találja, kénytelen a a fejével minden létező irányba mozogni, hogy sikeres legyen. A férfi szem hosszabb távolságokra van kifejlesztve, ezért probléma neki a közel eső tárgyakat megtalálni, mint a kulcsok, vagy a zokni.

Remélem tudtam érdekes, és hasznos infóval szolgálni. Az első résznek itt vége szakad, nemsokára folyt. köv. Ha az ember, azaz nők és férfiak ezekből a felismerésekből merítenének, talán minden könnyebb lenne...De nem minden ilyen egyszerű...

2016. május 23., hétfő

Házprojekt: anyagbeszerzés


A hétvége legfőképpen az "anyagbeszerzésről" és a konyháról szólt. Igaz, közben kitakarítottuk a garázst is, és nem is akárhogyan, akárkikkel. Segítségünk is volt. Zsófi és Gabi áldozatos munkájukkal hozzájárultak a rendrakáshoz, és hogy egyben kellemesebben is teljen az az egy-két óra. A padlásunkra pakoltunk fel minden cuccot, mivel már csak a garázs maradt ki a penetkrákkal való lekenésből, a szobákat, a konyhát, és többit már apu hétköznap lekente az anyaggal. Közben kiszállították a hűtőnket is, leadtunk egy nem működő vasalót, így adtunk a recyklációnak is. A nagytakarítás után irány, bátyám segítsége révén volt mivel elhozni azt a bazi nagy mennyiségű anyagot(nagyon köszi), a parkettáért, konyha,-előszoba,-műszaki helység,-zuhany,-és toalettcsempéért. Kétszer is fordultunk, az első fordulónál a lányok is velünk tartottak. Míg a fiúk az árút pakolták, mi lányok szemlét tartottunk a lakberendezős részen. Ó, hááát úgy látom beletrafáltam, minden egyes darabot megnéztek, megfogtak...Megtárgyaltuk, mi miért szép, és mi mért...khmm...bűn ronda...Aztán gyerünk haza, gyerekeket már leadtuk a lakhelyükön, kipakolás, majd a második kör. Pár csempével elszámoltak az árúkiadók, de megoldottuk, es minden megvan. Aztán húzás haza, már amennyire fél tonnát húzni lehet,  majd újra kipakolás. Épp időben végeztünk. Még szombat este visszajöttünk Pozsonyba, hogy másnap, útba vegyük a konyhastúdiót. Leadtuk a "megrendelést", a hapsi megtervezi, összeírja az árakat. Szerdáig jelentkeznie kellene. És hogy milyen lesz: rusztikus, vidékies stílus. Férj rábeszélt álmaim konyhájára, amire előszőr csakis azért mondtam nemet, mert világos színű. És mivel én jobban értek(de ezek után már lehet nem is annyira) a dolgok praktikus részéhez, a hapsi is beleadodt mindent, hogy igent mondjak...Noo, jelentem, az igyekezet nem volt hiábavaló.:-) Kiváncsian várom a fejleményeket. Természetesen a képanyaggyűjtés most sem maradhatott el.

Zsófi, természetesen, szinte az összes képen szerepel...:-)



Én magam ott fenn lennék, nekem adogatták a lányok a könnyebb tárgyakat, és már érződik a nyár szele, jóval melegebb van a padláson.

A kis mindenlében kanál, bár a kesztyűje kétszer nagyobb volt, de úgy dolgozott.....
Még a glettelést is bevállalta.


Gabi most már szívesebben olvasott.

Nos, kérem szépen, kb. két órás munka: pakolászás, seprés, porszívózás után ilyen állapotban a garázs.

Az első fuvar,csurdultig pakolva.


A csempék.


Parketta a szobákba.

És ez lett a nagy tilatkozásom eredménye: világos színű, matt hatású ( a képen sajnos az nem látszik) szekrények, sötétbarna munkafelület.

Ezen a héten várjuk a fűtéscsövek lerakását az alaptalaj kiöntése előtt. Arról majd a következő beszámolóban.



2016. május 19., csütörtök

Örömömre szolgál #37


  • egy újabb kreatív beszerzés a Lidl-ből, már izzik a tenyerem mikor vehetem használatba,
  • az ikrek (Zsófi és Csabi) elsőáldozása, és hogy nagyon szép volt az ünnepi viseletük, szerintem a lányok közül a Zsófi volt az alkalomhoz és korhoz megfelelően öltözve, elnézve pár kislány ruháját, ill. hajviseletét, akadt néhány szülő, aki nagyon elragatatta magát, túlzásba vitte, hát igen ahogy telnek az évek már itt is visszaköszönnek ránk bálos lányok frizurái, mellben kivágott fehér habos nagy ruhák, sőt talán egy kislányon még sminket is láttam,
  • Zsófi és Csabi széles mosolya, ahogy megpillantottak minket a templomban,
  • ma Bogyóval lenni, nagy kacajai mikor puszilgatom,
  • hogy új bimbókat ontanak az orchideáim, 
  • hogy virágzik a Anthuriam, 
  • keresztszülő diplomát kapni- most már kinyomtatva és képkeretben,
  • egy érdekes férfi-női kapcsolatokról szóló könyvet olvasni, poszt róla nemsokára itt a blogon, 
  • ez a kép.
Balról: apu, anyu, Csabi, Zsófi, és hátul a nagylány, keresztlányunk, Gabi.






2016. május 18., szerda

Házilag készített sonka


Az utóbbi időben a házilag készített élelmiszerek hoztak lázba. A kenyér után a házi sonkát vettem célba. Egy, általam is, kedvelt blog, a masni ismét segítséget nyújtott ebben. Csodálkoztam is, hogy a recept nem is annyira bonyolult. Tehát követték egymást az események, és  Kispeti sétáltatása után, de még férj haza jövetele előtt nekifogtam. Éppen, mikor belépett az ajtón, raktam be két perce a sütőbe. Nagyon örült neki, mert szereti ha kísérletezem, és én is. Teljesen kikapcsolok, ha egy új receptet próbálhatok ki, s igazíthatom a saját formámra. Mivel nekem több szín hús jött ki, ezért kissé növeltem fűszer adagokat, és fokhagymán kívül löttyintettem hozzá pár csepp fokhagymás olivaolajat, ugyanis a két gerezd nem volt elég. 

Itt a készítés felében jártam. Már felkockázva a csirke hús (minél kisebb kockákra van felvágva, annál könnyebb dolga van a mixernek), a fűszerek és fokhagyma hozzáadva, a hőálló tál vár a sorára. Kacsazsírral kentem ki én a tálat.

Már sütés és egy éjszaka pihi után.


Sütés után hagytam teljesen kihűlni, és egy teljes éjszakát töltött a hűtőben. Azért  volt szükséges, hogy jól összeérjenek az ízek. Előző este teljesen más íze volt, mint másnap. Így a mai reggeli finom friss barna kenyér , a sonka és snidling volt. 



Nekem is és férjnek is ízlett, bár talán  még a fűszerezésén kell javítani. Kíváncsi vagyok, ezek után mi ejti majd rabul. Netán a házi vaj...? Majd meglátjuk...









2016. május 16., hétfő

Házprojekt: a vakolás


Nagyon, de nagyon nagy örömmel indultunk el itthonról péntek délután. Készen lett az egész ház vakolása. Az első utunk mindjárt a házhoz vezetett. A munkások már nem voltak ott, csak a nagy kupit hagyták maguk után, de végül is, nem nagyon zavart, úgy látszik ez azzal járt. De ami a lényeg, nagyon szépen végezték munkájukat. Minden szobát többször (két alkalommal is) is végigjártuk: itt is, itt is, és itt is,ki  van vakolvaaaaa.. Így, hogy már nem a puszta tégla falak köszönnek vissza ránk, hanem egy szépen kivakolt házba léphetünk be, teljesen más érzés. Számomra, de férj is így látja, megnyíltak a terek, nagyobb hatásuk van a szobáknak. Nem tudom miért, mikor két centis vakolat takarja el most már a falakat. De nagyooon szupiii lett. Másnap is kimentünk, tenni egy benti kört a házban, éppen munkán kaptuk az egyik tagot a vakoló csapatból, aki már csak az utolsó simításokat végezte, még egyszer átkente az egész házat, az összes falat valami anyaggal, amitől még simább lett. Mivel, akkor úgy sem tudtunk volna ott tevékenykedni, kihasználtuk az időt, és átugortunk Győrbe bevásárolni villany kapcsolókból, dugó alljzatókból (gondolkoztam is mi a stekker szép, magyar megfelelője). A kosarunkba még került egy kinti lámpa a bejárati ajtó fölé, két darab egyszerű lámpa búra a műszaki, ill. kamra helységbe. A közeli városunkban pedig egy építkezési-lakberendezős nagyüzletben lefoglaltunk csempéket (zuhany, WC, konyha, előszoba, műszaki helység), és padlót (nappali, vendégszoba, folyosó), és megvettük a hűtőt is, aminek árából engedtek, miután bevágtam a még nem tudok dönteni "ártatlan "arckifejezésemet, ráadásként adhatunk le a szaküzletnek régi, nem használt, újrahasznosításnak pont jó lesz háztartási kütyüket. Szombaton a hűtőt is kiszállítják. 

Vasárnap aztán seprűt, lapátot és apu által szolgáltatott kaparó szerszámot vettünk a kezünkbe, és takarítottunk, legalább három órán át, mivel a fűtőcsüvek lerakása és a z alaptalaj kiöntése előtt szép, tiszta, egyenletesnek kell lennie az alapnak. Szó mi szó, hogy elfáradtunk, de tudjuk, hogy ez kemény munkával jár, és néha nagy türelem, és sok idő szükségeltetik egy ilyen nagy méretű projekthez. Na de akkor már beszéljenek maguk a képek:

Pórszívózza az ablakpárkányokat.

Gyerekszoba.

Garázs.

Szintén. Gyors vagyok, mint a villám, lefényképeznie sincs ideje.

Műszaki helység.

Előszoba és bejárat a garázsba.

Nappali-konyha rész.

Nappali fala és a folyosó.


A folyosó felől a nappali másik része, ahol a kanapé lesz.

A fürdőszoba, egyébként nem ilyen kicsi a valóságban.

A vendégszoba.


A dolgozó szoba, vagy...?

Az étkezű sarokból nézve.

A hálószobánk, gardróbba nyíló ajtóval.

A bejárati ajtónál.



És egy kis szórakozás. "Gyere asszonykám, nézzzünk ki hülyén"

A vakolásnak még természetesen száradnia kell, nem ez a végleges szín. Fehérnek kell lennie teljes száradás után, amire majd mehet a rendes szobafesték, mi fehéret szeretnénk mindenhova.:) Arról majd egy önálló posztban. Addig is ebben gyönyörködünk.:-)