2016. május 4., szerda

Házprojekt: ez történt áprilisban



Talán azzal kezdeném, hogy mi NEM történt meg. Az utolsó  házzal kapcsolatos posztomat a belső vakolás közelgő időpontjával zártam. Hát kérem szépen már eltelt egy hónap és semmi, még csak nem is jelentkeztek, hogy kb. mikorra várjuk őket,  már kezd elfogyni a türelmünk. Azt tudtuk, hogy elfoglaltak, de ha ennyire, akkor mondják meg, és akkor keresünk más vakoló csapatot, de még azért van pár csepp abban a bizonyos pohárban, még nem telt be teljesen. Na de nem panaszkodni szeretnék, hiszen ez nem akadályozott minket a munkában, nem álltunk le. 

Minden hétvégén, mikor csak tehettük, ott voltunk, és nagy erőkkel (köztük családi tagok erejével is) végeztünk olyan benti és kinti munkákat, amikhez nem kell szakember. Nos így történt meg , hogy pár nagyobb kupacnyi föld került a házhoz, amit az udvar feltöltésére használtunk. A földért hála Zoli sógoromnak. Neki kellett segítség szennyvíz gödör kiásásához, nekünk meg föld a telekre. Így összekötöttük a jót a hasznossal: neki lett segítsége, nekünk meg fél áron föld. Az anyagot apu hétköznapokon szépen elhirgálta, és töltögette fel a mély részeket. Előtte még húsvét hétfőn begipszeltük a falakon a villanyvezetékeket, hogy ne zavarjanak vakoláskor, illetve Tamás mindent mozdíthatót elrakott a falak mellől, hogy az se legyenek útban. A következő két hétvégén Tamás és apukája (Oci) leellenőrizték az összes általunk beszerelt villanydobozkát, és a millió közül csak egy volt rosszul, azt is mindjárt az elején elcsípték, apuval felszereltők a szellőzőcsöveket a szükséges helyekre,  valamint a két szerelő még azon héten valamelyik nap beszerelték a gázt a házunkba. 

Azt ezt követő hétvégén mi Lévára mentünk szülinapozni, de akkor sem állt meg az élet a telkünkön. A ház oldalára egy szélesebb sávban kátránypapírt égettek, hogy az odahordott föld ne mindjárt az alaptéglákkal érintkezzen. Miután az is megvolt, apu magára vállalta, és nekilátott a füldhordásnak. Mi eközben megvettük a sütőt a házba, elméleti síkon összeraktuk a konyhénkat, milyen színek, milyen elemek, milyen elrendezés legyen, és ehhez illően esett a választásunk egy vintage/retros darabra. Ezen felbuzdúlva tettünk egy körjáratot csempe-padló ügyben is, és lefotóztuk, ami elnyerte a tetszésünket. Meg kell hagynom egyszer sem volt olyan, hogy nagyon eltérő színeket akartunk volna, szóval egyikük sem akart hupilila csempét a fürdőszobába, és a padlók színében is gyakrabban egyeztünk mitn nem. Közben megtetszett egy konyhaszigetes gőzelszívó, de megláttán az árát, majdnem elkapott egy infarktus. Így aztán, mert férjecském szeretné, hogy olyan konyhám legyen amilyet szeretnék, eldöntötte, csinél kettőből egyet. És mivel a tettek emberei vagyunk, meg is rendeltük, elhoztuk, és már félig készen lóg is a konyhánkban, a szadrokarton majd köré lesz építve. 

A vízcsövek, ezzel még lógtam az előző poszotokból.


Mikor a földet hozták. Természetesen én sem hiányozhattam a telefonommal, minden fontos dolgot meg kell örökíteni.

Majd ahová került.  Már a ház oldalában is gond nélkül lehet közlekedni, nem kell "elbukástól"tartani, bár ez nekem még így is sikerült....de az kis lyuk nem akart arréb menni...:-)

Apu a garázsnál a kocsifelhajtót és a bejáratot is feltöltögette, már itt sem tátonganak nagyobb mélyedések. A föld alatt széttört cserepek és betondarabok vannak, de  főként csak a garázsnál.

Ez még húsvéti felvétel, látjátok azt a technikát és  dolgozni akarok mosolyt?:)

Férjecském ilyen ügyes, itt már az utolsó villanykábel.

Villany már beszerelve a házba is, így nem szükséges az utcai villanydobozra kapcsolódnunk.

Itt a szellőző csövek kimenetele látható, és a deszkáknál  a kisebb nyílásokat Tamás befújta valami hab micsodával, hogy ne másszon be semmi oda nem tartozó állatka.

És  itt pedig kérem szépen férjecském már csak a csavarokat igazgatja a digesztoron, hogy egyenesen álljon, lógjon. Előtte perszde részletesen taglalták, hogyan is kell felszerelni. Sajnos a többiek nincsenek a képen, sorrrryyy:-). A feltevésnél én is segítkeztem...



Szóval perpillanat így állunk, és még mindig várunk...








Nincsenek megjegyzések: