Ó, a szemünk előtt nőnek fel, kezdhetném szentimentális stílusban is, den nem teszem, mert a párától nem látnék aztán....Viszont igaz. Nagyok már. Nagyok lettek a gyerekek, akik sok mindenben nem is annyira gyerekek.Tizenhatévesek, az egyik gimis, a másik szakközépsulis.  erveik vannak, nagy terveik. És ez jó. Az egyik szinte mindent észben tart, megszervez, a másiknak meg mindent észben tart és megszervez az egyik. Kiegészítik egymást, már odabenn is ezt csinálták. Az egyik nincs meg a másik nélkül, a másik  meg az egyik nélkül.

Szinte már majdnem felnőttek, de azért még megnyilvánulásaik megtartják őket a pubertás világukban. Ennek fényében próbáltam az ajándékot is megválogatni. Hogy legyen kézzel fogható is, meg emlék is. Egy gyors nyári tortát dobtam össze, amit a hűtő és kamra ad hozzávalókból készítettem és egy szép délutánon a teraszon fogyasztottunk el kellmes, laza és jó hangulatú beszélgetés mellett. Ez volt az emlék része. Az ajándék másik része meg könyv, kedvenc édesség és ruhavásárlasi ajándékutalvány. 

Akit esetleg érdekel a recept. Mindent szemre adagoltam. 

- háztartási keksz összetörtve,  vegavajjal msasszávvá dolgozva,majd a tortaformába egyenletesen szétnyomkottam.

-mascarpone kevés jogurttal és datolyasziruppal összedolgozva. Ez volt a krém része.

- tetszőleges idény gyümölcs a tetejére. Nekem  most szedrem és barackom volt itthon, háztáji természetesen. A szederből kiraktam a 16-ot, barackadarabkákkal pedig díszítettem a szélét a hidegtortának. Még délelőtt állítottam össze, több órát pihent a hűtőben.

Jelentem háromszor is vágtak belőle maguknak, az utolsó szelet kettejükre maradt,  amit Chandler és Rachel módra ettek meg, igaz nem a padlóról. Joyként beszálhattam volna én is a villámmal, de ez az ő napjuk, tortájuk volt. 

Egy másik élet #19

 A gyerek lassan három hete a saját szobájában alszik, nappal és éjszaka is, 14 hónapos. Hosszas folyamat vezetett idáig, mire rájöttünk, hogy ez a megoldás kulcsa. Minden nap nagyon korán kelt, pedig hajnali 4 után már levegőt is alig mertünk venni, nehogy felkeljen. Meg a dög meleg esték is hozzátettek, mivel valahogy szellőztetni kellett. Aztán kértünk ki véleményt, és tanácsokat, iránymutatást kaptunk. 

És mondhatom nagyon jó iránymutatást. Így, ha nehezen, de rászántuk magunkat a nagy változásra, ami inkább csak nekünk volt nagy változás. Mi jobban paráztunk. M. nagyon jól, rugalmasan vette a dolgot, aminek mi rettentően örültünk. Jobban alszik ő is, jobban alszunk mi is, nem zavarjuk egymást, neki és nekünk is megvan a privát szféránk. Apropó privát szféra. Visszakaptuk a hálószobánkat, a gardróbunkat, a zuhanyzónkat, napközben alvásidőben is élhető, használható a nappali, konyha, terasz. Hihetetlen nagy levegőhöz jutottam, jutottunk. Reggel nem kell versenyt futnom az idővel, hogy minden főzéssel és takarítással végezzek alvás előtt, de még közben M.-mel is legyek. Nagy nyomás volt ez rám, frusztrált. Így több időm van mindenre, M-mel is nagyokat sétálunk, játszunk utána és amíg ő délután nagyot alszik, addig anya-azaz én- megfőz neki 2 napra, sütöget neki 2 napra, magunknak is és hab a tortán, ha még jógára is jut idő, és jut. A délután így teljesen szabad. 

A szobája egyelőre még nem teljes. Még a kiságyában alszik, a vendégszobából férjjel átcipeltük a ruhásszekrényt, amiben szépen akasztókon vannak elrendezve a ruhái, így a reggeli szoptatás, bújás után már ott öltözködünk, addig apa reggeli készít és M. már trappat is ki hozzá, hogy ham meg ici.

Kerültek fel még képek a falára, rózsafűzér, amit a paptól kapott a keresztelőn, a játékait is egy nagy babásmintás zsákba pakoltam, amit még születése előtt rendeltem egy varrónőtől. A fészek maradt, ott altatunk napközben, meg zajlik az esti rutin fürdés után. A szabad falra még szeretnék tapétát és egy fiús függönyt is. De persze azt nem a falra.:-)

Szeret ott lenni. Nem vártan gördülékenyen zajlott  az átszoktatás. Esténként néha felsír, tényleg ritkán, olyankor megyünk és ott vagyunk neki. Nagyot és sokat fejlődtünk az elmúlt 2-3 hónapban. Jó fele. Ezért hálás vagyok.

Volt lelkiismeretfurdalásom. Hogy jó lépés e ez, hogy  nincs e túl korán, hogy nem okozok e neki így lelki sebeket. Sok önmegyőződésre volt szükségem, hogy ezzel nem ártok neki, hogy nem vagyok rossz anya. És lehet, talán nem. 

Egy másik élet #18

Két hónap oly gyorsan eltelt, hogy nem is adtam hírt, miujság velünk, velem, vele, házunk táján. Valahogy most szaladnak a napok, de van hogy úgy érzem benne rekedek pillanatokban, naprészekeben. Aztán meg hirtelen este van. 

Azért van miről beszámolni. Kezdem a velünkkel. Úgy érzem egyre jobban család vagyunk, M. kitölti napjainkat teljesen, még akkor is, ha nincs velem, vagy férjjel. Hármasban is sokat vagyunk, bicajozunk, játszunk, sétálunk, vagy csak úgy vagyunk. Igyekszek minél több teret adni férjnek visszarázódni a munkába. Viszont vannak napok, mikor nálam az én gyógyítása kér teret és egy-két óra szabadságot. És ezért mindig hálás leszek.

Házi alma. Naná hogy M.nek. Nagy öröm nekem, nekünk, hogy háztájiból sokat kap. Biominőséget. 

Egyik szomszédasszonyom tanácsa mindig itt zeng a fülemben: tanulj meg élni mellette. Ez valahohy motivál, segít, támogat. Bizonyos helyzetekben próbálok vele élni a mellett helyett. Például mikor nyűgös, hátamra csatolom hordozóban. Így mosogattam, főztem,  konyhakertet rendeztem, vagy mentem el épp boltba. A mellette élni dolog lehetővé tette, hogy kamrát rendezzek, takarítsak, gyógynövényeket vágjak, mossak, majd szárítás után tegyem el tároló dobozokba. Olyankor szépen eljátszott mellettem. A terápiákra még járok, folytatom az önismeretet. Emellett magamra is fordítok időt. Újra elkezdtem jógázni. Ha sikerül nemcsak este, de napközben is. Olvasok. A Tartalék után most Erszébet, a királynőt olvasom. A könyvekről majd egy másik bejegyzésben. Köszönöm a könyveket anyósomnak, aki egy elejtett szóból, megjegzésből eltalálja az ízlésem. Csak így tovább nekünk.😄

M.-nek készül cukkinis gnocchi.

Saját termés.

Ők is. 

M.nek is ízlik.Csak úgy eszi.

M. egyre többször van baba társaságban. Egy gyakrabban van részünk babás-mamás összeröffenésekben. Vagy nálunk, vagy a másik anyukánál. Jó látni M. másokhoz viszonyulni, hogy szocializálódik, ismerkedik másokkal és egyre vagányabbá  válik mások közelében. Pénteken lesz két hete, hogy elindult, hogy jár. Azóta, ha teheti úton van, két kezébe mindig kell valami, ritkán sír eséseknél. Büszke vagyok rá. És bizony már érti mi az a nem, és lányokat lepipázó hisztivel tudja a tudtomra adni, hogy most épp belegázoltam a lelkivilágába, hogy nem engedtem meg neki, hogy a kutyák vizéből igyon, vagy kirámolja a szemetest. Amint nyílik egy ajtó, ő rögvest ott terem is intézkedik. Legfőképp a kamraajtó nyílását hallja meg már több méterről is és jön, lát és nyer. Vagy nem, mikor én közbelépek. Szeret enni, etetni a kutyákat is kis ravaszan az asztal alatt, kockázni, könyveket lapozgatni, lépcsőn lemenni, kutyákkal, cicákkal játszani, nagyokat kacarászni, őszintén megörülni minden apróságnak, Bélát a robotfűnyírót napi  ötször megjavítani. Sokat fejlődött értelmi szinten is. És a legnagyobb változás  mindhármunknak, hogy átköltöztettük a szobájába. Majd erről is írok.

Voltak napok, amikor jó volt bele kapaszkodni udvarunkon tett sétákba, virágzó sövényeink látványába, vagy a hatalmas muskátli virágfejekbe az ablakpárkányokon. Ültettünk új virágokat is, tujákat, akácpalántákat. Kicsit rendezgettük a ház garázs melletti sarkát, majd ezzel jövök a beszámolóval.