Két hónap oly gyorsan eltelt, hogy nem is adtam hírt, miujság velünk, velem, vele, házunk táján. Valahogy most szaladnak a napok, de van hogy úgy érzem benne rekedek pillanatokban, naprészekeben. Aztán meg hirtelen este van.
Azért van miről beszámolni. Kezdem a velünkkel. Úgy érzem egyre jobban család vagyunk, M. kitölti napjainkat teljesen, még akkor is, ha nincs velem, vagy férjjel. Hármasban is sokat vagyunk, bicajozunk, játszunk, sétálunk, vagy csak úgy vagyunk. Igyekszek minél több teret adni férjnek visszarázódni a munkába. Viszont vannak napok, mikor nálam az én gyógyítása kér teret és egy-két óra szabadságot. És ezért mindig hálás leszek.
Egyik szomszédasszonyom tanácsa mindig itt zeng a fülemben: tanulj meg élni mellette. Ez valahohy motivál, segít, támogat. Bizonyos helyzetekben próbálok vele élni a mellett helyett. Például mikor nyűgös, hátamra csatolom hordozóban. Így mosogattam, főztem, konyhakertet rendeztem, vagy mentem el épp boltba. A mellette élni dolog lehetővé tette, hogy kamrát rendezzek, takarítsak, gyógynövényeket vágjak, mossak, majd szárítás után tegyem el tároló dobozokba. Olyankor szépen eljátszott mellettem. A terápiákra még járok, folytatom az önismeretet. Emellett magamra is fordítok időt. Újra elkezdtem jógázni. Ha sikerül nemcsak este, de napközben is. Olvasok. A Tartalék után most Erszébet, a királynőt olvasom. A könyvekről majd egy másik bejegyzésben. Köszönöm a könyveket anyósomnak, aki egy elejtett szóból, megjegzésből eltalálja az ízlésem. Csak így tovább nekünk.😄
M. egyre többször van baba társaságban. Egy gyakrabban van részünk babás-mamás összeröffenésekben. Vagy nálunk, vagy a másik anyukánál. Jó látni M. másokhoz viszonyulni, hogy szocializálódik, ismerkedik másokkal és egyre vagányabbá válik mások közelében. Pénteken lesz két hete, hogy elindult, hogy jár. Azóta, ha teheti úton van, két kezébe mindig kell valami, ritkán sír eséseknél. Büszke vagyok rá. És bizony már érti mi az a nem, és lányokat lepipázó hisztivel tudja a tudtomra adni, hogy most épp belegázoltam a lelkivilágába, hogy nem engedtem meg neki, hogy a kutyák vizéből igyon, vagy kirámolja a szemetest. Amint nyílik egy ajtó, ő rögvest ott terem is intézkedik. Legfőképp a kamraajtó nyílását hallja meg már több méterről is és jön, lát és nyer. Vagy nem, mikor én közbelépek. Szeret enni, etetni a kutyákat is kis ravaszan az asztal alatt, kockázni, könyveket lapozgatni, lépcsőn lemenni, kutyákkal, cicákkal játszani, nagyokat kacarászni, őszintén megörülni minden apróságnak, Bélát a robotfűnyírót napi ötször megjavítani. Sokat fejlődött értelmi szinten is. És a legnagyobb változás mindhármunknak, hogy átköltöztettük a szobájába. Majd erről is írok.
Voltak napok, amikor jó volt bele kapaszkodni udvarunkon tett sétákba, virágzó sövényeink látványába, vagy a hatalmas muskátli virágfejekbe az ablakpárkányokon. Ültettünk új virágokat is, tujákat, akácpalántákat. Kicsit rendezgettük a ház garázs melletti sarkát, majd ezzel jövök a beszámolóval.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése